Advent 2016

A tavalyi évben is az idő gyors múlásával kezdtem a mondanivalómat. az idén is azt érzem, hogy gyorsul számomra, egyre sebesebben halad. Öregszem, én lassulok, ez csalja meg az időérzékemet. Ismét nyakunkon az év utolsó hónapja, karácsony hava. Advent, a várakozás ideje, az emberiség többsége remél, szeretetet, békét, szebb jövőt. A karácsony ünnepe egy röpke … Olvass tovább

Kerítéseim

A bennünk szunnyadó szabadság vágynak, mindig határt szab a kerítéseink gátja. Az első kerítést, melyen három évesen a rést kutattam, egy apró alföldi tanyán, vesszőből fonták. A vén kerítésen könnyű játéknak tűnt rést ütni, még egy háromévesnek is. Átbújva kis hézagon, nagy örömömben, ugrálva szaladtam, enyém volt a távolság, az ismeretlen táj, s a bennem … Olvass tovább

Sorsok, tervek, életek

“Ki vagy te? Én a szenvedések szűrőin szűrtem a véremet. Aranymosónak álltam életem folyójába. Meríteni próbáltam a jóságból és a szeretetből. Egy kanál csak kanálnyit meríthet a tengerből, egy János bogár csak bogárnyit csenhet a napfényből, én ember vagyok s csak embernyit meríthetek Istenből Ez vagyok én.” Részlet Mécs László Alázat című verséből. Kórtermünk ajtaját … Olvass tovább

Valóság és képzelet

Képzelőerő híján, az emberből sok minden lehet, de alkotó művész, vagy netán író, semmiképpen sem. Ez alap követelmény, természetesen még sok minden más is szükségeltetik az írás művészetéhez, például az élettapasztalat is, de olvastam már fiatal írók kitűnő műveit, akiknél a korukból adódóan, még nem lehetett mögöttük nagy tapasztalat az életről, az írásaik mégis lebilincseltek. … Olvass tovább

Ház az út végén

Kezdetben volt a barlang, amit a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetnék háznak, de őseinknek ez volt a biztos menedék, megvédte őket az elemek játékától, a vadaktól, és az ellenségtől. A tűz táncoló fényében gyermekek játszottak, asszonyok ételt készítettek, a férfiak, vadászó szerszámaikat élesítették. Otthont teremtettek az istenadta helyen, ahol gyermekeik születtek, és nevelődtek fel erre a … Olvass tovább

Rettegés

A rettegés a félelem felső foka, folyton mögötted van, felőrli a lelked, rátelepszik a gondolataidra, később csak ketten maradtok, megszűnik körülötted a napi valóság, és végül, ha nem törsz ki belőle, legyűr – a vesztes te maradsz. Sánta Johann-nak hívták az öreg sorompóőrt, a svájci határhoz közeli alagútnál szolgálta a vasutat. A korát senki nem … Olvass tovább

New York-i klímacsúcs megállapodás margójára

A megállapodás most nem fulladt kudarcba, mert a legnagyobb szennyezők, Kína, India és Oroszország is aláírták, de vajon be is tartják az abban foglaltakat. Az emberiség nem fogja meghazudtolni önmagát, önző egyéni érdekeit fogja előtérbe helyezni, mit sem törődve a jövő nemzedékeivel. Az ember már csak ilyen, nem mintha nem látná a bajt, aminek már … Olvass tovább

New York-i klímacsúcs megállapodás margójára

A megállapodás ismét kudarcba fulladt, mert a legnagyobb szennyezők, Kína, India és Oroszország távol maradtak. Az emberiség megint nem hazudtolta meg önmagát, önző egyéni érdekeit helyezi előtérbe, mit sem törődve a jövő nemzedékeivel. Az ember már csak ilyen, nem mintha nem látná a bajt, aminek már csak lassítása a megegyezés, megállításával már elkéstünk. A dolgok … Olvass tovább

Visszatérők (befejező rész)

Ort hiányát Zana szenvedte meg a legjobban, most, hogy elment, hiányzott neki, már bánta, hogy annyira elvarázsolta az új élete, és nem figyelt rá. Visszatérőket elfoglalta a sok tennivaló, az volt a véleményük, hogy úgyis visszatér majd, lélekben megnyugodva. Ortot hazaérkezéskor szomorú kép várta, mindössze néhány nő, és egyetlen férfi köszöntötte, a többiek hamvai a … Olvass tovább

Visszatérők (ötödik rész)

Ort és Zana nem akart többé hazatérni. Az idegenek, akik már nem is voltak annyira idegenek, a hetedik éve éltek itt az öreg Földön, ami egykoron, több mint kétezer éve az őseik szülőbolygója volt, most, hogy újra lakható, visszatértek azok, akiknek minden vágyuk volt az, hogy az ősi földet újra benépesítsék. Nem tudták, csak feltételezték, … Olvass tovább

Visszatérők (negyedik rész)

A fiú gyenge volt és ijedt, csak remegett. Az orvos megtett vele néhány lépést, de visszavezette az ágyhoz. Megpróbálta elmutogatni, hogy pihennie kell, ennie, innia, és erősödni, majd hazamennek, és a tó túlsó partjára mutatott, a messzeségbe. Ort minden reggel indulni akart, de nyugalomra intették, a rokonaira vártak, akik majd megnyugtatják, és ha jól van, … Olvass tovább

Visszatérők (harmadik rész)

Földiek lánya Zana, nagy nehezen, sírva tudta csak elmondani mi történt, hogy a bátyja meghalt, lezuhant az idegenek kő kunyhójának tetejéről, a fényességről, amit szerettek volna közelebbről is megnézni. Mindenki kiabálni, hadonászni kezdett, az anyjuk pedig eszét vesztve ordított. Mind átkozták az idegeneket, a házaikat, a repülőiket, mert odacsalták ezekkel a gyerekeiket. Megegyeztek, a vének … Olvass tovább

Visszatérők (második rész)

A földiek hordája hetek óta figyelte az idegeneket, vitatkoztak, pörlekedtek. A nők szerint, fel kellene fedni magukat, mert lehet, hogy Istenek, és úgyis tudják, hogy hol vagyunk, hisz mindent látnak. Nem véletlenül telepedtek le a tó másik felén, a mi lakóbarlangjaink közelében. Segíteni akarnak nekünk, azért jöttek ide. A férfiak ebben kételkedtek, szerintük idegen hódítók, … Olvass tovább

Visszatérők

A Föld, ahova három ezer év után visszatértünk, semmiben sem emlékeztet az őseink által leírtakra. Buja, érintetlen őserdők, ismeretlen állatok, tiszta levegő, csodálatos táj tárult elénk bármerre repültünk. A régi Földről minden tudás bennünk volt már gyermekkorunk óta, minden szörnyűség, ami arra kényszerített egy kis kiváltságos embercsoportot, mondhatjuk pontosabban is, kiválasztottak csoportját, hogy vállalják a … Olvass tovább

A lét peremén

– Lélegezzen! Lélegezzen! Messziről jövő, sürgető hang parancsolóan hatolt be a tudatomig. Szólni szerettem volna, hogy igen, hallottam, de képtelen voltam. Agyam diktálta ütemben, tudatosan igyekeztem beszívni, kifújni a levegőt, lélegeztem. Éreztem, bármelyik pillanatban, visszazuhanhatok a nemlétbe, minden igyekezetemmel próbáltam éber maradni, és tovább lélegeztem. Vártam, hogy visszatérjen az életem során annyira megszokott spontán levegővétel, … Olvass tovább

Advent 2015

Köddel virrad, máris alkonyul. Esti csillogás, adventi várakozás. Nyüzsgő hangyaboly most a város, De a várt éjjelen csendesedik a világ. Gyorsan szalad az idő, lám elrepült ez az év is. Adventbe értünk ismét, 2015 utolsó havába. Kellemes őszi szelek fújnak, a leandereim boldogok, szabadok, még nem kell a pince dohos börtönében várni a tavaszt. A … Olvass tovább

Jövő, te gyönyörű

Csendben ülünk a kutyámmal a novemberi tavaszban, csodálkozva bámuljuk a kertet. Megváltozott az időjárás, tél helyett tavasziasan meleg szellők fújnak, meglep a nap ereje. A levelek csak peregnek, folyton söprök, mint minden ősszel, de még bontják szirmaikat a rózsák, a temető virágai virítanak, a madarak vidáman csivitelnek, és nyílik a fa tövében az ibolya. Az … Olvass tovább

Soha ne tévessz szem elől fiam!

;Szíria a romlás, az emberi szellem az összeomlás szélén Abdulnak hívnak, szírek vagyunk. Itt élünk a törökországi, Suruc város AFAD menekülttáborában, már két éve. Nem szeretek itt lakni, senki sem szeret. Aleppóból menekültünk, álmomban mindig ott játszok, ott jó volt élni, de jött az ellenség, és mindent szétbombáztak, már csak romok vannak, mi is azokban … Olvass tovább

Színek, virágok, emlékek

Déli forróság, rezeg a levegő, csend van, a madarak a bokrok mélyén pihegnek, kutyánk lustán pislog, nincs senki, akit megugatna, az utca kihalt, az emberek is elrejtőztek az égető napsugarak elől. Állok az ablak előtt, nézem a dúsan zöldellő, virágos előkertem. Csenevész, de kínjában magasra törő csúf tuját, mely ilyentájt roskadozik a virágzó trombitafolyondár súlya … Olvass tovább