Németh Norbert

Úgy voltam vele… …mint ahogy a néhai vándor legény, ki hátára kopott tarisznyát kötött, elindult szerencsét próbálni szegény, messze -messze Bazsi dombjai mögött. …amerre kell, vigyen a szenvedélyem, talán majd valahol megvetem lábam, s mire a nap végig szaladt az égen, ott álltam Helvécia határában. …sok mindent akartam vinni magammal, de nem jutott hely, kellett … Olvass tovább

Az éjszaka csókja Még érzem csókod ajkamon, bennem van minden rezdülésed, elmém néha elkalandoz, átmeneti az eltűnésed. Mindig magam előtt látlak, nyitott szemmel álmodlak újra, mosolyod olvad a mára, és megpendül lelkednek húrja. Zenédre magam táncolok, s várom, hogy hozzon az alkonyat, ha itt vagy újra, bársonyos ajkaddal érintsd az ajkamat!

Csillagfény Télből ébredő különös érzés borzongat meg így tavasz hajnalán, kandallómban újra, talán a láng éledni kezd, s egy csillag felém néz. Halvány fényében arcom fürdetem, magamhoz ölelném, – s édes varázst csókol lelkemre, lobban a parázs, hiszem, gyönyörű álmot küld nekem. Bebújok az éjszaka csöndjébe, magamra zárom testtelen valód, s már nem vágyom a … Olvass tovább

Bármerre nézek Árva gyökerem e földből fakad, ujjhegyem a végtelent érinti, közben elmúlnak mérföldek, s évek, rohan az idő, bármerre nézek. Sütött rám a nap, áztatott eső, csapzott hajamat szél fésülte szét, gyűlnek az emlékkönyvben a képek, melyeket látok, bármerre nézek. Ha csillagos paplan a takaróm, arcom a hold árnyékában pihen, álmaim vadak, kalandosak, szépek, … Olvass tovább

Érintés nélkül Alvó vágyadat bújtatod előlem, gondosan vigyázod, ne ébresszem fel, szemedben a tűz halvány, erőtlen, visszafogott álmod éreznem kell. Elég egy szikra lángra lobbanok, örömtüzek gyúlnak, táncra hívnak, fényükben hozzám hajol sóhajod, remegő testem epedve biztat. Jöjj közelebb érintsd meg a lelkem, lábadnál rózsák nyílnak utadon, a daloló kismadár se rebben, körbeölel lágyan a … Olvass tovább

Talizmán Hűs szárnyát rám teríti az este, sietve lépek, menedéket keresve, hol vadóc mivoltod felém legyint, én lábnyomodba olvadok megint, nyakadat öleli gondolatom, észre sem veszed, de vágyom nagyon, hogy felgyújtsd a fényt, – nem látod tisztán, szerelmed féltve őrzött talizmán.

Látomás Csókodra szomjazom minden percben, ajkamról vágyódva porlik a szó, volt, hogy néhány pohárral kezeltem hiányod, mely immár elmondható. Rózsaszín álmomból ébredt hajnal találja üresen maradt helyed, vagy itt sem voltál? Tűnődöm halkan, s távol egy hang hirtelen felnevet. Látomásom kézzel nem fogható, szemhéjam mögött úszik szelíden, mint útjára bocsájtott kis hajó, mi tovatűnik lassan … Olvass tovább

Eltűnt emlékek Szétgurultak emlékeim, nem mindet találom már, szürke múltnak erkélyein koppanásuk hallik tán. Út mentén is elejtettem néhányat, mely porba vész, nem kerestem, – önfeledten játszott vele kósza szél. Volt, mikor az órát néztem, hová lett a múlt idő? Benne lépdel? Ráztam, – mégsem káromkodik, s nem szid ő. Kinyitom az emlékkönyvem, üres lapok, … Olvass tovább

Gyengéd érintés Egymagam állok az égbolt alatt, millió csillag pislogva figyel, halvány holdfényben utam keresem, szívem hallgatom, bárhova visz el. A halk neszek is elcsöndesülnek, némán sötétség borul a tájra, még a tücsökraj is pihenni tér, kialudt nemrég egy lámpa lángja. Gyengéd érintést érzek, – váratlant – puha, finom kéz kezem után nyúl, szavak nélkül … Olvass tovább

Spontán …ha tudnám hogy segít, nyújtanám kezem, hunyd le a szemed és utazzál velem, érintsük meg a legmagasabb pontot, hogyan is tehetnénk?… pont akkor …pont ott.