Móra GyöngyiTudni kell Tudni menni, fel nem adni, Ha elesel, talpra állni. A terheket nem cipelni, Önmagadat felvállalni. Ha kell, akkor csendben lenni, De ha úgy kell, határt húzni. Büszkeséget félretenni, Dacot, dölyföt nem ismerni. Szívvel látni és érezni, Bölcsességre rátalálni, Mindent, mid van, értékelni, Az életet megbecsülni. A világra ajtót nyitni, Szépségekkel be nem telni. … Olvass tovább
Békesség Lehet, hogy a világ sokszor gorombán ütlegel De a lelked tiszta gyermek, ki minden élőt kedvel. Sokszor dúl a harc vihara mélyen a szívedben, Dac és harag vív rút csatát a szeretet ellen. Csodás ajándék az őszinte szeretet, Belépni a fény kapuján csak általa lehet. Hazug szavak, álnok tettek nem bánthatnak többé, Ha a … Olvass tovább
A kósza szél Ó, kósza szél, pajkos tündérek lágy lehelete, Kapaszkodj a hajamba, szelíden borzold össze! Érintsd meg az arcom, simogasd bájjal, kedvesen, Ajkamon érzéki csókod melege érezzen! Hajolj közel hozzám, halk szerenádot dúdolva, Hadd járjon át a mámor, lelkemig hatolva! Nem mozdulok, alig lélegzem, szemem behunyom, Ölelésedben megbújva lassan ringatózom. Fuvallatod játéka végigjárja a … Olvass tovább
A hit egyszer majd jobb lesz gondolja a fájó szív – ereje a hit A mosoly ereje csodát vár a szív menedék az oltalom- mosolyod gyógyít Nagymama apró konyhában csöröge illata szállt – édes emlékek Októberi hajnal ezüst könnycseppek hullnak az alvó tájra – őszi hajnal sír Ölelés kell egy ölelés hidegben melegítő – lélekérintés … Olvass tovább
Haiku csokor Új remény A hervadt remény Fénnyel táplált magjai Szirmot bontanak. Gyógyító fény Az árnyékos múlt Rabságának félelmét A fény gyógyítja. Az élet elmúlik Az idő nem vár. A ma csak egy pillanat. Az élet elszáll. Megértés A mélység sötét Árnyait megérteni A fénylő holnap. Szeretet A szív mélyében Elrejtett isteni fény Szelíd oltalma. … Olvass tovább
Az öreg szív Gyorsan peregnek a percek, Mint az őszi falevelek. Az árnyékok nagyra nőnek, Emlékek már a szépségek. De a szívet nem gyűri ránc, Nem köti meg az időlánc. Hisz az élet egy nagy körtánc, Nem árt neki egy kis románc.
Az élet egy tánc Még hallom, ahogy suttog az akác, Feltűnik a szép, virágos tornác. Kísér az úton az a régi srác, Kivel az élet csak egy múló tánc. Kezem, kezébe téve álmodom: Vele ébred fel majd a holnapom. Vagy csak a most perceit számolom, S az utolsó tangót táncolom?
Élj Az élet, mint a tánc, mulandóság. Egyik nap bú jön, máskor vigasság. A szív mélyén rejlik egy apróság, A szeretet általi boldogság. Hát táncolj! Táncolj át az életen! Ne keseregj békétlen éjeken, Elmélázva lepergett perceken! Örömmel élj, ne búsan, vesztesen! Mulatság Pörögjön a szoknya, a csizma dobbanjon, A fiúk izma lányt emelve dagadjon! Az … Olvass tovább
#hetijáték# ÉHSÉG Mélyszegénység A mélyszegénység sötét fogságában Gyötrődnek sokan szerte a világban. Nem vágynak kincsre, mesés palotára, Csak ételre a család asztalára. Apró pénzt számolnak reszkető kézzel, Lyukas zsebük rég megtelt ürességgel. Megtört szívvel az életért koldulnak, Bágyadt reménnyel egy új napban bíznak. Korgó gyomruk az éhség karma marja, Létük élet és halál viadala. A … Olvass tovább
Májusban (ViLLaneLLE /Villanelle vers) Egy régi májusban, amikor a pünkösdi rózsák nyíltak, S vörös szirmuk bársonyán a nap lejtett táncot, Illattól bódult szíveink szerelmet keresve egymásra találtak. Két kábult szív fürdött meg egymás tekintetében, A szemek tükrében fénylő szikrát gyújtva. Egy régi májusban, amikor a pünkösdi rózsák nyíltak. Megállt az idő körülöttünk, némán néztük egymást, … Olvass tovább
Egy meg nem írt levél (sestina vers) Az asztalon üres papír várakozik Nincs rajta más csak egy szívből hullott, bús könny. Egy emberi könny cseppje, kit megtagadott Valaki. Hiába kér imája. Szívből. Nem ér célba a megtagadott imája. Bár várakozik, a másik szív üres. A szó szívből jövő, de a levél üres. A könny gyöngye … Olvass tovább
Nem tudok Én nem tudok beállni egy kényszeredett sorba, Önmagamat megtagadva, más előtt hajolva. Ha másom nem lesz, csak ami érték számomra, Nem jöhet idő, mikor az eladó volna. Én nem tudok gyűlölni, s ez nem gyengeség, Hiszem, hogy az felett is, ki bánt, tiszta az ég. S kinek a szíve még nem lát a … Olvass tovább
Kísértés, melyet nem ment a szó A szenvedély oly lángoló, Izzó tűzként fellobbanó. Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó A nagykönyvben nincs reá szó. A test lassan ringatózó, Halkan szól a szép zeneszó. Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó A nagykönyvben nincs reá szó. A szív láztól zakatoló, Test a testben … Olvass tovább
Locsolóversek 1. vers / Elindultam húsvétozni, A lányokat meglocsolni. Tudom én a tisztességet, Vendéglátót meg nem sértek. Egy pohár, majd sok-sok pohár, Nyelvem botlik, a fejem fáj. Amíg meg tudok szólalni, Kérdezem: szabad locsolni? 2. vers/ A szép húsvét oly nagy öröm, Ünneplőbe felöltözöm Biciklimre felpattanok, Hónom alá szódát csapok. A lányoknál meg-megállok, És egy … Olvass tovább
Nem elég nézni Látod a napot. De létét csodálod-e? Érzel hálát, amikor átjár melegsége? Tudod, hogy mely forrásból fakad a fénye, Melyet önzetlenül ont a létezőkre? Látsz sok-sok csillagot és az ezüst holdat. Majd a hajnal szemét, melyből könnyet hullajt. De ismered-e azt a mély szeretetet, Mely áthatja az égi hű tekintetet? Látod a reggelt … Olvass tovább
Jézus, hozzád fohászkodom! Csendes kis kápolnában térdre ereszkedek, Mély sóhajom gyöngyei arcomon peregnek. Szeretett Istenem, hozzád küldöm fohászom, Könnyem cseppjeit a betegekért hullajtom. Látod, mennyi ember kiált új reményekért? A porba hullt, de mégis értékes életért? Csodás álmokból szőtt, varázslatos célokért? Egy jó szóért, segítő kézért, szeretetért? Adj reményt és elég erőt, a hit éledjen! … Olvass tovább
A pók hálója A vén akácfa lombtalan ágai között egy szorgos pók selyemfonalból új ruhát kötött. Fáradtságos munkával megszőtt finom csipkéje táncot jár, mint az ablak széllel játszó függönye. Fátyla könnyedsége a napot is elbűvöli, a páratlan szépség fényét ragyogva tükrözi. Csodálva az alkotást, lágyan megsimogatja, szelíden pihen meg rajta aranyló sugara. Amikor csillagkabátban az … Olvass tovább
Mikor megérkeztél Mint ember emberrel egyforma soha nincs, A sorsunk is e létben más utakon visz. Megérkeztél egykor e csodás bolygóra, Angyalok serege kísért el az útra. Életed fonalát letették kezedbe, Égből táplált igét ültettek szívedbe: – Hit, remény, szeretet táplálja a lelked, Gyémánt-fehér palást óvja ember testedet! Fehér fény sugara nyissa tudatodat, Gondolatod legyen … Olvass tovább
Nem játék az életem Hidd el nekem, hogy szeretlek, De a labdád nem lehetek. Kit a téren pattogtatsz, Hálót vele célozgatsz, Nem lehetek céltábla sem, A nyilaid el nem nyelem. Bumeráng sem leszek soha, Ki eldobva repül vissza. Lényem nem egy játék baba, Kit betesznek kirakatba. A plüssmackó szerep sem kell, Mit díványra díszként teszel. … Olvass tovább
A kis virág Meséld el kis virág, hogy miről álmodtál, Amíg a tél paplanja alatt aludtál! Vágytad már a gyönyörű kikelet jöttét, A tavaszi szél pajkos leheletét? Gondoltál-e a csodás megújulásra, A nyüzsgéstől hangos emberi világra? Hiányzott a madarak vidám éneke, A nap sugarainak lágy szelídsége? Milyen forrás táplálta azt a nagy erőt, Amivel a … Olvass tovább