Harmati Gyöngyi: Örömre születtünk! – Gondolatok Eleanor H. Porter Az élet játéka c. könyve nyomán…

Harmati Gyöngyi: Örömre születtünk! – Gondolatok Eleanor H. Porter Az élet játéka c. könyve nyomán… A békesség szigete: Harmati Gyöngyi: Örömre születtünk! – Gondolatok Eleanor H. Porter Az élet játéka c. könyve nyomán… (abekessegszigete.blogspot.com) (Gondolatok Eleanor H. Porter Az élet játéka c. könyve nyomán.) Megjelent a Nyitott Szemmel magazin 70. számában: www.nyitottszemmel.hu Napjainkkaotikus világában – … Olvass tovább

23.725 napos lettem én…

Képzeljétek, hát ezt is megértem, 23.725 napja születtem én. Nem is értem, hogyan történhetett? Életem ideje oly gyorsan elröppent, Mint egy kismadár a törékeny ágról. A gyorsvonat sem robog ily tempóban Időnként az is megáll egy-egy állomáson. Engedi leszállni azt ki menni akar Engedi felszállni azt ki jönni akar. Tortámon 65 szál gyertya díszeleg Tüdőmben … Olvass tovább

Az elégedetlenség kora…

Ha olyan helyen élünk Ahol sok mindennel bírunk, Amit más még elképzelni sem mer. Ha van lakásunk, autónk, Némi pénz a bankszámlánkon. Ha a hűtönk teli ennivalóval, Ha a boltok polcai roskadoznak A temérdek árucikk súlya alatt. Ha van munkánk, pénzünk is akad. Ha egészséges vagy, őrizd jól. Ha van családod, ki hazavár, Ha van … Olvass tovább

Holtsápadt jégvirág

Jégvirág, jégvirág, holtsápadt jégvirág Fagyos, dermedt születésed pillanata Napsugár csókja a szemfedeled. Látszólag értelmetlen földreszálltod Gyorsan jössz, gyorsan el is illansz Mondd mivégre mégis az érkezésed? Téli szelek szárnyán, a fagyok hideg lehelletétől ablakokra szépséget varázsló gyönyörűséges csipkeruhácskádat, Hamar elkoptatja a kályha melege. Mégis jössz, mert tudod szükségünk van rád Terád várunk, csodát látni vágyunk. … Olvass tovább

Fenyőfa-sirató…

Ha elmúlik karácsony Kihunynak az adventi fények. Lefosztják ünnepi díszeitől Az erdő tűlevelű fáját. A gyönyörű karácsonyfa Pőrére vetkőztetve Kidobva a hóra-fagyra Szomorúan, könnyes Szemmel siratja Elmúlt dicsőségét. El-elmereng a szép Napokon, a sok Csillogó gyermekszemben Visszatükröződő Csodaváró pillantásban. A felnőttek is megpihennek Örülnek, hogy ezen is Túl vannak. Fárasztó Ez a szeretet-ünnep. Bárcsak pár … Olvass tovább

Esti fohász

A lenyugvó nap is Hozzád fohászkodik, álmos pilláit az éjszaka csillaghímes kárpitja mögé rejti. Most én is búcsúzni jövök Eléd, Uram, hálát és köszönömöt rebeg bennem a lélek. Gyermeki szívvel kérlek bocsáss meg. Mosd le reggelre a nappalok éjfekete szennyét. Segíts, hogy jobb emberként lépjem át az újabb nap küszöbét.

Te Deum

Téged Uram dicsérlek és hálát adok Neked mindenkor mindenért hogy meg volt mindig a napi betevő falatom és nem halmoztam rakásra a holnapra valót. Köszönet és hála legyen érte! Hogy mindig volt annyim, hogy másoknak és magamnak is éppen elég volt voltam éhes, de nem éheztem. Köszönet és hála legyen érte! Hogy együtt érezhettem a … Olvass tovább

Gomba-vers…

Furcsa kis élőlény ez a gomba Kinek látszólag nincsen semmi gondja. Táplálja az erdő, boltba sose jár Kalapját mindig a fején tartja. Néhol fenn terem a magas fán Néhol a föld alatt bújócskázik. Van szelíd, ehető, tányérra tehető Van mérgező, jobb az erdőben hagyni. Fekete gyémántként nagy becsben tartják Az értékes szarvasgombát, a finom fűszert, … Olvass tovább

Harmati Gyöngyi: “Esőemberkék” – Autizmussal élni betegség, állapot vagy bélyeg?

Harmati Gyöngyi: “Esőemberkék” – Autizmussal élni betegség, állapot vagy bélyeg? A békesség szigete: Harmati Gyöngyi: “Esőemberkék” – Autizmussal élni betegség, állapot vagy bélyeg? (abekessegszigete.blogspot.com) Az autizmus világszerte, így hazánkban is egyre gyakoribb, illetve egyre több embernél ismerik fel, diagnosztizálják. A jelenlegi statisztikák szerint 100 emberből egy küzd az autizmussal. Magyarországon így minimum 100.000 autista él, családtagjaikkal együtt ez … Olvass tovább

Búcsúzik a nyár…

Búcsúzik a nyár, Utoljára még ránk villantván lázrózsákban égő Homlokát. Sápadt festékkel bemázolt hervadó Virágok a borongósra változó kéklő égbolt alatt Nézik, hogy a hosszúlábú gólyák, csivitelő fecskék Már a vándorútra készen a gyülekezőt fújják. Búcsúzik a nyár, A hegyek közé lassacskán pára ereszkedik Titkos lepelként rejtve el a Mindenséget. Égi szivárvány hídon morcos szél … Olvass tovább

Tiszta lappal…

Minden reggel tiszta lappal Indulhatunk neki az új napnak. Szentül megfogadjuk vigyázunk rá, Semmi paca, tisztátalanság, Emberi gyarlóság ne ragadjon rá. Hiába minden erőlködés véghez Vinni emberi akaratból mégse tudjuk. Estére a tiszta lapunk csupa folt És szakadás a felismerhetetlenségig Elnyűtt papiros már csak a szemétkosárba Való hulladék menthetetlenül. Mikor megszületünk tiszta lappal Indulhatunk neki … Olvass tovább

Kütyü-generáció…

Meghódítottuk a tengerek mélységes mélyét, Zászlót tűztünk a legmagasabb hegycsúcsok ormára. Hegyek gyomrában alagutakat robbantottunk, Gyártunk okosórát, okostelefont, miegymást. Mégis távolabb vagyunk egymástól, mint a Galaxisok végtelenben soha nem találkozó pontjai. Okos lakásunkat egy gombnyomással szabályozhatjuk, Hazaérve megfelelő legyen a hőmérséklet, a páratartalom. Készítünk őnvezető, okos autókat, automata gépsorokat, Képzelhetjük magunkat egy okos világ zseniális … Olvass tovább

Kirakós játék az élet…

Az élet egy végéremehetetlen kirakós játék. A világ asztalánál egy gyilkos tornádó söpört át, Az óriás puzzle darabkáit szanaszét zavarta. Ki keverte össze dolgainkat ily kuszaságba? Ki teszi helyükre az elkószált darabkákat? Ki fogja összeilleszteni a részeket egésszé? Vajon helyére kerül a végén minden darabkája? Vagy csonkán, befejezetlen marad az asztal sarkán? Hol a biztos … Olvass tovább

Élet-leltár…

Életünk boltja bezárt, lehúzták a redőnyt Már sem eladni, sem venni semmit nem lehet Ha földi létünk véget ér, majd vár a számadás. Ezért jól vigyázz mivel töltöd napjaid Mi a fontos neked, mit vihetsz innen El magaddal az Örökkévalóságba? Romlandó földi kincseink elporladnak, Vágyaink ércesen konganak, becsapnak, Üres kézzel jöttünk, üres kézzel távozunk. Markoltuk … Olvass tovább

Egy csokornyi hála…

PROLÓGUS: Nincs szebb látvány az egyszerű, színes, illatozó mezei virágokból kötött csokornál, melytől az otthonunk megtelik szépséggel, békével. Így telhetne meg lelkünk is hálával, azért a sok jóért amiben minden nap részesülünk, ha megtanulnánk észrevenni és értékelni őket. Először is adjunk hálát a bennünket láthatatlanul körülölelő levegőért, ami nélkül csak pár percig élhetnénk. A testünket … Olvass tovább

“Nincs reménytelen helyzet”…(Interjú Horváth Krisztina teológus, lelkigondozó és boccia-játékossal)

Harmati Gyöngyi: “Nincs reménytelen helyzet”…(Interjú Horváth Krisztina teológus, lelkigondozó és boccia-játékossal) A békesség szigete: Harmati Gyöngyi: “Nincs reménytelen helyzet”…(Interjú Horváth Krisztina teológus, lelkigondozó és boccia-játékossal) (abekessegszigete.blogspot.com)   Ha megkérnének rá, hogy mutassak egy olyan embert, aki születése pillanata óta rendkívüli nehézségek sorozatával küszködik, ennek ellenére – vagy éppen ezért mégis szinte mindig a derű és az … Olvass tovább

Gomba-vers

Furcsa kis élőlény ez a gomba Kinek látszólag nincsen semmi gondja. Táplálja az erdő, boltba sose jár Kalapját mindig a fején tartja. Néhol fenn terem a magas fán Néhol a föld alatt bújócskázik. Van szelíd, ehető, tányérra tehető Van mérgező, jobb az erdőben hagyni. Fekete gyémántként nagy becsben tartják Az értékes szarvasgombát, a finom fűszert, … Olvass tovább

Minden itt marad!

Az évek, évtizedek, kinek mennyi adatott Villámgyorsan tovarepülnek, mintha nem is lettek volna. Gyűjtögettünk szorgalmasan, rakásra halmoztunk minden Lomot, kacatot, mit értékesnek gondoltunk. A hiábavalóságnak építettünk, mit az elmúlás szele Nyomtalanul széjjel szórt a nagyvilág bugyraiban. Útnak indulunk egyszer mindannyian, Üres kézzel jöttünk, üres kézzel is fogunk távozni innen. Csillogó palotából is csak régészek által … Olvass tovább

Elárulok most egy titkot…

Elárulok most egy titkot Csakhogy tudjad, miért Nincsen nekem semmi gondom. Belefáradtam már a sok beszédbe, gondom-bajom, betegségem, sérelmeim folytonos emlegetésébe. Úgy elhatalmasodtak felettem, mint egy önkényúr az alattvalóin minden napom megkeserítették. Életerőm fogyasztották, lelkemet rongyosra rágták, szívemet elgyengítették, elmémet megmérgezték, idegeim felőrlődtek. Úgy döntöttem éppen itt az ideje Kiadni az útjukat, engem többet ne … Olvass tovább