Anya naplója 1.

Imre Hilda Anya naplója 1. Zsófi egy hete találta meg a padláson anyja naplóját. Az első pár oldal után letette, és egy órán át zokogott. Már nem tudta megkérdezni, igazak-e a sorok, mert két hete temette el anyját, aki alig ötvenegy éves volt és rákos, mint mindenki mostanában körülötte. Hiába mondta az orvos, hogy a … Olvass tovább

Az öreg nő szerelme

Imre Hilda Az öreg nő szerelme Az öreg nő hatvanegy éves. Papíron. Papír nélkül pedig kimondani sem meri, mennyi. A szerelmet már hírből sem ismeri, vagy, ha felé hozza a szél, elhessegeti, mert az öreg nőknek nem jár bódulat. Ki hinné el, hogy a test rejtekében a szív nem akar öregedni? Tudja ezt mindenki, csak … Olvass tovább

Fogadom: Harmadik történet: A még mindig kopogó lakkcipő

– Sokáig készülődsz még? – kérdezte a férfi. – Lassan telik az idő…  – Már mindjárt készen vagyok, ne sürgess! Az időt se! – válaszolta nevetve a nő.  – Igazad van! – hangzott a válasz, és a férfi kedvtelve nézett végig az alsóneműben sminkelő nőn.  – Tényleg kell a kencefice? – morogta félhangosan. – Viccelsz? De … Olvass tovább

Cseradír

Cseradír – Jó legyél! – mondja minden reggel anyukám.  – Jó legyél! – köszön el apa, ha még reggel összefutunk az előszobában. Olyankor megölel és barackot nyom a fejemre. A barackot nem ismeri se Dani, se Balu, azt hiszik gyümölcs. Én tudom, hogy nem. Apa így szeret sietve. Panni nem szereti, kipróbáltam, de csak beárult. … Olvass tovább

Könyv és E-kötet ajánló: Imre Hilda: Minka

MEGJELENT:  Imre Hilda: Minka c. regénye és E-kötete! Oldalszám:  480 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/hilda0518 A nyomtatott könyv megrendelhető a szerzőnél! Minka egy kis faluban és Tito virágzó országában. Az emberek elégedettek az életükkel, ám hétköznapjaik alig különböznek egymástól. Az ország a gazdag Nyugat kicsiny leképződése Európa szívében. … Olvass tovább

Szabad-e istennel pörölni?

Szabad-e istennel pörölni? András épp olyan lett öregen, amilyen sose akart lenni. Zsémbes, kötekedő és kellemetlen. Egy-egy pillanatban, amikor elfeledkezett önmagáról, érezte, hogy nem jól van ez így, de aztán legyintett. Miért ne lenne? Az ember olyan, amilyen, és minek igyekezni hetven felett. Mást se tett egész életében, mint valaki kénye-kedve szerint ugrált. Hol szeretetből, … Olvass tovább

Ő nem nyúlhat hozzám

Ő nem nyúlhat hozzám Borbála, nem Bori, Boris vagy mindenféle gügye becenév, amit nem tűrt volna el, kiállhatatlan asszony volt. Az a fajta, akit nem volt könnyű szeretni. Senkihez nem volt egy jó szava, és ha szólt is, csak bírált. Tőle még nem hallottak a szomszédok egy fia kedves megjegyzést se, belekötött az élő fába … Olvass tovább

A balerina

A balerina – Sétálni szeretnék! – mondja a néni, de tudjuk, hogy nem lehet. Hogyan mondhatnám neki, hisz még ülni se tud? Átlátszó bőrét kék erek hálózzák, és olyan érzékeny, hogy fürdetésnél egyszer-egyszer feljajdul. Igyekszem puha mozdulatokkal csúsztatni rajta a szivacsot, de semmi nem elég jó neki. Jobb napjain nem kötekedik, de abból kevés van. … Olvass tovább

Zsiga bácsi rendes ember

Zsiga bácsi rendes ember Anya arcára ráfagyott a mosoly. Még az almákról beszélt, amiket le akar vinni a pincébe, de már nem fejezte be a mondatot. A lábára nézett, követtem a tekintetét, és az alatta összegyűlő tócsa láttán erősen verni kezdett a szívem. Annyira, hogy elnyomta hangjának utolsó morzsáit. Kezdődik, gondoltam, de összepréselt ajkaim közül … Olvass tovább

Hiábavalóság

Azt gondolja rólam, öreg vagyok hozzá. Látom a szemén, ahogy néha rajtam felejti. Egy évvel fiatalabb nálam, de az ő tükrében én idős férfi vagyok, ő meg csitri csaj. Átutaztam érte fél Magyarországot, és unatkozom. A vonatozás se nekem való, de a kocsit két hete javítják, pontosabban keresik a hibáját. Piszkosul el lehet rejtve, vagy … Olvass tovább

A fák takarják a kilátást

A fák takarják a kilátást Az fajta keserűség, ami szembejön az emberrel egy-egy nap során, már nem készít arasznyi széles vájatot a szívben. Nem kell neki vésőt használnia, elég, ha megkaparja a szomorúság rögfalát. Sokszor nyeltem, ha szemembe nézve azt mondták, nem lesz baj, de tudtam, hogy a hang csak megkaristolja a levegőt, és ha … Olvass tovább