A baba

Megette a vacsorát, és a tányérokat betette a mosogatóba. Otthagyta minden este, reggelre mégis, minden tisztán a szárítóra került. Nem tudja, mióta van ez így, de azután kezdődött, hogy vett egy babát. Nem holmi közönséges guminőt, hanem egy egyedi készítésű, valósághű, életnagyságú babát. Akkoriban nagyon magányosnak érezte magát, esténként fantáziált egy jobb életről, de erre … Olvass tovább

Félpercesek

A napló Kedves naplóm! Ma június tizedike van. Igyekeznem kell, mert nincs sok időm. Elhatároztam, hogy hátralévő életemet megosztom veled. Most vettem le a bőrömet, és fázom egy picit. Nem baj, gyönyörűen süt a nap, és én most pompásan érzem magam. Hamar megszáradok, akkor mehetek a dolgomra. Most itt ülök egy levélen, szárnyaimat próbálgatom. Két … Olvass tovább

Dobban a léptem

Álmodik az éj Mámorító álmot, Ködből sző magának Hószínű világot. Őszöm tele ringat Fagyos nappalokba, Kedvesem ‘jer ide, Ölelő karomba! Dobban a léptem, Hozzád visz az út, Tiszta a forrás, Gyöngyvízű a kút. Lengő falevél Hullik a fáról, Mesél az ősz Egy sosemvolt nyárról.

Álom

Aludni kellene. Már két napja nem csuktam le a szemem, nem bírom. Először csak egy éjszakáról volt szó. – Maradj itt, és őrködj! – hangzott az egyszerű utasítás. – Mire vigyázzak? – Látod azt a sziklát? – Látom, miért ne látnám? – Jó. Akkor látod a bejárat elé gördített korong alakú követ is. – Hogyne … Olvass tovább

Kövek között

A kövek között, írott, csiszolt darab, Opálos fényű kis követ sodor a víz. Sebes sodrású vizek belemarnak, Dobálják vad hullámok a partnak, De az írás rajta nem kopik. Hogy ki írt a kőre és mi célja volt, Nem tudhatom, de látható a kéz nyoma, Emberformálta jelek karcolata. Egy szívalak, benne két kezdőbetű, Szerelmes szívek üzenete … Olvass tovább

Pandémia

Komolyan végig kell gondolnom az esélyeimet. Egyébként sem kívánok száz évig élni, de ez a pandémia megzavart. Összekuszálta az életem hátralévő éveivel kapcsolatos elképzeléseimet. Tudom, ostobaság tervezni a még letölthető időt, különösen a már eltelt évek számához viszonyítva, de volt konkrét elképzelésem arról, hogy betegségeim tudatában, mi az a reális időtartam, amit még itt kell … Olvass tovább

Gyerekgyár

Gyerekgyár (1) Amikor az intézetet létrehozták, nem gondolták, hogy ekkora sikere lesz a programnak, mert túlszárnyalt minden képzeletet. A siker természetesen, nem kizárólag az intézetnek köszönhető, hanem annak a propagandának, amelyet a program népszerűsítéséért folytattak. A pénz nem számított. Luxuskörülményeket teremtettek az ideérkezők számára, vonzóvá tették a környezetet is, és anyagilag is ösztönözték őket. Két … Olvass tovább

Feltámadás

A férfi leült a sziklára, és hosszan nézett a semmibe. Jólesett ez a kis pihenő. Fáradt teste tele sebekkel. Többsége már begyógyult. A barlang, ahol egy órája még sötétben feküdt, hatalmas kőtömbbel volt elzárva. Komoly erőfeszítésébe került elgörgetni a bejárat elől. Sikerült egy résnyire szabaddá tenni a nyílást. Kilépett rajta a fényre. Kora reggel a … Olvass tovább

Júdás

Júdás nem volt egyszerű eset. Nem értette, amit Jézus mondott neki. Nem a szavakkal volt a baj, azt összerakta magában, de nem tudta eldönteni, miért mondta Jézus, hogy ha eljön az ideje, el fogja árulni őt. Soha nem tenne ilyet. Amikor a hegyen összejöttek, hogy eleget tegyenek Jézus kérésének, nem tudták, hogy az lesz az … Olvass tovább

A nappalok a legnehezebbek

Az éjszakák a legnehezebbek. Azt hiszed, megpihenhetsz, de feldúlják meggyötört lelked, új, és hajdan volt szerelmek. Az éjszakák a legnehezebbek, nappalok terhét hordod, álmaiddal vegyes érzelmek lelkedben tanyát vernek. A nappalok a legnehezebbek, mikor az álmok foglyul ejtenek. Hiába várod őt, többé nem találod, Kiverte szemedből az álmod. A nappalok a legnehezebbek, elmentél tőlem, pedig … Olvass tovább

Suhanó árnyak

Néha látom a lelkeket a szemem sarkából, elsuhanni mellettem. Eleinte arra gyanakodtam, hogy képzelődöm. Talán, a vérnyomásom játszik velem, káprázik a szemem. A mérések azt mutatták, hogy a gyógyszerekkel karbantartott vérnyomás rendben van. Ha erősen koncentráltam az írásra, és elmerengtem a billentyűzet felett, elsuhanó árnyakat figyeltem meg, amelyek körvonala nem látszott, de határozott jelenlétük érezhető … Olvass tovább

A velencei karneválon

A velencei karneválon, Miközben tetőfokán a hangulat, Egy őszülő úr magában, Sírva, csendesen mulat. Siratja ő az őszt, az ifjúságot, A hajdan volt szerelmeket, Palackból szabadít könnye, Mulatozó szellemeket. A velencei karneválon, Még nincs kiosztva minden szerep, Választhatsz maszkot magadnak, Arcodat elrejtheted.

Látomás

Látomás ölel, szavak verme csapdába ejt, holló ül az ágon, engem figyel, rossz jel, rossz jel. Vihart kavart a lelkem. Sután tapogatom közelségedet, megérint szavad, illatod körbejár, szobán, és titkos helyeken, megveti ágyát a kétség.

Önismeret

– Gyere, ülj ide mellém! Ülj kényelmesen! Mesélni fogok neked. – Hosszú lesz? – Nem. Nem lesz hosszú, de azt akarom, hogy te is megérts valamit, amit nem tudok másképpen elmondani. – Jól van, figyelek. – Egyszer volt, hol nem volt, volt egy álom. Nincs üveghegy, nincsenek távlatok. A férfi megöregedett, amikor az álom rátalált. … Olvass tovább

Pilátus

Pilátus megmosta a kezét, és a fogvatartottra nézett. Intett a két katonának, hogy elmehetnek. Ahogy a katonák elhagyták a termet, a fogolyhoz fordult. – Nem volt szerencséje. A nép az ön nevét kiáltotta. Sajnos, én itt már nem tehetek semmit. – Ne bánja, egy cseppet sem, így volt ez eltervezve – mondta egykedvűen a Názáreti. … Olvass tovább

Szex, szerelem, rozsdafolt

Már lekonyul az este, Álmodik, zárját keresve A kulcs, Hogy nyitna már, A tulok, a szamár, Egy zárat, Vagy százat? Amelyikbe illik, Hogy az ajtó nyílik, Olajozottan, végre. Akkor döbben rá a zár, Hogy a kulcs már rég benne jár, Tollát forgatva kéjjel, Remeg belé szenvedéllyel, És nyílik, kitárul, megadja magát, Mint egy szögre akasztott … Olvass tovább

Bankrablás

– Kezeket fel! Ez egy bankrablás! – mondta az öreg elcsukló hangon. Először tett ilyet, még életében nem ártott senkinek. Erzsit is beszervezte az akcióra, a feleségét, akinek felcsillant a szeme, amikor szóbahozta neki a dolgot. – Te nem unod még ezt a pandémiát, vagy mi a fenét? Be vagyunk ide zárva, és nem történik … Olvass tovább

Hiányod

Hiányod átjár, mint őszi szél a mezők hajlatán, táncol a megmaradt törek között. A lépcsőre ültem, a hideg kőre, – a hajnalok itt mindig hűvösek – és néztem a távolt előre, időn és téren át, fent a tetőre, a hegy derekára lógatott fák között, és lelkembe béke költözött.

Zsófi elment

Zsófinak nem voltak érvei, És a türelme is lassan elfogyott, Hamar be kellett látnia, Nincs semmi társítható kényszer, Csak ostoba, és kicsinyes viták sora, Amikor minden igazra fény derül. „Baromira unom ezt a létezést” – mondta, Mintegy önmagának, nem is bízva abban, Hogy meghallhatja, akit illet. Maga körül nem talált senkit Férjét is elűzte évekkel … Olvass tovább

A jel

Két férfi készülődik az öltözőben. Mindketten kijöttek a zuhanyzóból, már a hajukat is megszárították. Az idősebb egy tiszta munkásruhát vesz elő, lassan, komótosan öltözni kezd. Néha vet egy pillantást a fiatalabbra, aki leült a padra, és nem mozdul, csak bámul maga elé. Az idősebb beszélgetést kezdeményez, hogy felvidítsa a fiatalembert, akinek láthatólag nincs jókedve. – … Olvass tovább