Habos László Összes megtekintés: 18
Összes megtekintés: 18 Tekintetem időtlen tekintetre tapad. Megbújik csend és tékozló pillanat szakad. Darabjaiban elmúlt idők foszlányai. Csendet törve melyikünk akar megszólalni? Néma mozdulatlanságban örökmécs figyel. E dohos falak közt ki kegyelmez meg kinek? Talán Te leszel, aki a kereszten marad, És én nyitok ajtót feltámadt öntudattal.
Összes megtekintés: 50
Összes megtekintés: 50 Régi éjeken, ha sírtam asztal fölött csöndesen tenyerembe nehezült fejem, s míg fehér gyertyaláng félszegen világlott elhagyta lelkem e zavaros világot. Messze szárnyaltam mégis közel jött az ég váratlanul lelkemről minden súly lehullt, s mi fájdalmasan vállam nyomta sok vétek elmerült a megtisztulás tengerében. Sötét éjeken megkopott asztal fölött csöndesen verset írok, és … Olvass tovább
Összes megtekintés: 62
Összes megtekintés: 62 Találkoztunk. Egy ételosztáson. Egy tüntetésen. Néztél. Néztelek. Elrohantál. Hova menekülsz? Nekem nincs hova. Maradok. Várok. Várlak. Még találkozunk. Átgázoltak rajtam vastalpú bakancsok. Közönyös szemtanú az idő. Megbámulnak. Voltam és vagyok. Úton és útban. Eső esik. Betakarnak. Bólogatok. Pénz csörren. Mit jelent elfordulni? Utcazajba menekül konok magány. Harangoznak. Emlékszem ünnepekre. Terített asztalra, gyertyalángnak táncára. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 75
Összes megtekintés: 75 Tegnap végre megmozdult a világ, s én lemaradtam, mert kórházba vitték fáradt fiam, s vadul szirénázó mentőautóban simogattam verejtékes, kócos haját. Merre mozdít a hit? –, ha szögesdrótot szült e vad világ, s én kint maradtam, mert már nem tudom, mely szentség miatt maradhatok hitetlenül az akolban. Mozdulatlanságom stigma és szabadság.
Összes megtekintés: 42
Összes megtekintés: 42 A bárányok hallgatnak Süvítő szélben tétova bánat haldokló pipacssziromra hinti fájdalmát. A keresztre szegezett elnehezült tekintete vérvörös horizontra feszül. A könnyező alkony bimbódzó hitet rejt, de közeleg az éj, s éhes farkaskölykök vonítása tör áhítatba révedt csendet, s a felébresztett csillagok sápadt fénye ránehezül a Golgotára terelt bárányok hallgatására.
Összes megtekintés: 61
Összes megtekintés: 61 Metamorf vezeklés Lelked időtlen nyírfaágán vakító ezüstfényben smaragdzöld levélként rezgek. Távoli sóhajok hullámaival ébreszt a hajnal, s ítél, néma sikoly zuhanásom. S mint szent újszülött, pőrén vergődöm a kietlen éden porában, vad ordításom senki sem hallja, tékozlóságom metamorf vezeklés, lelkem árva, arcom sebzett, elbukott megváltok időtlen képmása. Nem kérdezek, s nem felelek, könnyezve … Olvass tovább
Összes megtekintés: 108
Összes megtekintés: 108 Kié ez édenkert… Kié ez édenkert, hol színekkel telve minden, hol keverednek evidenciák, s jámbor szürkeségemre vágyom. Kié ez édenkert, hol illatokkal telve minden, hol virágok nyílnak asszonyölben, s vágyaim újrafestésére vágyom. Kié ez édenkert, hol szirénénekkel telve minden, hol imádatra hívnak dallamok, s tékozló lelkek gyűrűjéből friss áhítatra vágyom. Kié ez édenkert, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 98
Összes megtekintés: 98 Szirupos reggel Szirupos reggel álmos fénye csurog az ablakon, lábamhoz macska dörgölődzik aludttejért hízeleg, csorba bögrében kakaó gőzölög, tányéron lekvárral kent kalács, karéjában harapás, szalvétán játékmackók labdáznak, a falitáblán üzenet – délben vérátömlesztésre várnak, ajkamról morzsa hull, s áttetsző szavai a félbemaradt miatyánknak, őszintén majd este, fáradtan gyertyafénynél, ha lesz miért keresztet vetnem.
Összes megtekintés: 377
Összes megtekintés: 377 Néha… Néha jó lenne hallgatni, s meghallani tiszta hangjait az árván maradt csendnek. Néha jó lenne letenni a vállamra nehezedett terhet, majd lehunyt szemmel felvenni a halomból a legnehezebbet. Néha jó lenne rálelni elkeskenyedésére az útnak, s nem tétovázni, menni, amerről a szelíd szelek fújnak. Néha jó lenne hinni, s mustármagként növekvő hitemből … Olvass tovább
Összes megtekintés: 114
Összes megtekintés: 114 MINT TELT HARMATCSEPP Mint telt harmatcsepp vérvörös rózsasziromról, úgy hullok le forró ajkadról mámoros zuhanásban, öledbe ejtve elveszejtett fejem, szeress, kérlek, szeress, amennyire csak szeretni lehet. Ölelj, kérlek, oly szorosan ölelj, ahogy szerelmünk hajnalán – gyengéd-vad mennyei kéjjel, könnyes-néma szenvedéllyel.
Összes megtekintés: 295
Összes megtekintés: 295 Ajánlás Habos László: A hetedik – című verseskötetéhez A hetedik kifejezés kapcsán mindenkinek József Attila verssora jut eszébe: „A hetedik te magad légy!” Minden sötétben marad annak, aki nem önmaga. Habos László hetedik verseskötetében a megvilágosító fényt keresi, hogy rátaláljon önmaga rejtett belső ösvényére. A hetes misztikus szám, ennek most csak egy vonatkozására … Olvass tovább
Összes megtekintés: 123
Összes megtekintés: 123 Börtöncella küszöbén börtöncella küszöbén megtorpan hit s remény parancsszóra vár bűnös és ártatlanul elítélt kidagadhatnak erek váll-lapos szolga fejen csupán csendet törhet harsány hang nem békét s nem fél a félénk sivár cellája mélyén hol tiltott az ima s fény de nem győzhet sötét hiába ver az irgalmas holnapra láncot megtagadva kegyelmet az … Olvass tovább
Összes megtekintés: 376
Összes megtekintés: 376 Éjjeli ima Csapzott hajad fonja be vágyam, s tartja szépséged tekintetem. Felsóhajtok, mint kagylóban a gyöngy, ha rátalálnak, s rajzol lelkedre köntöst képzeletem, szivárvány színekkel lágy ragyogást, és csendet csókolók égő szádra. Az ajtót magunkra zárva, tövisekkel szaggatott lelkem kínálom. Vedd el, s ölelj hajnalig, és ölelésed legyen ma imádságom.
Összes megtekintés: 207
Összes megtekintés: 207 A felkelő nap fénye felébresztette a szomszéd ház baromfiudvarának lakóit. A kakas többször hangosan kukorékolt, és szárnyát csapkodva körbefutott a fakerítés mellett. A szolgálati lakás egyetlen, az udvarra nyíló ablakán a hanyagul elhúzott függöny mellet behatolt a napfény. Akadálytalanul futott végig a fehérre meszelt üres falakon, majd megcsillant a műbútor szekrény ajtaján. A … Olvass tovább
Összes megtekintés: 405
Összes megtekintés: 405 Tekinteted Nehéz tekinteted süllyed fáradt homlokráncaimba. Kitárom szerelem kapuját, jöjj könnyű léptekkel be rajta, szavakkal tördelem a távolságot. Jöjj, karjaimba zárlak, égessen lázas tekinteted, engedj az észtvesztő vágynak, ma miénk az éjszaka oltalmaz sötét fátyla. Egyek leszünk egyszerre lüktető szívvel, egyek, ahogy egy az elérhetetlen, a szent. Áldott csókod hajnalig vakítson, kezed láncaimtól … Olvass tovább
Összes megtekintés: 248
Összes megtekintés: 248 Csak állt ott mezítelen lábbal a hűvös járólapon, s szaporán vette a levegőt, miközben jobb keze önkéntelen mozdulattal talált rá a kézmosó csaptelep krómozott elzárójára. Szemét nem nyitotta fel, miközben megnyitotta a szelepet. A víz folyni kezdett. Mindkét kezével a hófehér porcelán kagylóra támaszkodott. Eltelt egy perc, talán kettő is, amikorra kinyitotta szemét. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 337
Összes megtekintés: 337 Éjszaka volt. A sötét fellegek mögött a Hold fénye elhalványult. A kutyák nem vonítottak, mint ahogyan azt máskor tették. Némán lépkedtek a kerítés mellett, szorosan a járőrök lábaihoz simulva. A barakk sötétjében megannyi tágra nyílt szem kutatott a végtelenné vált feketeségben. Nem aludt senki sem. Az utolsó, táborban töltött éjszakán nem jött álom … Olvass tovább
Összes megtekintés: 230
Összes megtekintés: 230 Miért csukd be füled Uram ha unod már könyörgésbe fulladó szánalmas imám de mondd én miért vagyok ha tényleg te vagy értem annyi kérdés tolong bennem melyekre ma választ kérek miért szólsz hozzám ha nyelved nem értem miért hívsz magadhoz ha el soha sem érlek miért mutatsz utat ha léptem folyton eltéved miért … Olvass tovább
Összes megtekintés: 723
Összes megtekintés: 723 Lassan egyenletesen lépkedett a mindig mogorva arcú főtörzsőrmester, s közben minden elítéltet jó alaposan szemügyre vett a börtönblokk folyosóján várakozók közül. Több mint fél órája sétált föl, s alá semmitmondó arckifejezéssel. Az idő lassan telt. Időnként a kinyílt ajtóban egy-egy vigyorgó képű elítélt jelent meg, akkor látványosan odafordította fejét, amíg a következő rabszámán … Olvass tovább
Összes megtekintés: 393
Összes megtekintés: 393 Ma mégiscsak hiszek… ma mégiscsak hiszek mert hang szólt lelkemben mert hevesebben vert szívem mert indulnom kell valamerre mert hát óva intett apám mert fenyegetett a pap mert hinni akartam szavát mert bűnnel terhes a nap mert még én vagyok én mert ő még mindig ő mert voltam bátor s bohém mert tán … Olvass tovább