IgeSzovo

Kérlek, ó Múzsa, mutasd magad! Hol vagy én Múzsám? Most téged szólítalak! Kérlek, ó Múzsa mutasd magad, Hogy hallathassam a hangomat, Súgd meg nekem a titkokat! Súgd meg nekem, mit továbbadok… Áramlanak a gondolatok…, Én nem a tudás, csak a szócső vagyok. Az igazságot mondd el nekem! De ha csak álom… Akár… Legyen! Benne titkos … Olvass tovább

Titkot ŐRzŐ Hétpecsétes lakat alatt, Féltve őrzöm titkaimat. Nem tudhatod te sem, ő sem, Elrejtem a tér-időben. Őrzöm erős lakat alatt, S húzok köré magas falat. Örök titok, örök talány… Ha akarnám, elmondanám… Le is írtam egy levélben… Ne olvasd el! Semmiképpen! Ne olvasd el! Hiszen titok. Nem tudhatod, mit gondolok. Elolvasni… nem is tudnád… … Olvass tovább

Sokfelé káosz a világban. Káosz a köbön… Máshol háború, szenvedés… Bennem meg öröm…? Szinte szégyellem magam… Ez talán közöny…? Mert én épp, az erdő csendjében gyönyörködöm… … Egyedül megyek. Távoli neszek. Nagy levegőt veszek, S nem szégyenkezek. … Van fény, és van árnyék. Van fény-árnyékjáték. Ágak közt villan, Tó tükrén csillan. Itt élő a világ. … Olvass tovább

Mintha a világ ura varázsolna, És az idő néhány pillanatra megállt volna… Én pedig ott ragadtam a nyugalom szigetén… Nem volt ott más velem, csak magam, meg én. Nem volt ott más, csak a nyugalom és a béke, Álmot hintettek a rohanás szemébe. Ő is, és vele félelem, bánat, minden kínzó kétség és gondolt elaludt, … Olvass tovább

Titkot rejt a szoba, titkot rejt a ház, Csukott ablak, ajtó, titkokat vigyáz. Nem is tudja senki, mi van ott belül. Udvarán is árva… tücsök hegedül. Milyen titok rejlik, vajon odabent? Nem tudhatja senki, nem tudod te sem. Hogyha arra járna a király fia, Kiderülne, hogy ott alszik Csipkerózsika… Az is lehet, szívem alszik éppen … Olvass tovább

Így kezdődött…? Így… Talán. Két kis fehér kardigán, Egy iskola udvarán, Azok voltunk te meg én, Egy szeptember elsején. Te is más, és én is más, Két újdonsült iskolás. Két kis szoknya, két kis láb, S a na most vajon, hogy tovább…? Ott a nagy fák árnyékában, Egy új élet kapujában, Egymás mellett ketten párban, … Olvass tovább

Egy régi barátság története… Mondd, ennél szebb történhet-e? Ahogy egymásra találtunk te, meg én, Ahogy egymásra találtunk e földtekén. Mennyi esélye volt…? Szinte semmi se… De mégis igaz, és nem mese. Hogy pont akkor, pont ott, pont te, meg én, Egymásra találtunk, mint árnyékra fény. S többé nem választhat el semmi sem, Én így tudom, … Olvass tovább

Orgona ág, lila virág, Szél visz messze az illatát. Szél viszi messze és tovább, Repítve időn és téren át. Szívemig, lelkemig, és tovább… S emléket idézve mellbe vág. Emlékszem Rád. Kezemben csokornyi orgona, Szól „Orgona ága…” dallama. Nagymama kedves mosolya, Száll kalács… száll virág illata… Kislány, fehér ruhában állt oda, Átnyújtanám… de a kép tűnik … Olvass tovább

Indulni kellene valahova… Valahova, ahol vár a csoda. Valahova, ahol a mesék várnak, S orgona illata van a világnak. Ahol az égen sárkányok repülnek, De sem ők – sem én – nem menekülnek… Ahol igazi kincs vár a szivárvány tövében, S szeretet lakik az ember szívében. De oda melyik út vezet? Ha másik nem, majd … Olvass tovább

Varázsgömböm, ha lehetne, Belenéznék éjjelente. Meglesném, hogy mi volt régen, Megnézném, hogy mi lehetne. Semmi rosszra nem használnám, Mindig csak a jót akarnám, Mindig csak a jót, a szépet, Csak az igaz emberséget. Meglesném, hogy mi a titka, Hogy a sok bölcs, hogy tanítja, Béke és boldogság nyitja…, És hogy vajon, miért oly ritka? Ezt … Olvass tovább

Tavaszi szél… Én úgy imádom! Rügy, bimbó, virág ring az ágon… Még épp csak ébred… apró levél… A szél kedvéért táncra kél. A tavalyi száraz, az is járja, Bukfencet vetve az út porába, Benne elmúlt nyár emléke él, Ahogy táncoltatja a tavaszi szél. Fent megkergeti a felleget, Nem kérdezi – Lehet, nem lehet? Kék legelőn, … Olvass tovább

Csupa csicsergés kint az utca, Persze… tavasz van… mindenki tudja. Van még az égen néhány felhő, De süt már a Nap is, az örök tekergő. Fent a magasban, a nagyonkék égen, Madarak szállnak a napsütésben. Aranyat izzik a bokrok ága, Bogarak százait csábítva táncba. Pillangó libben sárgán a fényben, Bomló virág közt, a méh is … Olvass tovább

Tavasz! Ne késlekedj! Természet! Ébredezz! Az élet ébredő. Benne tetterő. A csoda létező. A tavasz csalogató. Vár az erdő, vár a tó, S az ég, mi benne látható. Apró rügy pattanó, Szirom is kibomló. Ág, virágát kibontó. A levegő áramló, Szellő cirógató, Virágport szállító. A víz áradó, Vízfelszín borzongó, Kis békát ringató. Bár még kopár … Olvass tovább

Mikor indulok… a friss tavaszi reggel átölel, Megsimogat, míg körülöttem a világ életre kel. Keleten mosolyogva ébred a Nap, Szemembe nevet, s kedvesen ő is megsimogat. Fújdogál a tavaszi szél, Ha csendesen megállsz, talán meghallhatod, hogy miről mesél. A szél karján lágyan, finoman leng a nyírfaág, A táncnak könnyedén, kecsesen adja át magát. Nem kérdezi, … Olvass tovább