Álmok szárnyán

Összes megtekintés: 128 

Összes megtekintés: 128  H.Gábor Erzsébet Álmok szárnyán Alszik a város, mélyek az álmok, szárnyakat bontva felfele szállok, ében az éjjel, messze a hajnal, csillagesőt szór fentről egy angyal. Többen is jönnek, megsimogatnak, sajgó sebemre enyhülést adnak. Lelkembe látnak – oly nagy a terhem! könnyű lepelbe burkolják testem. Elvisznek messze, s fények ölében, súlytalan ring az emberi … Olvass tovább

Csendes az udvar

Összes megtekintés: 192 

Összes megtekintés: 192  H.Gábor Erzsébet Csendes az udvar Csendes az udvar, hallgat a ház, erre a fürj már nem danolász, felnyög a vén fa, rágja a tél, jég hegye vájja, fújja a szél. Benn a szobában áll az idő, vágyik az útra a régi cipő, foszlik a függöny, szítta a nap, szunnyad a kesztyű az asztal … Olvass tovább

Elsirattalak

Összes megtekintés: 96 

Összes megtekintés: 96  H.Gábor Erzsébet Elsirattalak Elsirattalak virágos blúzban, délután, de csaló a tarka álruhám, mert szívem gyászba öltözött, s repkedve ég és föld között kerengek, mint egy vak madár, akinek nincsen anyja már. Jajongva szállok, fáj a nincs, hamuvá lett a drága kincs, szanaszét fújta már a szél. Ajka már többé nem mesél, nem jön … Olvass tovább

Árvákká lettünk

Összes megtekintés: 52 

Összes megtekintés: 52  H.Gábor Erzsébet Árvákká lettünk Árvákká lettünk, kishúgom! Mi lesz ezután, nem tudom, hiába szólítjuk jó anyánk, már föntről nézhet csak le ránk. Elhívta őt az Úr, haza. Hallgatott, nem volt már szava, csak vén szemével válaszolt, s belepte azt a párafolt. Szívünket bánat tépi szét, mondhatunk száz, meg száz igét, senki sem hozza … Olvass tovább

Álmok szárnyán

Összes megtekintés: 52 

Összes megtekintés: 52  H.Gábor Erzsébet Álmok szárnyán Alszik a város, mélyek az álmok, szárnyakat bontva felfele szállok, ében az éjjel, messze a hajnal, csillagesőt szór fentről egy angyal. Többen is jönnek, megsimogatnak, sajgó sebemre enyhülést adnak. Lelkembe látnak – oly nagy a terhem! könnyű lepelbe burkolják testem. Elvisznek messze, s fények ölében, súlytalan ring az emberi … Olvass tovább

A rézharang álma

Összes megtekintés: 45 

Összes megtekintés: 45  A dombok lágy ölén, egy éltes templom áll, a tornya égbe nyúl, hol tág a láthatár, a hegy vigyáz reá és néhány vén fenyő, s a nap ragyogja át, a fény, az éltető. A hófehér falak már szürkés árnyúak, a tornya, – régi éke – foltos hattyúnyak, hű tanyára lelt ott, egy árva … Olvass tovább

Hogyha lenék

Összes megtekintés: 48 

Összes megtekintés: 48  H.Gábor Erzsébet Hogyha lennék Drága napom, ékességem, nem ragyogsz már úgy, mint régen, szemed fénye tompa, bágyadt, ifjú orcád egyre sápad. Kínok vájják zsenge tested, madár-lelked félve reszket, kerted hervad, nincsen virág, sorsod férge mindent kirág. Magam adnám érted, hidd el, imádkozom igaz hittel, kérem Istent, éjjel nappal – ne hagyjon itt bánatommal! … Olvass tovább

Nagyanyám kenyere

Összes megtekintés: 51 

Összes megtekintés: 51  H.Gábor Erzsébet Nagyanyám kenyere Emlékszem tisztán; gyermeki fejjel, illatos csókkal keltett a reggel. Annyira jó volt! – belém ivódott. Senki, csak én, meg nagyanyám volt ott. Hajnalban kelt, s a tésztát dagasztva – reccsent az éltes padló alatta, merengve dúdolt, s pirult a kenyér… Nem maradt tétlen a drága tenyér addig se, amíg … Olvass tovább

Nyárutó

Összes megtekintés: 29 

Összes megtekintés: 29  H.Gábor Erzsébet Nyárutó A hold egy felhő hátán, lustán elterül, az ódon ház falára sárga fény vetül, az égen százezernyi apró lámpa ég, s ragyog, mint hölgy nyakán a drága, gyöngy-nyakék. Az ablak vén szemére bánat ver tanyát, régóta óvja, védi, éltes otthonát, szúette keretén már festék sem maradt, szótlanul pergett le a … Olvass tovább

Cavatinák

Összes megtekintés: 73 

Összes megtekintés: 73  H.Gábor Erzsébet Cavatinák Leheletkönnyű szárnyakon repítnek rímes verssorok, elkerül minden bánatom, ringok egy régi, lágy dalon, cavatinákat dúdolok. Nekem a létem oly csodás, ajándék az mit kaptam én, feszít a lázas alkotás, regél a míves tollvonás, hunyorog rám a lámpafény. Ülök a csendben egymagam, benéz a Hold az ablakon, csillagok fénye rézarany, szívemnek … Olvass tovább

Jázmin illatú estelen

Összes megtekintés: 60 

Összes megtekintés: 60  H.Gábor Erzsébet Jázmin illatú estelen Jázmin illatú estelen, lelkem teljesen meztelen, az égen fényes glória, a légben illatorgia. Jázmin illatú éjjelen, elkerül minden félelem. Átfon a drága, két karod, magad a percnek átadod, s magam a percnek átadom… Fejem pihen a válladon, hallgatom szíved, hogy dobol, a vágyunk fátyla ránk omol. Az ablak … Olvass tovább

Úgy nézel rám

Összes megtekintés: 68 

Összes megtekintés: 68  H.Gábor Erzsébet Úgy nézel rám Úgy nézel rám most is, mintha ifjú lennék, szíveddel látsz engem, nem a két szemeddel, pedig szépségem már foszló, ködös emlék, tovaröppen minden, megvénül az ember. Úgy nézel rám most is, mintha ifjú lennék, pedig sűrű redők borítják az arcom, szabdaltak az évek, mint az éles pengék, megvívtam … Olvass tovább

Évszakok násza

Összes megtekintés: 52 

Összes megtekintés: 52  H.Gábor Erzsébet Évszakok násza Beteges tavaszunk gyógyul már, megfakult arcára maszk feszül, bozontos hajába túr a nyár, sápatag bőrére fény vetül. Vajúdó kincseit félti még, ágain fészkel az új világ; reménydalt trillázó nyitnikék, s életre vágyódó száz virág. Kétségek gyötrik a tört szívét – de hinni kell most már, nincs mese! Reményt ad … Olvass tovább

Ha szépre vágysz

Összes megtekintés: 100 

Összes megtekintés: 100  H.Gábor Erzsébet Ha szépre vágysz Ha szépre vágysz, hát teremtsd meg a szépet, és soha ne várj másoktól csodát, hogy mi az érték, megtanít az élet, ha feléd sújtja éles ostorát. Kit sokszor vert már érdemtelen átok, és úgy szenvedett, mint egy árva eb, az nem lesz soha olyan rossz, mint mások, mert … Olvass tovább

Fény nélkül élni

Összes megtekintés: 66 

Összes megtekintés: 66  H.Gábor Erzsébet Fény nélkül élni Bajt hozott ránk az új tavasz, félelmet, karcos bánatot – hol vagytok drága, tárt karok? Öröm helyett a bú havaz. Rabruhát ölt a fájdalom, börtönné lett az otthonunk, démonok ellen harcolunk, remények szárnyán száll dalom. Mit küldött ránk, az Úr, megint, miért e földi kárhozat, ártatlan ember-áldozat? Szemünk … Olvass tovább

Ki küldte ránk?

Összes megtekintés: 46 

Összes megtekintés: 46  H.Gábor Erzsébet Ki küldte ránk? Ki küldte ránk a bajt, vajon? Talán az Isten átka ez! Feszít a sajgó fájdalom, zokog a vers az ajkamon. Irgalmas szíve szánna meg bennünket, itt a földtekén! Leküldte ránk a zord királyt, korona díszlik rőt fején, nem kímél senkit, kő kemény – hiába mondunk száz imát! Lehet, … Olvass tovább

Légy örök

Összes megtekintés: 172 

Összes megtekintés: 172  H.Gábor Erzsébet Légy örök Ötven éve szeretlek… Rabja lettem szívednek. Soha el nem költözöm, áldás az én börtönöm, mindörökre ott lakom, rácsa míves oltalom. Ötven éve szeretsz, te… Olyan jó így szeretve! Egyek vagyunk te, meg én, létünk földje televény, unokák és gyermekek ékítik a kertemet, s ettől vagyunk gazdagok. Olyan jó, hogy … Olvass tovább

Madárka lett

Összes megtekintés: 84 

Összes megtekintés: 84  H.Gábor Erzsébet Madárka lett Madárka lett az én anyám, görnyedten gubbaszt óraszám, kezét kulcsolva csendben ül, gondjába mélán elmerül. Nem lát, csak néz a semmibe – mi bántja vajon ennyire? Hiába kérdem, nem felel, szárnyalna már a mennybe fel. Ártatlan, mint egy kisgyerek, mégis ezerszer megsebez, szavának éle szinte fáj, amikor élő húsba … Olvass tovább

Megváltás

Összes megtekintés: 75 

Összes megtekintés: 75  H.Gábor Erzsébet Megváltás Galambszívében tél vacog, szemében fény már nem ragyog, homályos hályog, szürke köd, alkut már régen nem kötött. Feladta! Csendes béke van. Harcolni gyenge, s hasztalan. Győzött a ráncos mostoha, korbács a sorsa ostora. Fájdalmát szítja, nem csitul, keze a lapra rásimul, megváltást vár, már nem zokog. Lassan az ágyhoz vánszorog, … Olvass tovább

A régi pad

Összes megtekintés: 190 

Összes megtekintés: 190  H.Gábor Erzsébet A régi pad Az őszi fák alatt egy szürke pad lapul, az évek vasfogát csak tűri szótlanul, a támla megfakult, a szú kikezdte már, a deszkán megpihen egy éltes gerlepár. A fába vésve sok sok szív, és furcsa jel, a képzelet csapong ma, hosszú útra kel. Visszaszáll a múltba, s az … Olvass tovább