Hetven

Kószál az éjjel a csillagok alatt. Hűvös takarót terít a csend. Falak ölében összebújt ablakok vaksin bámulnak ránk idefent. Furcsa az érzés, mely itt bolyong bennem. Túlélt éjszakák kísértenek. Hányszor láttam így a végtelen arcát ábrándok, vágyak sírja felett. Naponta üzent, hogy koptat az idő, s mindegy mit teszek, már fogy az út. És az … Olvass tovább

Zokog az ég

Zokog az ég Megállíthatatlanul folynak a könnyek. Nem tudom mi bántja, de zokog az ég. Szürke öltönyét a szél szaggatja meg, majd újra is foltozza tépett szövetét. Borzas fények fürdenek tócsák tengerén. Járdaszigetek élén zuhannak át. Szétterülnek patakok gyors vizén, és piszkos habok ölében utaznak tovább. Villámok fénye üzen a messzeségből, felgyújtja az alkonyat szűk … Olvass tovább

Ha nem változunk

Ha nem változunk Rázza a redőnyt az esti szél. Épp csak beköszön, aludni tér. Lámpást gyújtanak a csillagok. Hűvös az éjjel, a Hold ragyog. Árnyak osonnak a fák között. Minden madárdal elköltözött. Lombok ölében fészkel a csend. Talán az idő is ott pihen. Ezüst fürtjeit bontja az ég. Kócos tincseket szór szerteszét. Mint egy bolyongó, … Olvass tovább

Nyári reggel

Nyári reggel Napfény lépdel az árnyékok között, imbolyogva, kissé tán részegen. A Nap felfedi reggeli arcát. Rám nevet, vagy talán csak képzelem? Ébred a szél, átoson a kerten. Hullámot vet bokrok zöld tengerén. Álmos levelek becézik lágyan. Úgy suttognak, mintha megérteném. Fázom kicsit, ha átölel néha, de sietve teszi, mert elszalad. Látom, követem kanyargós útját, … Olvass tovább

Mintha

Mintha Mintha átszaladnánk az életen. Elmegyünk. Néhány emlékezetes pillanat, amit együtt éltünk meg, itt marad szeretteink emlékeiben az ég alatt. Épp csak megérkeztünk és ébredünk, indulunk. Hajszol az idő, tükrünk naponta rajzol újabb jeleket arcunkra, míg harcolunk, a végzetünkkel is dacolva. Sziget a létezés egy tengeren. Semmi több. Itt kell élni, túlélni éveket, hová újra … Olvass tovább

Amíg

Amíg Siet, elfogy a nappal. Nyargal az éjszakám. Mindegy mit teszek ellene, vadul sodor az ár. Mint hánykolódó csónak, az idő tengerén, kiszolgáltatva utazom ezen a földtekén. És mindent, ami számít két végtelen között, úgy kell megélnem, hogy a csónak szűk, talán törött. A létezés örömét, az egyszeri csodát. Felejthetetlen álmokkal átszőtt éjek hadát. Az … Olvass tovább

Torz tükör

Torz tükör Eltéved, botorkál, botladozik a lélek. Néha járhatatlan bármilyen út. Vagy közönyös szemlélő a világ, vagy akadály, kátyú, éjsötét kút. Ha önmagunkban sem lehetünk biztosak, mit adhat akkor, mi átölel. A kérdések elfogynak válaszok nélkül, s a belső csend hallgatag, nem felel. Tovább lépünk. Végleg összedöntjük mindazt, ami elválaszt, összeköt. Az, ami leomlik, majd … Olvass tovább

Ha végeztünk

Ha végeztünk Tudomásul vesszük, hogy rombolunk. Elfogadjuk, mint elkerülhetetlent. Azt hisszük, valaha minden más volt, és közben még mélyebbre nyomjuk az ásót. Temetés, nem több ez, befejezetlen üzlet. A múlt, jelen után a jövőt is eladjuk, míg lobogtatjuk álmainkat, mondván, nem ilyen életet akartunk. Csak a pillanat éltet, az önzés, s mert az evolúció csúcsa … Olvass tovább

Új nap

Új nap Üres az utca, szürke-sivár. Az idő ballag, szinte megáll. Csillagos-fakó szőnyeg az ég. Bujkál a hold, vagy elaludt rég. Tűzfalak élén surran a szél. Árnyakat kerget, néha zenél. Követi felhők lába nyomát, mielőtt végleg futna tovább. Valósnak tűnő álmokon át küldi a hajnal lágy mosolyát. Éjszaka partján táncol a fény. Ígéret talán, csöppnyi … Olvass tovább

Álmodban

Álmodban A változás az, ami változatlan. A világ halad, mindig tovább. Megállíthattad, de csakis magadban. Miközben túllép, végleg kizárt. Kapaszkodsz hazug és hamis szavakba. A valóság rég tisztulni kész. Szétfoszlik egyszer a halotti lepel, melyet vélt harcod terít fölénk. Érzed, hogy fogynak a hiú remények? Nem mindig vesztes, aki kivár. Egy koros senki vagy, vágyba … Olvass tovább

Novemberi nap

Novemberi nap November palástja söpri a földet. Fázósan ballag a fák alatt. Átfesti végleg a surrogó avart, ezernyi ősz-barna árnyalat. Egyhangú dallamot dúdol a reggel. Hűvös szél lépdel az ágakon. Vérvörös nap függ a megsebzett égen. Halála tükre az ablakom. Áttetsző ködfoltok kúsznak az utcán. Közöttük, osonva jár a fény. Túlélő, éjjeli árnyakat látok megbújva … Olvass tovább

Hangtalan

Hangtalan Magányos árnyak kúsznak a falakon. Csonka hold fénye szabja a kontúrt. Tükre a lélek is az éjszakának. Végtelen percek csapdájába hullt. Talán a jelen az időbe fagyott. Hangtalan lét ölel, néma világ. Fékezhetetlen az érzés hatalma, mely örvénylik, mérgez egyre tovább. Éber ablakok figyelik lépteid. Botorkálsz rég halott tárgyak között. Valaha volt élet mindegyikükben, … Olvass tovább

Félálomban

Félálomban Forgolódom itt félálomban, kicsivel a tudatalattim felett. Megpróbálom értelmezni, vagy elfogadni az érzetet. Hullámként csapdosnak a tények. Sodor az éj, amerre akar. Nincs kikötő, nincs semmilyen cél. Nincs part, melyet az idő takar. A jelen szinte már fuldoklik a mélyből felhabzó emlékek között. Kapaszkodna a szokott világba, melyet egy örvény hol elnyel, hol kiköp. … Olvass tovább

Drog

Drog Ha belövöm magam, a szúrást sem érzem, csak robban az agyam, és lobog a vérem. A képlékeny világ a bőrömhöz tapad, de segít a drog, és a mennyekbe ragad. Amit sohasem láthatnék meg, mind itt ragyog bennem, hát lecsukom a szememet. Amit sohasem értenék meg, az egyszerű, tiszta és egyértelmű üzenet. A jövő nem … Olvass tovább

Nyomtalanul

Nyomtalanul Élhetőbbé válna végre a világ, ha csak szavakból faragnánk szobrokat. Felednénk, hogy kiket hangoltak értünk, vagy ellenünkre egykori jelszavak. Az utcákat számmal jelölnénk végleg, mert úgy nevük és értékük fennmarad. Nem húznánk elő a múlt homályából, hogy kiszegezzünk halotti maszkokat. Nem koszorúznánk azt egyenruhában, mi felidéz, és vonz sötét vágyakat. Nem kell ledönteni egy … Olvass tovább

Pillanatok négy sorban

Pillanatok négy sorban Elűzték a sötétből a csendet, fénylábakon futó, apró zajok. Felébredt az idő a homályban. Most bámulja a felkelő Napot. ___ Szemed feneketlen kút. Elmerül benne az út. Csókod áradó tenger, hullámzó szerelemmel. ___ Érzéketlen betűk szőnyegén vársz. Boríték arcod lassú megszokás. Bélyegrácsok időtlen rabja vagy. Pecsét zárak idézik hangodat. ___ Szavaid néha … Olvass tovább

Voltam, vagyok

Voltam, vagyok Álmos-fáradtan szobámba temetve, kóbor árnyakat nézek. A sötétség vaskapocsként vesz körül. Zsibbad kéz, láb és gondolat. A hold sápadt fénye homlokomra ül. Izmaim görcsösen rándulnak néha. Idegpályákon fut a fájdalom. Érzéstelen könnyekben oldódik pillanatok képe. A jelen szétfoszlik, elmerül. Emlékszem messze tűnt, boldog éjszakákra. Nyugodt, tiszta álom-valóságra. Elmúlt, volt, hiányzik. Voltam, vagyok.

Céltalan utakon

Céltalan utakon Vak hold úszik az égen. Csak őriz, meg nem ért. Imbolygó felhők közt bujkáló szellemként kísért. Megbotlik néha a léptem, mert árnyékot feszít. Ha elhagy, vele az összes álmom az égbe költözik. Arctalan falak üvegszemei, csak néznek, nem látnak. Csillogó szövete szakad az éjnek, hol lámpa fénye ér. Tétován üzen az emlékezet az … Olvass tovább

Nincs más út

Nincs más út Érints meg szeretettel. Erőt adj, türelemmel. Bízz bennem, ahogyan kell, soha ne eressz el. Itt bennünk valami már, oly hosszú ideje vár. Kezdettől ez a határ. Minden csoda lejár. Elhagyjuk, ami elmúlt. Sok vágyunk vele fordul, de nem hagy kevesebb súlyt. Mennünk kell, nincs más út. Nincsen szó fedezékül. Nincs álom menedékül. … Olvass tovább

Szabadnak születtél

Szabadnak születtél Messze még a hajnal, és a csillagok között, az éjszaka ma végre új ruhába öltözött. Felettünk a hold ragyog, és kitisztult az ég. Karjait kitárja felénk, hív a messzeség. Szabadság ízétől, talán kissé részegen, belénk karol és velünk tart kicsit a végtelen. Nem számít már mindaz, ami elmúlt, ami várt. El kell szakadnunk … Olvass tovább