Vágyaktól izzó, szép nyaram

H.Gábor Erzsébet Vágyaktól izzó szép nyaram Vállunkon évek terhe ül, létedben létem elmerül, szelíden csókot ád a szád, érzem a bőröd illatát, hátamon táncot lejt kezed. Ráncaim téged rejtenek, s tebenned bújok én is el, szemed még most is rám figyel. Már szinte eggyé olvadunk, nem számít az, hogy hol vagyunk, sorsutunk végleg egy nekünk, … Olvass tovább

Kölcsönfeleség

H.Gábor Erzsébet Kölcsönfeleség – Jó napot kívánok! A „Kölcsönfeleség” című hirdetésre jelentkezem. Mondana róla néhány szót, hogy mit is takar ez tulajdonképpen? – Természetesen! Feltétel, hogy egyedül álló legyen az illető, aki hiányát szenvedi egy gondoskodó, kedves, házias hölgynek. Jó ételekre, és kellemes társaságra vágyik. Az alábbi szolgáltatásokat veheti igénybe: Bevásárlás, takarítás, társalgás, felolvasás, ebédkészítés … Olvass tovább

Nekem a vers

H.Gábor Erzsébet Nekem a vers (2) Úgy gondolok mindig rátok, drága versek, jóbarátok, mint anya a gyermekére, vagy a pap a szentmisére – szeretettel, alázattal. Engem mindig megvigasztal az a tudat, az, hogy vagytok, születtek, és élményt adtok. Ezer bimbó bomlik bennem. Szóvirágos tengeremben megfürdőzöm, s tiszta leszek, mint a kéklő, türkiz egek, mint a … Olvass tovább

Karanténlét

H.Gábor Erzsébet Karanténlét Tavaszi szellő lengedez, tárva az ablak, fáj a lét, rabságom kínja megsebez, szívemet bánat rágja szét. Karanténlánc mi fogva tart, koronás, ordas vírusok okozzák kinn a zűrzavart – fogolyként élni nem tudok! Egyetlen mentsvár van talán – képzetem szárnya messze visz, apám kiszolgált asztalán papír is van, meg penna is. Gyűlnek az … Olvass tovább

Korlátok

H.Gábor Erzsébet Korlátok Egész nap a Google-t nézem, rabbá lettem – mit csináljak? Nem is voltam kinn a héten, szemem fáradt, bőröm sápadt. Szabadságom szárnya csonka, minden online – ez a kínom! A konyhában vár a sonka, nemhogy fogynék, egyre hízom. Agyamra megy ez a rendszer, szűk nekem a kötött terep, megőrjít e trendi tender, … Olvass tovább

Ringnak a rondók

H.Gábor Erzsébet Ringnak a rondók Erdő anyónak karja kitárva, fák sűrűjében nem vagyok árva, annyi a kincs itt, annyi a szépség, nem rág a bánat, nem kínoz kétség, száz kicsi társam várja a jöttöm. Lábam előtt egy sün van a földön, gyöngyszeme villan, és az avarban zizzenő hangú alt ma a dallam. Gesztenye bomlik, s … Olvass tovább

Csillagfény

H.Gábor Erzsébet Csillagfény Csillagfényt ragyog az éj szeme, ezüstöt szitál a holdsugár, fülemben motoz egy halk zene. Szívem a mélyére rejtene, akár egy kéjsóvár, vén kufár – ne lássa senki a kincsemet! Szerelmed vigyázó őr vagyok – add nekem örökre mindened! Senki sincs tán, aki így szeret, nélküled elfogyok, meghalok. Az, kivé lehettél énvelem, többé … Olvass tovább

Tavaszi zápor

H.Gábor Erzsébet Tavaszi zápor Játszik a napfény a tócsa vizében, tükre nevetve visszaragyog, repked a lepke a barkapihéken, majd tovaröppen, nem marad ott. Pongyola-pitypang magja kipattan, s szállnak a szélben a csöppnyi sasok, sárga virága a szőke hajamban, font koszorúmra büszke vagyok. Gyűlnek a felhők – de cseppet se fázom – elfedik fenn a napsugarat, … Olvass tovább

Álmok szárnyán

H.Gábor Erzsébet Álmok szárnyán Alszik a város, mélyek az álmok, szárnyakat bontva felfele szállok, ében az éjjel, messze a hajnal, csillagesőt szór fentről egy angyal. Többen is jönnek, megsimogatnak, sajgó sebemre enyhülést adnak. Lelkembe látnak – oly nagy a terhem! könnyű lepelbe burkolják testem. Elvisznek messze, s fények ölében, súlytalan ring az emberi létem, térdemre … Olvass tovább

Csendes az udvar

H.Gábor Erzsébet Csendes az udvar Csendes az udvar, hallgat a ház, erre a fürj már nem danolász, felnyög a vén fa, rágja a tél, jég hegye vájja, fújja a szél. Benn a szobában áll az idő, vágyik az útra a régi cipő, foszlik a függöny, szítta a nap, szunnyad a kesztyű az asztal alatt. Sárga … Olvass tovább

Elsirattalak

H.Gábor Erzsébet Elsirattalak Elsirattalak virágos blúzban, délután, de csaló a tarka álruhám, mert szívem gyászba öltözött, s repkedve ég és föld között kerengek, mint egy vak madár, akinek nincsen anyja már. Jajongva szállok, fáj a nincs, hamuvá lett a drága kincs, szanaszét fújta már a szél. Ajka már többé nem mesél, nem jön ő többé … Olvass tovább

Árvákká lettünk

H.Gábor Erzsébet Árvákká lettünk Árvákká lettünk, kishúgom! Mi lesz ezután, nem tudom, hiába szólítjuk jó anyánk, már föntről nézhet csak le ránk. Elhívta őt az Úr, haza. Hallgatott, nem volt már szava, csak vén szemével válaszolt, s belepte azt a párafolt. Szívünket bánat tépi szét, mondhatunk száz, meg száz igét, senki sem hozza vissza már … Olvass tovább

Álmok szárnyán

H.Gábor Erzsébet Álmok szárnyán Alszik a város, mélyek az álmok, szárnyakat bontva felfele szállok, ében az éjjel, messze a hajnal, csillagesőt szór fentről egy angyal. Többen is jönnek, megsimogatnak, sajgó sebemre enyhülést adnak. Lelkembe látnak – oly nagy a terhem! könnyű lepelbe burkolják testem. Elvisznek messze, s fények ölében, súlytalan ring az emberi létem, térdemre … Olvass tovább

Hogyha lenék

H.Gábor Erzsébet Hogyha lennék Drága napom, ékességem, nem ragyogsz már úgy, mint régen, szemed fénye tompa, bágyadt, ifjú orcád egyre sápad. Kínok vájják zsenge tested, madár-lelked félve reszket, kerted hervad, nincsen virág, sorsod férge mindent kirág. Magam adnám érted, hidd el, imádkozom igaz hittel, kérem Istent, éjjel nappal – ne hagyjon itt bánatommal! Drága kincsem, … Olvass tovább

Nagyanyám kenyere

H.Gábor Erzsébet Nagyanyám kenyere Emlékszem tisztán; gyermeki fejjel, illatos csókkal keltett a reggel. Annyira jó volt! – belém ivódott. Senki, csak én, meg nagyanyám volt ott. Hajnalban kelt, s a tésztát dagasztva – reccsent az éltes padló alatta, merengve dúdolt, s pirult a kenyér… Nem maradt tétlen a drága tenyér addig se, amíg kisült a … Olvass tovább

Nyárutó

H.Gábor Erzsébet Nyárutó A hold egy felhő hátán, lustán elterül, az ódon ház falára sárga fény vetül, az égen százezernyi apró lámpa ég, s ragyog, mint hölgy nyakán a drága, gyöngy-nyakék. Az ablak vén szemére bánat ver tanyát, régóta óvja, védi, éltes otthonát, szúette keretén már festék sem maradt, szótlanul pergett le a sok sok … Olvass tovább

Cavatinák

H.Gábor Erzsébet Cavatinák Leheletkönnyű szárnyakon repítnek rímes verssorok, elkerül minden bánatom, ringok egy régi, lágy dalon, cavatinákat dúdolok. Nekem a létem oly csodás, ajándék az mit kaptam én, feszít a lázas alkotás, regél a míves tollvonás, hunyorog rám a lámpafény. Ülök a csendben egymagam, benéz a Hold az ablakon, csillagok fénye rézarany, szívemnek könnyű szárnya … Olvass tovább

Jázmin illatú estelen

H.Gábor Erzsébet Jázmin illatú estelen Jázmin illatú estelen, lelkem teljesen meztelen, az égen fényes glória, a légben illatorgia. Jázmin illatú éjjelen, elkerül minden félelem. Átfon a drága, két karod, magad a percnek átadod, s magam a percnek átadom… Fejem pihen a válladon, hallgatom szíved, hogy dobol, a vágyunk fátyla ránk omol. Az ablak nyitva, lágy … Olvass tovább

Úgy nézel rám

H.Gábor Erzsébet Úgy nézel rám Úgy nézel rám most is, mintha ifjú lennék, szíveddel látsz engem, nem a két szemeddel, pedig szépségem már foszló, ködös emlék, tovaröppen minden, megvénül az ember. Úgy nézel rám most is, mintha ifjú lennék, pedig sűrű redők borítják az arcom, szabdaltak az évek, mint az éles pengék, megvívtam már régen … Olvass tovább