Szonett a családunk által egy nagyon szeretett személyhez 3.rész (Nemrég hajdanán szonettek 6. rész)

Vonuljon vad vihar végleg tova, bízom benne, hogy a baj ellebeg, a jövő legyen csupa öröm hona, ne lássunk többé fekete felleget. Ne legyenek fájdalmaid soha, most bírd ki a nagyon nehéz perceket, majd légy az életed vidám vándora, kit mindenki szeretettel emleget. Csak halvány emlék legyen, hogy hajdanán, valami rossz történt Veled, nemrég, és … Olvass tovább

Emléked morzsái (Elmúlt és marad 7. rész)

Libbenő virágsziromfátylon látlak, múló időben csak illatod marad, hiányodból font koszorút a bánat, ölelnem már csak emlékedet szabad. Felhőtlen időszaknak vége, elmúlt, nem hiszek ígéreteidnek vakon, könnyem pereg, némán ölembe hull, a vágy utánad néha még árnyba von. Eltettem emlékül azon időből, mikor még ölelgettük a titkot, és együtt andalgott velünk a remény. Morzsákat szedek … Olvass tovább

Szonett a családunk által egy nagyon szeretett személyhez (2. rész)

Megpróbálok gondolni kedveseket, múlt éjszaka semmit sem álmodtam. Remélem, szépet láttál álmodban, gyógyulást hozzon a jövő neked! Traumától aludtál nemrég mélyen, mit álmodtál, maradhat titokban, elrejti elme valahol tán tokban, pihenés a fontos most az éjen. Jó híreket várjuk aggódva, halkan, vágyjuk ezt, jobban, mint drága ékszert, friss információ nesztelen surran. Feltartóztathatatlanul kibukkan könnyem, néhány … Olvass tovább

Egy súlyos baleset margójára

Hiányjelek halmozódnak sok-sok kérdőjel után, csak nézek magam elé, most egyre, nap nap után, kisírt, dagadt szemekkel, fejem telis-tele kérdéssel, alig tudom felfogni ésszel, hogy lecsapott a sors súlyos kézzel, jó emberre mért hatalmas csapást, törlőkendő nem tisztít el ekkora hibát, az igazságérzet jóvátételért kiált, gyógyulás hozzon vigasztalást, ártatlan embert most gép lélegeztet, testét borítják … Olvass tovább

Tavaszi szerenád

Ledobta magáról a fehér takarót a tél, fákról most virágszirom hullik, nem falevél, fenyőfa ágai között feketerigó trillázik, párját kiszemelve tűlevelek közt hintázik. Dalolva csalogatja választottját magához, már hajnalban elkezdi lelkesen a szerenádot, csendesen hallgatom vidám, szép énekét, megújulást hintsen a szívekben szerteszét. Bárcsak minden szempontból tavasz lenne, a madarak éneke minden bajt elkergetne, feloszlanának … Olvass tovább

Szelni az örömből

Boldogság, téged oly ritkán látlak, belőled számomra kevéske marad, gyakoribb, hívatlan vendég a bánat, pedig keseregni nem lenne szabad, hisz egy pillantás, és az élet elmúlt, megdöbbenünk ezen, süketen, vakon, fejünk a párna helyett porba hull, és az elmúlás sötét árnyba von, kiszakadunk a térből és időből, anélkül, hogy megfejtenénk a titkot, mi mindent éltetett … Olvass tovább

Szonett a családunk által egy nagyon szeretett személyhez

Képeket idézek, kedveseket, éjszaka mindenfélét álmodtam, ne legyenek fájdalmaid álmodban. Teljes gyógyulást kívánok neked! Baleseted megérintett, mélyen, könnyeim hullanak, nem titokban, tehetetlenség tombol belső tokban, szívszorító fájdalom nappal, éjen. Felépülésedért fohász száll halkan, szívünk szeretetet hordoz, nem ékszert, lelkünkbe aggódás fájón surran. Szemeinkből számtalan könny kibukkan. Sors hozza helyre, mit tenni merészelt! Szeretet, hit nyitja … Olvass tovább

Húsvétra

Locsolóverseket mondj, kedveseket, kölnifelhős Húsvétot álmodtam, hímes tojásokat láthatsz álmodban, hagymahéjjal festek szépeket neked. Hagyományok gyökereznek mélyen, miket tartunk életben, nyílt titokban, szokásokat őrzünk elménkben tokban, előszedjük Húsvét előtti éjen. Kalácsot sütünk, imádkozva, halkan, tojást főzünk, díszítjük, mint ékszert, lelkünkbe feltámadásérzet surran. Sonka a főzőléből kibukkan, könnyet facsarni torma merészelt. Húsvét örömét ízleli ajkam. 2024.03.27.

Nagypénteki mosdás Ecseren a Szerelem patakban

Nagypénteken minden évben látlak, a hagyományőrzés velem marad, remélve, hogy elkerülhet baj, bánat, e napon benned mosdanunk szabad. Felmenőink földi léte rég elmúlt, ők hittek varázserődben vakon, az összes valaha volt reményük hull a mi fejünkre, nem az árnyba von. Mintha kilépnénk kicsit az időből, visszatekintve őrizzük a titkot, lelkünket is betölti a szép remény. … Olvass tovább

Tavaszi mámor

Nem létezik olyan, hogy tavasz örök, de azzá lesz mégis, ha szállok vele, szívem, perpetuum mobile pörög, iránta vágyakozással van tele. A tavasz a lelkemben dübörög, puha virágszirmok libbennek bele, rózsaszín illatba borul börtönöd, ha szívembe taszít szíved heve. Értem már rég a tavasz lényegét. A megújulásból sohasem elég, kikelet frissessége reánk ragad. Tavasz illata … Olvass tovább

A mi szakkörünk

Először makramézni tanultunk, buzgón, a kákán is csomót keresve, nem unatkoztunk, nem telt tétlenül a szakkörre szánt heti egy este. Kötöttük a rengeteg csomót, meghatározott rendben, sorban, ha kellett, fonalat is fésültünk, de néha pont az a jó, ha kóc van. Azután gyöngyfűzésbe kezdtünk, itt csomót túl sokat is találtunk, pedig most egyet sem kerestünk, … Olvass tovább

Tavaszi szerelem

Tavaszi virágszirmokban látlak, ez már évről-évre így is marad, igazi öröm jár át, nem a bánat, ám egymást szeretnünk nem lenne szabad. Az ősz és a tél számunkra elmúlt, szeszélyes, friss tavasz vezet, vakon, bódító virágok illata ránk hull, bár néha egy apró felhő árnyba von. Lopunk kettőnknek a múló időből, szívünkben őrzünk örökre egy … Olvass tovább

Gyöngyfűző szakkörön

Gyöngyökkel veszem körbe magam, megpróbálom kibogozni fonalam, többedmagammal új hobbinak hódolok, szerencsére jó társaságban vagyok. Fűzünk egyszerű ékszert és cifrábbat, néha mérgünkben mondunk cifrákat, mikor a tűbe képtelenség fonalat fűzni, vagy hieroglifaszerű mintát kell kibetűzni. Gyöngyök olykor gurulnak szerteszét, néhánynak nem lehet meghatározni a színét, legrosszabb mikor a gyöngy szétpattan, ahelyett, hogy a tű rajta … Olvass tovább

Gyöngyöt fűz a szakkör “kemény magja”

Gyöngyfűző szakkörünk vezetője Zsike, nem is mer neki ellentmondani senki se, az útmutatást az ügyes, kreatív Ágitól kapjuk, instrukcióit figyelmesen meghallgatjuk, Eszter szerény, néha mond mérgében cifrát, keveset, de az olyan nagyot szól, hogy a fal is megremeg, Zsuzsi mindig, mindegyikünket megdicsér, talán akkor is, ha az adott alkotás egy fabatkát sem ér, jómagam a … Olvass tovább

Nőből vagyok magam is

Vakító napfény és zivatar, egyszerre idős és még fiatal, csendesség és cserfesség, csábítás és tisztesség, nótaszó és némaság, éltető víz és szomjúság, fekete-fehér és sokszínű, egyszerű és nagyszerű, talpraesett és elesett, szeretett és megsebzett, forró nyár és hideg tél, lágy szellő és süvítő szél, fakó szürke és élénk szivárvány, Hamupipőke és királylány, némaság és hangorkán, … Olvass tovább

Síelés helyett

Hajnal van még, de párom már síel, türelmesen várom a reggelivel, juhtúró és kenyér már az asztalon, ínycsiklandó illatúak, éhes vagyok nagyon. Míg visszaér a meredek sípályáról, kikukucskálok a szálloda szobájából, eldöntöm, hogy testem kicsit vízbe merül, pulcsi helyett idomaimra bikini kerül. Jacuzzi vize épp csak kézmeleg, hársfa és jázmin illata körbevesz, lovasszekér hangját hallom … Olvass tovább

Igazi szerelem volt

Igazi, önzetlen szerelem volt, ilyet nem találsz, ne nagyon keress, Cupido nyila eltalált, varázsolt, de nem kérem, hogy még engem szeress. Mellém mórikálta magát magány, társa neki csakis önmaga lészen, nem ünnep ez, nem is színes virány, igaz szerelem nem nyílik pénzen. Hozzád a szívem azóta is kerget, eleven emlékek milliója, édes csókok íze tódul, … Olvass tovább

Jácintkék tükrök

Lábnyomaink egy irányba mutatnak már egy ideje így van ez, örökre így is marad talán, noha kitartásban szilárdulni soha nem könnyűség, alapszabály, hogy apály és dagály mindig felváltva jár. Kérlek, ne mondd, hogy semmit sem változtál, tudom, hogy fellobban a parton felejtett parázs, szikrát szór a fénye, mint Androméda csillagai, és jácintkék szemeid, mint tükrök … Olvass tovább

Villamoson utazó rezsó

Megállóban tömeg volt, s mint horda, úgy tolakodtak a villamosra, nekem épp dolgom volt arrafelé, erővel toltak engem felfelé. Hónom alatt vadonatúj rezsó. Jaj, magasan van a kapaszkodó! Vállamon hatalmas, nehéz táska, szidom a helyzetet, mindhiába. Nos, nem elég az eddigi bajom, kalauz jön és kéri fennhangon: “Menetjegyét mutassa, asszonyom!” Közben mindenkit szinte összenyom. Kotorászok … Olvass tovább

Virágzás

Hideg, zord tél idején fagyban szunnyadt a remény, tavasszal szép napsugár halvány fénnyel hívja már, öltözzön friss ruhába, rügyfakasztó talárba. Virágzásnak illata legyen hajnal mámora, sziromszőnyeg tengerén, megújulás lágy ölén nevessen a világra, ne várjunk rá hiába. Színkavalkád, virágzás, madárdal és szivárvány, léleknek ez gyógyír mind, csillagfénnyel ránk kacsint, mosolyt csal az arcokra, szeretetre hangolva.