A benzinkúton

Fodor Gyöngyi – A benzinkúton A lány az autóban ült és folyamatosan a visszapillantó tükröt nézte, hogy szemmel tartsa a benzinkutast. Minden normálisnak látszott, de nem bízott senkiben. Úgy tűnt, senki más nincs a közelben, bár az épületben égett a villany, s mintha valaki lenne is ott. A másodpercek végtelennek tűntek, míg a tank megtelik … Olvass tovább

Kizártam magamat

Fodor Gyöngyi – Kizártam magamat ( Tóth Lászlóné Rita Kizárva c. írása juttatta eszembe életem eme kis mozzanatát) Pár évvel ezelőtt, egy januári kora reggel, ami nálam hat óra, felkeltem, és mint egy alvajáró kibotorkáltam a konyhába kávét készíteni magamnak. Gyors kávét szoktam inni, koffeinmentes nesscafét, kis forró víz, egy kis mandula tej bele, teásbögre … Olvass tovább

Wifi

Fodor Gyöngyi – Wifi Egy fiatal pár, akik még egyetemisták voltak, első közös nyaralásukra indultak. Mivel kevés pénzük volt, ezért úgy döntöttek, hogy kempingben fognak éjszakázni, de nem foglaltak helyet , s amikor odaértek az általuk kiválasztott helyre, kiderült, hogy a kemping tele van. A lehetőség, hogy szállodába menjenek és többet költsenek, azt jelentette volna, … Olvass tovább

Lány az alagútban

Fodor Gyöngyi – Lány az alagútban Novemberi ködös éjszaka volt. Tom hazafelé tartott. Csukott szemmel is megtette volna az utat, hiszen többezerszer végigjárta már, de most, a sűrű köd miatt óvatosabban vezetett. Tudta, hogy a kanyar után rögtön az alagút következik. Sokszor átkelt rajta, de most valami más volt. Alig hajtott be az alagútba, amikor … Olvass tovább

Az éjféli vonat

Fodor Gyöngyi – Az éjféli vonat Az állomás kihalt volt. A csendet csak az eső kopogása szakította meg, olyan szüntelen, mint az idő múlása. A vágányok némák voltak, a vonatok áthaladtak anélkül, hogy megálltak volna. Emberek nem szálltak le, nem szálltak fel, mintha úgy döntöttek volna, hogy ilyen későn már nem érdemes mozogni. A valóságban … Olvass tovább

A kert, amit csak én láttam

Fodor Gyöngyi – A kert, amelyet csak én láttam Amikor ma reggel kinyitottam a szememet, olyan érzésem volt,mintha nehezebb lennék,mintha acélból készült volna a karom és a lábam. Semmi kedvem nem volt felkelni az ágyból. Átfordultam a másik oldalra, de nem tudtam visszaaludni. Felkeltem, főztem egy kávét és bolyongtam a házban a kávéscsészével a kezemben, … Olvass tovább

Emlékmorzsák: Hetedik történet: A honvágy

Fodor Gyöngyi – A honvágy Sok évvel ezelőtt még csak vakációzni jártam Olaszoszágba. Egyik ilyen alkalommal elmentünk San Marinoba. Hulla fáradtnak éreztem magamat, mert délelőtt még a tengerparton a homokban járkáltunk, a vállam is felégett, hiába kentem be fényvédő krémmel. Mire felértünk a várba, úgy éreztem nem kapok levegőt, és menten összerogyok, de igyekeztem nem … Olvass tovább

A 13-as szoba (2.) Halloween éjszakája

Fodor Gyöngyi – A 13-as szoba (2.) Halloween északája Amerikában vannak szállodák, ahol nincs tizenhármas szoba. Van a tizenkettes, aztán azt a tizennégyes követi. A világ tele van babonás emberekkel, és egy szobaszám, amit csak néhány ember akar elfogadni, nem lenne kifizetődő. Nem beszélve arról a tényről, hogy Halloween éjszakáját a szellemek járásának tekintik, a … Olvass tovább

Smile

Fodor Gyöngyi – Smile Biztosan veled is előfordult már, hogy az állomáson, a könyvtárban, a vonaton, vagy valahol máshol egy pillanatra el kellett menned, és meg kellett kérned valakit, hogy „tartsa szemmel” a holmidat. Gondoltál már arra, hogy a személy, akit megkérsz, lehet akár egy potenciás tolvaj? Bevallom, én már igen. Meglehetősen paranoiás fiú vagyok, … Olvass tovább

Dolce vita

Dolce vita Frantisek napjai másról sem szóltak csak a munkáról és a továbbképzésekről, elhivatott volt és maximalista. A megszokott rutinos kis élete azonban fenekestül felfordult, amikor a főnöke egy évre Rómába küldte, hogy a cég olasz részlegét felvirágoztassa. A kockázat magas volt, a cégbeli jövője függött tőle. Talán éppen ezért a mi célratörő Frantisekünk teljesen … Olvass tovább

Miért nincs itt Adele?

Fodor Gyöngyi – Miért nincs itt Adele? – Doktor úr, hogy vagyok most? – kérdeztem az ágyam mellett álló orvost. – Amikor a múlt században hibernáltàk, gyógyíthatatlan, úgymond végstádiumos hasnyálmirigyrákban szenvedett, és az agyának nagy részét agyvérzés pusztította el.. – Valami rémlik, de alig emlékszem a kimondhatatlan szenvedés pillanataira – vágtam közbe. – Az orvosok … Olvass tovább

Az interjú

Fodor Gyöngyi – Az interjú December 13-a volt, szombat, reggel fél 7. Álltam a buszmegállóban, egyedül, s arra gondoltam, mások még alszanak a jó meleg ágyikójukban, amikor gyors lépteket hallottam a hátam mögül, mint amikor az ember siet, hogy le ne késse a járatot. Nem fordultam meg, próbáltam kitalálni, ki lehet az illető, férfi vagy … Olvass tovább

A csendes falu

Fodor Gyöngyi – A csendes falu Meolo-ban az emberek vidáman éltek, de mindig szigorú csendben. Amikor gólt lőttek a focipályán, akkor sem kiabáltak örömükben. A város rádiójában csak hangszeres dallamokat játszottak, a TV csak képsorokat közvetített. Az itt élők nem érezték szükségét mások hangjának hallatára, a mosoly, a tekintet, a könnyek, a kéz gesztusai és … Olvass tovább

Ébredés: Kilencedik történet: Bobo

Fodor Gyöngyi – Bobo Bobo egy öreg, fehér hajú és fehérszakállú, erős vállakkal és egyszerű lélekkel megáldott ember volt, aki vasárnap délutánonként az ócska kajibája előtti diófa árgyékában szunyókált, fejét egy nagy kőre téve, mely párna gyanánt szolgált. Biztos volt benne, hogy életében már sok mindent megtapasztalt, jót, rosszat egyaránt. Nem volt mit kérnie a … Olvass tovább

Hóember a padon (mese)

Fodor Gyöngyi – Hóember a padon (mese) A fehér hó mindent beborított a városban. A kis parkban Matteo kipirult arccal épített egy kisebb hóembert, és felrakta egy padra. Keresett két követ, amelyeket szemként használhatott, majd egy kis faágat, melyet kettétört, egyik darabkát szájnak, másikat orrnak. Aztán kicsivel távolabb észrevett egy nagyobb ágat, amit aztán a … Olvass tovább

Minden OK, Jack

Fodor Gyöngyi – Minden OK, Jack A seriff közel három órája követte őket a hegy felé vezető bozót mentén. Nem volt nehéz megtalálni a nyomaikat. Megsebesítette a két rabló egyikét, aki most vérzett, és feltűnő vörös cseppeket hagyott a földön. Az a rendőr aki vele volt, több méterrel hátrább haladt, nem igazán bírta az iramot. … Olvass tovább

A keksz morzsái

Fodor Gyöngyi – A keksz morzsái (ha valaki esetleg nem olvasta volna a nemrég megjelent Antológiában) Ülök egy padon a tóparton, néhány kilométerre a házamtól, és morzsákat szórok a madaraknak balra és jobbra, mint minden alkalommal, vasárnap délután. Hihetetlen nyugalom van körülöttem. Este hét óra van, szürkület. Nincs egy lélek sem itt, csak valaki a … Olvass tovább

A fénykép

Fodor Gyöngyi – A fénykép Francesca a nevem és fotóriporter vagyok egy jól ismert utazási magazinnál. Kétségkívül jó munka, kalandos és meg is fizetik. Nem csak Olaszországban készítek fotókat, hanem beutaztam már a fél világot. Kenyában a vadállatokat fényképeztem, az Amazonas folyón a hüllőket, és a sarkkörhöz közeli NordKappban szemtanúja lehettem az északi fény csodájának. … Olvass tovább

Adelina

Fodor Gyöngyi – Adelina Marco már négy hónapja, hogy munkanélküli lett. Létszámleépítés volt a cégnél, ahol dolgozott és belekerült ő is. Remélte, hogy gyorsan talál munkát, de az ötven felettieket már nem kapkodják a munkáltatók, s kezdte belátni, hogy nem igazán válogathat a jobbnál jobb ajánlatok között, sőt, örülhet bármilyen lehetőségnek is. Lassan a barátai … Olvass tovább

MARLOW

Fodor Gyöngyi – Marlow Téli délután volt, és Marlow, akinek nem volt cipője, kezdte érezni, hogy a hideg gyorsan fut végig a lábujjain, felfelé a kezéig. Gyorsan odalépett egy padhoz , leült és felhúzta a lábát a zöldre festett durva deszkára , térdét az arcához közelítette. Átkarolta a lábát, és körülnézett. A pad alatt észrevett … Olvass tovább