Többet ér minden szónál 11/11

A sirályok meredeken vetődtek a tó vízébe. A csobbanást követően vizet fröcskölve újra a magasba emelkedtek, némelyiknek sikeres volt a fogása. Árnyékaik telepettyezték a Loc Gossiát Gossia városával összekötő hidat. Vika zihálva szaladt a híd peremén századok óta ácsorgó, a madarak által meggyalázott szobrok alatt. A hátán egy nagy, háromszög alakú sötét bőr tök imbolygott. … Olvass tovább

Többet ér minden szónál 11/10

Vika leereszkedett a hűvös pincébe. Lassan lépkedett végig a homályos és visszhangos folyosón. A gyomra összeszorult, részben az éhségtől, részben a félelemmel vegyes izgalomtól. Újra megerősítette magát a döntésében, ahogyan napközben már számtalanszor, meg fogja csinálni, akármi is történjen. A folyosó végén lévő ajtó résnyire volt nyitva. Belülről sárgán táncoló fények szűrődtek ki. Óvatosan betolta … Olvass tovább

Többet ér minden szónál 11/9

– …a felelőtlenség önmaga büntetése, ezért értelmetlennek látom a dolog további eszkalálását. Ami pedig az én felelősségemet illeti, bocsánatot kérni nem fogok. Főként, mert fölösleges lenne és lényegében haszontalan. És én nem szeretlek haszontalan erőfeszítéseket tenni, különösen, ha van mód a helyzet megoldására. A nő hangja nyugodt volt és kellemes, akár egy patak csobogása – … Olvass tovább

Többet ér minden szónál 11/8

A tiszta éjszakai eget csillagok százai pettyezték, amik pislákoló bogarakként táncoltak a Hold korongja körül a Gossia-tó finoman hullámzó tükrén. Loc Gossia sötétségbe burkolózott, azonban az oldalán egy apró fénypont szentjánosbogárként pislákolva kúszott végig a folyosó ablakai mögött. Irina felemelte a kezében éles fénnyel világító pici gömböt, ami megvilágította a szorosan mellette sétáló Aliyát és … Olvass tovább

Többet ér minden szónál 11/7

Vika léptei tompán visszahangoztak a lemenő nap fényétől homályos folyosón. Kezében egy kosarat vitt, benne szépen összehajtogatott tiszta ágyneműk. Gépiesen lépett be a szobákba, kicserélte a paplanokat, aztán ment tovább a következőhöz. Az oktatók lakószárnya mindig csendes és üres volt. Az oktatók a közeli Gossia városában éltek, így a szobák az idő jelentős részében üresen … Olvass tovább

Többet ér minden szónál 11/6

Vika összedörzsölte a lepedőt, hogy kiszedje belőle azt a különös, sötét foltot, majd újra a lavórban lévő víz alá nyomta. A kezei be voltak ráncosodva a nedvességtől. Aliya újabb vizes lepedőt terített a szárítókötélre, majd meghúzta a kötelet, amire egy csigás szerkezet tovább vitte helyet adva a következőnek. – Az biztos, hogy akiből ez kijött, … Olvass tovább

Többet ér minden szónál 11/5

– Nevetségesen néztek ki. A féleszű, a mérges törpe és az aggódó anyukájuk. Meira de Dorkianba az Elemek Terme előtt futottak bele. Vika megremegett és még jobban összehúzta magát. – Nem vicces mások baján szórakozni, Meira – förmedt rá Aliya. – Akkor sem volt vicces és most sem az. – Úgy van! – vágta rá … Olvass tovább

Többet ér minden szónál 11/4

A kupolán lévő résen átszűrődő fénysugár már elérte a terem közepét, amikor Vika sorra került. Idegesen bámulta a fénykört és a benne szálló pörszemcséket. Merlara Almar magiszter sápadt ajkai bátorítóan mosolyogtak a lányra. Vika azonban kevésbé találta a mosolyát bátorítónak és barátságosnak, miután a mágusnő ugyanezzel a mosollyal nézte végig az előtte próbálkozók szenvedéseit. Ahogyan … Olvass tovább

Többet ér minden szónál 11/3

Merlara Almar zavarba ejtően más stílust képviselt, mint amihez Vika Loc Gossiában hozzászokott. A sötét tünde mágusnő sokkal barátságosabbnak és elérhetőbbnek tűnt, mint korábbi oktatóik. Sápadt ajkai mindig mosolyogtak, senkit nem hordott le vagy utasított rendre; a megszokott szigor és fegyelem légköre feloldódott. A lányok közti óvatos sutyorgásból beszélgetések lettek. A magiszter egyenesen buzdította őket, … Olvass tovább

Többet ér minden szónál 11/2

Irina fintorogva a hasát markolászta. – Nem kellett volna lekésni a reggelit. – Igazán? – Aliya szemei megvillantak. – És ez kinek a hibája? – Ha nem állsz le tollászkodni, odaértünk volna. – Ha nem lennél ennyire gyerekes, akkor nem csak odaértünk volna, de a mosodába se kellene mennünk. Vika a két lány között állt … Olvass tovább

Többet ér minden szónál 11/1

Irina hangosat nyögve kinyújtózkodott, lerugdosta magáról a takarót és felült. Szőke lobonca mögül álmosan hunyorogva nézett körbe a szobában, majd egy nagyot és hölgyhöz egyáltalán nem illőt ásított. Az ajtó zörögve kinyílt és Aliya lépett be, az arcára azonnal kiült a bosszúság. – Már megint ez, Irina? A szőke lány fel sem nézett, csak az … Olvass tovább

Belső szépség

A Nap ereszkedő korongja sárgára festette a dombon magasodó várat, az alatta elterülő kis város hegyes tetejű házikóit és a körülöttük látszólag a végtelenbe nyúló széles mezőket. A keleti szél lágyan söpört végig a füves dombokon és fütyült az éles sziklákon, a magas fű hullámzott akár a tenger. A patak felől sikongatás és lányok vihogása … Olvass tovább

Az árnyék, ami elnyelte Arlberget

Oliwia nyögve és nagyot rándulva riadt fel, kapkodta a levegőt. Ijedten nézett körbe, egy pillanatra nem ismerte fel, hogy hol van. Mikor a szédülés elmúlt, elkezdte felfogni a környezetét. Sárga lámpák homályos fénye töltötte be a vonat utasterét. A szomszédos ülésen egy fiatal pár ült. Oliwia emlékezett rájuk, ők is Feldkirchben szálltak fel. A szőke … Olvass tovább

Bogaraim

Megtörtént eset alapján. A poloska vadul csapkodott a szárnyaival, hogy az oldalának csapódó erős szélnek valahogy ellen tartson. Kiszemelt az előtte álló magas épületen egy ígéretes ablakot, ami mögül kellemes meleg áradt. Úgy gondolta el fogja tudni érni, de a reményeit -saját magával együtt -szép elfújta a szél, az ablak pedig balra vándorolt előle. Azonban … Olvass tovább

Ölelés

Egy gondolat és meg is jelent egy ember méretű kék doboz a virtuális térben, majd rövid töltés után megnyílt benne egy barnás világ, villogó ablakokkal, cikázó szövegekkel és szaladgáló emberszerű ikonokkal. Átléptem a dobozba és felnéztem a minden irányba a végtelenbe nyúló vibráló falon. Ez a hely volt az interneten az az irodalmi oldal, amit … Olvass tovább

Ölelés

Egy gondolat és meg is jelent egy ember méretű kék doboz a virtuális térben, majd rövid töltés után megnyílt benne egy barnás világ, villogó ablakokkal, cikázó szövegekkel és szaladgáló emberszerű ikonokkal. Átléptem a dobozba és felnéztem a minden irányba a végtelenbe nyúló vibráló falon. Ez a hely volt az interneten az az irodalmi oldal, amit … Olvass tovább

War-torn – Betleni János közlegény

„Ez a háború. Emberek ölik meg egymást, akik nem is tudnak egymásról semmit.” Wass Albert Betleni János közlegény vagyok. Milyen furcsa így kimondva, de nem volt ez mindig így. Már azt sem tudom mióta vagyok itt. Itt… sokáig azt sem tudtam hol az az itt. Az egész azzal kezdődött, hogy a faluban, ahol éltem elment … Olvass tovább

Karácsonyi Illúzió

A karácsonyfa halkan villogott a szoba sarkában. Nagyon fontos, hogy halkan, mert a dallam, amit képes az egyik égősor játszani tíz perc után sejtszinten öl, ezért úgy döntöttem ezt a funkciót nem veszem igénybe. De nem is volt rá szükség. Kislányom dudorászta valamelyik karácsonyi dalt, mondanom sem kell sokkal kellemesebb volt, mint az az átok. … Olvass tovább

Az erdő boszorkánya 4/4

– Nem kell izgulnia –mondta. Adam megsemmisülten sóhajtott egyet. Biztosra vette, hogy már valamilyen praktika hatása alatt áll. Ritkán bénázik ennyire. Még azt is elfelejtette, amit mondani, kérdezni akart. – Nem áll semmiféle „sötét mágia” hatása alatt, ha erre gondol –folytatta Doris látva a férfi zavarodottságát. –Nem szokásom ilyesmit alkalmazni, csakis ha szükséges. Ami a … Olvass tovább

Az erdő boszorkánya 3. rész

Felment a lépcsőn és az első ajtó előtt megállt. Ebben a szobában nem járt még egyedül a házban –és persze a pincében. Csakis ez lehetett Doris szobája, mert több szoba nincs a házban, hacsak nem a pincében lakik. Odalépett az ajtóhoz és már nyúlt a kilincsért, mikor Morrígan a vállán őrjöngő csapkodásba és károgásba kezdett. … Olvass tovább