jobb pitvaron

jobb pitvaron velem vagy láb lógatva ülsz a szívemen a jobb pitvaron talpad alatt a billentyű dobol a ritmus monoton de ma túl nehéz minden felkaplak fel a magasba doblak és mikor leérkezel tűsarkad a billentyűn átszalad apró csend s te nem kérdezel tűsarok… most mosolygok magamban tűnődve hogy sosem láttam a lábadon és most … Olvass tovább

Tavasz

Tavasz Napsugár ragyog, kacér fény kacsint, s leveszem az ingem, sarjadó fűszálak, mint a remény tartanak, ahogy hanyatt fekszem. Nincs gondolat, csak a szél, s a nap, lelkem üressé próbálom tenni, darázs kering, arcomra ül, de nem harap, lehunyt szemmel hagyom pihenni. Bokor készülődik, a zöldben már lilák nyújtóznak, nesztelen aprót sóhajtanak, illatuk magamba szívom … Olvass tovább

sétálni

sétálni már nem akarom megérteni a légbe írt testbeszédeket a világ dolgait istent hagyom hogy lassan enyésszen el bennem a nem lehet nem akarok futni az idő nyergében vágtató halál elől mit bánom én ha a végzet erre jár és áttetsző billoggal jelöl sétálni szeretnék a pusztán nézni a felnövő csendeket és ha felcseperedve magamra … Olvass tovább

Tör-és (reflexvers)

Tör-és (reflexvers) Egyszer mind összetörünk, a lélek, a szív furcsán törik, nem egy üveg bor a padlón, többnyire észre sem veszik, hogy szilánkos cserép az ember ott mélyen, legbelül, és halkan ragaszt, rögzít, illeszt, ösztönből, de reménytelenül. Van az úgy, hogy nincs meg elveszik egy darab, egy rész, és az ember, míg a sírig jut, … Olvass tovább

Feladni? (Arturnak reflexvers)

Feladni? (Arturnak reflexvers) Feladni? Dehogy, azt nem lehet, itt hagyni a folyton szomjas földeket? Lenni porrá, hogy a halál győzzön megint, ki lesz, ki hársfák csúcsára feltekint? Ki lesz, ki sóhajt terít gyönge ágra, ki hívja meg a reményt vacsorára? Ki lesz, ki feketerigóval cseveg, ha lapuk zöldjére lágy eső pereg? Feladni? Csak mert néha … Olvass tovább

Dereng-e? (Csendtörő)

Dereng-e? (Csendtörő) A nemzet kirabolva, mindenütt kiskirályok, millióknak tört sorsa, itt az új magyar átok? Már rég nincs mit mondani, talán túlzok, meglehet, ha meg akarsz maradni, vedd elő a tetteket! Lejárt a szó ideje, beszéltél, könyörögtél, na, és mit kezdtek vele?! Gyanús ellenség lettél. Semmi nem lehet örök, már nem nézheted tétlen, ahogy a … Olvass tovább

Feltámadás előtt (hiten innen és túl)

Feltámadás előtt (hiten innen és túl) Mielőtt feltámadnál, meg kell halnod! Mielőtt meghalsz, élned kéne, hallod?! Élet, tudod még, hogy a szó mit jelent,?! Nem azt, mit meghatároz a kormány, a parlament, a törvények, a szabályok, vagy a tanok! Éljetek, most, és ne a feltámadásra várjatok! Nézz körül, mi vagy, egy súlytalan semmi, köldökzsinóron adnak … Olvass tovább

Feltámadás előtt (hiten innen és túl)

Feltámadás előtt (hiten innen és túl) Mielőtt feltámadnál, meg kell halnod! Mielőtt meghalsz, élned kéne, hallod?! Élet, tudod még, hogy a szó mit jelent,?! Nem azt, mit meghatároz a kormány, a parlament, a törvények, a szabályok, vagy a tanok! Éljetek, most, és ne a feltámadásra várjatok! Nézz körül, mi vagy, egy súlytalan semmi, köldökzsinóron adnak … Olvass tovább

más ez a tavasz

más ez a tavasz víg tavasznak kéne lenni születni és nem temetni nem sírokat puha ágyást nem bűnöket megbocsájtást kéne hozni a tavasznak nemzetnek a népnek kasztnak víg tavasznak kéne lenni palántához letérdelni mintha a tő Isten volna locsolóból ima folyna akkor is ha hitetlenül üres szívvel és egyedül víg tavasznak kéne lenni árnyékból a … Olvass tovább

Mérleg-állás

Mérleg-állás Ezerkarú mérleg a világ, most dől el, ki mennyit ér, a kétség perceg, foga rág, hát ki marad ma testvér?! Törik, szakad a látszat bábja, a lélek mezítelen, a szavak aromája étek lesz a tetteken? Mérlegen ring ma az emberség, van kinek tenyere ad, légy barát, ne ellenség, ki a nyomorból ragad! Talán holnap … Olvass tovább

Tóth János Janus: maradj

maradj kicsit hagyd magára a világot bírja ki valahogy nélküled védd az ismerőst barátot családot ma a semmittevés a fegyvered nehéz tudom hogy oly nehéz karba fonni a dolgos kezet de a halál az ki szembe néz és ő nem tudja mi a szeretet maradj otthon öntözz csendeket karolj ölelj csók közül nevess hagyd az … Olvass tovább

őszi pirkadat

őszi pirkadat felszakadt lüktető seb az ég elvérzik sápadó teste az éjnek harmat cseppen vöröslő messzeség ravatal az éji meséknek ébredés lángján korhadó álom elhamvad hirtelen sóhajra ül füstje mar könnyem pillámon milyen sötét hideg lett itt belül a hajnal karvalya kering megbújó vágy ágy alatt remeg lecsap a valóság véres az ing kilincsen a … Olvass tovább

a valóságot álmodom

a valóságot álmodom Csak a valóságot álmodom, új percek születnek ágyamon, melyek mégis öregek, aggok, csengő testbe zárt harangok. Álmaimból elszöktek a színek, szürke, fekete a virág ,mit viszek a temető kapuján, mi tárva, én, még az álmokban is árva. Elkerül messzire a derű, lábam alatt sárgán nő a fű, hallgat a pacsirta, gubbaszt a … Olvass tovább

pont olyan

pont olyan nyitott esernyőmből zuhog az eső talpam alatt szívem buborékos kő lenyugszik a remény ott az ég peremén összetört fényeit szél söpri körém nincs tavasz csak április az ősz örök burok sóhajtanék de minek lassan haza indulok cipőmbe kapaszkodva a hideg sár lép velem bámulom hisz pont olyan mint szívemen a szerelem

a csend leple

a csend leple szürke alkonyi csend takar szívem dobbanása átüt leplén csak lüktetés semmit nem akar élek nélküled ez a balszerencsém viaszként csorduló percek a vén idő hideg lábánál gyűlnek megsárgult emlékek peregnek majd mozdulatlanná kövülnek még világít a szerelem kanóca de fekete kormot fest lángja itt hagy a remény a kis bicebóca nincs erőm … Olvass tovább

esti sóhaj

esti sóhaj lábujjhegyen lép mögém az este vállamon feszeng a sárga lámpafény árnyékom asztalon kissé meggörnyedve mint ahogy szívemben a kolduló remény óra ketyegésközt bujkálnak a csendek apró szösz kering s pókfonálra ül míg én a kastélykert fáin merengek a délután fájdalma is előkerül sóhajom ütődik a monitornak bújik át az ablak résén szökik és … Olvass tovább

tövis tüske éj

tövis tüske éj vak hold koldul a tejút mentén mint aprópénz csörren a csillagsugár fellegen botlik elcsoszog gyöngén sötét foltjában fekete madár tövis szememben a lámpafény a nehéz csend szempillámra ül kinn a párkányon gubbaszt a remény majd szárnya hangja itt hagy egyedül körém nő az este szúrós rózsaág semmi az ember ha magában se … Olvass tovább

váróterem

váróterem hideg ez a váróterem függöny porával játszik a huzat lassan megérkezik ezt képzelem az óramutató rám rám mutat tizenegy óra vagyok vagy elmúltam kicsit de néhány perc ide vagy oda mit számít ha az ember lelkét viszik a pokol végül is nem egy óvoda tétova kattogás bolyong a síneken itt-ott a váltó is nyöszörög … Olvass tovább

régi levél

régi levél egy levél volt kezemben összetépett lassan papír hópehellyé váltam szédítő magasban szél sóhajok rángattak ide-odaszálltam levélből a múlt betűi csak zuhantak utánam lettem ónos eső földre cseppent árva csillogó fájdalom könny egy hársfa síró ága majd jég feketeföldön melyen árnyak járnak áttetsző fájdalom egy ima apámnak