Köddé válok

Összes megtekintés: 76 

Összes megtekintés: 76  Nem tudom, mit szeretnék igazán A holnap a jelen, és a múlt a jövő Bár eldobhatnám gondolataim lazán Elfújná őket a tegnap esti szellő A jelen káprázat, a jövő szalad Hogy mit hoz a holnap, honnan tudnám? A végén csak egy, csak egy legény marad Sodródok szürke fényben lustán Talán mellettem ülsz, szavam … Olvass tovább

Haikuk

Összes megtekintés: 24 

Összes megtekintés: 24  Haikuk 1. Libanoni cédrus Magányos cédrus Ága eget kaszabol Óriás lombváros 2. Eső Ágon, mint madár Esőillat megpihen Mindjárt tovaszáll 3. Téli erdő Úton havas fák Fekete tussal húzott Karcsú vonalak 4. Balatoni vihar Háborog a víz Ezüstszínű hullámon Apró vitorlás 5. Kirándulás Rózsabogár-tánc Vad erdőben nyugalom Kis csermely csorog 6. Napsugár Vadregényes … Olvass tovább

Álarcosok

Összes megtekintés: 82 

Összes megtekintés: 82  Az álarcosbált leginkább egy szörnyhöz lehetett volna hasonlítani. A szemei ezer pislákoló lampion, fogai a sötét fénybe öltöztetett házak, pikkelyei a hullámzó színes tömeg. Cynthia fejére húzta az álarcát, és hagyta, hogy magával sodorja az emberáradat. Telefonfülkétől a lexikonig, oroszlánfejű sastól a csillagos égboltig mindenféle jelmezt látott maga körül, és lenyűgözte az emberek … Olvass tovább

Az igazi művészet

Összes megtekintés: 36 

Összes megtekintés: 36  – Ez nem művészet! – jelentette ki hevesen – Olcsó, sablonos másolat! – Ha nem is egyedi, szerintem ízléses, és meglepően élethű! – mutattam az egyszínű, kékséget ábrázoló vászonra. Hátrapillantottam a vállam fölött. A vézna, sötét tekintetű úriember elfintorodott. – Mutatok neked igazi művészetet – jelentette ki ellentmondást nem tűrően, azzal megragadta a … Olvass tovább

Az őrült

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Ujjaim rákulcsolódnak a vázára, és megpróbálom elnyomni a fejemben sikító hangokat. A pasztellszínű házban minden tökéletes, a székek az asztallal derékszögben állnak, a ruhák a szekrényben élükre hajtva, sehol egy álnok folt, sehol egy porszem, a vázában frissen szedett sárga virág. „Törd össze a vázát” – súgja gonoszul a hang – „vágd a … Olvass tovább

A csavargó

Összes megtekintés: 18 

Összes megtekintés: 18  Fáradhatatlanul rótta a macskaköves utakat, időnként megpihent az árnyékban. Az emberek, amikor csak tehették, kikerülték, ha szembe ment velük, átsétáltak az út másik oldalára. Nem csodálta, hogy az emberek elkerülik. A haja kócos volt és ápolatlan, ingjéről hiányzott két gomb, nadrágja térdénél kiszakadt, alja kirojtosodott, a cipőjét félúton elhagyta valamelyik árokban. Szerette a … Olvass tovább

Egy szobor álma (gondolatok Magritte: "Honvágy" című képhez)

Összes megtekintés: 46 

Összes megtekintés: 46  Türelmesen, mozdulatlanul álltam egész nap rezzenéstelen kőarccal, amíg naplementekor végre kiürült a tér. A követ, ami beborított – mint ha soha nem is lett volna – szürke füstként elfújta a feltámadó szél, és egy másodperccel később hús-vér emberként álltam a talpazatomon. Kitártam a szárnyam, ami kicsit elgémberedett, megmozgattam, leráztam. Aztán fürgén leugrottam a … Olvass tovább

A hölgy – (René Magritte: "Le monde des images" festmény alapján

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  A hölgy merengve bámulta a halvány rózsaszínes naplementét, és ahogy ledobta a szalmakalapját az asztalra, azt kívánta, bár soha ne jött volna vissza ide. Emlékezett rá, hogy amikor először itt járt, még minden új és izgalmas volt, a táskájában három-négy üres vászon és akril, a ruháinak már alig maradt hely mellettük. Aznap hosszú … Olvass tovább