Metamorfózis

Már megint, és újra ezernyi sejt mozdul, dobban, lüktet, s zárja ismerős anyagba végtelenségem. Ősi vágyból fogant fény ölelésed foszlik, s akaratlan belenehezedek metamorf idő markába. Már megint, és újra ezernyi érzés rezdül, feszít beteljesülés vágya, s csillagábra titkot rajzol metamorfózis csodája.

Nagypénteki csendben

Csend van, s a perc a csendben szendereg, ma nem nézi végig a tragédiát, hol az Isten fia újra haldoklik bűneimből ácsolt véres kereszten. Csend van, s a perc a csendben szendereg, gyertyafénynél lapozom a Bibliát, s míg a Fiú Atyjához imádkozik, vétkeimet gyertyalángban égetem. Csend van, s a perc a csendben szendereg, elmotyogom őszinte … Olvass tovább

NAGYPÉNTEK VAN

Ülök a székemen, s a faliórára pillantva mélyről tör fel belőlem egy sóhaj. Az asztalon többször használt gyertya, egy gyufás skatulya és a Bibliám pihen. Nagypéntek van, s csendet kellene teremtenem… Mit is mondok? – mi az, hogy teremteni… hiszen én azt nem tudok, s aki tudott, Ő már régen megtette. Csendet szeretnék, de az … Olvass tovább

HÁROMÉVES A TEMESI ÉVA IRODALMI KÖR

HÁROMÉVES A TEMESI ÉVA IRODALMI KÖR Minden év decembere érzelmekkel gazdagabb időszak a Temesi Éva Irodalmi Kör életében. Emlékezünk… a költőre, a barátra (közösségünk névadójára). Mivel a TÉIK megalakításának évfordulója is erre az időszakre esik, ünneplünk is. Három éve működik irodalmi körünk a Poly-Art művészeti alapítvány égisze alatt. Decemberi együttlétünkön Somfai István, az alapítvány elnöke … Olvass tovább

Lassan haladt a sor…

Eltakart ablakú busszal érkeztem. Kéretlenül ömlött napmelege, árnyas strandra vágytam, hideg sört kortyolva, nézve Badacsonyt. Lassan haladt a sor. Sóhaj szállt, s fáradt hangú dünnyögés. Homlokom töröltem zsebkendővel, smirgli tekintetek kereszttűzében különccé emelt a kockás vászondarab. Lassan haladt a sor. Az elvesztett időt senki sem kereste. Lankadt a hajnalban felvett szúrós tekintet, tányérsapka fedett régen … Olvass tovább

Dallammá válva… Varga Zoltán emlékére

Hideg újjak játszottak zongorán, s dallammá váltak a hangok, betöltve szív-meleg termet, megérintve nyugalmat keresőket. Hirtelen éjszaka lett, fekete csend, és belső csendem falán keretbe zárva pihen szelíd tekinteted. Tudom: csupán hangok vagyunk, gyorsan tovatűnő momentum terekre nehezült zajos csendben, vízcseppek felkorbácsolt, s lecsendesített tengerekben, örök létezők véges végtelenben. S maradunk elhalványuló emlék helyet találva … Olvass tovább

UTAZÁS HERSZON FELÉ (haibun)

Mint szélvész söpör zsoldosok rémes hada. Hajnalra hullt éj. Füst takar Napot. Kigombolt lelkű anya ölel kisdedet. Hajnali Nap tör utat végtelen horizonton, hókristályokat csillogtatva kerti fákon. Kakasszó helyett kisdedsírás ébreszt álmos anyát. Gyermekágyhoz lépve kigombolja ingét, lelkét és kisimítja gyűrött mosolyát. Ridegen szendergő csendben egyszerre lélegeznek. Mohó kortyok, gyengéd simogatások hullámzására tőr harangszó. Kapkodó … Olvass tovább

ÉRINTÉS

ÉRINTÉS (VERSEK ÉS VERSILLUSZTRÁCIÓK A ZICHY MAJORBAN) Kötetbemutatóra és képzőművészeti kiállításra hívta a Budaörsi Művészek Egyesülete 2023. március 3-án az érdeklődő közönséget. Az est Mátyus Attila Mi a vers? című előadásával kezdődött. A költő e kérdésre adott sokoldalú, elgondolkodtató és humoros válaszaival megalapozta első önálló verseskötetének – melynek az Érintés címet adta – élménygazdag bemutatását. … Olvass tovább

Vízben a világ

Mosdótálban forrásvíz, színtelen vízében a világ önnön börtönében remeg, és felkorbácsolt hullámai beszennyeznek minden tudást, vágyat, akaratot, ki érti meg a partra vetett gondolatot? A halálra szánt levette saruját, fáradt lépte megpihen, ránehezül a remegő világra, s hullámokat tördelő lábát egy bűnös nő mossa tisztára.

Szótlan… (elhurcoltak emlékére)

Csak azért a papírért ment oda, ahogy a többiek, akik hittek a szónak, s indult el vezényszóra, vitte fájós lába, tartva a sort összeszorított foggal, szótlan, és egyre hidegebb lett, ahogy távolodott otthonától, hiába maradtak el faluvégi házak, nem lett vége a rövidnek remélt útnak, távolabbi állomásról suttogtak a sorban. És vérvörös lett az alkony, … Olvass tovább

Ma sem…

Csendes az utca, a tér, a temető. Otthonaikba tértek az anyák. Ablakok mögött tétova árnyak, Rúzstalan ajkak fohászt rebegnek, Fátyolos tekintetek pihennek Fénytelen gyerekszemeken. Aggok félig töltött poharat emelnek. Hidegben sötétlenek a tiszta szobák. Ma sem tértek haza a katonák.

VASTAPS AZ IRODALMI ESTEN

VASTAPS AZ IRODALMI ESTEN November 5-én, az érdi Temesi Éva Irodalmi Kör kötetbemutatóra hívta az irodalombarátokat. A Poly-Art füzetek sorozatban megjelent Bajkó Kati: Kata-pult és Metzger Balázs: A csodálatos Faturuly című kötetek bemutatójának helyszíne a Parkvárosi Közösségi Ház volt. Mindkét alkotó első kötetes szerzőként, első alkalommal lépett a közönség elé. A pódiumbeszélgetésen megtudtuk Katiról, hogy … Olvass tovább

Zarándokoltam…

Zarándokoltam, mert kellett. Apámra parancsolt a pap, s én szótlanul vele mentem. A kaptatón nehezedtek a léptek, sóhajok szálltak, de nem lankadtam, játékból apám lábnyomaiba léptem. Az éneklő nép templomba tért remélve mennyei bocsánatot a hétköznapok rút vétkeiért. Szólt ima és zengett hála-ének, s nem hullott ifjú szívemre áldás, pedig kezemben gyertyaláng fénylett. Zarándokoltam, mert … Olvass tovább

Nyitott könyv ihlette délután

Nyitott könyv ihlette délután Versekkel, tortával és szívből jövő jókívánságokkal köszöntötték 80. születésnapján az érdi költőt. A Temesi Éva Irodalmi Kör októberi találkozóján, a felolvasó kör végén csendbe burkolódzott az irodalmi szalon. Egyedül az ünnepelt nem sejtett semmit. Miután a házigazda behozta a tortát, lehullt a lepel. A díszes sütemény Kreischer Nelly elé került. Egy … Olvass tovább

Összefonódás

Te meg én, kéz a kézben a roppant idő karcain. Nem kell nagyokat lépnünk, nézd a lángoló nap láncait. Ölelj, miként gyenge borostyán vén tölgy kérges törzsét. Ne kússzál magasra, maradj mellettem, nézz rám, s égessen gyöngyfehér tekinteted, hogy fájjon, s hullasson könnyeket szárnyalásra vágyó lelkem. Hosszú az út s alkonyodik, kezed én nem eresztem. … Olvass tovább

Zarándokoltam…

Zarándokoltam, mert kellett. Apámra parancsolt a pap, s én szótlanul vele mentem. A kaptatón nehezedtek a léptek, sóhajok szálltak, de nem lankadtam, játékból apám lábnyomaiba léptem. Az éneklő nép templomba tért remélve mennyei bocsánatot a hétköznapok rút vétkeiért. Szólt ima és zengett hála-ének, s nem hullott ifjú szívemre áldás, pedig kezemben gyertyaláng fénylett. Zarándokoltam, mert … Olvass tovább

A Dunánál József Attilával

Néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Harang szólt, hát csendet kerestem, De mint ár, hömpölygött az istennép. Súlyos könny szökött fáradt szemembe. Őt hallottam, sorsomba merülten; Kövess, felebarátot szeretve! Élek nagy szeretetéhez hűen, Mennék utána, ha tudnám merre. Itt hagyva e városnak rút szennyét Rothadón nehéz bűzt eregetve, Ússzon messze, akár a dinnyehéj. Múltam sáros … Olvass tovább

Üvölteni sohasem szabad

„Tintába mártom tollamat” József Attila Az igazlelkű költő verset ír, szépet, hogy megértsed és lelkesedj. Én vágyból szőtt imát mondok neki, igazat, hogy megértse: szeretem Őt, aki meglát bennem jót, szépet, ha szobám mélyén hangtalan sírok, aki meglát bennem tükörképet, ha templomtéren hangosan szidom, aki mindenkor elesik mellém, ha megrogyok roppant kereszt alatt, s reám … Olvass tovább