A tolmácsfiú XVI.

16. jelenet (Krakkó népes utcái. Macskaköves utak, cégérek, ablakok, kapualjak, néhány árus és polgár társalog. JEROMOS és DAUGON jönnek.) JEROMOS: Nézd csak, barátom, ezeket a színeket, ezt a zsongást! Lehet, hogy nem oly gazdag, vagy híres ez a vidék, akár szépséges Flórenc, büszke Zaragóza, derék Plymouth, vagy bármi, amit eddig láttunk, mégis tele van élettel! … Olvass tovább

A tolmácsfiú XV.

15. jelenet (Német kisváros polgárházakkal, szekerekkel, néhány lézengő gyalogossal. DAUGON és JEROMOS sétálgatnak az utcán, majd leülnek két rozoga ládára az egyik üzlet előtt.) DAUGON: Olyan birodalmat szeretnék mutatni neked, ahová más emberfia be nem lépne. JEROMOS: Alighogy megszabadultunk, máris újabb kalandok után sóvárogsz? DAUGON: Ez, ígérem, az az ország, amely… Nem. Nem is ország … Olvass tovább

A tolmácsfiú XIV.

14. jelenet (Ugyanott, de most a színpad jobboldala kerül a középpontba. Az előkelőség már az asztalon fekszik. A pince már el van a nézők számára sötétítve. Lehet látni, hogy már pirkad: az étkezőben mindenütt felfordulás, a szolgáló folyamatosan takarít.) TAKSONY: Hányszor háláljam meg, kegyes főbíró úr, hogy ilyen furfanggal segített ügyünkön? Ez már szinte eufória, … Olvass tovább

Mámorgőz

Megint nagy volt a zűrzavar és a felfordulás az üzlet italrészlegén. Az üdítők, sörök és egyéb alkoholos italok szépen, rendben, katonásan sorakoztak a polcokon, a borok osztályán azonban minden üvegcsörömpöléstől és bugyborékolástól volt hangos. Hosszú ideje tartott már ez a viszály a két szembenálló törzs, a vörösborok és a fehérborok között, és igazából már a … Olvass tovább

A tolmácsfiú XIII.

13. jelenet (Rouen. Sötét, boltozatos pince a baloldalon, fallal elválasztva az étkezőtől. Ide löki be a BÍRÓ JEROMOS-t. DAUGON már bent van, de új társa még nem veszi észre. Az asztalnál ISTVÁN, TAKSONY, és még pár előkelőség. A BÍRÓ is oda ül majd vissza. Egy szolgáló tálalja a fogásokat. A falon vadásztrófeák, kárpitok, az asztalon … Olvass tovább

A tolmácsfiú XII.

12. jelenet (A hajón. JEROMOS kuporog egy sötét fülkében. Apró gyertya a padlón, egy tarisznya kevés élelemmel, mellette egy könyv. Középen válaszfal ajtóval. Kívül a fedélzet, baloldalt kormány, fent hálók, kötelek és vitorlák.) JEROMOS: (sajnálkozva) Mire, ó, mire számíthatnék ezek után? Életem lassacskán reménytelenné válik. Fogadott és vér szerinti, otthoni családom is immár halott: hiszen … Olvass tovább

A tolmácsfiú XI.

11. jelenet (Egy fogadóban JEROMOS és DAUGON ül a söntésnél. Gyertyafény. A kocsmárosné poharakat törölget, s csak néhány ember lézeng az asztaloknál. Nagyon halk, ír hangulatú muzsika szól csupán a háttérben.) JEROMOS: A kemény munka és a sok rakodás meghozta áhított gyümölcsét. Habár az utca gyermekét nem jutalmazzák busásan, szolgálatunkkal elégséges vagyon jutott hozzánk. Holnap … Olvass tovább

A tolmácsfiú X.

10. jelenet (Szinte ugyanolyan rakpart és épületek, csak sétáló polgárokkal, idegenekkel. JEROMOS közöttük bolyong tanácstalanul.) JEROMOS: Ijedtséget kelt e forgalmas város szívemben… Kit is tudnék megkérdezni, amikor már olya sokak iránt hunyt ki bennem a bizalom legkisebb szikrája is? Merre induljak, mely hegyek, utak jelenthetnek szabadulást? Talán e korból kellene megszabadulnom, de innen még a … Olvass tovább

A tolmácsfiú IX.

9. jelenet (Anglia. Menetelő katonák gyalog és lóháton. Rakpart, hajók, rozoga épületek, kocsmák és matrózok mindenfelé. TAKSONY, ISTVÁN és JEROMOS a balodalon szemlélik a sereget.) TAKSONY: Mily csodálatos e rettenthetetlen páncélosok serege! Sőt, mind egytől egyig a hit szolgálatában állnak. Most is épp hadjáratra indulnak a gaz, félpogány skótok ellen, akik csak névleg lettek hű … Olvass tovább

A tolmácsfiú VIII.

8. jelenet (Újra a lovagi torna helyszíne. Ugyanolyan nyüzsgés és ünneplés mindenhol, a négy főhős találkozik megint az apródokkal. Közben balra küzdőtér. Két lovag csap össze kardokkal.) ISTVÁN: Gyönyörködöm e nemes harcosok erejében, amivel a magamé egyelőre még nem érhet fel. De várjunk… A lovag ismerősként sejlik fel a sisak alatt! ELSŐ APRÓD: Ő az, … Olvass tovább

A tolmácsfiú VII.

7. jelenet (Katolikus templom. Néhányan imádkoznak a padokban. Mécsesek égnek, a passió állomásai a falakon, jobbra szószék és a lépcsőház bejárata, középen, hátul kisebb oltár áll. TIBERIUS és a többiek belépnek.) JEROMOS: Még mindig reszketek a gazember látványától! TAKSONY: Áruld el nekünk, testvér, mi jó származott ebből az indulatos akadékoskodásból? Csöppet sem rettegsz a vitéz … Olvass tovább

A tolmácsfiú VI.

6. jelenet (Aragónia. Hatalmas karnevál, felvonulások, lovagi tornára készül mindenki. Apródok, nemesek, mészáros legények és polgárok sürgölődnek mindenfelé. A négy eddigi főszereplő előbukkan hátulról és a színpad közepére kerül. Nézelődnek.) TAKSONY: Amint látom, ti sem meritek kifogásolni e hely szépségét. Nézzetek körbe! Van olyan mesés, mint Firenze, ámbár nem feszülnek úgy egymásnak az indulatok, mint … Olvass tovább

A tolmácsfiú V.

5. jelenet (Ugyanaz az utca, mint az előző jelenetben, immár szinte üresen. Véget ért a vásár, és kissé szürkület uralkodik.TIBERIUS és társai mennek az utcán, majd megállnak.) JEROMOS: Annyi kérdés gyötör, hogy azt sem tudom, mi a teendő. Hogyan jutunk haza? Vagy hová is megyünk egyáltalán? ISTVÁN: Egyetlen dologban leled örömödet, ez pedig az örökös … Olvass tovább

A tolmácsfiú IV.

4. jelenet (Könyvtár. Mindenütt asztalok, hatalmas polcok, gyertyák, térképek, távcsövek és egyéb tudós eszközök. Egy GYERMEK könyveket pakol, a betoppanó négy főszereplő ámulva néz körül.) JEROMOS: (lelkesen) Nem káprázatos ez a rengeteg felhalmozott kincs! És csak minket vár, hogy felfedezzük. TAKSONY: Naiv vagy, fiam, ezek itt csak polcok, papírok, és ez a ronda szobor. JEROMOS: … Olvass tovább

A tolmácsfiú III.

3. jelenet (Itália. Vásári forgatag, hangzavar, komédiásokkal, koldusokkal, árusokkal, középkori zenével a távolban. Mindenhol bódék, hordók, kelmék, sült ételek, és egy fogadó a színpad jobb oldalán, a négy szereplő a baloldalon.) TAKSONY: Most, hogy hátrahagytuk zűrzavaros országunkat mi lészen legelső feladatunk mindennek előtte itt, szép Itáliában? TIBERIUS: Mivel szállást már kerítettünk s növendékeinket kiokítottuk, fontosnak … Olvass tovább

A tolmácsfiú II.

2. jelenet (Hálószoba. Néhány tanonc alszik és horkol, ISTVÁN és JEROMOS egymás melletti ágyakon fekszenek. TIBERIUS osonva belép és hozzájuk megy.) TIBERIUS: (súgva, sietősen ébresztgeti a fiúkat) István, Jeromos, azonnal ébredjetek! Sebtében csomagoljatok, s hozzatok néhány könyvet a Nagyteremből! Gyerünk, gyerünk! Az Isten áldjon meg benneteket! JEROMOS: Miféle sürgős esemény miatt kelteget kakas módjára, atyám? … Olvass tovább

A tolmácsfiú

Szereplők: JEROMOS, tehetséges jobbágyfiú TIBERIUS atya, ennek tanítója TAKSONY barát, ugyancsak szerzetes ISTVÁN, nemesi sarj, novícius DAUGON, cornwalli kelta ifjú PÁL TESTVÉR KÖNYVTÁROS KOLDUS LOVAG PÜSPÖK KAPITÁNY FRANCIA és NÉMET HÖLGY, meg egy GRÓF BÍRÓ CÉHES MESTER HARAMIA PROFESSZOR egyéb úr – és szolganépek, polgárok, katonák, apródok, lovagok, hajósok és nomádok Játszódik Tihanyban, az Úr … Olvass tovább

Tudományos esszé

Napjainkban számos újszerű jelenség és jelentős változás tapasztalható. Ezek a tényezők fajsúlyuknál fogva kiváló lehetőséget szolgáltatnak kutatók és diszciplínák egész sorának arra, hogy új publikációkkal, elméletekkel és analízisekkel álljanak elő, amelyek serkentik ezeknek a területeknek az előmozdítását. Kiemelten szignifikáns és releváns minden olyan markánsan jelenlévő esemény, amely korunk tendenciáihoz kapcsolódik, hiszen ezeknek kutatásával újabb kérdések … Olvass tovább

Kortárs reality

A beszavazás meglepő módon sokkal jobban elhúzódott, mint azt a rajongók és a szakértők várták. Nagyon sokan ellenkeztek, hogy nem akarnak bekerülni a show-ba, dehát a mutáns vírus ellenállhatatlanabbnak bizonyult. A csatornatulajdonosok és szolgáltatók is inkább az izgalom és az őrület mellett törtek lándzsát, mert ha nincs elég versenyző, nincsen izgalom, akkor pedig nincs nézettség … Olvass tovább

Kóbor orgyilkos

Kóbor orgyilkos Tyúklépésben haladok csak az ösvényen, de még itt, a pusztában is van valami szép, amikor esténként mosolyognak a csillagok fejem fölött. Köpönyegemet a szél lengeti, amíg kalapot emelve biccent felém minden szembejövő, ballagó halott, hiszen tudják, hogy a jó ördögök családjából származom, csak zsebkéssel vagdosták ki a torkomból az őszinte, gyermeki kacajt, így … Olvass tovább