Géza bácsi

Összes megtekintés: 1 

Összes megtekintés: 1  A hőségtől foltokban nyúlósra lágyult az aszfalt, a csekélyke zöld területen a virágok bezárták kelyheiket, a fű sárgásan ringott a meleg szellő vadóc játékától. A levegő kecsesen hullámzott a föld felett, a parkoló autók nyögve roskadoztak a tetejükre nehezedő déli napfénytől. A fák kókadtan lógatták leveleiket, mintha ólom keringene vízszállító csöveikben. A diófa … Olvass tovább

Szunnyadó

Összes megtekintés: 5 

Összes megtekintés: 5  Ásít az ében lomb susog vénen ág sűrűjében esti meséket. Alszik a csillag fényes az álma, szunnyad az illat rózsa szirmában kis puha páholy rózsabogárnak bibe a vánkos szép kehely ágyban. Bólint a rét is hunyt szeme ringat pilláján nyugszik cseppben a holnap. Szívben a hit hál fáradt reménnyel mondja imáját halk zörejével.

Tollpihék

Összes megtekintés: 4 

Összes megtekintés: 4  Tudom, hogy reggel van, mert szemembe fény csobban, és szárazon zörren egy madártrilla az ablakom alatt. Tudom, hogy a konyhában csak a csend ül álmosan, és néhány tegnapról ott hagyott mosatlan duzzog a dézsában. Tudom, hogy az illatban, ami köröttem suhog néhanap, és a polcon a virágok leveleit rezzenti titokban, abban van valami, … Olvass tovább

Hűvös hajnal

Összes megtekintés: 11 

Összes megtekintés: 11  A hajnal aranystólát ringatott ködből a kert felett, a virágaid szirma vacogott gyengéd nesszel, bokámhoz hajolt a szőlőkacs, és a szemek küldtek fázós mosolyt. Talpam alá hajolt a szürke járda és fényelgett a napfény a pocsolyában, én is fáztam, a fehér zoknim vizes lett, harmat ölelte lábam. Az aranyeső zölden suhintott vállamra, ahogy … Olvass tovább

Ma még

Összes megtekintés: 10 

Összes megtekintés: 10  Ma még Ma még fényt szitál a hervadó lomb és issza a nevető rét a napfény melegét, gyöngyharmatot dajkál az esengő szirom. Ma még színesek a járdára hullt levelek, és döngenek a méhek kaptárba gyűjtött nyárral a hónuk alatt. Ma még gerle hangján búg fel a langyos szél, verebek süttetik a tetőkön magukat, … Olvass tovább

Merengő

Összes megtekintés: 18 

Összes megtekintés: 18  Merengő Szelíden simít a hajnal a puha szirmok viaszfehér selymén, rezzenve moccannak a súlytalan álmok a balzsamos rét keblén, a nap, mint borostyánba zárt ősmaradvány, időtlen magányban ontja fényét, és lila felhők sóhaját öleli a hegylánc, ködből szőtt köntösét földre veti a nyár, lábaim elé hull a nektárszín pára, a gyöngéd szellő cseppnyi … Olvass tovább

A vezetés

Összes megtekintés: 29 

Összes megtekintés: 29  Mondanám, hogy későn érő típus vagyok, ám ordas nagy hazugság lenne. Ahogy az sem teljesen igaz, hogy kudarckerülő volnék. Persze eleve vesztes helyzetekbe – például hülyékkel vitatkozni -, nem szívesen megyek bele. Ez alól kivételt képez, ha kellemes kihívást avagy fejlődési lehetőséget látok benne (nem, hülyékkel akkor se kezdek). Ám a makacsságom megkérdőjelezhetetlen. … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizenegyedik történet: Viharos találkozás

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Már legalább egy órája fekszem az ágyban a plafon egyenetlenségeire szegezve tekintetem. Összevont szemöldökkel állapítom meg, hogy pocsékul dolgozott a festő, aki nem kevés pénzért ígért "pöpecül" sima glettelést mindenhova. Hát a mennyezetre úgy tűnik már nem jutott a lendületből. Na és az a szín! Úgy volt, hogy komló lesz, helyette valami rettenetbarnát … Olvass tovább

Volnék

Összes megtekintés: 46 

Összes megtekintés: 46  Volnék Volnék holdfény ablakodban várnék terád hajnalig, édes álom két karodban ölelnélek holtomig. Volnék madár lombok között neked szólna halk dalom, rózsaillat kertek fölött nektár csókja ajkadon. Volnék fonal napjaidnak szőttesében boldogan, enyhet adó tölgyfa árnya vigaszt nyújtó gondolat. Volnék kulcsa a lakatnak ami feszül szárnyadon, és örökig ha szabadna csendes sóhaj válladon.

A sárga esőkabát

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  Halványrózsaszín köd derengett az utcán. Az ébredő nap sugarai tétován botorkáltak a síneken, néha oldalvást meg-megbillenve a fényes felületen. A fák rügyei nyújtózva suttogtak álmaikról a zárt szirmok mögött és szelíd madárdalt dajkált gyengéden a drótkerítés szellőtől lengedező teste. Ádám egykedvűen nézte a tájat, fekete kabátját összébb húzva a nyakánál. Ilyenkor még hűvösek … Olvass tovább

Elsuhant a nyár

Összes megtekintés: 27 

Összes megtekintés: 27  Elsuhant a nyár Mint a könyvek megsárgult lapjai, úgy illatoz\’ kinn a sokszínű lomb, szerteszét a fák lehullt álmai, alattuk a föld mélán sóhajtoz'. Pókháló selymén rezzen a harmat, nyár díszlő könnye az – ottfeledte, elsuhant csendben a szárnyak alatt, és ősz vonja az estét közelebb. Napjainak lába nyomán neszez a szelíd halál … Olvass tovább

Tiszafák

Összes megtekintés: 45 

Összes megtekintés: 45  Lágyan döngicsél a park. Az ágyások roskadásig színes szirmokkal. Olykor fehér pillangók reppennek fel a kelyhekből, s ide-oda lökődnek az időnként erőteljesen mozduló szélben. A szökőkút sietősen csobog, ezüstös cseppjei fecsegve hullnak vissza markukban immár a rabul ejtett napfénnyel. A szépen felújított pad öregen belesóhajt a csendes délutánba, épp úgy, mintha csak belőlem … Olvass tovább

Őszi levelek: Tizennegyedik történet

Összes megtekintés: 26 

Összes megtekintés: 26  A reggeli nap szalmasárgája frissen derengett a harmattól didergő fűszálak tetején. A zöld pázsit morcosan ásítva lengedezett a hűvösen fújdogáló széltől. A vén bokrétafa recsegve-ropogva nyújtóztatta meg a didergető éjjel után kérges törzsét. Vaskos ágán a nyarat magukba zárt levelek mélán üldögéltek. Valami nagy szomorúság sóhajtozott erezetükben. Széleiken már rozsdás színével pöndörödött az … Olvass tovább

Lennék érted

Összes megtekintés: 21 

Összes megtekintés: 21  Lennék érted Levél lennék ágadon csak hogy hozzád tartozzak, hajnal pírja párnádon és ébredő gondolat mely nyújtózik melletted, nyíló szembogaradban lennék fürdőző fénycsepp, és ajkadon a sóhaj, vagy a függönyt lebbentő kósza szellő szobádban, hozzád bújva szerető csókom hagynám nyakadban. Lennék én érted bármi, csak hadd legyek teneked. Leszek – ha kellek – … Olvass tovább

Nyílnak a szívek

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  Nyílnak a szívek Napsugár csurran ereszek alján, szirmokat sóhajt zsendülő ajkán s ágakat moccant langymeleg szellő, borzolgat tollat mázasan zengő kunkori trilla, s madárdal csücsül pattanó rügyek kacaja körül. Csendül a csókja szívben a szóknak, ábrándok gyűlnek, vágyak bimbóznak. Hunyorgó krókusz zümmög a réten csacsogó csermely partot becézget, mozzan a ritmus mesztélláb baktat … Olvass tovább

Az ablakban

Összes megtekintés: 35 

Összes megtekintés: 35  Olyan csendes most minden. A fák is bámész moccanatlanságban állnak égre meredő ágaikkal. Virágaik szirmát a vásott szellőgyerek lerázza olykor, ha felpattan lombhintájukra lóbálni magát. Még a madárdal is csak úgy egykedvűn huppan a zsendülő pázsit szálai közé. Sehol egy járókelő, egy önfeledten gurgulázó gyermekkacaj. Még a napfény is kutat utánuk, belesve a … Olvass tovább

Útkereszteződések

Összes megtekintés: 20 

Összes megtekintés: 20  Útkereszteződések Az én utam tehozzád a tiéd felém vezetett. Valami láthatatlan zsineg – eltéphetetlen -, vonszolt mérföldeken át, azt sem tudtam kihez megyek. De, hogy megjöttem – azt az egyet – biztosan éreztem, mert szemedben láttam szívedbe megérkeztem. Úttól poros ruhám eléd betűnként vetettem és ott álltam pőrén, igazul, egyenesen, és lapfehéren. Te … Olvass tovább

Háládat

Összes megtekintés: 71 

Összes megtekintés: 71  Háládat Ereszkedik mélyfeketén az est, puhán susog a szatén, csendeleg seregnyi gondolat, és fészket rak verőereim ágán a hála. Szerte ered bennem lüktetése, együvé kulcsolja kezeimet a temérdek, s köszönettel pereg ajkamról a fohász fehér gyöngye. Látom, belőlem mint emelkedik fényesedve egy érzés az égig, épp ahogy előtűnik virágok kelyhéből az illat, s … Olvass tovább

Az éjszaka

Összes megtekintés: 46 

Összes megtekintés: 46  A naplemente búzasárgája csendes merengéssel csorgott le a kis ház fénylő ablakain. Egyet kivéve. Az ugyanis nyitva volt, így a fény akadálytalanul tudott bejutni a szobába. Még a könnyű csipkefüggöny is félre volt húzva, végképp semmi nem állhatta útját a délutánnak, aki vásott gyerek módjára beugrott a nyitott ablakon, zsebeiben a közeli árok … Olvass tovább

Együtt: Tizedik történet: A birskörte

Összes megtekintés: 48 

Összes megtekintés: 48  Szokatlanul hűvös volt aznap a hajnal. Emlékszem, minden aranyszínben úszott. A levegőben rengedező pára olyan volt, mint egy könnyű selyemkendő, amit a fel-felsóhajtó szellő a kert felett fúdogált. A szőlő tenyérnyi levelei közt lédús fürtökben csüngött a zamatos nyár és kunkorgó kacsokkal kapaszkodott a mába. Színes szirmaikat még zárva tartották a fázós virágok … Olvass tovább