A hársfán túl

A hársfán túl Lépkedem, talpam monoton pecsét Az úton hagyja létem egyszerű jelét. Mintát rajzol, üzen, hogy itt jártam Hosszú évek multán haza találtam. Haza jöttem fájdalmas a régi táj Lelkemben az érzés sikoltó sirály. A régi házat szemem hiába kutatja, Mint sírhalom helyét domb mutatja. Nincs már eresz s alatta fecske lak Nem kacsint … Olvass tovább

Halálos vers

Halálos vers Már sokszor találkoztunk az elhadart negyven év alatt, emlékszem, hogy féltem, mikor először láttalak: … Kezedben apró galamb fekszik aléltan, mozdulatlanul, furcsa hideg járja át a levegőt és fáj, ahogy az élet halni tanul. Egy apró tollpihe lassan pörögve a szél leheletén tovarepül, majd te is semmivé lettél, maradtam a kis tetemmel,egyedül….. Ki … Olvass tovább

Hajnal

Hajnal Szénán szendereg még a hajnal testén ezernyi harmatgyöngy ragyog, szellő ébred s ajkán virágporral át a mezőn a tóhoz andalog. Párafátyol alatt rejtőzik a tó, de fellebbenti azt a csalfa szellő, tükrében a Nap kacéran mosolygó aranyhídon lebegő fényhajú sellő. Lelkem lép a hídra s a végtelenbe néz csendet sóhajt az elámult pillanat, tenyerében … Olvass tovább

Csend, halál, szivárvány

Csend, halál, szivárvány Soha nem éreztem még csak hasonlót sem, ilyen csendet, ilyen nyugalmat, a semmi ágyán fekszem, s a halál keze ringat. Elmúlt idők képei peregnek, dallamok, hangok sírnak és nevetnek. Illatok, érzések csobbannak bennem fodrokat képezve, víztükör a lelkem. Borzongó érzések hullámokat raknak, de ringat a halál, és semmibe simulnak. Hófehér felhőbe gondolatom … Olvass tovább

Meghalni tanítgat újra az ősz

Meghalni tanítgat újra az ősz Meghalni tanítgat újra az ősz, de hanyag, rossz tanuló vagyok, jeges szél űz, akár iskolacsősz, s tavaszt vágyva élni akarok. Ellobbant rég égig érő lángom, de újra lobogni vágy minden pernyém, a Holdat bámulom hűlő hamuágyon, nehéz árnyékával betakar a Zemplén. Mély szakadékká lett hegynyi álmom, vágyam megvénült fregattmadár, szárnya … Olvass tovább

Ezerszínű

Ezerszínű Magamba nézek: mély ez a kút, zuhan sebesen a gondolat, hanyagul dobta belém a kíváncsi öntudat. Kérdőjellé görbül, ahogy egyre mélyebbre ér a szívembe, ami itt benn dobog monoton, mint váltók a döcögő vonaton, egy hosszú úton, hol könyököl az unalom. …és nézem, egyre bámulom magam, igen, a gondolat már-már rohan bennem, a kútba, … Olvass tovább

Festett ima

Festett ima Dobogó zsámoly a szív, rá a lélek térdepel, záródik a szemhéj, alatta szentély, égbe száll a jel. Templom a testem, imámat festem, vásznam az ég, ecset a gondolat, keverem gondomat, benne ázik a rég. Fekete alapon mázolom panaszom, háttérben kuporgó remény, minden oly szürke most és mindörökre? Kellene képemre a FÉNY! Hozzád betérek, … Olvass tovább