Vezetés 2.

Összes megtekintés: 90 

Összes megtekintés: 90  A gépjárművezetéshez való viszonyulásomról már írtam kicsit hosszabban egy másik történetben. Meglehetősen őszintére sikerült önvallomásom hatására jó páran színt vallottak 40 éve asztalfiókban porosodó sosem használt jogsikról, meg jöttek a nekemiskénemár, de eddig úúúgyf@stam tőle, és az énsemtudokparkolni, no meg a de jó, más is olyanbénamintén kezdetű mondatok. Mondjuk ez utóbbi, azért sovány … Olvass tovább

Ajándékok

Összes megtekintés: 36 

Összes megtekintés: 36  Odakinn fényt szitál a lámpa lensárgán, hull a hó, muzsikál, gyöngy az est palástján. Kéményből füst ered, égre száll, ott kereng, szobákban jó meleg, gőzölgő meghitt csend. Fa alatt sok doboz, suttogó kis titok, fahéjas illatok, mézmázas ábrándok. Szeretet szívekben, parányi szelence, s mikor az megdobban, felragyog a csoda.

Új év jön?

Összes megtekintés: 107 

Összes megtekintés: 107  Az emberek az utcán eddig is csak ritkán mosolyogtak egymásra ismeretlenül, spontán. Talán, mert az nagyon furcsa. De most legalább van kifogás is, hisz ott a maszk, mögötte úgyse tudják, a másik milyen képet vág. Noha a tekintetek elárulnák, de sokan nem szeretnek elmélyedni a szemekben. Pedig olyan szépek! És érdekesek bennük a … Olvass tovább

Szárnyak

Összes megtekintés: 60 

Összes megtekintés: 60  A szürke kőporos vakolat megkopott barázdái közt elhalón csorog a gyöngysárga délután fény-folyama. Mossa a színtelent, azt ami avítt, egészen le az alapig, ott a száraz talaj elszomjazott repedései cserepes ajkukkal magukba isszák a lágymeleg naphajlat aranyló sugarát. A tikkadt porban kismadár fürdeti semmitmondó tollait. Csak olyan semmilyen, olyan szokott barna, sehol egy … Olvass tovább

A csók

Összes megtekintés: 151 

Összes megtekintés: 151  A szoba szokatlanul csendes volt. Máskor hallottam a padló panaszos reccsenéseit felnyögni, amik a délután díszpárnáin szenderegve szusszanó napfényt felriasztották és annak ijedt rebbenése felkavarta a porszemcséket. A padló hallgat. Még az óra mutatói is némák. Pedig máskor mindig hallani, tikk-takk-tikk-takk… A bútorok álmosan reccsenő nyújtózása is elmarad. Különös. Minden ugyanott van, ugyanúgy … Olvass tovább

Első napom története: Tizenegyedik történet

Összes megtekintés: 195 

Összes megtekintés: 195  A váróterem hideg zöld csempéjének támasztotta hátát. Belekapaszkodott a narancssárga műanyag szék támlájába. Annyira szorította, hogy félő volt, rövidre nyírt körmei mélyedést vájnak a kemény és elkoszolódott anyagba. Reszketett, mégis homlokáról csorgott a verejték. Nézte a portól szürke csipkefüggöny mögött a fehéren hullongó pelyheket. Máskor csillogó szemekkel, izgatottan figyelte volna. Most nem az … Olvass tovább

Az elveszett napfény

Összes megtekintés: 43 

Összes megtekintés: 43  Kifolyt belőlem a napfény és szétterült a szőnyegen, magába itta a mohó rés a parketta lécei között. Próbáltam utána nyúlni, menteni, ami menthető, de ujjaim közt megszökni láttam, mint a pergő időt. És ott álltam a rés felett kopott szürkén és csak vártam hátha kimászik, s fénytelen szemembe költözik megint. Nem jött. Csak … Olvass tovább

Hóangyalom

Összes megtekintés: 135 

Összes megtekintés: 135  Az utca majdnem üres, csak a szél szalad faltól-falig és csörget csupasz ágakat, az arcokba pírt harap, bebújik az ablak résein, hogy ellopja az otthon édesdeden alvó melegét, aztán füttyent a sarkon és végleg elszelel. Csend van. Messze jár a szél. Nem neszez a lépés és begyekbe fagyott a csicsergős alkony. Csend van. … Olvass tovább

A szavak ereje

Összes megtekintés: 55 

Összes megtekintés: 55  A mellette zúgó autók zaja elnyomta a kellemes nyárelő vidám hangjait. Tamás csak a száguldó, berregő járműveket hallotta. Csörgött a síneken a villamos, zörgött a troli aljához rögzített rozsdás lánc, pattogott a szikra, ahogy az aszfalton hullámzott, szisszentek a nyíló ajtók, recsegett a hangosbemondó automata hangja, dudált a türelmetlenség az utakon. De ő … Olvass tovább

Hópehelytánc: Tizenötödik történet: Hóesés

Összes megtekintés: 71 

Összes megtekintés: 71  A közelgő este ólomszürke színnel vonszolta magát az égre. Az épületek magas tornyai hegycsúcsokként magasodtak, s mintha beleakadtak volna a kövér húsú fellegekbe. A tetőkön felfújt tollruhával szenderegtek a galambok. A vaskos felhőtakaró egész nap konokul kitartott. A napsugarak sem voltak képesek átszüremleni rajta. Zord fénytelenségben telt a hétfő. Az útszéli pocsolyákba belefagyott … Olvass tovább

Mennyország

Összes megtekintés: 53 

Összes megtekintés: 53  Vajon hány mérföld innen a mennyország? Hány fok a lépcső, ami bevezet kapuján? Aki bemegy, tudja-e, ha ajkamról fohász szól hozzá? Vigyáz még rám? Őrzi léptem vagy hallja szívem csendes sóhaját? Ott fenn, felhőkön jár? Szárnyai vannak? És visel glóriát? Ugye nincs is mérföld, sem távolság? Csupán egy lélegzet, ami után nincs tovább. … Olvass tovább

Lécek a festék alatt

Összes megtekintés: 57 

Összes megtekintés: 57  Csak egy délután volt, – épp, mint más délutánok, amikor nem a szemem nézett, hanem a szívem látott. A sokszor látott utcák fehér kerítésein homlokráncolva mállik a gyöngyház fényű festék, alóla csak sejlik a mezítelen valóság, a kiálló szálkák, a máztalan nyers léc. Eddig is ott állt csak fényesebb volt a héj. A … Olvass tovább

Víz-festmény

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  A víz most feszes vászon, a gyantaszínű fény szálai közé ömlik mint kövületlen, híg méz, az ecset a két szemem és a képzeletem, lágy pislogás mázol rá ringatózó képeket. Puhán rezzen a felszín reng a sáfránypiros, ahogy issza a napot a selyem sóhajú gyolcs, buggyanva merül a csend s loccsan a pillanat, a … Olvass tovább

Állatságok

Összes megtekintés: 50 

Összes megtekintés: 50  Falun nőttem fel. Meglehetősen természetközeli helyen. Jobbra szomszéd, balra méteres szalmakazal a “senkiföldjén”, hátul nemsokára szomszéd, elöl a sztyeppe, meg egy azúrkék halastó ezüstösen ringó hullámokkal. A szobám ablaka épp ebbe az irányba nézett. Kora reggel a derékig érő, lágyan hajlongó mezei füvek közt gyakran őzek lépdeltek. Mellettük gólyák keresgéltek bekejóskák után, s … Olvass tovább

Nyitva maradt az ablak

Összes megtekintés: 40 

Összes megtekintés: 40  Nyitva maradt az ablak, a padlóra ömlik a napfény, a könnyű organza plafonig lebben nyögve, becsörtet a nyár ízű lég és ajtókat csapkod komisz zajjal, felébreszt emlékeket, hogy a mama dohogja: “Ej, bejöttek a fránya legyek!” Hallom ahogy hessent a mindig serény kéz, pedig csak a függöny suhog, ahogy játszik vele a szél. … Olvass tovább

Tollpihék: Tizenötödik történet

Összes megtekintés: 69 

Összes megtekintés: 69  A töredezett betonlépcső felső fokán szomorkásan üldögélt tegnapról ottfeledetten egy csorba, bortól csókos pohár, s onnan bámult a foghíjas kerítés kopottzöld léceire. Talán maga sem értette, hogy került ő oda. Közben a cammogó hajnal vaskos piros kabátjának zsebébe szórakozottan rakosgatta az este szerteszórt hidegfényű csillagait és rózsás sugarakat simított az égre. A sártól … Olvass tovább

Géza bácsi

Összes megtekintés: 41 

Összes megtekintés: 41  A hőségtől foltokban nyúlósra lágyult az aszfalt, a csekélyke zöld területen a virágok bezárták kelyheiket, a fű sárgásan ringott a meleg szellő vadóc játékától. A levegő kecsesen hullámzott a föld felett, a parkoló autók nyögve roskadoztak a tetejükre nehezedő déli napfénytől. A fák kókadtan lógatták leveleiket, mintha ólom keringene vízszállító csöveikben. A diófa … Olvass tovább

Szunnyadó

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  Ásít az ében lomb susog vénen ág sűrűjében esti meséket. Alszik a csillag fényes az álma, szunnyad az illat rózsa szirmában kis puha páholy rózsabogárnak bibe a vánkos szép kehely ágyban. Bólint a rét is hunyt szeme ringat pilláján nyugszik cseppben a holnap. Szívben a hit hál fáradt reménnyel mondja imáját halk zörejével.

Tollpihék

Összes megtekintés: 94 

Összes megtekintés: 94  Tudom, hogy reggel van, mert szemembe fény csobban, és szárazon zörren egy madártrilla az ablakom alatt. Tudom, hogy a konyhában csak a csend ül álmosan, és néhány tegnapról ott hagyott mosatlan duzzog a dézsában. Tudom, hogy az illatban, ami köröttem suhog néhanap, és a polcon a virágok leveleit rezzenti titokban, abban van valami, … Olvass tovább

Hűvös hajnal

Összes megtekintés: 23 

Összes megtekintés: 23  A hajnal aranystólát ringatott ködből a kert felett, a virágaid szirma vacogott gyengéd nesszel, bokámhoz hajolt a szőlőkacs, és a szemek küldtek fázós mosolyt. Talpam alá hajolt a szürke járda és fényelgett a napfény a pocsolyában, én is fáztam, a fehér zoknim vizes lett, harmat ölelte lábam. Az aranyeső zölden suhintott vállamra, ahogy … Olvass tovább