Horvath Katalin

Előzmény – „Nekem nem mondhatsz nemet” A fejem zúg, a szívem a halántékom lüktet. A szemem lassan nyílik a plafonra és az ismerős repedésből rájövök, a saját szobámban vagyok, a saját ágyneműmben, a saját ágyamban fekszem. Felülök. A mozdulat a tarkómba nyilall. Az éjjeliszekrényen egy pohár víz, mellett egy levélnyi fájdalomcsillapító. A szobában minden a … Olvass tovább

Előzmény – „Kimondatlan kötődés” COLE Gyűlölöm Angliát, az időjárással együtt. Alig vártam, hogy elég idős legyek és apám után mehessek Amerikába. És most újra itt vagyok, mert nélkülem itt minden összeomlik, ha nem építek sziklaszilárd üzleti alapot. Félszegen nézek körbe, mintha attól tartanék a halott anyám felbukkan. A roskadozó könyvespolcok, a nehéz bútorok, a vastag … Olvass tovább

Előzmény – „Nem tudom, hogy akarom-e tudni” KATE „Vidd vissza! MOST!” „De látta az arcunkat” „Ha csak egy estére fizetné, Cole nem keresné ennyire” „Akkor is meg kellene ölnünk” „Ha megtesszük, azonnal gyanút fog!”   A hangok szilánkokként szúrják a koponyám. A szemem kipattan, felrántom a testem az ágyból. Hideg veríték csorog a hátamon. A … Olvass tovább

Előzmény – „Mert te akartad így” A testem nehéz. A fejem még érzi a repülő súlyát. Csak nézek lefelé és nem hiszem el, hogy itt vagyok. A tenyerem a hideg üvegre tapad, és mintha az érintésemre a luxuslakás hirtelen a város fölé görbülne. New York úgy terül el alattam, mint egy élő, lüktető város. És … Olvass tovább

Előzmény – „Tanuld meg megszeretni a kérdéseimet” Az időjárás szinte mindig ugyanolyan. Zord. Hűvös párát ver a betonra. Az égen szürke habfolyamot görget. Köztük a levegő sűrű, ködös és feszítő. Ahogy kiszállok a fekete autóból, a szél az arcomba söpri a hajamat. A fülem mögé tűröm és akkor meglátom a hangárt. Benne a repülőt. Fekete … Olvass tovább

A fény ugyanolyan szögben esik a párnára. Amiből rögtön tudom, elaludtam. Káromkodva pattanok ki és rohanok a fürdőbe. Mégis hol járt az eszem mikor rábólintottam a reggel kilencre? Túlságosan hozzászoktam, hogy nem kell néznem az időt. Túlságosan belefáradtam, hogy egy képesítést sem igénylő munkára sem vagyok jó. Egy havi lakbérrel el vagyok maradva. Ha vissza … Olvass tovább

Tanuld meg megszeretni a kérdéseimet A hátamat az ablaknak mutatom. Az üvegen át az őszi reggel még ködös és nyirkos. Ilyenkor már rég haza szoktam érni és kortyolom az első kávémat. De most más ágyán ülök. Pontosan az ajtóval szemben. Egy kétszáz éves kőházban valahol két város közt. A folyosón férfihangok mordulnak. Nem kiabálnak, de … Olvass tovább

Csendben tudsz maradni? Részlet egy kéziratból A mosdó mellett a falhoz préselem. Körbe kerítem. A mellkasom pattanásig feszül az elegáns ing alatt. Már nem tudja megjátszani magát. Veszettül piheg a szorításom alatt. Elszívok előle minden levegőt. – Megmondtam, hogy ne tégy próbára! Nehéz uralkodni magamon, mikor elnyíló szája egy hajszálnyira van az enyémtől. – Nem … Olvass tovább

Avagy a Jules Cotard téveszme Jack a temetőben ébred. A köré fonódó kísérteties éjszakát részeg ködfonal keresztezi. A hirtelen feltámadó jeges fuvallat halott leveleket és apró, fehér pelyheket sodor fel az avarból. Arca dermedt, a jeges levegő csipkedését sem érzi. Kihűlt testét a megkeményedett föld támasztja meg. Még lélegzik, de belül halott. Az éles reccsenésre … Olvass tovább