Kerek, kék álom

Kerek, kék álom Az eszmémmé vált, hogy a bagót a számba rakom, S lomhán, fesztelenül kifújom a füstöt. Ez nem szörnyű, se nem fenomenális. Egyszerűen semmilyen. Hosszan tartó émelygés, rövid búcsúzás. Az. Égzengés fejemben. Levert lelkem, víg szívem. S mi még a víg?; Hát a csikk, amit eldobok elmémben, miután földet értem.

Különc

Szél borzolta, göndör, gesztenyebarna haja kukucskál ki nap sárga pulcsijából. Hatalmas gülű szemei most nagy keretes szemüveg mögé bújik el. Vékony, kreol színű teste, mindig elkószál, bárhol is keresem. Édes illatú, finom ropogós kakaós csigát majszol, miközben szigorú tanárra hallgat. Tekintete rám szegeződik, minden érzés, gondolata egybefolyt. Keresi a szavakat, egy árva hang se jön … Olvass tovább

Gyökerek

Percre se vannak tőlünk. Idő végzeteinkig ott állnak mellettünk. Ők adják minden energiánkat, erőnket, ők a mi gyökereink. Mikor elalszunk, csak a légzésünket figyelik. Minden szív más ritmust üt, ők haladnak velünk, lépésről – lépésre. Mikor mi nevetünk, ugyan csak kacagnak ügyetlenségünkön. Egy haszontalan dolog miatt is sírunk, boldogságuk tere árasztja egész gyerekkorunkat. Olyan más … Olvass tovább

Anya csak egy van

Egyszer azt mondta az anyukám, ahhoz, hogy tudd szeretnek, magadat kell megszeretni először. Fájdalmat éreztem és féltem. Vacogtam. A szívem kettétört. A semmibe foszlott. De hiszen azt sem tudtam ezt mit jelentsen! Nem elég, ha másokat szeretünk, még magunkat is kell? A könny, ami mindig akkor tört ki mikor lelkem úgy vélte, hogy egy ember … Olvass tovább

Mama

– Mama érzed a szépségedet a felhők között? – Miért kérded? – Kell tudni, hogy bájod mindenkit elringat, s most is érzem a gyönyörűség illatát. A mosolyod mindig tiszteletet hoz. Az illatod mindig túl lágy, s szelíd, de sosem veszed el a virágok kötelességét. Az ajkad nagyon vörös, a meggy színéhez hasonlítanám, de neked sokkal … Olvass tovább

Láthatatlan küzdelem

Lakatolva szívem, s nincs hozzá kulcs, mi kinyitja. Összetörték szívem, s már nem gyógyítható. Ripityára törtek, mint egy porcelán babát, mégis van bennem erő, mi össze ragaszt. Van bennem düh, harag, mi égeti gyöngyök sorát. Él még bennem szeretet, de nem adom ingyen, se akárkinek, mert nem vagyok akárki. Egy lány vagyok, akit kitaláltak, s … Olvass tovább

A remény hal meg utoljára

Fáradt voltam, s gyenge. Már nem bírtam a lábamon állni, a kezem elzsibbadt. Koszosak voltak az üvegek, kint csak úgy folyt az élet, a csillogó, fényes autókkal. Már nem is láttam sétáló embert. Olcsón adtuk a gyárban, sok pénz nem lógott ki a zsebemből. Minden embernek keveset fizettek. Nem bántam még, de egyre üres kézzel … Olvass tovább

Széchenyi István öngyilkossága- 1860. Április 8. (Inas szempontjából, Brach)

Hol is kezdjem? A legnagyobb trauma érte a szívemet. Jobb lesz, ha csak pár hónapot ugrok vissza, s onnan mesélem el a gróf öngyilkosságát. De ha megengeditek először is bemutatkoznék. A nevem Brach és Széchenyi inasa voltam 11 évig. Még emlékszem is, hogyan kért fel az inasának. Önéletrajzot készítettem magamról, hogy egyetlen embernek legyek inasa, … Olvass tovább

Sorsom mások kezében

Régen, mikor ti nem is éltetek, én nem vehettem kezembe a saját életemet. 1943-ban, a második világháborúban 10 évesen még nem jártam iskolába. Nem volt mit ennem, mit felvennem. Minden péntek kora reggel kimentünk Édesanyámmal, egy üres kosárral sorba állni a száraz kenyérért. Volt, hogy nem is jutott. Nagyon sokszor hallottam azt a szót, hogy … Olvass tovább

A remény hal meg utoljára

Fáradt voltam, s gyenge. Már nem bírtam a lábamon állni, a kezem elzsibbadt. Koszosak voltak az üvegek, kint csak úgy folyt az élet, a csillogó, fényes autókkal. Már nem is láttam sétáló embert. Olcsón adtuk a gyárban, sok pénz nem lógott ki a zsebemből. Minden embernek keveset fizettek. Nem bántam még, de egyre üres kézzel … Olvass tovább

Széchenyi István öngyilkossága- 1860. Április 8. (Inas szempontjából, Brach)

Hol is kezdjem? A legnagyobb trauma érte a szívemet. Jobb lesz, ha csak pár hónapot ugrok vissza, s onnan mesélem el a gróf öngyilkosságát. De ha megengeditek először is bemutatkoznék. A nevem Brach és Széchenyi inasa voltam 11 évig. Még emlékszem is, hogyan kért fel az inasának. Önéletrajzot készítettem magamról, hogy egyetlen embernek legyek inasa, … Olvass tovább

Sorsom mások kezében

Régen, mikor ti nem is éltetek, én nem vehettem kezembe a saját életemet. 1943-ban, a második világháborúban 10 évesen még nem jártam iskolába. Nem volt mit ennem, mit felvennem. Minden péntek kora reggel kimentünk Édesanyámmal, egy üres kosárral sorba állni a száraz kenyérért. Volt, hogy nem is jutott. Nagyon sokszor hallottam azt a szót, hogy … Olvass tovább