Geyer Gyula

VIOLENTO Itt fekszik az aurámban, Mi társas magányunkban, Szélesre tolt ízvilágunk: Megcsináljuk magunkat. Omolva fészkes hajnalba, Esve foszfor-túlzásba, Csengettyűző nemiségünk, Körben izzó drapéria. Nem várhatunk, vágy az utunk, Egy a libidó, eggyé válunk. Félig ülve, félig állva, Megejtve és részegen, Kibomlik a lefojtottság, Karistolva a képzelet. A hő veszett, de nem elveszett, Kitágul a pupilla, … Olvass tovább

KIS HELYEK A kis helyek, Olyan kis helyesek, Sutok, sejtett rejtekek, Apró zsebek apróságnak, Varrások mentén, Sorra nyílnak, Megtelnek, Megtöltve még kisebbek. 2022-12-29 Geyer Gyula

TÚLÉLÉS Szárnyal a vágyvonat, De a föld húzza már, A lombok száradt csűdjein, Pikkelyes omló- zúzmarák, Átengedi magán a fagyot, Mert jön még tavaszi láz, Kikezdi a halált: Én túlélem, akárhány. 2022-12-02 Geyer Gyula

SAYONARA (HITEK ÉS EGYEBEK) Lehetetlen kimondódik, Ha akarjuk, ha nem, Volt itt már egy “küszöb-majom”, A Shop-stop című filmben. A rétegvágy ősemberi, A belekben fészkel, Orrok, hitek, és egyebek, Nincs még itt a vége. Elő-ember irtotta az elő-elő-embert, Nevetséges és reszketeg időkeretben. Kultúrális összeomlás, Kis édesvíz – vagy mégsem, Átírják a történelmet, Sayonara, kincsem. Semmi … Olvass tovább

EGY MELLŐZÉS TÖRTÉNETE Ha már a szavaknál tartunk, Térdig benne állva, Nem kicsit innentől fogva, Sajna, negligállak. Ha már a szavaknál tartunk, Belém száll a bánat, A semmit nagyítod feljebb: Inkább ignorállak. Teherbe-ejtők a kifogások, Mint a renitens izotópok. Utolsó szavaknál tartunk, Sebet kapirgálva, Magunkért magunk akartuk, Nincs semmi, nincs hála. Nem vagyok szépséges faun, … Olvass tovább

KLIKKELJ RÁM A könnyedség a legnehezebb, Az ébredés pillanata, A kimondás a legnehezebb, Tehetetlen és akarva. Az elbújás csak rosszabb lesz, A lemondó eldöntések, Önmagadnak az elmorzsoltak: Ma ugyanis szar napom lesz. Kívülről várod a megoldást, Twitteres-giftes-hashtag feloldozást. A közönség a nagy-közösség, Csak megmondja majd valaki, A megoldás a csordaszellem, Csak megoldja már valaki. Ha … Olvass tovább

A HOMO SAPIENS DIADALA Még termést hoznak, Azújlipóti tiszafák, Még piros bogyók, A hűs november árnyékán. Még folynak vizek, Ott a tavunknak a nyoma, Még sok, ahol van, Egy, csak egy Brazíliánk van. Sáska, patkány és poloskák, Nem engedi zsákmányát. Még lövöldöznek, Nem számít, hogy mi az ára, Felizzik, majd lehull, Izzanak a tőzsdeárak, Még … Olvass tovább

KONVENCIÓK (BOHÓC-TRÉFA) Meddig érnek a ki-be-mondók, Hírek és a hirdetések, Mennyit érnek a konvenciók, Menetelünk a hírnévbe. Elmesélnek egy valóságot, Botox által nem kiméltek, Rádzúdítják a híreiket, Újévkor meg heherésznek. Még fut a verkli, meg nem áll, Sokféle és sokszínű ez a világ. Mennyit érnek a konvenciók, USA-szabvány a négybetűs, Meddig élnek a horgadások, Éltethetünk … Olvass tovább

KIBILLENT LÁTÁSMÓD (MEGLÁTÁSOK) Egy szemmel nézve, Más szemmel nézek, Egy szemmel élve, Kacsintva nézek. Mindjárt más az optikája, Világom pozícója. Két szemmel nézve, Beszűkült fókusz, Helyére ugrik, Egy rémes kultúr’. Mindennek van szimbolikája, Búja-baja és a fája. És csukott szemmel, Agyammal látok, Becsukott szemmel, Minden is vagyok. 2022-11-28 Geyer Gyula

JÖVŐKÉP Már nem hiányzik, A legutolsó nyár, Már nem virágzik, A lélekben a tánc. Már nem hiányzik, A fekvőtámaszok, Már kirajzottak, Utolsó hírmondók. Megyünk, megyünk, megyünk a Holdra, Meyünk, megyünk, megyünk a Marsra. Már nem világít, Az összeroskadt tűz, Utolsó szikra, A porviharban hűl. Már nem hiányzik, A tó helyén a föld, Már nem vigasztal, … Olvass tovább

JÖVŐKÉP Már nem hiányzik, A legutolsó nyár, Már nem virágzik, A lélekben a tánc. Már nem hiányzik, A fekvőtámaszok, Már kirajzottak, Utolsó hírmondók. Megyünk, megyünk, megyünk a Holdra, Meyünk, megyünk, megyünk a Marsra. Már nem világít, Az összeroskadt tűz, Utolsó szikra, A porviharban hűl. Már nem hiányzik, A tó helyén a föld, Már nem vigasztal, … Olvass tovább

RITKA LEVEGŐ Ritka levegő, Mint a Csomolungmán, Nincs kényeztetés, Sokaknak ez hitvány. Zengő kis belek, Ne félj – idekerülhetsz, Nincs már kismadár, Lélegezz be mélyeket. Majd megment valaki, Úton, vagy útszélen, Jönni fog valaki, Várd állva, vagy ülve. Fényes káprázat, Hit a túlélésben, Rengő cupákok, De jaj, képzeletben. Ritka levegő, Mint a Csomolungmán, Nincs több … Olvass tovább

AZ UTOLSÓ AKKORD Elveszítelek, Mert el kell engednem, Kód a sejtekben, Ez lett, mert ez kellett. Minden rólad szól, Az érzet megmaradt, A profilomban, Egy színes hajfonat. Elúszik egy vidám hajó, A ritka percek meg nem tarthatók. Lezuhant fények, Nyomokban illatod, Idealizmus, Várni a holnapot. Rendíthetetlen, Szemed és válaszod, Remény-vesztetten, Az utolsó akkord. 2022-11-26 Geyer … Olvass tovább

ANNYIRA JÓ (VOLT) Annyira jó, Szinte már nem valós, Rezeg a léc, A csúcsról visszahulló. Eszméletlen, Mint a hó, mint kristály, Viszzahatnak, A valós szentenciák. Magasba jut a vérbő érzelem, Kis időre kizárva az értelmet. Annyira jó, Behasadt a csúcsán, Az arányok, Eltolódtak lazán. Ez nem egy show, Betölthetetlen űr, Repedt vérkör, Ami általában űz. … Olvass tovább

JÓSOKNAK JÓ-KORA Állnak és néznek, A várva vártakért, Csak az jön el, Csak az jöhet, Ahogy az égre néz. Egyszer valaki azt mondta, Sokaknak mégis a foganatja. Állnak és vágynak, A várva vártakért, Ázni nem kell, Fázni sem kell, Jár a szenvedésért. Jöjjenek jelek, Éteri szellem, Hanyatlásunkat, Semmissé téve. Áhítatban, Rébuszokban, Igézetben, Prímszámokban. 2022-11-20 Geyer … Olvass tovább

MEGÉRINTETTÜK A HOLNAPOT Kitakarja a Hold a Napot, Viszonyunk bonyolult állapot, Egy ezüsttel még beljebb, Magunk teremtünk árnyalatot. Testünk most csak az árnyékunk, Körökkel festeget a napszél, Szemünk az idő mutatói, Felettünk vetített a hattér. Csak add meg magadat, És az éj hoz angyalokat. Talán csak is egy perc az élet, Tudattalan is álmodhatunk, Mert … Olvass tovább

CSIGAHÁZ Levndulák árnyaiban Menetelő kiscsigák, Színeket váltva araszoltak, Villódzó éjben, A semmi menedékébe, Talpuk nyálával, Bogarak hadait tessékelve, Köreik terébe, Ráhúzták hát testükre, Páncél-házuk istenét. 2022-10-31 Geyer Gyula

VISSZA AZ IDŐBEN Kimúlt a múlt, Szépen vagyunk itten, Lerítt a múlt, Lépten-nyomon éltem. Retten a múlt, Elvagyunk mi itten, Rozsdás allűr, Elvagyunk egy szinten. Kifacsart emlékek nimbuszán, Szemek is voltak és még a száj. Hangzik a múlt, Titokzatos liftben, Messzire nyúlt, Visszhangos ma minden. Köszön a múlt, Régvolt minden bája, Nélküle már, Ez sem … Olvass tovább