GreVitaAz est láthatatlan érkezik, Csendben suhan, mint hűvös szél, Árnyékba vonja perceink, S a fény lassan szárnyra kél. Sötét palástját kitárja lágyan, Csillagok gyúlnak fent az égen. Holdfény játszik tó tükrén bátran, S álmodik a világ, szépen. Láthatatlan árnyak ölelnek, Egy bagoly visít a csendben élesen, Az utcák néma dallamot zengenek, S az est mesél … Olvass tovább
Az est láthatatlan érkezik, Csendben suhan, mint hűvös szél, Árnyékba vonja perceink, S a fény lassan szárnyra kél. Sötét palástját kitárja lágyan, Csillagok gyúlnak fent az égen. Holdfény játszik tó tükrén bátran, S álmodik a világ, szépen. Láthatatlan árnyak ölelnek, Egy bagoly visít a csendben élesen, Az utcák néma dallamot zengenek, S az est mesél … Olvass tovább
Márvány égboltján aranyszínű alkonyat. Sóhaja rebben. * Szél visz fényeket, bíborba fúlt horizont. Álmodik a Nap. * Vérarany sugár, eltűnik a domb mögött. Égő búcsúszó. * Piros fényszalag, ég és föld összeér most. Csend ölel mindent. * Búcsúzó tűzben, a Nap süllyedő fáklya. Hullám oltja el. * Lassan sötétül, napfény az éjbe simul. Csillagok várják. … Olvass tovább
Én csak huszonkilenc lettem, A többit vidéken töltöttem. Évek jöttek-mentek, én maradtam, A humorból ki sosem fogytam. A tükör néha furán néz, De mondom: jó még ez! Ránc? Csak tapasztalat. A bölcsesség most rám szakadt. Ötvenkilenc év nem sok, nem is kevés, Derekam is kattog, mint egy régi kerék, A térdem már ropog, de a … Olvass tovább
A tatamin állok, itt kezdődik az út, minden lépés, minden dobás egy újabb tanúbizonyság. Ez több mint sport – ez az életem része, erő, önuralom, tisztelet mind belém vésve. Minden izmom dolgozik, feszül és tanul, a testem formálódik, de az elmém is alakul. Kitartás hajt, ha elfáradok, mert a judo megtanít: soha ne add fel, … Olvass tovább
Nem számít, mit mond a világ, szavaik csak szélben szálló árnyak. Az vagyok, aki vagyok, s teszem amit jónak látok. Nem érdekel, mit mondanak rólam, nem az ő szemükkel nézem a sorsom. Nem kérek semmit, nem várok csodát, minden nap hozza a saját igazát. Elfogadom mi jön és nem ítélek, így könnyebb az élet, könnyebb … Olvass tovább
Pihe cica kedves, pelyhes, édes, tüneményes, de rest, egeret nem kerget. A fene egye meg! Rendre hempereg. Emeletes helyre fel sem megy rendetlen, renyhe teste. Egér? – Ne merészelj te! s elterül meredve. “Egér nem kell nekem, mert rettenetesen eleven. Lehetetlen elérnem, s a belem sem veszi be. Megbetegedem.Helyette tejet lefetyelek. Szívesebben heveredek eme fekhelyre, … Olvass tovább
Próbáltam már elmondani neked, mit is jelentesz, de nincsen szavam. Nagyon, nagyon – csak ennyit súg szívem, szüntelen zeng legbelül e visszhang. Nem tudom, hogyan mondhatnám el még, Csak érzem: mióta vagy, más lett minden. Fény ölel át, s a világ is szebb rég, mert benned nyugszik meg fáradt szívem. Mint kismadár költöztél szívembe, fészket … Olvass tovább
Üres tekintet, rideg falak, szívek helyén jéghideg szavak. Mert ma az igazság nem több jelszónál, s az értelem elvész a hangzavar torkánál. Páncél lett az ember arca, mosoly helyett maszkot tartva. BECSÜLET olcsó, hazugság drága, eladva lelkünk a pénz oltárára. TISZTELET rég elhagyta e földet, az emberek gázolnak, tipornak, törnek. SZERETET? Csak szó, mit hirdetnek, … Olvass tovább