HegedŰs Gábor Szabadesés Bóklásztam sziklaszirten és síkságon, elveszett helyeken is jártam. Ezt látom. S mikor egy tengerszemhez értem, fölé hajoltam és belenéztem. Lélegzetvisszafojtva álltam fölötte, tükörképem, mint kiöntött lőre folyt el szét minden irányba; zuhanni kezdtem Benned magamba. Beleestem vonzó szemed végtelen kútjába, egyre csak húz, rajtam súlyos láncot tartva, a végét még dehogy látom, csak esek-esek, … Olvass tovább
Addiktív Berúgtam… folyamatos márcban telnek perceim, óráim és minden napom. Nem akarok…. nem akarok kitisztulni ebből a féktelen mámorból. Testes bor lüktet végig a legapróbb Porcikám minden sejtjében: Kifogyhatatlan üvegből töltöm a mélyvörös mérget a számba, bizserget, megesz és lemar. Szőlőszemeid kacér tánca tart hipnózisban, nézem, látom és élvezem. Berúgtam… mindig innálak, míg meg nem … Olvass tovább
Csillagösvény Éber álomban fekszem az ágyban, a takaró, párna meg én, s óhatatlan szemhéjamon látlak, elnyúltál mellettem könnyedén. Vándorol a kezem fel s alá, tested formáját követi, érzem bőröd finomságát, az nem lehet, hogy nem vagy itt. Közelebb bújok, buján simulok mellkasommal, hogy hátadhoz érjen, szívem már egyre jobban dobog, és átveszem én is légzésed. … Olvass tovább
Fless a horizonton Neon zöld fények között nézem a tájat, egy alagútban suhanok, számok és villódzások, haza viszem a testem; bágyadt. Kétoldalt üvegfüggöny lóg hosszan s csak a belső fényből érzékelem a növényt, karót, házat, mindent; sci-fiben érzem most magam. Végtelennek látszik az utazás, tompa zene adja az alapzajt, mély búgással a hajó halad, cél … Olvass tovább
Te vagy Szeretném bemutatni, néhány kósza, rögtönzött sorban, miben tudlak mindig látni, ha jövök-megyek bárhol magamban. Ha a reggeli napfény betalál szemembe, S szemhéjam még bőszen csukva, Öklös ébredéses vakarás közben Feltalállak a kaleidoszkópban. Távoli hangok vibrálnak át az ablakon, Nem értem tisztán, valamit motyognak: “A fülem tréfál meg vagy jól hallom?” És megkongatja agyamat … Olvass tovább
Egyedül az éjszakában Véget ért még egy nap, s fejemben sokasodnak a rovátka vonalak. Sötétedik, lassan eljön az idő, hogy a nyugalmas párnák közé bedőlj. Keresek, kutatok; hirtelen meglátlak téged, ahogy itt ülsz mellettem. ”Alszunk?”- kérdezed, ”Aludjunk!”- mondom, s vállamra hajtod fejed. Hosszasan nézem arcod vonásait a sötétben: gyönyörű! Merengek azon, vajon hogy mondjam el, … Olvass tovább
Nem tudom vers Tudod mit látok benned? Nem tudom… Sok apró kis darabot szemlélek, melyek mind értelmetlenek egyenként. De ahogy ezek egyek lesznek veled, az maga a tökély! S tudod-e, mit tudok? Hogy ezért szeretlek én! Tanúim a csillagok Este van, este van, ki-ki nyugalomban, csak én, szegény bolond fogtam most tollat bánatomban. – Eszembe … Olvass tovább
PROLÓGUS Kis idő telt el azóta, mióta bevésted magad a szívembe. S ezen rövid idő, mint ezer év tűnik fel életemben. Minden percben kereslek és érezlek, a szívembe rejtettelek… De miért kellett úgy lennie?! Én voltam ily ostoba, vagy szemed tüzétől bénultam-e meg? Nem tudom már. Csak most, mikor távol vagy tőlem, akkor eszmélek fel: … Olvass tovább