Fodor Gyöngyi Fodor Gyöngyi – Bizsu, a mágikus macska Bizsu nem akármilyen házimacska volt, mert különleges erővel bírt; bármire volt szüksége, csak koncentrálnia kellett. Olyankor a vörös bundája erős fénysugarat bocsátott ki, amitől pontosan az jelent meg, amit a macska gondolt. Senki sem tudott a varázslatáról, még a kis gazdája, Beatrice sem, aki egy nagyon édes hatéves … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Pomme de terre Giuseppina gyümölcsöt és zöldséget árult a piacon. A pult, ahol dolgozott, a testvéréé, Pedroé volt. Huszonkét éves korában kezdett el segíteni neki, azóta harminc év telt el, és még mindig ott dolgozott. Minden nap öt órakor felkelt, zöldségeket válogatott, dobozokba, ládákba rendezte azokat, majd Pedro kis furgonján elindultak a … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Luisa levelei Luisa rettenetesen egyedül érzte magát, s hogy kiöntse fájdalmát, amit a magány miatt érzett, levélírásba kezdett. “Nem bírom tovább. Soha nem találkoztam senkivel, aki szeretett volna. Az élet elviselhetetlen számomra.” Ezek voltak az első mondatok, majd leírt minden okot, amiért a élet üresnek és igazságtalannak tűnt számára. Amikor a levél … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – A Retkes Lábak Törzse Élt egyszer egy hatalmas prérin egy kicsi indián törcs, a Retkes Lábak Törzse. Hogy miért hívták így őket? Mert nem mostak lábat. Nem azért, mert nem volt víz, hanem azért, mert a törzs tagjait jobban érdekelték egyéb elfoglaltságok, mint a lábmosás. Szívesebben másztak fára, vagy vadásztak a szarvasokra, … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi : Honnan ered a mondás – Nápolyt látni és meghalni Bizonyára többeknek egy film jut eszébe erről a mondásról, de a valódi jelentését kevesen ismerik. Az első olasz film, egy fekete-fehér némafilm volt, 1924-ben, aminek ez volt a címe, aztán azóta kétszer is forgatták (1951-ben, majd 2006-ban), de a magyar filmipar is „Nápolyt … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Az amerikai álom Cecil napok óta rosszul aludt. Hajnalban felébredt, és lement a tengerpartra. A hűvös szellő meglobbantotta hosszú haját, fázósan húzta össze mellén a kardigánt. Szótlanul nézte a láthatárt. Az aranyló napkorong lassan araszolt felfelé, a víztükrön megcsillantak az ébredő fénysugarak. Remélte, hogy a végtelen tenger szabad levegője segít rendet rakni … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – A többnemzetiségű kert A kisméretű szoba négyzetalakú. A fehér falak visszaverik a neonfényt, felerősítve annak fehérségét, hogy kitűnjön a fekete lelkek közül, amelyek időnként áthaladnak rajta. Az egyik falon egy hatalmas tükör, amely mögött nyomozók figyelik a hosszúkás asztalt, ahol két ember ül. Az egyiknek börtönegyenruhája van, és az asztalhoz bilincselve a … Olvass tovább
Az őzike nyaralása Volt egyszer egy kis őz, aki egy varázslatos erdőben élt. Nagyon kíváncsi jószág lévén minden érdekelte: naponta megfigyelte az állatok hangját, a virágok színét és alakját, a fákat és leveleik formáját, számát, és az évszakok változását. A nyár beköszöntével fáradtnak érezte magát, mert ősszel, télen és tavasszal az erdő fantasztikus világának felfedezésével … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Steve, hol vagy Lisa megérkezett Olaszországba, ez volt az álma, amelyet kamaszkora óta dédelgetett. Velence, Firenze, Róma. Szülei megígérték neki, amikor majd befejezi az egyetemet és sikeresen lediplomázik, megajándékozzák egy olaszországi nyaralással. Végre Rómában volt, és boldogan szívta magába a párás, meleg levegőt, s a taxi ablakából csodálta az út melletti hatalmas … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Mindig a szívemben leszel, Kabul! – Fuss, fuss, amilyen gyorsan csak tudsz! – kiáltott Mustafa a lányának, de amikor Fara hátranézett, mert egyre távolabbról hallotta apja hangját, látta, hogy az megállt. Futott tovább, már elhagyta az utolsó házat is, amikor géppuskalövést hallott. Megértette, az apja elment. Megállt, hogy megvédje! Fara bármennyire is … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Marco & Stefania Július 17-én találkoztam vele. Ez volt az egész nyár egyik legforróbb napja. A strand tele volt, alig lehetett helyet találni a törölközőnek, hogy ráülhessek. A nap magasan járt, fullasztó volt a hőség, de a sirályokat semmi sem zavarta, ugyanúgy rikácsoltak, mint mindig, s néhány bátrabb példány még az emberek … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – A teve árnyéka Élt egyszer egy kis teve az egyiptomi piramisok lábánál. Mivel kisebb volt tevetársainál, gazdája leginkább arra használta, hogy a piramisokat meglátogató gyerekeket lovagoltatta vele. A kis teve nagyon boldog volt, mert a könnyű súly miatt nem fáradt el, mint a nagyobb barátai, akiknek időnként nagy és nehéz embereket vagy … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Ezüstlakodalom A szél egyre erősebben fújt, és a strandfelügyelő lihegve érkezett, hogy becsukja az esernyőmet, mielőtt a fejemre csukódott volna. Ránéztem a fiatal és jóképű férfira, aki kedvesen mosolygott, majd elindultam a víz széléhez, s hagytam, hogy az egyre hevesebbé váló tenger megcsókolja a lábaimat, s felverődjön a ruhámra is. – Ideje … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Az erdő A bűntudat veszélyes érzés, már néhány éve felemésztette. Eltávolodott a várostól, mindentől és mindenkitől. Szüksége volt térre, egy kis időre, hogy önmagával legyen, és elgondolkozzon a jövőjén. Néhai szüleinek volt egy kunyhója északon, az erdőben, apja ott vadászgatott, miután nyugdíjas lett. Kimerülten tartott abba az irányba, nyolc órája vezetett, és … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – A születésnapi party Két félénk könnycsepp csillogott a szempillái között, miközben a rádióban egymás után olyan dalokat adtak, melyek egyre jobban belemélyedtek az emlékeibe, és felpörgették a szívverését. Mindig így volt ez azokon a napokon, amikor Luciano bizonytalan volt abban, hogy visszafeküdjön-e, vagy elinduljon az Idősek Otthonába, ahol önkéntesként dolgozott. Végül megette … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Esőtócsák között Szakadt az eső, amikor a férfi hazaindult a munkahelyéről. Az autók az időjárás és a rossz látási viszonyok ellenére is száguldoztak. Amikor a buszmegállóhoz ért, a tömegközlekedésre ki tudja mióta várakozó embertömeg láttán meggondolta magát, és gyalog indult tovább. Befordult a mellékutcába. Egy autó suhant el mellette, egyenesen bele a … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – A vattacukor (mese) Valahol, egy tengerparti kisvárosban élt egy kíváncsi kisfiú, Alberto, aki a délutáni meleg órákban a homokos tengerparton kóborolt, és új kagylókat keresett a gyűjteményéhez. Egész éjjel esett az eső, sok moszatot és algát sodort a partra a vihar, melyek között szàmos kagyló is megbújt. Amint ott keresgélt, vékonyka hangra … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Elefánt a sineken A villamos csikorgó fékezéssel váratlanul megállt. Paolo az utolsó sorban ült és a telefonján Facebook-videókat nézegetett. Arra lett figyelmes, hogy a villamos továbbhaladásának semmi jele, sőt, a kocsiban üresek az ülések. De hová lettek a többiek? A nyugdíjas a kék-fehér műanyag szatyorral, benne a három sárga almával, az izzadságszagú … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – A szélutazó Hihetetlenül hideg a levegő, és az őrült szél süvítve rohan végig a városon, besurranva a falak repedéseibe, és a rosszul záródó ablakokon át a házakba. Kicsit fàzok, felkapcsolom a fűtést.Egy ideje itthonról dolgozom. Bekapcsolom a számítógépet és megkeresem a regényt, amit el kell olvasnom, és véleményt írni róla. Hirtelen valami … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Az élet mindig benyújtja a számlát Tamással totyogós korunk óta ismertük egymást. Igaz, ő más városban lakott, de a szüleink jó viszonyban voltak egymással, ezért a baráti összejöveteleken mindig együtt játszottunk. Minden nyáron két hétig a Balatonon nyaraltunk ugyanabban az időben mindannyian. Idővel a legózást és a társasozást felváltotta a papás-mamás játék, … Olvass tovább