Torz tükör

Összes megtekintés: 40 

Összes megtekintés: 40  Torz tükör Eltéved, botorkál, botladozik a lélek. Néha járhatatlan bármilyen út. Vagy közönyös szemlélő a világ, vagy akadály, kátyú, éjsötét kút. Ha önmagunkban sem lehetünk biztosak, mit adhat akkor, mi átölel. A kérdések elfogynak válaszok nélkül, s a belső csend hallgatag, nem felel. Tovább lépünk. Végleg összedöntjük mindazt, ami elválaszt, összeköt. Az, ami … Olvass tovább

Ha végeztünk

Összes megtekintés: 78 

Összes megtekintés: 78  Ha végeztünk Tudomásul vesszük, hogy rombolunk. Elfogadjuk, mint elkerülhetetlent. Azt hisszük, valaha minden más volt, és közben még mélyebbre nyomjuk az ásót. Temetés, nem több ez, befejezetlen üzlet. A múlt, jelen után a jövőt is eladjuk, míg lobogtatjuk álmainkat, mondván, nem ilyen életet akartunk. Csak a pillanat éltet, az önzés, s mert az … Olvass tovább

Új nap

Összes megtekintés: 150 

Összes megtekintés: 150  Új nap Üres az utca, szürke-sivár. Az idő ballag, szinte megáll. Csillagos-fakó szőnyeg az ég. Bujkál a hold, vagy elaludt rég. Tűzfalak élén surran a szél. Árnyakat kerget, néha zenél. Követi felhők lába nyomát, mielőtt végleg futna tovább. Valósnak tűnő álmokon át küldi a hajnal lágy mosolyát. Éjszaka partján táncol a fény. Ígéret … Olvass tovább

Álmodban

Összes megtekintés: 36 

Összes megtekintés: 36  Álmodban A változás az, ami változatlan. A világ halad, mindig tovább. Megállíthattad, de csakis magadban. Miközben túllép, végleg kizárt. Kapaszkodsz hazug és hamis szavakba. A valóság rég tisztulni kész. Szétfoszlik egyszer a halotti lepel, melyet vélt harcod terít fölénk. Érzed, hogy fogynak a hiú remények? Nem mindig vesztes, aki kivár. Egy koros senki … Olvass tovább

Novemberi nap

Összes megtekintés: 90 

Összes megtekintés: 90  Novemberi nap November palástja söpri a földet. Fázósan ballag a fák alatt. Átfesti végleg a surrogó avart, ezernyi ősz-barna árnyalat. Egyhangú dallamot dúdol a reggel. Hűvös szél lépdel az ágakon. Vérvörös nap függ a megsebzett égen. Halála tükre az ablakom. Áttetsző ködfoltok kúsznak az utcán. Közöttük, osonva jár a fény. Túlélő, éjjeli árnyakat … Olvass tovább

Hangtalan

Összes megtekintés: 79 

Összes megtekintés: 79  Hangtalan Magányos árnyak kúsznak a falakon. Csonka hold fénye szabja a kontúrt. Tükre a lélek is az éjszakának. Végtelen percek csapdájába hullt. Talán a jelen az időbe fagyott. Hangtalan lét ölel, néma világ. Fékezhetetlen az érzés hatalma, mely örvénylik, mérgez egyre tovább. Éber ablakok figyelik lépteid. Botorkálsz rég halott tárgyak között. Valaha volt … Olvass tovább

Félálomban

Összes megtekintés: 81 

Összes megtekintés: 81  Félálomban Forgolódom itt félálomban, kicsivel a tudatalattim felett. Megpróbálom értelmezni, vagy elfogadni az érzetet. Hullámként csapdosnak a tények. Sodor az éj, amerre akar. Nincs kikötő, nincs semmilyen cél. Nincs part, melyet az idő takar. A jelen szinte már fuldoklik a mélyből felhabzó emlékek között. Kapaszkodna a szokott világba, melyet egy örvény hol elnyel, … Olvass tovább

Drog

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Drog Ha belövöm magam, a szúrást sem érzem, csak robban az agyam, és lobog a vérem. A képlékeny világ a bőrömhöz tapad, de segít a drog, és a mennyekbe ragad. Amit sohasem láthatnék meg, mind itt ragyog bennem, hát lecsukom a szememet. Amit sohasem értenék meg, az egyszerű, tiszta és egyértelmű üzenet. A … Olvass tovább

Nyomtalanul

Összes megtekintés: 52 

Összes megtekintés: 52  Nyomtalanul Élhetőbbé válna végre a világ, ha csak szavakból faragnánk szobrokat. Felednénk, hogy kiket hangoltak értünk, vagy ellenünkre egykori jelszavak. Az utcákat számmal jelölnénk végleg, mert úgy nevük és értékük fennmarad. Nem húznánk elő a múlt homályából, hogy kiszegezzünk halotti maszkokat. Nem koszorúznánk azt egyenruhában, mi felidéz, és vonz sötét vágyakat. Nem kell … Olvass tovább

Pillanatok négy sorban

Összes megtekintés: 61 

Összes megtekintés: 61  Pillanatok négy sorban Elűzték a sötétből a csendet, fénylábakon futó, apró zajok. Felébredt az idő a homályban. Most bámulja a felkelő Napot. ___ Szemed feneketlen kút. Elmerül benne az út. Csókod áradó tenger, hullámzó szerelemmel. ___ Érzéketlen betűk szőnyegén vársz. Boríték arcod lassú megszokás. Bélyegrácsok időtlen rabja vagy. Pecsét zárak idézik hangodat. ___ … Olvass tovább

Voltam, vagyok

Összes megtekintés: 50 

Összes megtekintés: 50  Voltam, vagyok Álmos-fáradtan szobámba temetve, kóbor árnyakat nézek. A sötétség vaskapocsként vesz körül. Zsibbad kéz, láb és gondolat. A hold sápadt fénye homlokomra ül. Izmaim görcsösen rándulnak néha. Idegpályákon fut a fájdalom. Érzéstelen könnyekben oldódik pillanatok képe. A jelen szétfoszlik, elmerül. Emlékszem messze tűnt, boldog éjszakákra. Nyugodt, tiszta álom-valóságra. Elmúlt, volt, hiányzik. Voltam, … Olvass tovább

Céltalan utakon

Összes megtekintés: 100 

Összes megtekintés: 100  Céltalan utakon Vak hold úszik az égen. Csak őriz, meg nem ért. Imbolygó felhők közt bujkáló szellemként kísért. Megbotlik néha a léptem, mert árnyékot feszít. Ha elhagy, vele az összes álmom az égbe költözik. Arctalan falak üvegszemei, csak néznek, nem látnak. Csillogó szövete szakad az éjnek, hol lámpa fénye ér. Tétován üzen az … Olvass tovább

Nincs más út

Összes megtekintés: 56 

Összes megtekintés: 56  Nincs más út Érints meg szeretettel. Erőt adj, türelemmel. Bízz bennem, ahogyan kell, soha ne eressz el. Itt bennünk valami már, oly hosszú ideje vár. Kezdettől ez a határ. Minden csoda lejár. Elhagyjuk, ami elmúlt. Sok vágyunk vele fordul, de nem hagy kevesebb súlyt. Mennünk kell, nincs más út. Nincsen szó fedezékül. Nincs … Olvass tovább

Szabadnak születtél

Összes megtekintés: 169 

Összes megtekintés: 169  Szabadnak születtél Messze még a hajnal, és a csillagok között, az éjszaka ma végre új ruhába öltözött. Felettünk a hold ragyog, és kitisztult az ég. Karjait kitárja felénk, hív a messzeség. Szabadság ízétől, talán kissé részegen, belénk karol és velünk tart kicsit a végtelen. Nem számít már mindaz, ami elmúlt, ami várt. El … Olvass tovább

Törött pohár

Összes megtekintés: 71 

Összes megtekintés: 71  Törött pohár Magadra hagytak. A mámor elszállt. Az idő úgy ragad, mint a sár. Elmenekülnél, messze rohannál, a világ mégis egyhelyben áll. Félre söpörnéd évek salakját. Törölnéd vágyaid lábnyomát. A láng ellobbant, kialudt végleg. Teher a perc, és az óra jár. Megtettél minden értelmes lépést. Szerelmi játszmában nincs esély… A lélek ég meg … Olvass tovább

Varázsvilág

Összes megtekintés: 50 

Összes megtekintés: 50  Varázsvilág Épp csak lélegzem. Ízlelgetem a csendet. Minden terhem könnyű, minden láncom lebeg. Tétován csapongó gondolataimat, lassan, biztosan, akaratom fojtja meg. Repülni vágyom. A magasság mélye hív. Titkait megosztva karjait kitárja. Álmok örvényei emelnek a létből a mindenségen túl, egy varázsvilágba. Ott összegyűjtöm szétgurult emlékeim. Színes és színtelen, apró igazgyöngyöt. Kezemben ragyognak egyszervolt … Olvass tovább

Zuhanórepülés

Összes megtekintés: 50 

Összes megtekintés: 50  Zuhanórepülés /dalszöveg/ Naponta útra készen állsz, míg parancs nem érkezik. Indulnod kell, vár rád a harc. A gép felemelkedik. A percek gyorsan múlnak el, majd alattad ott a cél. Mindent, mi eddig drága volt, most feledni kell, mert vár rád a zuhanórepülés. Célzol, vagy célpont vagy csupán, a pillanat dönti el. Egy perc, … Olvass tovább

Magány

Összes megtekintés: 85 

Összes megtekintés: 85  Magány Falak beton ketrecében üvölt a csend. A magány megtöri arcom, és szétzúzza életem. Fogoly vagyok, nem találom utam, s helyem. Elkopott múltam csak teher, ha néha emlékezem. Napok fagyos rácsaitól dermed kezem. Olykor a gondolat tükrén, feléled a félelem. Ahogy múlnak az évek, a fal egyre nő. Át nem törhetem, mert ehhez … Olvass tovább

Elrontott játék

Összes megtekintés: 59 

Összes megtekintés: 59  Elrontott játék Látom arcodon folyni a könnyet. Már nem nézel rám, nem szólsz hozzám. Minden úgy hullik szét, mint a könnyek. A búcsún szó nem segít át. Várhat más talán, én mégis várok. Még nem törtek szét, épek az álmok. Elfordultál, most elengedtél végleg. Az értetlen perc megy tovább. Csak ez maradt ránk. … Olvass tovább

Egyetlen éjszaka

Összes megtekintés: 73 

Összes megtekintés: 73  Egyetlen éjszaka /Dalszöveg/ Az utcán égnek a lámpák. A magányos éj sötét. Egy lány jön szemben a járdán, érzem a tekintetét. Kérdő mosoly az arcán, és egyetlen szó elég. Máris fordul a léptem, már az éj sem oly sötét. A szobában zene szól halkan. A falig ér csak a világ. Kizártuk üres csendjét, … Olvass tovább