IgeSzovo

Indulni kellene valahova… Valahova, ahol vár a csoda. Valahova, ahol a mesék várnak, S orgona illata van a világnak. Ahol az égen sárkányok repülnek, De sem ők – sem én – nem menekülnek… Ahol igazi kincs vár a szivárvány tövében, S szeretet lakik az ember szívében. De oda melyik út vezet? Ha másik nem, majd … Olvass tovább

Varázsgömböm, ha lehetne, Belenéznék éjjelente. Meglesném, hogy mi volt régen, Megnézném, hogy mi lehetne. Semmi rosszra nem használnám, Mindig csak a jót akarnám, Mindig csak a jót, a szépet, Csak az igaz emberséget. Meglesném, hogy mi a titka, Hogy a sok bölcs, hogy tanítja, Béke és boldogság nyitja…, És hogy vajon, miért oly ritka? Ezt … Olvass tovább

Tavaszi szél… Én úgy imádom! Rügy, bimbó, virág ring az ágon… Még épp csak ébred… apró levél… A szél kedvéért táncra kél. A tavalyi száraz, az is járja, Bukfencet vetve az út porába, Benne elmúlt nyár emléke él, Ahogy táncoltatja a tavaszi szél. Fent megkergeti a felleget, Nem kérdezi – Lehet, nem lehet? Kék legelőn, … Olvass tovább

Csupa csicsergés kint az utca, Persze… tavasz van… mindenki tudja. Van még az égen néhány felhő, De süt már a Nap is, az örök tekergő. Fent a magasban, a nagyonkék égen, Madarak szállnak a napsütésben. Aranyat izzik a bokrok ága, Bogarak százait csábítva táncba. Pillangó libben sárgán a fényben, Bomló virág közt, a méh is … Olvass tovább

Tavasz! Ne késlekedj! Természet! Ébredezz! Az élet ébredő. Benne tetterő. A csoda létező. A tavasz csalogató. Vár az erdő, vár a tó, S az ég, mi benne látható. Apró rügy pattanó, Szirom is kibomló. Ág, virágát kibontó. A levegő áramló, Szellő cirógató, Virágport szállító. A víz áradó, Vízfelszín borzongó, Kis békát ringató. Bár még kopár … Olvass tovább

Mikor indulok… a friss tavaszi reggel átölel, Megsimogat, míg körülöttem a világ életre kel. Keleten mosolyogva ébred a Nap, Szemembe nevet, s kedvesen ő is megsimogat. Fújdogál a tavaszi szél, Ha csendesen megállsz, talán meghallhatod, hogy miről mesél. A szél karján lágyan, finoman leng a nyírfaág, A táncnak könnyedén, kecsesen adja át magát. Nem kérdezi, … Olvass tovább

Süvít a szél a domboldalon, Állok a csendben és hallgatom, Vadul tör át a lombokon. Ahogy hajtja a szél a felleget – Mert ő az úr ma mind felett – A felhő a Nap előtt átvonul, Árnyéka feketén földre hull, Erdőre, mezőre rásimul, Aztán megy is tovább és elvonul. A szél továbbhajtja a felleget, S … Olvass tovább