Gúnyám nyomja, nem engem lelkem

Ingem súlya nyomja lelkem, pőrén állok alatta, nesztelen. Bőröm pírja ordít róla, hányszor megfeslett, kelletlen. Hosszú ujjam simul rajta, ráncos ruhámon vagy testemen? Hol a határ felvett gúnyám és magam közt? A határ, jeltelen. Egybe olvad a kettő mit félek és az egész egyben oly, helytelen. Majd új ruhám lesz! Fehér és, tiszta! Tőled kapom. … Olvass tovább

Érted?!

Tudod van, hogy félek eléd állni, nem-nem dehogy gondoltam meg magam hiszek én. Nem miattad van. Miattam. Mégis mit gondolhatsz, amikor utálkozom, mert szoktam, jó legtöbbször utána gyorsan megbánom, de akkor is, tudod szégyellem előtted. Nem baj? Köszi! De mit gondolsz akkor amikor büszke konok fejjel kitartok gondolataim mellett és nem engedek semmiből? Azt is … Olvass tovább

Búcsú

Amikor búcsúzni kell, hirtelen mindenki odafigyel. Megrezzen akkor a szív érzed valami most hív. Hogy mit hagysz magad mögött, az az elmúlt évekbe beleszökött, sok-sok házba, szívbe, észbe ott lesz emlékeidnek örök menedéke. Az elköszönés magában rejt egy nagy erőt. Az újra találkozásban heverő jövőt. Új utakon járva a mostból kiszállva, ami így már lehet … Olvass tovább

Érzék

Mondd érzék nélküli fél, hallod a csöndet? Most éppen neked játszik, mit mondd? Majd elválik. Látod a semmit? Neked tetszeleg, nem szab határt a képzelet. Tapintod az érinthetetlent? Szúr, de belül simogat, ha elhagyna… ne is gondold, iszonyat. Körülvesz az illattalan illat, mint egy gondolat már el is illant. Lélegezz bele mélyen a lélekbe, ne … Olvass tovább

Plagizált lélek

Plagizálod a lelkem! Ne érts félre nem nagy becs nekem, de sajátom Elvenni, nem engedem. Ha megtetszik a vágólap, tudj többet, mint ctrl c es vé Kevésbé leszel olyan, mint egy wc ábécé. Na nem belső értékedet méltatom, ahhoz kevés kezemben a hatalom, de ha mindent összehánysz az csak egy Random halom, Es a léleknek … Olvass tovább

Inverz világ

Inverz világ üvöltő némák hallgatózó süketek sprintelő bénák távolba néző vakok mindent tudó ostobák hallgatásban élő eszesek semmit nem érző lelkik megértő idegenek gonoszkodó angyalok segítő ördögök befogott szájak kifacsart gondolatok száguldó évek lassan telő élet büszke fejű remegő lélek színes világban fekete-fehér képek kifordult világ benne ragadt emberek egy helyben álló vesztükbe rohanó felek.

Áfra

Nem hitte el, hogy újra költöznie kell, egyszerűen utálta. Mérgében olyan erővel ikszelte ki az e-mail ablakot, hogy beletört az egerének egy gombja is. Gyorsan megnézte, hova kell mennie, 230 km-el arrébb, valami napszámos munka miatt, pedig éppen kezdett beilleszkedni. Ebben az indulatban benne volt talán egész életének feszültsége. Áfrának születése pillanatától küzdenie kellett, küzdenie … Olvass tovább

Egy kézzel tartok

Egy kézzel tartok Egy kézzel tartok két testet, lelket adok nekik, Szentet, legyen ez a kezdet. Majd tartok már kezemben hármat, négyet, ötöt… A testes lelkek száma gyorsan felszökött. Egyre többen és többen, de én csak tartom Őket, hiszen gyermekeim, enyéim, nekik szentelem időmet. Néhányukat megszólítom, segítsenek tartani, kordába, terelni, rámutatni. Jó szolgálatot végeznek, engem … Olvass tovább

Volt egy lantom

Volt egy lantom Volt egy lantom, Kicsi, de nagynak tűnő, Tündöklő, de belül rothadó Csábító és elérhetetlen, Ami hamisan szólt. És, ami hamis az hazug. Nem igaz dallamaival sokszor Elnyerte a figyelmet, Na nem mindig szépsége miatt. Középpontban lehetett Ebben tetszelgett. A kicsiny lant, egyre több tekintetet szerzett, A rajta játszót már-már zavarba hozva. Tudta … Olvass tovább

Változás

Változás Amikor a napsugár reggel éri az arcod, de csak amíg ott tékozol feletted. Amikor a levegő telíti a tested, erővé lesz benned, de csak amíg felhasználod. Amikor egy fa kinő és terebélyesedik, növekszik, él, de csak amíg az elmúlás nem ítél felette. Amikor egy folyót követsz és élvezed sodrását, de csak amíg nem hagy … Olvass tovább

dialoguevil

Végül is a 66 év az nem olyan kevés, gondoltam magamban, miközben a fekete öltönyömet készítettem elő. Szép élete volt, szép családja egyszer minden véget ér. Megboldogult nagyapám legnagyobb átka mindig is az volt, hogy elképesztően nagy utat kellett megtennem mindig, amikor látogatóba mentem. Ez lesz az utolsó látogatás Papa és emelt fővel fogom viselni. … Olvass tovább

Arcodba vetve

Arcodba vetve Mi lenne, ha arcod ráncaiba vetve Egy-egy történet most megelevenedne? Hiszen azokban a veteményesekben Levő életed már lecserélhetetlen. Arcod minden kis barázdája titkot rejt, Csak te tudod mikor, miért, mit nyelt Így lett teljesen egyedi ez a kis kert Mi összefoglalja, mit más nem képzelt Évek, napok, percek megelevenednek Egy-egy régi történetet most … Olvass tovább

Távolság

És akkor most mi lesz? Itt ülök, érzem, ahogyan a világ kettészakad alattam, érthetetlen düh tombol bennem, mintha vége lenne mindennek, valószínűleg vége is van. Legalábbis az elmém tudja, a lelkem még nem. Az egész egy hete kezdődött el, ott abban az előtérben. Hatalmas izgalommal, félelemmel és reménnyel érkeztünk ide, én kint vártam, nem engedek … Olvass tovább

Világok Között

Gyerek koromban nagyon sokszor éreztem ezt az illatot, amikor korán keltem és iskolába indultam reggel. Tavaszodott, a friss harmat már áztatta a füvet, sehol senki, még maga a természet is alszik szinte és a nap aranylóan, de még nagyon gyengén kel. Szép emlék, most mégis inkább hányingerem van még ezt az illatot érezvén is, nem … Olvass tovább

Libsi

Libsi A liberalizmus csúcsa Valahol az emberiség gúnya Saját magából kibújva Hasonlít már lányra-fiúra Lelkét magából kirúgja Nem sikerült oly fiúsra Tökéletesre teremtett Neked semmit nem jelentett Lelked valahogy megfeslett Teremtőd kicsit elvesztett Holott épp csak te tékozolsz Szabad akaratban fuldokolsz A világ elől bujdokolsz De emberek előtt szónokolsz Csak saját magadban kóborolsz Magadra találva … Olvass tovább

Kinek Fáj?

De hol fáj? Valahol belül. Éget, dühít, feszít. Látja, hogy fáj? Érdekli egyáltalán? Hiszen az ő gyermekei vagyunk, nem!? Ha az én gyerekemnek fáj, megőrülök. Zihálok, aggódom és félek. Úgy félek, hogy féltek. Értem Ő fél? Átvállalnám minden percét kétes szenvedésének. Ő átvállalja? Igen? Akkor miért fáj? Nyissak ajtót? Nyissa Ő maga. Tudom, tudom, illedelem. … Olvass tovább

Szabadnak Ítéltettél

Szabadnak Ítéltettél Ha egyszer a kalitkán kívül ragadsz Azt hiszed eddig bent voltál szabad Félelmed csak nagyon lassan apad Köréd ketrec semerről sem tapad. Hirtelen szárnycsapás még idegen, Egész létemben eddig zsinegen Vezetett csak számos idegen Te csak álltad a sarat siketen. Most a ketrec túloldalán állva, Nézel a néhai rabtársra Értetlenséget látsz arcába Ott … Olvass tovább

Tomboló barát

Tomboló barát Kevesen olyan szerencsések, hogy látják viharban a szépet Hiába jönnek mennydörgések Nem érhet véget a történet. Égiháborúban ordító fények Terítik most az egész rétet Ez egyre jobban beléd mélyed Van mitől egyáltalán félned? Spiccbe teszi most lábát az ég Villám vágódik le, mint egy ék Majd jön a sok csendes emlék Ha nem … Olvass tovább

Keresve vesztesz

Keresve vesztesz Megkeresed, mert kell. Szükséged van rá Eszel iszol, jössz-mész Azt elvégre korgó gyomorral es teremtett mezítelenségedben Csak nem lehet. Aztán rájössz, hogy ez jó Valahol éltet, deméghogy! Enélkül csupasz, éhező kivetett valaki lennel Na, de mégsem valaki! Már egyre jobban kell Egyre több kell. Gyűjtöd, halmozod, nem engeded Úgy tiszteled, mint semmi mást. … Olvass tovább

Elhullt

Elhullt Álltam a Berkenye fa alatt Néztem ahogyan lehullik és földet ér lassan a levele Gondoltam így múlik el minden Egyszerűen valamiből kinő Megteremtetik, élővé lesz ás elhull Így hullik el maga az ember is Megteremtetik, élővé lesz majd Majd mi lesz? elhullunk? Vagy miénk lesz a mindenség öröksége? Amíg ezekkel a gondolatokkal küzdöttem, Küzdöttem, … Olvass tovább