Pétriné Jencski ErzsébetIdőutazás a múltba vagy a jövőbe. Idős emberként a múltba visszamenni sokkal könnyebb, hiszen tele vagyunk régóta melengetett emlékekkel. Sokat gondolok a gyermekkorom érdekes, izgalmas eseményeire. Sokat megírtam már közülük. Emlékszem az első, iskolai „látogatásomra”. Tízórait vittünk unokatestvérünknek… Aztán a másik iskolában nővéremmel mentem be egy órára, ahol én akartam „megvédeni” a nagyokat a tanító … Olvass tovább
Öreg vagyok, fáradt, nyűgös. Hűsölök a verandán, Kutyám lábamhoz simulva Horkol, álmodik talán. Én is behunyom a szemem, Pihennem kellene már, Álmodozom, emlékezem, Gondolatom múltban jár… „Szép vagy, okos és fiatal,” Mondom csendben magamnak, Az lehetsz még, ami akarsz, Mutasd meg a világnak. Hosszú hajam szélben lobog, Futok, úszom, kutatok, Végül: tanító leszek majd, Ezt … Olvass tovább
Mindenkinek vannak titkolt álmai, vágyai. Sohasem beszélünk róluk, de mindig felbukkannak az életünk során. Ha lenne egy titkos, de mindent tudó varázsgömbünk, akkor kiderülhetne, mennyire fontos, izgalmas lett volna, ha megvalósult volna ez az álom. Zsófi ( a mi Zsófink) is nagy álmodozó volt fiatal korában. Az első szerelméről már mesélt nekünk egy régebbi írásában. … Olvass tovább
Van nekem egy varázsgömböm, Nemrég kaptam anyutól, Kívánhatok bármit, rögtön Teljesül az kapásból. Tegnap kértem én egy labdát, Ma meghozta apukám, Most egy játékbabát kérek, Vesz is nekem anyukám. A gömbbe csak beledobom Kívánságos cetlimet, A szüleim rögtön látják, Mit kívánok, vegyenek. Jó ez a gömb! Minden álmom Minden vágyam teljesül, Szinte még ki se … Olvass tovább
Vizet árasztó tavaszi szél, Simogasd arcom, vidíts már fel, Csald ki hóvirág apró szirmát, Pacsirta dala kísérjen el. Napcsalogató, enyhe szellő, Hívd ki a rétre a nyájakat, Harsogó, friss füvet legelni. Ragyogj be falusi házakat. Hegyeket ostromló szélvihar, Pihenj meg patakok zöld partján, Hívd haza fecskéink, gólyáink, Ringass tücsökzenét dalolván… Zászlót lengető tavaszi szél, Szabadság … Olvass tovább
Tavaszi szél söpört végig az úton. Bólogattak a faágak, rügy pattant, kinyíltak a z első hóvirágok. A közeli erdőben hajlongtak a hunyorok, keltike- szőnyeg borította a patak partját, kristálytiszta víz csorgott a kövek között. Megszólalt a pacsirta. Dalától zengett a mező. A kisrókák kimerészkedtek a rókavárból, az őzek, szarvasok beljebb vonultak az erdő széli tisztásról, … Olvass tovább
Télbúcsúzó farsangokon Maszkot hord a fél világ, Álarc, jelmez, jó kis buli, Ablakokon jégvirág. Éjfélkor lehull az álarc, Előbújik a valós, Királyból lesz újra postás, Szerelő vagy víg hajós. Ám van, aki életében Nem hord mást, csak ál-arcot, Mögé bújik, hazug, játszik… Halálig vív párharcot.
Álarcok (Busójárás ) Valamikor a 60-as évek végén Mohácson jártam farsang, busójárás idején. A „busójárás télbúcsúztató, tavaszköszöntő ünnep, amely rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal. A népszokás a Mohácson és környékén élő délszlávok, a sokácok farsangi alakoskodása…” (azanyja.hu; csodamagyarország.hu) A törökök elől a Mohács környéki, a Karapancsa mocsárvilágba menekült sokácok vérrel festett, ijesztő … Olvass tovább
Ahogy öregszik az ember, egyre elégedetlenebb lesz. Semmi sem tetszik, ami nem megszokott. Semmi sem vonzó, ami megszokott. Rigolyásak leszünk a kor előrehaladtával. Meg érzékenyek. Meg fáradékonyak. Aztán még kritikusak is. Nem igazán szeretek „játékra” , megadott témára vagy műfajra, versformára stb írni. Az írásnak – szerintem- belülről kell jönnie. Ilyenkor szükségét érezzük a gondolataink, … Olvass tovább
Fogadom, hogy kedves leszek, Mindenkinek segítek, Ha látok egy öreg nénit, A zebrán átvezetek. Fogadom, hogy okos leszek, Nagyon sokat tanulok, Minden követ megmozgatok, (Így) mindig feljebbre jutok. Fogadom, hogy erős leszek, Sportolok. és jógázok, Csak jóra használom erőm, (De) a pimaszokkal elbánok. Fogadom, hűséges leszek, Ha egyszer megszeretlek, Örökké szeretni foglak, Könnyen el nem … Olvass tovább
Esik a hó, téli köd Megüli a tájat, Nekem most a szívemen Ül a kemény bánat. Táncolnak a hópelyhek, Madarak cikáznak, Éhes csapat lepi el Az etetőt, kis házat. Szél süvít a dombtetőn, Szánkózik a kis nép, Apró lábak topognak, Aztán csúsznak ismét. Kóbor kutya kalimpál, Fület lógat Berci, Csacsiszánon csacsog Zsófi, Azt kiáltja: „merci”… … Olvass tovább
Az ősz levetette színes ruháit, néhány levél maradt csak az ágakon. Hideg szél söpört végig az úton, vackába bújt róka, sün. Reggelente dér üli meg a kertek füvét, fehérek az út menti bokrok. Elhallgatott a madárhad, a nyári estéken oly hangos csapat, útnak indultak a vándormadarak. Nemsokára jön a nagykabátos, „hóbundás” Tél, a gyerekek várva-várt … Olvass tovább
Emlékszem az első napra, Várt engem az iskola, Izgatottan készülődtem, – Nagylány leszek – nem csoda. Elsős nagylány! Táskám is lesz, Írok majd és olvasok, Mindent tudok, mint a nagyok, S úgy köszönök: Jó napot! Eljött a nap, elindultunk, Elszállt már a bátorság, – No, Gombszemű, szívesen jössz? – Szereted majd iskolád? Ezt kérdezte igazgatónk, … Olvass tovább
Kinézek az ablakon. Üde zöld a kert. A fügebokrok hatalmas leveleiket nyújtják az ég felé. Az idén folyamatosan érik rajtuk a füge. Most olvastam, hogy a kedvelt füge nem a fák termése, hanem a virága… A többi fa is az ég felé nyúlik, napsugár után áhítoznak. Ebben a kánikulában azok a fák jártak jól, akik … Olvass tovább
Haikuk: A nyár elsuhant, Vad szél söpör levelet. Te miért nem írsz? Őszi levelek Zizegve hullnak fákról, Végső búcsú ez… Dér lepi kertünk, Kis őz élelmet keres, Őszi szél süvít… Sárga levelet Sodornak őszi szelek, Lassan itt a tél…
Rendezgetem a dolgaimat. Sok-sok feleslegessé vált könyv, jegyzet, írás… Ráakadtam egy naplómra, ahol az aktuális gondjaim mellett tanítványaim dolgozataiból kimásolt gondolatok is helyet kaptak. A nyolcvanas évek elején jártunk. Már akkor gondoltam az öregkorra, legyenek szép emlékeim, amikor már nem leszek a tantestület aktív tagja. Ebből osztok most meg veletek néhány részletet. Fogadjátok olyan szeretettel, … Olvass tovább
Tizennyolc év iskolapadban. Az volt ám a jó világ! Nem otthon ülni egymagamban, Szerettem az iskolát. Sok-sok jóra megtanított, Körülvett ott sok barát, Csengőszónál rohangászni… Szerettem az iskolát. Később komolyabban venni Nyelvtanulást, sportolást, Varrást, főzést, kirándulást… Szerettem az iskolát. Hivatásom lett a tudás, Nevelés és tanítás, Negyvennégy év úgy elröpült, (Mert) szerettem az iskolát.
Ülök a parton és bámulom a vizet. A csillámló, habos hullámok nyaldossák a partot. Ez itt a Balaton, a „magyar tenger”, szoktuk mondani, de én most csak arra vágyom, hogy legyen egy kicsit látogatottabb a sétány. Hajók jönnek, hajók mennek. S én elgondolkodom. A gyermekkorunk nagyon szép volt, pedig igen nehéz időket éltünk át. A … Olvass tovább
Gyermekkori kedves emlék Fürödni a kis tóban, Aztán szárítkozni parton, Egész nyáron, jó módban. Akkor még a Balaton is Teli volt sok libával. Kis házakban dolgos népek Dacoltak a világgal. Nincsen zsivaj, nincs madárdal, A kis tó már kiszárad, A Balatont lecsapolják, Hátha egyszer megárad. Ülök itt a patakparton, Békák hada kuruttyol: „ Tűzre, vízre … Olvass tovább
A kertből furcsa hangokat hallottam. A szomjas virágok sírtak, könyörögtek. A fecskék alacsonyan szálltak. A föld repedezett réseiben bogarak araszoltak. A fákon kókadt levelek csüngtek. A nap melegen sütött, minden élőlény eső után esdekelt. A kertünk végén a patakban csordogált egy kevéske víz. Zöld gyík sütkérezett a partján. Az álmos falu fáradtan pihegett a délutáni … Olvass tovább