Ébredés

Összes megtekintés: 18 

Összes megtekintés: 18  Zajong a város füstös szerető, lobban a hajnal reszket lepedőm, ébredés riad az éj tetemén, a hús remeg még csontom melegén. Ágyam tenyerén ülök hallgatag, a fény lehull nap bágyadt csillaga, csak bámulom táncát mily ingatag és pőre csendje lágyan simogat. Szemem keres most fülledt álmokat, szívem szíved és szájam csókodat, kihűlt a … Olvass tovább

Az örökség

Összes megtekintés: 58 

Összes megtekintés: 58  A nyitott ablakon át puha nesszel lopódzott be az éjszaka az aprócska, magányosan álló házba. Lába nyomán halk cirpegés vászna hullott a földre, fekete köntösén ragyogtak a csillagok, sóhaja langymelegen kövérítette a könnyű függönyöket, és lengedező hajából száraz füvek illata hullt szerte a szobában. Hűs ujjainak érintése puhán siklott a két meztelenül heverő … Olvass tovább

Találkozások: Kilencedik történet: A találkozás

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  Az autó motorja felzúg végre. Sietek. Hamarosan otthon vagyok. Egy kicsit tovább tartott ma bent a munka, nem rajtam múlott. A főnököm csak mondta és mondta, már azt hittem sosem lesz vége. Közben csak a faliórát néztem lopva, nehogy észrevegye. Eleinte. Aztán már nem ügyeltem arra, hogy tapintatos legyek. Azt hiszem még sóhajtottam … Olvass tovább

Lélek-szőttes

Összes megtekintés: 40 

Összes megtekintés: 40  Minden ott van bennem – egészen eltemetve – mélyen benn szívemben, s pitvarok kamrák csendje szorongatja izmos lüktetéssel az elveszettnek hitt érzéseket. Őrizem az első pillanatot rólad. Szinte érzem a lensárga napfényt, az ősz gesztenyéinek illatát, az avar lágyan roppanó zaját, ahogy darvakat aggat az égre az alkony csillagok helyett, s bennem didereg … Olvass tovább

Téli szünet után

Összes megtekintés: 54 

Összes megtekintés: 54  Ez a nap is eljött. Mindenfélét érzek. Izgulok, félek, akarom, nem akarom, szeretem, utálom. Nem akarok menni. De mindenkitől azt hallom, menni kell, nincs más lehetőség. Azt sem tudom, mi van. A szoknyám szorít kicsit a hasamnál – talán a szaloncukor tényleg sok volt -, a pulcsi meg szúr. A harisnyám is folyton … Olvass tovább

Gondolatok

Összes megtekintés: 74 

Összes megtekintés: 74  Sóváran remeg a perc a számlapon, ha eszembe jutsz, ha csak rád gondolok. A vaskos ínség mohón számba harap, nyelvem hegyén ül egy félszeg gondolat. Mit szólnál hozzá, ha tudnád, téged vár az ölelésem, csókom, csipkém,s az ágy? Selyembe bújik vágyam, buján lebben sóhajom, s eléd omlik gyöngéd kényem. Felnevet pőrén a szilaj … Olvass tovább

Tükröződések

Összes megtekintés: 48 

Összes megtekintés: 48  Olyan vagy, mint pajkos szellő fák lombjában halk tekergő, kacajodnak fehér gyöngye, mint a harmat gurul szerte. Olyan vagy, mint csillag fénye a bársonyos ében égen, szavad selyme csikland-ragyog mint hegyekben csermely csobog. Olyan vagy, mint madárdalban a fecsegő fényes trilla, ott vagy minden dobbanásban, mint a szirmok közt az illat. Olyan vagy, … Olvass tovább

Szeretem…

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Szeretem a zsenge tavasz rügybontogató halk neszét, ahogy a napsugár szirmokat csalogat, s kibontják illatukat a kemény testű fák, és szeretem a felhők fehérre mosott csipkéinek lágy csobbanását az ég azúr hullámainak tetején, s ahogy a rét fűzölden libbenő szoknyáját ringatja a szél. Szeretem a buja nyárban a roppanó húsú cseresznyék és könyékig … Olvass tovább

Tükörben: Tizenkettedik történet

Összes megtekintés: 110 

Összes megtekintés: 110  Rózsaszín, föld felett lebegő, illatos felhőpamacsnak tűntek a virágoktól roskadozó fák a parkban. A levelek még a rügyek belsejében szunnyadtak, mint bábban a pillangók. Az ágak trillákat ringattak, a napfény lágy selyemfényt festett a szirmokra, serény hártyás szárnyak duruzsoltak sárga hangon, az ég pedig valószerűtlenül kék volt. Endre arcára langymeleg csókot lehelt a … Olvass tovább

Nyíllevél

Összes megtekintés: 72 

Összes megtekintés: 72  Az álom puha csendje ölel át melengető paplanjával, és szendereg a lélegzet a szobában, amikor megszólal az ébresztőm éles hangja. Nem tehetem meg, hogy alszom tovább ügyet sem vetve rá. Ma nem. Vagy ma sem? Mindegy. Ma semmiképpen. Felkelek és morcos vagyok kissé. Legalábbis az arcom gyűrött vonásai arról árulkodnak, hogy legszívesebben visszabújnék … Olvass tovább

Égen a Hold

Összes megtekintés: 88 

Összes megtekintés: 88  Kettészeli eget, s földet ezüst élű sarlójával a Hold és törékeny csöndet fényesít az ablakokon. Levelek erein simít, mint ujjak az artériák lüktetésein és szelíd neszeket aggat a fákra. Hűvös estén fűszálakra harmat-gyöngyöket fűz némán, árnyakat fest a falakra, párkányokon lábat lóbál. Ében bársonnyal betakar, vállamra csillagport hullajt, fénye csendet csókol számra, s … Olvass tovább

Csillagok

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  Mint álmos macska a sutban nyújtóz és domborul az égbolt hamuja, s puha talpán settenkedik a sok árnyék megbújva a csupasz bokrok alján. A csend álmokat szusszan a háztetők felett, köhint a kémény és a füst az égre ered, piszkosfehér ruhájába szél kap zajdul tőle és a sovány holdat mogorván betakarja. Vizek tükrében … Olvass tovább

Az ablak mögött

Összes megtekintés: 88 

Összes megtekintés: 88  A fehér falú, öreg házikó kertre néző ablaka mindig fényesen ragyogott. Kiváltképp a naplementék alkalmával. Olyankor bíbor kárpittá vált rajta a hideg üveg, aminek este puha, fekete szálai közé simultak a csillagok. A párkányon hol macska napozott, hol pedig a nagy komondor toppantott vidáman mellső mancsaival. Telente pedig komisz hópehely gyerekek tülekedtek toronymagasan, … Olvass tovább

Fény és árnyék: Tizenharmadik történet: Esti fények

Összes megtekintés: 36 

Összes megtekintés: 36  A hold úgy biggyeszkedett a mennybolt feketéjén, mint huszár mentéjén a pityke. A felhők a csillagok mögé bújtak, tiszta idő volt. És hideg. Egyre hidegebb. Zsuzsika nagyon fázott már. Nem emlékezett, hogy vett-e kabátot, amikor eljött hazulról vagy sem. Az is lehet, hogy a kocsmában felejtette. Ó, de jó is volt ott délután! … Olvass tovább

Kiestem a cipőmből

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  Ma is felkelt a nap. Bezuhantak a sugarak a konyha padlójára és megütötték magukat. Épp, mint én, mert cipőmből valahogyan kiestem, és most nem látom jól a célokat. Keresek valamit. Nem tudom. Talán magamat? Valami eltörött. Lehet, hogy az álmaim? De talán csak a rózsaszín szemüvegem, és ez zavarja az éles látásomat. Minden … Olvass tovább

Vezetés 2.

Összes megtekintés: 82 

Összes megtekintés: 82  A gépjárművezetéshez való viszonyulásomról már írtam kicsit hosszabban egy másik történetben. Meglehetősen őszintére sikerült önvallomásom hatására jó páran színt vallottak 40 éve asztalfiókban porosodó sosem használt jogsikról, meg jöttek a nekemiskénemár, de eddig úúúgyf@stam tőle, és az énsemtudokparkolni, no meg a de jó, más is olyanbénamintén kezdetű mondatok. Mondjuk ez utóbbi, azért sovány … Olvass tovább

Ajándékok

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  Odakinn fényt szitál a lámpa lensárgán, hull a hó, muzsikál, gyöngy az est palástján. Kéményből füst ered, égre száll, ott kereng, szobákban jó meleg, gőzölgő meghitt csend. Fa alatt sok doboz, suttogó kis titok, fahéjas illatok, mézmázas ábrándok. Szeretet szívekben, parányi szelence, s mikor az megdobban, felragyog a csoda.

Új év jön?

Összes megtekintés: 103 

Összes megtekintés: 103  Az emberek az utcán eddig is csak ritkán mosolyogtak egymásra ismeretlenül, spontán. Talán, mert az nagyon furcsa. De most legalább van kifogás is, hisz ott a maszk, mögötte úgyse tudják, a másik milyen képet vág. Noha a tekintetek elárulnák, de sokan nem szeretnek elmélyedni a szemekben. Pedig olyan szépek! És érdekesek bennük a … Olvass tovább

Szárnyak

Összes megtekintés: 54 

Összes megtekintés: 54  A szürke kőporos vakolat megkopott barázdái közt elhalón csorog a gyöngysárga délután fény-folyama. Mossa a színtelent, azt ami avítt, egészen le az alapig, ott a száraz talaj elszomjazott repedései cserepes ajkukkal magukba isszák a lágymeleg naphajlat aranyló sugarát. A tikkadt porban kismadár fürdeti semmitmondó tollait. Csak olyan semmilyen, olyan szokott barna, sehol egy … Olvass tovább

A csók

Összes megtekintés: 143 

Összes megtekintés: 143  A szoba szokatlanul csendes volt. Máskor hallottam a padló panaszos reccsenéseit felnyögni, amik a délután díszpárnáin szenderegve szusszanó napfényt felriasztották és annak ijedt rebbenése felkavarta a porszemcséket. A padló hallgat. Még az óra mutatói is némák. Pedig máskor mindig hallani, tikk-takk-tikk-takk… A bútorok álmosan reccsenő nyújtózása is elmarad. Különös. Minden ugyanott van, ugyanúgy … Olvass tovább