Tóth János Összes megtekintés: 114
Összes megtekintés: 114 törzstelen fa virág szirom nélkül por sóhaja ég mi sosem kékül húrtalan íj éjbe zárt napóra parttalan híd halott tenger sója fekete köd csend jegébe vájt lék kandallón dér sosem lakott hajlék lebegő szó üres ceruzabél gyűrött papír testen kívüli vér vértelen seb halál nélküli holt hitetlen ég emlék nélküli volt szomjazó víz … Olvass tovább
Összes megtekintés: 70
Összes megtekintés: 70 színeket lop a lomha szürkület bágyadó napsugár hajló ágra ül rózsahintából fogy a lendület csend szőtte hálóba apró nesz repül ásít az idő nyújtózik egy árnyék vérző eperként maszatol a nap édes bíborfény utolsó ajándék nap szemére csúszik a fellegkalap sötét szökik szárba kúszik körbefon itt-ott már vibrál néhány csillagneon
Összes megtekintés: 73
Összes megtekintés: 73 túl sok vagyok ahhoz hogy valaki lehessek bennem van annyi semmi hogy könnyű csendet fessek furcsa világom fészek eresz alá ragadt sár s leverni jön ki nem ért ki sosem lesz madár repülök szárnytalan betűk emelnek szavak nem trón nem dobogó hová a versem lerak fűre érkezem lengő ágra vagy langy nyári pocsolyába … Olvass tovább
Összes megtekintés: 54
Összes megtekintés: 54 első túl vagyok az első halálon kihűlve mozdulatlan fekszem elbújt dobbanások ülnek a lengő ágabogas csenden semmivé válva a semmiközt visszahullnak rám a betűk szavak mint esőcseppek peregnek tócsák lesznek majd befagyott tavak elenged az idő már nem szorít kisimulnak a vén tenyér ráncai az élet túl komoly súgja halkan és már nem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 149
Összes megtekintés: 149 Július Házfalának dől a nagy meleg, alkony vállán délután piheg, nagy szita a felleg tarka ég, megszűrt napsugár már csak maradék. Szellő szendereg, rigófütty sehol, nyárfa csúcson csendesség honol, lába lengve lóg, széke zöld levél, fönn a koronában bíbor üldögél. Rózsaszín szitál, kékkel elvegyül, ég peremén a nap lüktet sebül, magány ölte vágy, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 39
Összes megtekintés: 39 Feketében kék A kék húsában csillagfény szegek, keresztként feszül a horizont síkja, villám dárdát döfnek a fellegek, könnyekkel telik a remény sírja. Futó fény hasít, elevent talál, törzsnek tetején koronába csap, égő hársvirágból isten inhalál, s az ember, reszkető ajkába harap. Nincs ima, csak a sötét ég mennydörög, földön a remény, kékje csupa … Olvass tovább
Összes megtekintés: 39
Összes megtekintés: 39 Feketében kék A kék húsában csillagfény szegek, keresztként feszül a horizont síkja, villám dárdát döfnek a fellegek, könnyekkel telik a remény sírja. Futó fény hasít, elevent talál, törzsnek tetején koronába csap, égő hársvirágból isten inhalál, s az ember, reszkető ajkába harap. Nincs ima, csak a sötét ég mennydörög, földön a remény, kékje csupa … Olvass tovább
Összes megtekintés: 54
Összes megtekintés: 54 Pusztaság Pipacs helyén kóró zörög, sárga fű közt búsul a rög, cickafarkon pókháló leng, eső cseppen, csendben, nem zeng. Sötét a föld, sötét az ég, fényt présel le a messzeség, úgy mint egykor könyvlap között, őszi levél csöndet nyögött. Puszta síkja, akár a tó, fákból szőtt folt, ringó hajó, szép vitorla lombkorona kikötnének, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 123
Összes megtekintés: 123 lázálom Apa, gyere, fektess le kérlek, gyújts fényt, látod, hogy félek?! Apa, gyere itt az ágyam széle, miért nem látlak?! Ülj ide végre! Apa, mesélj, valami szépet mesélj, olyan hideg, nyirkos ez az éj, apa, szomjas vagyok, ég a szám, furcsa forróság ez, tán ég a ruhám?! Homlokomra tedd hideg kezed, apa, nem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 55
Összes megtekintés: 55 Rózsák Rózsaszirommal játszik a szél, zöld fűnyeregben a bíbor vörös vágtat a rozsdás orgonák alatt, mint csóvátlan, apró üstökös. Rigófütty borzolta csenden a virágillat törékeny bárka, lassú örvényben keringve merülök alá, úszom utána . Kortyra korty, tüdőm telik, felfeslik a múlt édes íze, rózsatövisnek támaszkodva sajog az ember, megvénült szíve.
Összes megtekintés: 58
Összes megtekintés: 58 jobb pitvaron velem vagy láb lógatva ülsz a szívemen a jobb pitvaron talpad alatt a billentyű dobol a ritmus monoton de ma túl nehéz minden felkaplak fel a magasba doblak és mikor leérkezel tűsarkad a billentyűn átszalad apró csend s te nem kérdezel tűsarok… most mosolygok magamban tűnődve hogy sosem láttam a lábadon … Olvass tovább
Összes megtekintés: 57
Összes megtekintés: 57 Tavasz Napsugár ragyog, kacér fény kacsint, s leveszem az ingem, sarjadó fűszálak, mint a remény tartanak, ahogy hanyatt fekszem. Nincs gondolat, csak a szél, s a nap, lelkem üressé próbálom tenni, darázs kering, arcomra ül, de nem harap, lehunyt szemmel hagyom pihenni. Bokor készülődik, a zöldben már lilák nyújtóznak, nesztelen aprót sóhajtanak, illatuk … Olvass tovább
Összes megtekintés: 97
Összes megtekintés: 97 sétálni már nem akarom megérteni a légbe írt testbeszédeket a világ dolgait istent hagyom hogy lassan enyésszen el bennem a nem lehet nem akarok futni az idő nyergében vágtató halál elől mit bánom én ha a végzet erre jár és áttetsző billoggal jelöl sétálni szeretnék a pusztán nézni a felnövő csendeket és ha … Olvass tovább
Összes megtekintés: 81
Összes megtekintés: 81 Tör-és (reflexvers) Egyszer mind összetörünk, a lélek, a szív furcsán törik, nem egy üveg bor a padlón, többnyire észre sem veszik, hogy szilánkos cserép az ember ott mélyen, legbelül, és halkan ragaszt, rögzít, illeszt, ösztönből, de reménytelenül. Van az úgy, hogy nincs meg elveszik egy darab, egy rész, és az ember, míg a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 78
Összes megtekintés: 78 Feladni? (Arturnak reflexvers) Feladni? Dehogy, azt nem lehet, itt hagyni a folyton szomjas földeket? Lenni porrá, hogy a halál győzzön megint, ki lesz, ki hársfák csúcsára feltekint? Ki lesz, ki sóhajt terít gyönge ágra, ki hívja meg a reményt vacsorára? Ki lesz, ki feketerigóval cseveg, ha lapuk zöldjére lágy eső pereg? Feladni? Csak … Olvass tovább
Összes megtekintés: 72
Összes megtekintés: 72 Dereng-e? (Csendtörő) A nemzet kirabolva, mindenütt kiskirályok, millióknak tört sorsa, itt az új magyar átok? Már rég nincs mit mondani, talán túlzok, meglehet, ha meg akarsz maradni, vedd elő a tetteket! Lejárt a szó ideje, beszéltél, könyörögtél, na, és mit kezdtek vele?! Gyanús ellenség lettél. Semmi nem lehet örök, már nem nézheted tétlen, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 46
Összes megtekintés: 46 Feltámadás előtt (hiten innen és túl) Mielőtt feltámadnál, meg kell halnod! Mielőtt meghalsz, élned kéne, hallod?! Élet, tudod még, hogy a szó mit jelent,?! Nem azt, mit meghatároz a kormány, a parlament, a törvények, a szabályok, vagy a tanok! Éljetek, most, és ne a feltámadásra várjatok! Nézz körül, mi vagy, egy súlytalan semmi, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 45
Összes megtekintés: 45 Feltámadás előtt (hiten innen és túl) Mielőtt feltámadnál, meg kell halnod! Mielőtt meghalsz, élned kéne, hallod?! Élet, tudod még, hogy a szó mit jelent,?! Nem azt, mit meghatároz a kormány, a parlament, a törvények, a szabályok, vagy a tanok! Éljetek, most, és ne a feltámadásra várjatok! Nézz körül, mi vagy, egy súlytalan semmi, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 58
Összes megtekintés: 58 más ez a tavasz víg tavasznak kéne lenni születni és nem temetni nem sírokat puha ágyást nem bűnöket megbocsájtást kéne hozni a tavasznak nemzetnek a népnek kasztnak víg tavasznak kéne lenni palántához letérdelni mintha a tő Isten volna locsolóból ima folyna akkor is ha hitetlenül üres szívvel és egyedül víg tavasznak kéne lenni … Olvass tovább
Összes megtekintés: 52
Összes megtekintés: 52 Mérleg-állás Ezerkarú mérleg a világ, most dől el, ki mennyit ér, a kétség perceg, foga rág, hát ki marad ma testvér?! Törik, szakad a látszat bábja, a lélek mezítelen, a szavak aromája étek lesz a tetteken? Mérlegen ring ma az emberség, van kinek tenyere ad, légy barát, ne ellenség, ki a nyomorból ragad! … Olvass tovább