Sebekre ítélt

Összes megtekintés: 29 

Összes megtekintés: 29  Minden év minden hajnalán születnek kisdedek, de Betlehemi csillagnál csupán egy született. Páros csillagból fény éledt most, reményt hintve le. De elhozza-e békénket mindnyájunk kisdede? Labor-kémcsövekben mi baj, mi rémség kushad, s vár ellenőrizetlen, hogy majd kijut és elkaszál? Segíts magadon – már mantránk – s az Isten megsegít. De hány vakcina várhat … Olvass tovább

Mire születtél

Összes megtekintés: 17 

Összes megtekintés: 17  Mire születtél Szerettél félő szenvedéllyel, sötétbe húzó tengerméllyel. Naiv voltál, kezdettől árva, s nem tettél mérget poharába. Hamisságát mentséged fedte, üres árkát hegyed temette. Közömbös arcán ült a végzet, melyen szerelmed elenyészett. Mért voltál jó? Unalmas az ma! A Föld katlan, forr rossz miazma. Ez a világ ma felfal téged! Vallással álcáz irigységet, … Olvass tovább

Azok a régi, drága mamák

Összes megtekintés: 29 

Összes megtekintés: 29  Azok a régi, drága mamák Mákos ősz hajáról bejgli íze képződik meg számban, mint sodor, nyújt omlós tésztát havas téli éjszakában, majd hidegre teszi cseppet repedjen a máz, és ettől minden oly tökéletes lett, ahogy remélte kezdettől. Ráncos kezéről bő szoknya redői közé látok, melynek hullámába bújtam kisgyermekként, és a ráncok sátorrá, felhővé … Olvass tovább

Agglegény siráma

Összes megtekintés: 47 

Összes megtekintés: 47  Agglegény siráma Egyszem árva ül a bálba\’ érik az ő balladája, hosszú terem széksorába\’ ül a bálba szegény árva legény, vad nők karéjába\’ óh, irgalom atyja, vége! hej, nyugdíjas nők körébe vetette nyugtalan vére. Műfogsorát csattogtatva indul rohamra a falka; egyik borát kínálgatja, más zakót igazgat rajta. Szempilláját rezegtetve süteményt négy hölgy töm … Olvass tovább

Karcos szerelmek ékköve

Összes megtekintés: 40 

Összes megtekintés: 40  Karcos szerelmek ékköve Tartom tűnődve, nézem a szerelmet: egy ékkövet vajon mi homályosít? Fábián József Ujjaim között forgatva c. verse Piszok és feledés leple alatt karcos szerelmek ékköve leskel. Egykor csillogott, mint rézhalak tükrös pikkelye, ha polcon lebzsel. Egykor sugárzó, meleg fénye szivárványt szikrázott szemedbe, s a világ minden kereksége lapjaitól állt szépen … Olvass tovább

Határtalan

Összes megtekintés: 41 

Összes megtekintés: 41  Határtalan Ha árnyékot vet falra a fény, tiédbe simul át az enyém. Együvé olvadunk a síkban, mint két pontocska kurta csíkban. Ha fény hull ránk, mindkettőnk ragyog, sugaradban is sugár vagyok, s ha egyszer eloszlunk a térben, velem porladsz el mindenképpen.

Ősz

Összes megtekintés: 98 

Összes megtekintés: 98  Rainer Maria Rilke: Ősz Lehull a rőt levél, peregve hull, akárha égi kertek álmodnának halált; a semmibe borongva. Az éji Föld is, súlyosan forogva a csillagok között, magányba fúl. E kéz is, és a többi; minden részben a látható anyag hervad, elhull, de mégis, ezt a fonnyadást az Úr mi' gyengéden ölelheté kezében.

Korhadt szálfák

Összes megtekintés: 56 

Összes megtekintés: 56  Korhadt szálfák Elindulnak a zöld hasú fák, meghajlott törzzsel menetelnek. Roskasztó terhű évek súlyát, por lepte álmokat cipelnek. Mint óvodások, libasorban követik egymást porló havon, mennek a ködös semmi felé szél borotválta hegyoldalon. Vezérfonaluk leszúrt rönkök kerítése, hol madár sem járt. Talpuk alatt legyűrt göröngyök, ágaik kézen fogják egymást. Cikkcakk pengéjű végzet várja … Olvass tovább

Virrad

Összes megtekintés: 312 

Összes megtekintés: 312  Virrad Virrad az élet temploma napórát rajzol lent a fa, még hűvös leplek vonzanak, s arannyá izzik fent a nap, arany mézgájú fenyvesen csorog a fény szerelmesen, s krizantém-harmat szórja szét. A fánk falevél függönyét sápadt augusztus színezi, hamvas szilvákat visz neki, pihés barackokat. Korán, az idegpályák sodronyán tiktakol az idő maga. Hőség. … Olvass tovább

Empátia

Összes megtekintés: 70 

Összes megtekintés: 70  Empátia Kavicsmezőn tapod lábam, lombbá nyújtózott levelek integetnek napos sávban, hívogatnak, nem mehetek. Százholdas pagony a szívem, belefér a kemény kő is. Sorsvert létek terhét viszem, három dimenzió őriz. A lelkemben mindig csírát bontanak a görbedt csontok, zúzott testek, mondvacsinált jólétből lett horizontok. Sosem bírtam farkashorda élére állt angyal lenni, de ha bárki … Olvass tovább

Porszem

Összes megtekintés: 66 

Összes megtekintés: 66  Porszem Hegyoldalról néztem a látomást, a várost, amely nem volt messze már. Fénytengert láttam csöndben ringani, amit ki ott él, észre sem venne tán. Sikátorok, kémények, házfalak között él, s hiszi, hogy ő valaki, pedig elég egy hegyoldalnyi est hogy porszemségét kezdje vallani.

Csírabölcsöben

Összes megtekintés: 86 

Összes megtekintés: 86  Csírabölcsöben Marionett zsinórokon rángat rendezőnk, a feltétlen haszon. Teheti, a szepegő alázat nem hérosz, csak emberroncs-halom. Sose volt hős. Amióta élhet, ebben nőtt fel, ez lett istene. Csoda-e, hogy amit még remélhet, rangot, pénzt magára hintene? Filozófiák csírái szépen kibomlanak s vihart vetnek el, s hogyan lesz a földnek békessége, a kérdésre egyik … Olvass tovább

Csak egyszer

Összes megtekintés: 175 

Összes megtekintés: 175  Csak egyszer Volt egyszer – egyszer volt, egy szál lágy gitár szólt. Tábortűz, iskola… Ne nőjünk fel soha! Volt egyszer – szerelem, mint kis ér köveken, utolér, tovazúg, nem hagy, csak mélabút. Egyszer volt – jó barát, ápoltunk rózsafát, tövis volt, megszúrta, elfordult, más útra. Hivatás – volt egyszer, szívvel és lélekkel. Dagadt … Olvass tovább

Rekviem

Összes megtekintés: 170 

Összes megtekintés: 170  Rekviem Tündér keresztanyám fölöttünk lebegett, bár ortopéd cipőt viselt és járókeretet. Tündér keresztapám csontos, inas kezén hordott szívének verését mindig éreztem én. Szilárdságuk acél volt és szavuk nehéz, de minden méznél édesebb, s hátrált tőlük a félsz. Tündér volt. mindkettő egy más világban hitt, s e földi létből legtöbb jót a másvilágra vitt.

Óz ködös földjén

Összes megtekintés: 404 

Összes megtekintés: 404  Óz ködös földjén A szürkületbe hullanak a házak, egy füst pácolta óriás verembe, és pislákoló lámpafényük lázas üzeneteket morzéz minden este. Szitál a köd, a keramitok sárga sáljai tekerednek rá a város kihalt kabátjára, mint léha spárga, mely sáros macskakövekkel szabályos ölelkezésbe forr. A vér hatalma meleg szobák felé vonz, hajszol, kerget, a … Olvass tovább

Téli világ

Összes megtekintés: 171 

Összes megtekintés: 171  Téli világ Foszlik az égbolt feslő ruhája, rongyai kapnak szélparipára. Leskelődő Nap pászmákat ültet, krizantémharmattól részegült meg. Forrás vizével fénygyűrű játszik, virág már nem, csak szívünk virágzik. Fagyhalál fojtó markában élet – tavaszi hagymát üvegház véd meg. De jó is lenne tavaszban élni, zsendülő vetés sarját metélni! jó lenne mást nem félni, csak … Olvass tovább

Palackba tettem

Összes megtekintés: 195 

Összes megtekintés: 195  Palackba tettem Én megírtam egy sötét délutánon, mert szürke gyöngyök hulltak az úton, kopogó cseppjeik a szürke fákon bizonyossá tették bennem, tudom, hogy cseppnyi létem magányába zárva megismételhetetlen egy vagyok, s ha elmém nincs a világra kitárva, nem szerethetek, nem vitatkozhatok. És ősi félsz csapta meg rémült énem, a tehetetlen porszem-lét jaja, mi … Olvass tovább

Bújócska

Összes megtekintés: 374 

Összes megtekintés: 374  Bújócska Behúzza Éj a karmait, és elnyúlik a föld színén, elvágta már a karmazsin drapériát Alkony egén, s úgy elhevert, mint agg legény dimbes-dombos, vén nyoszolyán, lágyan gyúlt Hold a gyertyafény, tükröz tócsák holt foncsorán. Csillagszemét bár lehunyta, néha-néha mégis kiles, vajon hová, merre bújt a Nap, e tüzes ugrifüles? Pár órára el … Olvass tovább

Kedvesek

Összes megtekintés: 218 

Összes megtekintés: 218  Kedvesek A katonai temető csöndes és elhagyott kapujában két kegyes nő összetalálkozott. Két tisztes ősz, agg matróna – vagy annak látszanak – , egyiküknél szál rózsa ring, ahogyan áthalad. A másik nagy csokrot ölel – remegnek kezei -, hozott virágot egy öllel, mind szerény, mezei. Az urát hogy szerethette…!- sóhajtozott sírva az első, … Olvass tovább

2017. AKÍK Művészeti Pályázat

Összes megtekintés: 582 

Összes megtekintés: 582  Öt éve alakult meg az Alkotók, Költők, Írók Klubja Isaszegen. A jubileum alkalmából az AKÍK és az Isaszegi Önkormányzat nyílt művészeti pályázatot hirdet, melynek témája: „Sok mindent lehet, de csak a jót szabad” A pályázatra olyan alkotásokat várunk, amelyek alapja a pályázat témájához kapcsolódik. A világ rengeteg lehetőséget kínál fel az egyén számára. … Olvass tovább