Tavaszi szél

H.Gábor Erzsébet Tavaszi szél Látod mily gyönyörű most a táj? Szirmokat selymez a lenge szél, örömöt mindenben úgy találj, ahogyan hevít a szenvedély, s ahogy a szívedben ég a vágy, mint mikor karod a hintaágy, s úgy ringat álomba este el. Mikor az ajkad már nem felel, néma a szó, és a csönd mesél, s … Olvass tovább

Könyvajánló: H. Gábor Erzsébet: Rőt levelekkel játszik a szél (verseskötet)

MEGJELENT:  H. Gábor Erzsébet: Rőt levelekkel játszik a szél c. verseskötete. Oldalszám:  280 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/hzsike A kötet megrendelhető, megvásárolható a szerzőnél! Az írás végigkísérte az egész eddigi életemet. Gyönyörű, felelős küldetés ez. Sorsfeladatnak érzem, amiért nagyon hálás vagyok az „égieknek.” Életemet megszépíti, gazdaggá teszi az … Olvass tovább

Valóra vált

H.Gábor Erzsébet Valóra vált Valóra vált egy régi álmom, bár, kicsit későn, de nem baj az! Szívemben most is lázas nyár van, pedig a tél már kinn havaz. Gyermekként ébren álmodoztam, képzelve, fényes színpadot, királynőt, angyalt, híres embert, s azt is, hogy mindez én vagyok. Képzetem szárnya elrepített, társam az ében este volt, ezüstös fényben … Olvass tovább

Az ősz könnyei

H.Gábor Erzsébet Az ősz könnyei A fák ruhája rőt vörös, a táj színesbe öltözött, a földön hant a dús avar, mely minden szennyet eltakar. A lét pihenni vágyna már, homályos köd a láthatár, a felhők teste megdagad, kövérkés cseppek hullanak. A foszló szőnyeg ázni kezd – én itt maradok bármi lesz, vizes a ruhám, rám … Olvass tovább

Gyümölcsös ősz

H.Gábor Erzsébet Gyümölcsös ősz Sápadt sugárka kúszik az ágra, csillan a fényben sárga kabátja, gesztenyefának barna bogyója hullik a földre, itt van az óra. Őszi gyümölcsök ünnepe van ma, édes a körte, hersen az alma, mélylila szilva olvad a számban, rajtam a legszebb tarka ruhám van. Sóhajt a Nap, oly gyenge, erőtlen… Roskad a tőke, … Olvass tovább

Gerlepár

H.Gábor Erzsébet Gerlepár Vágyaik szárnya gyenge már, fáradt az éltes gerlepár, nem tombol bennük vad vihar, beérik most már annyival, amit az Isten ád nekik, amíg a létet átszelik. Szerelmük fészke megkopott, áztatták éles záporok, bősz szelek tépték, zord telek, s mégis vigyázták mód felett, otthonuk volt a mindenük, s szeretet volt az Istenük. Valaha, … Olvass tovább

Alkonyi csendben

H.Gábor Erzsébet Alkonyi csendben Alkonyi csendben nézem a tájat, vénül az este, bágyad a nap, fénye a tó vizén álmosan játszik, képzeletemnek szárnyakat ad. Lebben a függöny, lágy zene hallik, rajtam egy érzés átbizsereg; nyárvégi esték, perzselő csókok, emlékek árja visszapereg. Vállamon könnyű sálam a stóla, langyos a kő a talpam alatt, álmatag ágakat dajkál … Olvass tovább

Hogyha majd…

H.Gábor Erzsébet Hogyha majd… Aggódom érted, drága hon, terhek a fáradt válladon, gondoktól ráncos homlokod, pihenni néked nincs jogod; népedet véded szüntelen! Babér a restnek nem terem, muszáj, hogy küzdj, hogy hős legyél, az aki bátor, nem henyél. Hogyha a célod szép, nemes, küzdeni érte érdemes, s vigyázni azt, mi ránk maradt… Múltunk, akár a … Olvass tovább

Úgy vigyázlak

H.Gábor Erzsébet Úgy vigyázlak Itt vagy újra, drága Napom, ablak nélkül éltem vakon, szemem tág volt, mégse láttam, haljak bele, azt kívántam. Fényed csenve elosontál, felhők mögött bujdokoltál, közben szívem majd meg fagyott, benne sajgó bánat lakott. És most itt vagy, reám ragyogsz, s körém fonva aranykarod, úgy ringat e drága lágyság, mint egy áldott … Olvass tovább

Tudod

H.Gábor Erzsébet Tudod Tudod, ha újrakezdeném, akkor se kéne másik út… Te voltál mindig vigaszom, s szomjamat oltó, drága kút. Te vagy, ki ismersz engemet, s lelkem legmélyebb zegzugát, előtted nem kell hordanom valómat rejtő álruhát. Tudod, ha újrakezdeném, akkor se kéne más, soha, rád lelnék újra – jól tudom, sodorhat sorsom bárhova. Veled vagyok … Olvass tovább

Szeretlek csendben

H.Gábor Erzsébet Szeretlek csendben Szeretlek csendben, mélyen és nagyon, bárhová indulsz, követlek vakon, s ha egyetlen szó sem hagyja el ajkad, hiába néma, akkor is hallak. Szemed a könyvem, s ahogyan nézel, kiolvasom, hogy belül mit érzel, íriszed bársony szivárványfénye létednek tiszta életregénye. Magamban hordlak, szívembe rejtlek, ki tudja azt, hogy órák vagy percek jutnak … Olvass tovább

Verset festek

H.Gábor Erzsébet Verset festek Verset festek szép szavakkal, tollam kecses mozdulattal lejti táncát, gyúl a papír, arcom dísze rózsa-nappír. Ég a verssor, fény az útja, pennám hegye lángra gyújtja, szavak gyűlnek, dalra hívnak, s véget vetnek minden kínnak. Versem színes, mint egy festmény, estharmat ül kinn az estén, lázam könnyű szellő oltja, mintha Múzsám csókja … Olvass tovább

Álmomban látlak még, anyám

H.Gábor Erzsébet Álmomban látlak még anyám Álmomban látlak még, anyám; fátyolos ködben szállsz felém, lebegsz a kéklő ég taván, s megállsz egy felhő szegletén. Szemedből csillagfény ragyog, átjárja árva-lelkemet, körötted méla angyalok, s megáldasz most is engemet. Karodba bújni volna jó… Fakul a kép, s te elrepülsz, elvisz az égi léghajó, fehér ruhában benne ülsz. … Olvass tovább

Égi fénykörök

H.Gábor Erzsébet Égi fénykörök Hol csillagtenger árja járja égi fénykörét, ott, ahol az öröklét van, soha nincs sötét, s ott, ahol a szerelem, s a szeretet az úr, napsárgában, s vérvörösben ring a kék azúr. A végtelenben élő lelkek tánca oly kecses, hátradőlve nézik őket érző Istenek, a szférák zsongó, halk zenéje mindent átitat, és … Olvass tovább

Tavaszváró

H.Gábor Erzsébet Tavaszváró Lelkemben trillázó szólamok. Ragyog a hold és a csillagok, s úgy szórják fényüket szerte szét, ahogy a nagyanyám szép mesét hintett rám, azért, hogy álmaim messzire szálljanak szárnyain. Várom a tavaszt, a jégtörőt, s álmodom most is egy szép jövőt, ölelve gyermeki múltamat. Rövid az életünk, elszalad, de amit megéltem, drága kincs, … Olvass tovább

Kellenél anyukám

H.Gábor Erzsébet Kellenél anyukám Kellenél anyukám, most nagyon, nehéz a teher a vállamon, bánatom, mondd, kinek sírjam el, hogyha kit szerettem nem felel? Vigaszra, hogy leljek nélküled, szobádban mindenik szék üres, létednek hiánya megfeszít, erőtlen hitem már nem segít. Tudom, hogy hívjalak, arra vársz – hol vagy most, testtelen merre jársz? Könyörgöm, nézz le rám, … Olvass tovább

Március

H.Gábor Erzsébet Március Kacsint a nap, és a március, akár a kőgazdag Dárius, úgy szórja kincseit, s mintha ma, szivárványszínekkel játszana; rózsaszín szirmokat szór felém, s levelet bont ki a fák hegyén. Zsibongó tavasz van. Lenge szél suttog a fülembe, s úgy mesél, akár egy hódoló férfiú. Nevetve hallgatom én, hiú. Bolond vagy, csalfa szél! … Olvass tovább

Vigyázz ránk, Istenem!

H.Gábor Erzsébet Vigyázz ránk, Istenem! Uram a mennyekben! Térdelünk előtted – ne vedd el, kérlek, a hitünket, erőnket, add, hogy a reményünk életre sarkaljon, s bennünk az akarat acélos maradjon. Ne adj egy őrültnek kezébe hatalmat! Ahol a halálnak kaszája arathat ott érzi jól magát, tébolyult szerepben, örömét lelve a halálsormenetben. Bűntelen emberek hullanak ezrével… … Olvass tovább