Dr. Juhászné Jedlovszky Mária

(287.) Általa Több lettem általa, sok szép élményt adott, pár rejtett dologra jól rávilágított. Felfedeztem újra, amit már ismertem, csak egy kis időre a múltba temettem. Rátaláltam végre megbúvó kincsekre, más szemekkel nézek az ismeretlenre. Tudok csodálkozni, hinni az emberben, újra merek bízni tiszta szeretetben. Megbizonyosodtam, hogy jön a segítség, attól is, akitől soha nem … Olvass tovább

(206.) Hányadik a sorban Ő marad! Te meg már mehetsz! Ha szeretnéd, első lehetsz! De vigyázz, hová állsz sorba, nem biztos, hogy a legelső ér először célba. Ha sietsz, máshová kerülsz, lehet, hogy rosszba menekülsz, lassíthasz, vár egy más csapat, ott már Te vezetheted a lemaradottakat. Nem tudjuk, ki lesz hányadik, ki mehet, ki marad … Olvass tovább

(135.) Az Élet almafája Olyan hóbortos, huncut az Élet! Osztogat nekünk sok jót és szépet, egy darabig tenyerében ringat, aztán hirtelen, vadul pofon csap. Nézel, nem érted, nem tudsz mit tenni, úgy érzed, hogy nem bírod viselni, kérded tőle, hogy miért is tette, vállát rándítja: ehhez volt kedve. Ott állsz egymagad kiszolgáltatva, az Élet a … Olvass tovább

(285.) Elkéstél Elkéstél sajnos, elszállt az álmom, hiába jönnél ezüst holdsugáron. Az a világ messze, amiről álmodtam, mikor szemeimet lehunyva tartottam. Bezárták kapuit a szép tündér lányok, lakat alatt őrzik, ki nem nyithatjátok. Felébresztettél, mert nem voltál velem, hiányod riasztott, nem a vekkerem. Kinyíltak szemeim, tisztán látok mindent, kék az ég, zöld a fű, nem … Olvass tovább

(284.) Búcsú nélkül Messzire mentél, elkóboroltál, virágos kertemből sokat szakítottál. A legszebbeket magaddal vitted, lábnyomaiddal feltúrtad a földet. Nem gereblyéztél, nem simítottál, mindent hátra hagyva elsompolyogtál. Nem is köszöntél, kezet sem adtál, áldjon az istent halkan sem mondtál. Hátra sem néztél, nem integettél, a látóhatárról egyszer csak eltűntél. Szép emlékedet kútba ejtetted, kopott kalapodat nálam … Olvass tovább

(283.) Töltsd meg a percet Töltsd meg a percet, ne hagyd üresen, kell, hogy valami mindig történjen, figyeld a világot, szállj magadba, találj rá egy magvas gondolatra! Csak ne hagyd, hogy elmúljon nyomtalan, lásd meg a szépet, ne légy boldogtalan, vagy sírd ki magadból azt, ami fáj, vagy csak egy nagyon nagyot kiabálj! Keresd meg … Olvass tovább

(279.) Igen, nem Nem tudok egykedvű, közömbös lenni, vagy maradok vagy el akarok menni, vagy szomorkodom vagy örülök nagyon, nem mindig látszik minden az arcomon. Nem ismerem, hogy igen is, meg nem is, döntök én mindenhogy, legyen bármi is, ha szürke lesz minden, én azt nem hagyom, feketébe vagy fehérbe sorolom. A mérleg nyelve valamerre … Olvass tovább

(282.) Erőgyűjtés Szedd össze mind, mi benned van, rejlik bőven tarsolyodban, hogy igazán erős lehess, forrást lelkedben is keress. Ne csak izmaid tornáztasd, ne csak alakod formázgasd, ha tested nagyon elfárad, akarat viszi a lábad. Ha a lelked összerázod, búvó erőd kibányászod, hatalmad lesz magad felett, eléred azt, amit lehet. Rácsodálkozol magadra, olyan, mintha szárnyad … Olvass tovább

(286.) Meleget hozók Sándor, József, Benedek hozzatok már meleget! Épp eleget fáztunk, lefagyott a lábunk! Sándor, Te szép kékszemű, arcodon mindig derű, fújd a böjti szelet, űzd a hideg telet! József, oszd a sípokat, halljunk madárdalokat, eresz alatt fecskék, gólyák békát lessék! Tavaszhozó Benedek ne dörgesd meg az eget, varázsolj napsütést, biztosíts jó termést! Keressétek … Olvass tovább

(281.) Születésnapomon Nézem a csokrot, tarka virággal, a kis dobozkát, benne az órával, órába zárt időt, kék számlapot, rajta a Holdat, ezernyi csillagot. „Időtlenül” – olvasgatom a verset, az idő múlására emlékeztet, a homokszemek most mégsem peregnek, megállt az óra, a szemcsék pihennek. Mámoros melegség járja át testem, máris boldogsággal telik meg szívem, nagyon örülök … Olvass tovább

(277.) Második születésnapomra Hatvankilenc éves lettem és még mindig van szusz bennem, minő csoda! Megtanultam hinni, bízni, a gondokat messze űzni, újabb esély! Feladatok jöttek sorban, nem hagytak nagy unalomban, megol- dottam. Örömöm is akadt bőven az utóbbi esztendőben, hála érte! Sok-sok ajándékot kaptam, van, ami felfoghatatlan, Isten keze! Van is miért fohászkodni, a sok … Olvass tovább

(275.) Van kihez fordulni Építettünk csodás, fenséges palotát, a kőkemény téglákat kezeink rakták, hozzá a habarcsot szeretetünk adta, ami a téglákat összeragasztotta. Ablakainkon a Nap betolakodott, éjjel a holdsugár ezüstös fényt adott, örökzöld kertünkben fenyők magasodtak, palotánk falára futórózsák kúsztak. Fenyőfánk tetején sárgarigó fütyült, este udvarunkon sok tücsök hegedült, szentjánosbogarak villogtak sötétben, bárányfelhők úsztak a … Olvass tovább

(274.) Jelmezpróba Felöltöztettelek habselyem ruhába, ezüstös topánkát adtam a lábadra, aranyszőke hajadra tiarát tettem, szép hattyúnyakadat gyémánttal öveztem. Kicsiny kezeidet mézzel kenegettem, puha arcocskádra száz csókot leheltem, csuklódra karkötőt igazgyöngyből fűztem, szoknyád ráncaiba rózsaszirmot tűztem. Örökös mosolyra fakasztottam szádat, piros ajkaidról sok kedves szó áradt, de szíved dobbanását csak én hallhattam, csillogó szemedbe csak én … Olvass tovább

(271.) Embervihar Mint a homokszemek dúló vad viharban, keringnek emberek körülöttünk rajban. Hol közel kerülnek, puha bőrünk sértik, majd a szemeket a szelek elrepítik. Hirtelen felkapják messzire sodorják, a kopár sivatag buckáiba rakják. Ott sem maradhatnak nagyon sok ideig, jön egy újabb vihar, nagy szél kerekedik. Kavarják, rendezik a homokszemeket, összeütköztetik az éles köveket. Az … Olvass tovább

(276.) Ennyi már elég Egy mosoly, egy jó szó, egy üzenet nem kevés, nem kell a bók, fogadkozás, nagy nevettetés, ha rád figyel, tisztel, nem bánt meg soha, a sorsod máris nem olyan mostoha. Ha gondolataidat megoszthatod vele, ha jó érzéssel tölt el minden üzenete, tudsz tanulni tőle, lesed minden szavát, hagyod, hogy boldogság érzése … Olvass tovább

(270.) Didereg a lelkem Didereg a lelkem, mozdulatlan vár, harmatcseppes szárnyam melegedne már. Az apró vízgyöngyök szárnyamat szegik, a sok kis buborék rám nehezedik. Takarják a Napot, hűtik a testem, bárcsak ne kellene többé dideregnem. Ha a jó tündérek megtalálnának, hártyaszárnyamra meleget fújnának, legurítanák a sűrű cseppeket, átmelegítenék fázós lelkemet, többé nem reszketnék, nem dideregnék, … Olvass tovább

(269.) Lélek randevú Mikor a lelkek összetalálkoznak, ugyanarra a zenére táncolnak, ugyanazt a ritmust együtt dobolják, ugyanazt a szép dallamot dalolják. Nincs testük, mégis egymáshoz simulnak, nincs válluk, mégis egymásra borulnak, együtt emelkednek álom szárnyakon, lélek párban lógnak Élet-fonalon. Randevújuknak soha sem lesz vége, csak merengnek egymás fátyol szemébe, összefonódtak egy örök Életre, másik nélkül … Olvass tovább

(147.) Örökös körforgás Rügyet bont a barka, duzzad az arany – ág, hó alól kandikál szemérmes hóvirág. Erdők sűrűjében a fák még fehérek, de vidáman csendül már a madárének. Meglegyinti orrunk a tavasz illata, lassan olvad a hó, enyhül az éjszaka. A Mikulás elment, üres lett a zsákja, sokára tér vissza, minden gyerek várja. Elmúlt … Olvass tovább

(185.) Nem szeretnék újra Nem szeretnék újra, ide leszületni, egyszer legyek csak én, elég nekem ennyi! Ez a szem, ez a szív az, ami nekem kell, nem lehet, hogy lelkem másban ébredjen fel. Összenőttünk nagyon, karonfogva járunk, soha nem lesz nekünk egymásnál jobb párunk. Nem kérek új arcot, másik szép testruhát, rám illik a mai, … Olvass tovább