VIOLENTO
VIOLENTO Itt fekszik az aurámban, Mi társas magányunkban, Szélesre tolt ízvilágunk: Megcsináljuk magunkat. Omolva fészkes hajnalba, Esve foszfor-túlzásba, Csengettyűző nemiségünk, Körben izzó drapéria. Nem várhatunk, vágy az utunk, Egy a libidó, eggyé válunk. Félig ülve, félig állva, Megejtve és részegen, Kibomlik a lefojtottság, Karistolva a képzelet. A hő veszett, de nem elveszett, Kitágul a pupilla, … Olvass tovább