Lépteid nyoma

Összes megtekintés: 116 

Összes megtekintés: 116  Lépteid nyoma Tündököl a hó, csak a napfény ébred most, a tél szendereg, leple alatt alszik a csend betakarva, s lomhán lélegez. A kerek hold fénye még ott vacog kéken a jégbe fagyva mozdulatlanul, mint szívben a fájdalom. Tegnap úgy hagytad. A táj őrzi lépted súlyának fehéren roppanó hangját, a lombtalan fák közt … Olvass tovább

Ég csipkék

Összes megtekintés: 197 

Összes megtekintés: 197  Égcsipkék Mennyi ember! Nézem őket, nem néznek fel, csak előre. Vagy tán még le. Cipőjükre. Senki sem les a felhőkre. Láthatnátok, milyen szépek! Pitymallatkor, verőfényben, vihar előtt feszült csendben, forróságban foszlány felleg. Vattacukor, bodros, bolyhos, bárány éppen vagy gomolyos. Cirrus, stratus vagy cumulus, párna, fátyol elvarázsol. Nézzetek fel! Fel az égre. Pillantsatok kék … Olvass tovább

Csapda

Összes megtekintés: 233 

Összes megtekintés: 233  Mélyet sóhajtott. Lehelete nyomot hagyott az ablakon. Régebben mutatóujjával fürgén kedvére való ábrákat készített, amíg el nem tűnt az alkalmi rajzfelület. Most nem volt hozzá kedve. Fáradt volt. Kézfejével letörölte a szája szélére alvadt vért. Csak bámulta a sötétlő maszatot bőrén. Eszébe jutott az egyik nagymamájánál töltött nyár. A drága mama előző nap … Olvass tovább

Téli rügy

Összes megtekintés: 120 

Összes megtekintés: 120  Téli rügy Porhó reszket a grániton, épp formát ölt a lehelet. Neved, s dátumod olvasom. Telek múltak el feletted. Gyász. Azt mondják, hogy elmúlik. De itt állok sírod mellett, sajoglak testemben, s porlik körém szitálva emléked. A tél zúgja hangod felém, letérdel melléd bánatom, s borostyánt babrál egy nehéz gondolat. Miért fáj nagyon? … Olvass tovább

Lehetett volna

Összes megtekintés: 175 

Összes megtekintés: 175  Lehetett volna A délutáni napfény vállamra hull. Csak nézem méz sárga csordulását, s rád gondolok. Lehetne akaratlanul ott feledett csöndes érintésed is. A fölém hajló csupaszodó ágak bágyadt búcsúként suttogják neved karcsún ringva az őszi szellő zajában. Monoton téged zörgő száraz levelek. Levelek, amik utca kövén hevernek, fénylő, kis vadgesztenye gyöngyöket rejtő szőnyegként … Olvass tovább

Új remény

Összes megtekintés: 166 

Összes megtekintés: 166  Új remény Még neszez az est vége, susog a szatén, fordul az álom a másik oldalára, sóhajt a tegnap s reszket a láncon. Megkötöttem, el ne szárnyaljon, mert félek majd felébredni. A mára virradni lesz e erőm, jut e hitem létezni? A napfény sem tudja, hogy sosem törhet át a téglafalon, de remélhet … Olvass tovább

Téli ölelés

Összes megtekintés: 54 

Összes megtekintés: 54  Téli ölelés Ropog a tél talpam alatt süvít a szél száguld tova zörget hideg az ajtókon árnyék siet házfalakon ablak alján nyújtózik már a jégvirág bontja szirmát pattog szikra izzik hasáb kandallóban sóhajt a láng fenyőillat bodorodik emlék ringat karácsonyi szikrákat szór lőporszaggal csillagszóró vidám dallal tüske nyújtóz díszek után szaloncukor lóg már … Olvass tovább

Kalitkák

Összes megtekintés: 291 

Összes megtekintés: 291  Kalitkák Elhúzott függönyöd résén a délután lágyan csordogál és méz-sárga szálakat aggat hajadba. Megváltoztál. A kék tollad, mint egy rosszul beállított rádió serceg a papírlapon, a betűk kifulladnak mert úgy sietsz. Azt hiszed, nem érek rá, nekem igyekszel. Másképp nézek rád. Lennék szívedben kék madár, ha engednéd, ha akarnád. Bennem toporogva matat a … Olvass tovább

Téli világ

Összes megtekintés: 260 

Összes megtekintés: 260  Téli világ Sápadt arcával pislogva búcsút lehel a kopasz tájra a fakó naplemente, az álmos árnyak is mállón csörgedeznek és semmivé válnak sötét rengetegben. A nappalok s éjek egyre hidegebbek. Vacog, didereg a szélfútta táj teste, avarpaplanját keresi, de az ősz már elemésztette, s most hótakaróra vár. Feszül az éjszaka a roppant hidegben … Olvass tovább

Fekete vers

Összes megtekintés: 209 

Összes megtekintés: 209  Fekete vers Óh, fekete! Fekete tőled minden. Gyászfekete lett hajad és szemed. Szénfekete a vér, s tőle a szíved. Fekete eredben lüktet az ében. Miattad sötétlik a gondolat, körülöttem lengedez kormosan. Csontfeketén szállnak fel a szavak, éjfekete égre borút aggatnak. Fekete a mázas szereteted. Szurokfeketén pumpálja szíved. Lelked is, mint az ónix, fekete. … Olvass tovább

Ami te vagy

Összes megtekintés: 128 

Összes megtekintés: 128  Ami te vagy Harmatcsepp vagy karcsú fűszál zsenge Tetejében. Bóbiskolva álmos pirkadatban, Drágakőként felragyogva, elmerengve, Szellő hátán hajladozva, bársony tavaszban. Cseresznyefa ágas- bogas belsejében, Sok virág közt, te a legszebb. Mosolyogva Nyitogatod szirmaidat láthatatlan rejtekében, Tavaszi szél csókot lehel homlokodra. Sűrű erdő fái között rozsdabarna pacsirta Szó csendül- zendül, apró madár torkában A … Olvass tovább

Temetés

Összes megtekintés: 219 

Összes megtekintés: 219  Temetés Hideg eső kopog a ravatal ódon, mohalepte fás tetején. Alant koszorúk fehér szalaggal, körben emberek állnak feketén. Hideg eső hull a fagyos földre, fekete menet halad megtörten. Viszik a koporsód sírok csöndje közt, sóhajt a gyász ében köntösben. Hideg eső zokog az arcokon, göröngyök zuhannak rád a mélybe. Tompa, szívbe markoló hangokon … Olvass tovább

Gyertyaláng

Összes megtekintés: 413 

Összes megtekintés: 413  Gyertyaláng Percegve terül szét a méla csend, az idő pókhálóba ragadva leng. Magányában sóhajt az őszi est és holt kövekre árnyékot fest. Kéreg-kabátját összébb húzza magán, s recsegve ásít egy öreg platán. Gránitok közt szél suttog múltat, görnyed a búcsú imára font ujjal, serceg s felzokog valahol egy szikra, kanócra lángot lehel, majd … Olvass tovább

Üresen áll a ház

Összes megtekintés: 166 

Összes megtekintés: 166  Üresen áll a ház A tornácon ott áll a rövid lábú széked, kifakította a napfény rajta a huzatot. A padló halk reccsenései őrzik lépted, a kárpitok rabul ejtették illatod. Könyveid tetején a por múló időt mutat, a lapok némán rejtik ujjaid kihűlt nyomát. Kötött mellényed szemeivel hiába kutat, fogason szomorún lógatja tovább magát. … Olvass tovább

Őszi nap

Összes megtekintés: 233 

Összes megtekintés: 233  Őszi nap Levél reccsen talpam alatt, suttog az ősz: “Ne menj! Maradj!” Színes lombok csalogatnak, nem sietek, nincsen hova. Itt ülök hát parkban padon múló időn búslakodom, ráncot rajzolt az arcomra, kérget húzott szívburkomra. Emlék foszlány, ami maradt. Elmúlt vágyak bársony ajka csókot lehel a nyakamba, kihűlt sóhaj ködként hamvad. Vágyak, álmok, tervek … Olvass tovább

A tél

Összes megtekintés: 366 

Összes megtekintés: 366  A tél Nem hívtuk, nem vártuk, de beköltözött. Észre sem vettük, hisz nem is üdvözölt. Lassan történt, észrevétlen, de kihűlt az ölelés, hűvös lett a csók, megszűnt a derű, oda lett a mosoly. Arcunk fagyos, mint a hangulat. Mi ajkunk elhagyja, metszőn jeges szavak, s az ágy is hideg, szerelmünk izzó parazsát eloltották … Olvass tovább

Festett magány

Összes megtekintés: 135 

Összes megtekintés: 135  Festett magány Szárnyainak szürke hímporát szórja szerte, s álmos házak szemére redőnyt zár az alkony. Zörög a kulcs ajtóknak testében, ablakrácsot ráz a magány. Réseken át szüremlik ki az élet, önként magunkra zárt kalitkánkból, ahol már a lét is, mint csendélet a vásznon, csak csokorként hervadoz. Elporladunk egymás mellől, fotelben ülő emlékkel zsörtölődünk, … Olvass tovább

Születésünk

Összes megtekintés: 240 

Összes megtekintés: 240  Születésünk Éjszaka volt. Madártrilla Kunkorodott be a kitárt Ablakon. Orgona illat Szállt, s lehullt, mint a holdsugár Ágyamra az üvegen át. Vártalak. Közben erőtlen Álom szemeim lezárta. Hajnalodott. Lepedőmbe Csimpaszkodott a derengő Félhomály. Köd- ízű szellő Cseppent szomjas számra. Erőm Megfeszült egyre növekvőn. Már zajongott körülöttem A serény reggel, s fényében A szálló … Olvass tovább