Az utolsó vers

Minden reggel ő az első gondolatom, Magányomban mosolyáról álmodozom, A nap perceiben menedékem emléke. Fájva ég hiánya, ő szívem örök vendége. Nem múlik az idő, vesztesége oly nagy, Lesz majd mikor szerelmem alábbhagy? Más mellett feküdve, illatára gondolok. Nem érdemli könnyeim, mégis zokogok. Folyton fedést kaptam, mondták baj lesz. Bármilyen vagy, nem akarom, hogy eressz! … Olvass tovább

Ködös szemek

Az ott csak a Zagyva párája és nem a köd, Tudod, te mit érzek, ha hozzám ér bőröd? Szenvedek! Oly nagyra duzzadt szerelmem, Elengednélek, de szívem szakad, ha eresztem. Zavaros életem, mióta küszöbömet átlépted, Megkavarja lelkem minden egyes velem léted. Szárnyra kel szívem, ha meglátom mosolyod, Sebeidből azt érzem, vétkeimet hordozod. Mondd mért húzol magadhoz, … Olvass tovább

Notre jeu

Fulladásba torkolt, épp csak elkezdett játszma, Erőltetett veszteségtől rettegő, felesleges dráma. Dacos szívem harcban állt veled első pillanattól, Féltem hinni azt, mit adtál nekem önmagadból. Fortélyt láttam ott, hol tán nem volt, s megijedtem, De ahogy átöleltél a saját szabályaim megszegtem! Maszkom láttad csupán, mert már én is megégtem. Biztos vagy benne, hogy elfújta a … Olvass tovább

Ugyan…

Ha azt mondod az óceánnak, ne duzzassza többé fodrát, megteszi? Ha azt mondod a búnak, ne hozzon álmatag felleget rád, megteszi? Távolba réved tekintetem, s hegyeket lát, Tudom, ha elmész kitéped szárnyam tollát. Tündérmesét festettél szívembe kacajoddal, Felperzselted lelkem, minden egyes csókoddal. Álmot fújtál reám, s karjaid közt aludtam én, Azt éreztem, szeretsz engem, azon … Olvass tovább

Ugyan…

Ha azt mondod az óceánnak, ne duzzassza többé fodrát, megteszi? Ha azt mondod a búnak, ne hozzon álmatag felleget rád, megteszi? Távolba réved tekintetem, s hegyeket lát, Tudom, ha elmész kitéped szárnyam tollát. Tündérmesét festettél szívembe kacajoddal, Felperzselted lelkem, minden egyes csókoddal. Álmot fújtál reám, s karjaid közt aludtam én, Azt éreztem, szeretsz engem, azon … Olvass tovább

Poéta

Bolond poéta az, ki táncot jár az elmúlás dalára! Melletted azt érzem, soha nem vágyom magányra. Arcod nézem, kedvesen kanyarodik mosolyod, Szívem fáj, hogy oly távol van tőlem otthonod. Egy pillanat az, mivel megváltoztattad életem, A veled léttől azt érzem, végre újra létezem. Tudtam, hogy az őszi szél megkavarja fejem, De elmész, s én bolyongón … Olvass tovább

Neked adom

Ha akarod, én minden ráncom neked adom, De cserébe, az összes csókodat akarom. Életed az, mit tőled kérek viszonzásul, Létezés-e a lét, ha bolyong céltalanul? Tervet rajzol a sorsod, de észre sem veszed, Elszalad az idő, nem tudod, hol a fejed. Feldereng egy mosoly, kép mi neked oly szép volt Talán most már más, mégis … Olvass tovább

Fordult idő

Nyakamon hagytad tüzed nyomát, megégettél, Kiskatonám, azt hiszem végre hozzám érettél! Mióta vársz? Mondd, gondoltál rám éjszakánként? Érzed már, elérted, nem nézek rád kisfiúként. Holdfénnyel karoltál, s fülembe mámort dúdoltál, Próbáltam ellenállni, de magadhoz rántottál. Dacolva a bennem lévő hanggal, belementem, Bódultan, fiatal karjaid közé keveredtem. Öt év csupán, mondod, ugyan mily kevés idő! Elfelejtem, … Olvass tovább

Tisztítótűz

Lépre csal a balgaság nyomán a szenvedély, Eltűnt félelem, most veszélyes a meredély. Bőröm érintve mérget sző a szívdobbanás, A poklok előtt szól nekem a ráolvasás. Pezsgő vágyam csapdába csalja szemérmemet, Mondd, hogy fojtsam el bűnösen szép érzésemet. Mámort hozó nedű, oly édesen bódító, Érzem sóvárgásod, testem dalát felszító. Hangom kéjjel babonázza merev ágyékod, Ma … Olvass tovább

Vörös

Hamuban fogant parázsdarabot görget a szél, Füledbe súgva halkan, régi történetet mesél. Tán hallod még hangját, e vágyat szító korbácsnak, Kérlek ne add át tüzed szikráját az elmúlásnak. Alakodtól fény gyúl lelkem hamvadó tornácán, S ez átvezeti szenvedélyem közös múltunk árnyékán. Emlékünk sejlik, mosolyod hang nélkül énekel, Látod, most az egész világunk előttünk térdepel. Mindig … Olvass tovább