Hilda Imre Gázolás A temetés után senki nem volt különösebben szomorú. Láttam, amint eljátsszák, hogy könnyeznek, de a mama anyára nézett, és szája sarkában megült a gúny. Ideje volt elmennie, mondta előző este. Hallottam, ahogy a papa ráförmed, hogy hallgasson már el, sose tudja befogni a lepcses száját. A Megváltó segített, jegyezte meg anya, mire egyikük se … Olvass tovább
Az ápoló Magdus negyvenhat éves, egyedül él. Tizenöt éve ugyanabban az irodában ügyfelezik. Mindenki ismeri, nem mindenki szereti, bár mosolygós természetű, és sajátos humorral rendelkezik. Imádja felhívni magára a figyelmet, de csak addig, amíg neki megfelel. Magdusnak vannak határai, és nem engedi, hogy a férfiak elszemtelenedjenek vele. Nem bízik bennük, húszéves kora óta nem volt … Olvass tovább
A rohadékok Ez a világ egy pusztulat. Már nem akarok a része lenni. Mindenki, akit ismerek hazudik. Mosolyog, szemembe néz, aztán felveszi a gonosz álarcát. Ezek nem is az én szavaim, nagyanyám használta mindig, amikor panaszkodott. Sokat panaszkodott, mert gyakran fájt valamije. Nem ismertem azt az énjét, amelyik jókedvű lett volna. Minden idejét a templomban … Olvass tovább
A tűz A férfi minden reggel leült az iskola bejárata melletti padra, és szótlanul figyelte az emberáradatot. Nem mosolygott, de arcán komorságnak se volt nyoma. Inkább valamiféle kíváncsisággal nézte az érkező anyákat és apákat, akik hosszan búcsúzkodtak, mintha nem délután vinnék haza a gyerekeiket. Volt, aki csókokat dobált, mások szíveket formáltak az ujjaikból, egyszóval látványosan … Olvass tovább
Csak mi Anya azt mondja, mi ketten vagyunk a család. Hogy lehetnénk ketten, amikor majdnem hárman vagyunk és mégsem? Tíz múltam, de ez nem jelenti, hogy ne tudnám, mit jelent az, hogy apa most máshol lakik. Vagy amikor azt mondja, hogy rendezni kell az ügyeiket. A felnőttek szeretnek bonyolultan fogalmazni, mert azt hiszik, a gyerekek … Olvass tovább
A kérdés Kati nem tudta felidézni, mit mondott neki utoljára a férje. Bárhogy próbálkozott, nem jutott eszébe. Legyintett egyet. Hogy lehet, hogy huszonhét év házasság után nem emlékszik a hangjára, se arra, hogyan búcsúzott tőle? Legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében, amikor a lánya rákérdezett. Hiába sietett, apja nem várta meg, és tudni akarta, említette-e őt. Kati … Olvass tovább
A kávéscsésze – Felmondok! – közölte Aliz a kolléganőjével a kávézóban, ahová munka után beültek csevegni. – Te megbolondultál? Két hete könyörögtelek be, és már eleged van? – támadt rá Klaudia. – Mit fognak gondolni rólam? Mi bajod van? – Nem bírom elviselni a főnököt! – Sejtettem! – nevetett fel hangosan a barátnő. – Nem … Olvass tovább
A barátnőm fia Vannak szent és törhetetlen barátságok. Olyanok, amelyek kiállják az időt. Pontosan együtt öregszenek velünk, és ha lehet, még finomabbak és kellemesebbek lesznek, ahogy telnek az évek. Az enyém épp ilyen volt Krisztával. A középiskolában kezdődött, abban a legkritikusabb időszakban, amikor minden fiú, aki ránk néz potenciális jelölt lehet, kivéve, ha ronda, buta … Olvass tovább
Imre Hilda Anya naplója 1. Zsófi egy hete találta meg a padláson anyja naplóját. Az első pár oldal után letette, és egy órán át zokogott. Már nem tudta megkérdezni, igazak-e a sorok, mert két hete temette el anyját, aki alig ötvenegy éves volt és rákos, mint mindenki mostanában körülötte. Hiába mondta az orvos, hogy a … Olvass tovább
Imre Hilda Az öreg nő szerelme Az öreg nő hatvanegy éves. Papíron. Papír nélkül pedig kimondani sem meri, mennyi. A szerelmet már hírből sem ismeri, vagy, ha felé hozza a szél, elhessegeti, mert az öreg nőknek nem jár bódulat. Ki hinné el, hogy a test rejtekében a szív nem akar öregedni? Tudja ezt mindenki, csak … Olvass tovább
– Sokáig készülődsz még? – kérdezte a férfi. – Lassan telik az idő… – Már mindjárt készen vagyok, ne sürgess! Az időt se! – válaszolta nevetve a nő. – Igazad van! – hangzott a válasz, és a férfi kedvtelve nézett végig az alsóneműben sminkelő nőn. – Tényleg kell a kencefice? – morogta félhangosan. – Viccelsz? De … Olvass tovább
Cseradír – Jó legyél! – mondja minden reggel anyukám. – Jó legyél! – köszön el apa, ha még reggel összefutunk az előszobában. Olyankor megölel és barackot nyom a fejemre. A barackot nem ismeri se Dani, se Balu, azt hiszik gyümölcs. Én tudom, hogy nem. Apa így szeret sietve. Panni nem szereti, kipróbáltam, de csak beárult. … Olvass tovább
MEGJELENT: Imre Hilda: Minka c. regénye és E-kötete! Oldalszám: 480 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/hilda0518 A nyomtatott könyv megrendelhető a szerzőnél! Minka egy kis faluban és Tito virágzó országában. Az emberek elégedettek az életükkel, ám hétköznapjaik alig különböznek egymástól. Az ország a gazdag Nyugat kicsiny leképződése Európa szívében. … Olvass tovább
Szabad-e istennel pörölni? András épp olyan lett öregen, amilyen sose akart lenni. Zsémbes, kötekedő és kellemetlen. Egy-egy pillanatban, amikor elfeledkezett önmagáról, érezte, hogy nem jól van ez így, de aztán legyintett. Miért ne lenne? Az ember olyan, amilyen, és minek igyekezni hetven felett. Mást se tett egész életében, mint valaki kénye-kedve szerint ugrált. Hol szeretetből, … Olvass tovább
Ő nem nyúlhat hozzám Borbála, nem Bori, Boris vagy mindenféle gügye becenév, amit nem tűrt volna el, kiállhatatlan asszony volt. Az a fajta, akit nem volt könnyű szeretni. Senkihez nem volt egy jó szava, és ha szólt is, csak bírált. Tőle még nem hallottak a szomszédok egy fia kedves megjegyzést se, belekötött az élő fába … Olvass tovább
A balerina – Sétálni szeretnék! – mondja a néni, de tudjuk, hogy nem lehet. Hogyan mondhatnám neki, hisz még ülni se tud? Átlátszó bőrét kék erek hálózzák, és olyan érzékeny, hogy fürdetésnél egyszer-egyszer feljajdul. Igyekszem puha mozdulatokkal csúsztatni rajta a szivacsot, de semmi nem elég jó neki. Jobb napjain nem kötekedik, de abból kevés van. … Olvass tovább
Zsiga bácsi rendes ember Anya arcára ráfagyott a mosoly. Még az almákról beszélt, amiket le akar vinni a pincébe, de már nem fejezte be a mondatot. A lábára nézett, követtem a tekintetét, és az alatta összegyűlő tócsa láttán erősen verni kezdett a szívem. Annyira, hogy elnyomta hangjának utolsó morzsáit. Kezdődik, gondoltam, de összepréselt ajkaim közül … Olvass tovább
Azt gondolja rólam, öreg vagyok hozzá. Látom a szemén, ahogy néha rajtam felejti. Egy évvel fiatalabb nálam, de az ő tükrében én idős férfi vagyok, ő meg csitri csaj. Átutaztam érte fél Magyarországot, és unatkozom. A vonatozás se nekem való, de a kocsit két hete javítják, pontosabban keresik a hibáját. Piszkosul el lehet rejtve, vagy … Olvass tovább
A fák takarják a kilátást Az fajta keserűség, ami szembejön az emberrel egy-egy nap során, már nem készít arasznyi széles vájatot a szívben. Nem kell neki vésőt használnia, elég, ha megkaparja a szomorúság rögfalát. Sokszor nyeltem, ha szemembe nézve azt mondták, nem lesz baj, de tudtam, hogy a hang csak megkaristolja a levegőt, és ha … Olvass tovább