Fodor Gyöngyi Fodor Gyöngyi – Utolsó kívánság Csendes, napsütéses áprilisi délután volt, egy mentőautó száguldott végig a tengerparti kisváros utcáin. Bent egy törékeny öregember feküdt a hordágyon. Az ideje fogyott, és ezt ő is tudta. Mellette a fia, aki fogta a kezét, miközben a mentőorvos és a nővér figyelték az életjeleket. Az idős úr pár éve elvesztette … Olvass tovább
Két fejjel a felhők fölött Épp a zsetonos mosodàban voltam, amikor történt. Régebben gyakran előfordultak úgynevezett mosási balesetek, néhány ing, általában a legdrágább, helyrehozhatatlanul színt változtatott, mert lusta voltam szétválogatni a mosnivalót. Aznap azonban nagyon optimista voltam, sikerült bravúrosan kikerülnöm egy sárga taxit, ami kishíján elütött a mosoda előtt. Hirtelen ismét húszévesnek és jóképűnek éreztem … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Alice Stefano belépett az irodájába, és az egyik székra dobta a mappát, amely az aznap elvégzendő munkáját tartalmazta. Leült az íróasztalhoz, és azt érezte, jobb lett volna otthon maradni, elmerülni az önsajnálatban, ami leginkább a futóhomokra emlékeztetett, Minél inkább kapálózott, hogy kijusson, annál jobban magába szippantotta. Négy hónapja volt már, hogy Giovanna, … Olvass tovább
FODOR GYÖNGYI Rita kertje Nem túl közel, de nem is olyan messze innen volt Rita háza. Magán az épületen nem volt semmi különleges. Egy ház, mint sok másik, vörös téglából és nagy árnyékos tornáccal. Viszont a kertje szinte láthatatlan volt más ember számára. A ciprusok, a tölgyek, a nagy bükkfák fantasztikus virágzó kertet védtek, ahol … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Szilveszter éjjelén (Óév és Újév találkozása) Szilveszter éjjele van, és egy fehér hajú, fáradt léptű öregember türelmetlenül várakozik. Fel-alá járkál a torony előtt, állandóan az óráját nézi és azt motyogja: – Mikor jön már ? Remélem, nem kell túl sokáig várnom, mert farkasordító hideg van, ráadásul alig állok a lábamon, olyan fáradt … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Mikulás és az ördögök Mikulás az Északi-sarkon, a hófödte Boldogság-völgyben élt kedves barátaival, a manókkal és néhány tündérrel egy szép nagy, meleg házban. Karàcsony közeledtével nagyon elfoglaltak voltak az ajándékok elkészítésével, a hozzávalók beszerzésével, nem beszélve arról a sok levélről, amit ennek érdekében el kellett olvasniuk, de a sok munka ellenére is … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Varázslatos karácsony Egy hideg téli napon, amikor a hópelyhek egymással versenyre keltek, ki ér le előbb a földre, született egy édes kislány, Nina. Szülei a rozoga ház mögötti veteményeskert betakarításából, néhány fa gyümölcséből, és egy kecske kevés tejéből éltek nyomorúságosan. Napjában csak egyszer ettek azért, hogy a kislányt is táplálni tudják. Mindent … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Soha ne add fel – De miért nem maradtunk otthon? – Willie minden reggel ezt mormolta, amikor félig megfagyva felébredt a takaró alatt. – De miért nem maradtunk otthon? – ismételte meg, miközben a testvérével kijöttek a sátorból, meggyújtották a tüzet, és addig forralták a kávét, amig forró és sűrű nem lett, … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Téli találkozások Azon a napon Sabrina jól érezte magát, kinézett az ablakon, és csodálkozva megállt, hogy megnézze a várost, amelyet fehér takaró borított. Biztosan egész éjjel esett a hó. Mindig is szerette a havat! Gyerekként és felnőttként is szép emlékei fűződtek hozzá, hiszen egy havas, hideg napon találkozott Dárioval, aki azóta már … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Az ismeretlen Semmit sem tudtak róla, még a nevét sem. “Beteg vagyok, beteg vagyok!” kántálta a férfi, aki bizonytalan léptekkel haladt. Nem volt egy segítségkérés, csak amikor emberek közeledtek feléje, felemelte a hangját. Jobbra-balra botorkált a macskaköves útcán, melynek egyik oldalán üzletek sorakoztak, másik oldalán pedig a San Michel Arcangelo templom magasodott. … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Az esküvői tanú Kerekes Zoltán vidáman lépkedett a járdán, élvezte, hogy szépen süt a nap, és végre nem kell kabátban járni. Egész héten felhős, borongós volt az idő, sokszor esett az eső, amit nagyon nem szeretett. Azon gondolkodott, hogy jó lenne pár nap szabadságot kivenni, lemenni a tóhoz, sátrat verni és pecázni. … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Az emlékdoboz Angela leült a szőnyegre, és az előtte lévő dobozt bámulta. Egy egyszerű kartondoboz volt, mely évről évre öregedett. Angela félt attól a doboztól. Évek óta még a helyet is kerülte, ahol őrizte, s ha csak látta, szorongás fogta el, de kidobni nem akarta. Most is, hogy ott volt előtte, félelem … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Trick or Treat Tereza nem szeretett éjszaka dolgozni, mert félt a sötéttől. Október 31-én, Halloween éjszakáján, műszak végén még köszönni is elfelejtett a kolléganőjének, úgy elrohant. Szeretett volna mielőbb hazaérni. Félve lépett be a kihalt és félhomályos utcába, mely a házukhoz vezetett. Egy temetkezési vállalkozó is lakott abban az utcában, el kellett … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – A mágikus macska Bizsu nem akármilyen házimacska volt, mert különleges erővel bírt; bármire volt szüksége, csak koncentrálnia kellett. Olyankor a vörös bundája erős fénysugarat bocsátott ki, amitől pontosan az jelent meg, amit a macska gondolt. Senki sem tudott a varázslatáról, még a kis gazdája, Beatrice sem, aki egy nagyon édes hatéves kislány … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Az utolsó levél a fán Késő ősz volt. Egy fa már minden levelét lehullatta, csupán csak egy maradt fenn, mely nem akarta elhagyni a fát, mert barátok voltak. A fa hiába kérte őt, hogy menjen a többiek után, hogy a leveleknek ez a dolga, de hiába beszélt, a levél maradt. Nem volt … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Mákvirág és Zöld Málna Rettenetesen édesszájű vagyok, még Gombóc Artúron is túlteszek, ami meg is látszik rajtam. Csokoládék, fagylaltok, jégkrémek, sütemények és torták édesítik meg a mostanában kissé keserűbb napjaimat. Minden évben nagy érdeklődéssel figyeltem a magyarországi Ország Tortája versenyt, de idén abban a szerencsében volt részem, hogy éppen akkor voltam Magyarországon, … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – A látogató Fél hétkor megszólalt az ébresztőóra. A feleség csukott szemmel átnyúlt a karjával a férje irányába, kicsit meglökte. –Flavio, fel kell kelned – mondta álmosan, de a férj csak morgott valami érthetetlent, mert szeretett volna az ágyban maradni, de a felesége újra figyelmeztette. – Flavio! Tudod, hogy menned kell, a vonat … Olvass tovább
Tollforgató pályázat – Vízparton Fodor Gyöngyi – Antlantisz királya Nem sokkal napkelte előtt Gaspare kijött a házából, néhány lépésre a tengertől, és zseblámpával a kezében az öreg csónakja felé vette az irányt. Beszállt, és evezni kezdett a tengerre, amikor az első napsugarak ezüstözni kezdték a puha hullámokat. Gaspare abból élt, amit sikerült kifognia, és bár … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – A nagy Ő Július 17-én találkoztam vele. Ez volt az egész nyár egyik legforróbb napja. A strand tele volt, alig lehetett helyet találni a törölközőnek, hogy ráülhessek. A nap magasan járt, fullasztó volt a hőség, de a sirályokat semmi sem zavarta, ugyanúgy rikácsoltak, mint mindig, s néhány bátrabb példány még az emberek … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Halálos sápadtság Az űrszonda mindössze négy nap után megszakította a küldetését. Amikor Mauris kapitány engedélyt kért a visszatérésre, nem tudta megmagyarázni az okokat. Az igazat megvallva a kommunikáció nagyon zavaros volt, a hang jött-ment, a képek pedig ködbe burkolóztak, alig lehetett látni valamit. Maga Mauris kapitány is mintha elvesztette volna a színét, … Olvass tovább