Ocsovai Ferenc Ugyanolyan délutánnak ígérkezett ez is, mint bármelyik másik műszak után: a sárga pesti villamosok ugyanúgy robogtak szokott pályájukon, az aluljárókban ugyanúgy felcsendült egy-egy gitár, hegedű vagy köcsögduda dallama, a galambok pedig szokás szerint gyülekezni kezdtek a téren, hogy némi eleséget szerezzenek és összebújva védekezzenek a decemberi fagy ellen. Ilyenkor, délután fél öt felé már egészen … Olvass tovább
I. Bozontos, smaragdzöld kobakokként bújtak ki a földből egymás után mindazok a bámulatos dombok és hegyek, amelyeket a busz homályos, foltoktól hemszegő üvegén át látni lehetett. Mintha nyakig homokba temetett földóriások fákkal benőtt koponyái, vagy történelem előtti óriásmadarak soha ki nem kelt tojásai bontakoztak volna ki a környéken kerekded, lankás idomaikkal, mialatt úgy hullámzott az … Olvass tovább
20. jelenet (Bent a jurtában. Körben, az alvó tűzhely körül ülnek a falu vezetői: Középen a törzsfő, mellette a táltos és egy vadász. DAUGON és JEROMOS fejet hajtanak, a többiek biccentenek, s jelzik, hogy leülhetnek. DAUGON fordít mindent) DAUGON: Azt mondják, érdekes a bőröd színe, a szemed azonban hasonlatos az övékhez. (a tanács nevet) JEROMOS: … Olvass tovább
Az ablakban kibontakozó esti panoráma sivár és lehangoló képet nyújtott. Sehol, semmi életjel nem mutatkozott a szürkés kőzetekkel borított, nagyjából a Hold felszínére emlékeztető, folyton borongós eriszi tájon, ahol még az este fogalmát sem lehetett ugyanúgy értelmezni a szokatlan forgási és keringési idő miatt, mint a többi emberek által lakott bolygón szerte a Naprendszerben. A … Olvass tovább
19. jelenet (Ugyanúgy a sztyeppén, a háttérben azonban már megjelenik egy sátortábor és néhány kunyhó. A nap alacsonyabban áll, a folyó pedig teljes egészében látható. JEROMOS, DAUGON és a nomádok vannak jelen. A falu népe napi teendőit végzi körülöttük. Gyermekek játszanak, néhány állat kóborol szabadon, és mind természetesen viselkednek.) JEROMOS: E halászat tényleg pezsdítő élmény … Olvass tovább
18. jelenet (Termékeny, végtelen rét, háttérben a delelő nappal, fenyvesekkel és csordákkal. Az Irtis folyó körvonalai is felsejlenek a távolban. Madárcsicsergés és békakuruttyolás, a vízcsobogás is hallatszik, de csak nagyon lágy, finom zörejként. JEROMOS és DAUGON öszvérháton utaznak.) DAUGON: Megérkeztünk. Fáradságos utunk véget ér, s úgy hiszem, már ott csillan a folyó tükre is a … Olvass tovább
17. jelenet (Nagyjából ugyanaz az a szín, de most az egyetemen belül vagyunk. TAKSONY eltűnt a színpadról. JEROMOS, DAUGON és egy PROFESSZOR jönnek.) PROFESSZOR: Boldogsággal tölt el mindig, ha idegen vendégeknek mutathatom be csodás intézményünket. Kiváltképp örülök magyar barátainknak, de élvezet hallgatni a távoli Brit-szigetek szülöttjét is. Mint nyelvészt, rendkívül érdekel a hungarus nyelv is. … Olvass tovább
16. jelenet (Krakkó népes utcái. Macskaköves utak, cégérek, ablakok, kapualjak, néhány árus és polgár társalog. JEROMOS és DAUGON jönnek.) JEROMOS: Nézd csak, barátom, ezeket a színeket, ezt a zsongást! Lehet, hogy nem oly gazdag, vagy híres ez a vidék, akár szépséges Flórenc, büszke Zaragóza, derék Plymouth, vagy bármi, amit eddig láttunk, mégis tele van élettel! … Olvass tovább
15. jelenet (Német kisváros polgárházakkal, szekerekkel, néhány lézengő gyalogossal. DAUGON és JEROMOS sétálgatnak az utcán, majd leülnek két rozoga ládára az egyik üzlet előtt.) DAUGON: Olyan birodalmat szeretnék mutatni neked, ahová más emberfia be nem lépne. JEROMOS: Alighogy megszabadultunk, máris újabb kalandok után sóvárogsz? DAUGON: Ez, ígérem, az az ország, amely… Nem. Nem is ország … Olvass tovább
14. jelenet (Ugyanott, de most a színpad jobboldala kerül a középpontba. Az előkelőség már az asztalon fekszik. A pince már el van a nézők számára sötétítve. Lehet látni, hogy már pirkad: az étkezőben mindenütt felfordulás, a szolgáló folyamatosan takarít.) TAKSONY: Hányszor háláljam meg, kegyes főbíró úr, hogy ilyen furfanggal segített ügyünkön? Ez már szinte eufória, … Olvass tovább
Megint nagy volt a zűrzavar és a felfordulás az üzlet italrészlegén. Az üdítők, sörök és egyéb alkoholos italok szépen, rendben, katonásan sorakoztak a polcokon, a borok osztályán azonban minden üvegcsörömpöléstől és bugyborékolástól volt hangos. Hosszú ideje tartott már ez a viszály a két szembenálló törzs, a vörösborok és a fehérborok között, és igazából már a … Olvass tovább
13. jelenet (Rouen. Sötét, boltozatos pince a baloldalon, fallal elválasztva az étkezőtől. Ide löki be a BÍRÓ JEROMOS-t. DAUGON már bent van, de új társa még nem veszi észre. Az asztalnál ISTVÁN, TAKSONY, és még pár előkelőség. A BÍRÓ is oda ül majd vissza. Egy szolgáló tálalja a fogásokat. A falon vadásztrófeák, kárpitok, az asztalon … Olvass tovább
12. jelenet (A hajón. JEROMOS kuporog egy sötét fülkében. Apró gyertya a padlón, egy tarisznya kevés élelemmel, mellette egy könyv. Középen válaszfal ajtóval. Kívül a fedélzet, baloldalt kormány, fent hálók, kötelek és vitorlák.) JEROMOS: (sajnálkozva) Mire, ó, mire számíthatnék ezek után? Életem lassacskán reménytelenné válik. Fogadott és vér szerinti, otthoni családom is immár halott: hiszen … Olvass tovább
11. jelenet (Egy fogadóban JEROMOS és DAUGON ül a söntésnél. Gyertyafény. A kocsmárosné poharakat törölget, s csak néhány ember lézeng az asztaloknál. Nagyon halk, ír hangulatú muzsika szól csupán a háttérben.) JEROMOS: A kemény munka és a sok rakodás meghozta áhított gyümölcsét. Habár az utca gyermekét nem jutalmazzák busásan, szolgálatunkkal elégséges vagyon jutott hozzánk. Holnap … Olvass tovább
10. jelenet (Szinte ugyanolyan rakpart és épületek, csak sétáló polgárokkal, idegenekkel. JEROMOS közöttük bolyong tanácstalanul.) JEROMOS: Ijedtséget kelt e forgalmas város szívemben… Kit is tudnék megkérdezni, amikor már olya sokak iránt hunyt ki bennem a bizalom legkisebb szikrája is? Merre induljak, mely hegyek, utak jelenthetnek szabadulást? Talán e korból kellene megszabadulnom, de innen még a … Olvass tovább
9. jelenet (Anglia. Menetelő katonák gyalog és lóháton. Rakpart, hajók, rozoga épületek, kocsmák és matrózok mindenfelé. TAKSONY, ISTVÁN és JEROMOS a balodalon szemlélik a sereget.) TAKSONY: Mily csodálatos e rettenthetetlen páncélosok serege! Sőt, mind egytől egyig a hit szolgálatában állnak. Most is épp hadjáratra indulnak a gaz, félpogány skótok ellen, akik csak névleg lettek hű … Olvass tovább
8. jelenet (Újra a lovagi torna helyszíne. Ugyanolyan nyüzsgés és ünneplés mindenhol, a négy főhős találkozik megint az apródokkal. Közben balra küzdőtér. Két lovag csap össze kardokkal.) ISTVÁN: Gyönyörködöm e nemes harcosok erejében, amivel a magamé egyelőre még nem érhet fel. De várjunk… A lovag ismerősként sejlik fel a sisak alatt! ELSŐ APRÓD: Ő az, … Olvass tovább
7. jelenet (Katolikus templom. Néhányan imádkoznak a padokban. Mécsesek égnek, a passió állomásai a falakon, jobbra szószék és a lépcsőház bejárata, középen, hátul kisebb oltár áll. TIBERIUS és a többiek belépnek.) JEROMOS: Még mindig reszketek a gazember látványától! TAKSONY: Áruld el nekünk, testvér, mi jó származott ebből az indulatos akadékoskodásból? Csöppet sem rettegsz a vitéz … Olvass tovább
6. jelenet (Aragónia. Hatalmas karnevál, felvonulások, lovagi tornára készül mindenki. Apródok, nemesek, mészáros legények és polgárok sürgölődnek mindenfelé. A négy eddigi főszereplő előbukkan hátulról és a színpad közepére kerül. Nézelődnek.) TAKSONY: Amint látom, ti sem meritek kifogásolni e hely szépségét. Nézzetek körbe! Van olyan mesés, mint Firenze, ámbár nem feszülnek úgy egymásnak az indulatok, mint … Olvass tovább
5. jelenet (Ugyanaz az utca, mint az előző jelenetben, immár szinte üresen. Véget ért a vásár, és kissé szürkület uralkodik.TIBERIUS és társai mennek az utcán, majd megállnak.) JEROMOS: Annyi kérdés gyötör, hogy azt sem tudom, mi a teendő. Hogyan jutunk haza? Vagy hová is megyünk egyáltalán? ISTVÁN: Egyetlen dologban leled örömödet, ez pedig az örökös … Olvass tovább