Igaz AttilaTán keresni kellett volna Fegyverek helyett a békét, Kapzsi vágyból nem harcolva, És mindenki bánná vétkét; Vagy epedve, vágyva hinni, Hogy jut mindenkinek elég, S kitartást reménnyel vinni Millió elesett elé; Akkor értené a vak is, Ki süket fülekkel szerez: Amikor nincs, akkor van is, Mert gazdag csak az lesz, ki szeret.
Mint ahogy semmi sem jelezne jobban, Fenn a Hold vérben fürdik, lángra lobban, Úgy múlik rajtam is a gyenge, kósza fény, S egy csepp az arcomon ajkaimhoz ér; Tollamon keresztül születik a szó, Lelkemből bugyog, szememből áradó, És lám, sós víz mossa bús arcomat, Éhező rémekkel vívom harcomat; Szívemet fojtó, szorító kínhalál Szárnyaim kezeivel marja, … Olvass tovább