Pétriné Jencski Erzsébet A vízparton, a Balatonnál nagyon régen, száz éve, ott nyaraltunk a férjemmel, jó pihenést remélve. Hűvös lett a nyári napból, kedvesem kitalálta, látogassuk meg egy régi ismerősét, talán ma… Egymást nagyon régen látták, de a fiú kedvesen meghívott magához minket kint a szép szőlőhegyen. Elindultunk sétálgatva ebéd után csendesen, nem találtuk meg a házat, féltünk, … Olvass tovább
Tollforgatónk témája: A lovag Június 30. a beküldési határidő. De hiszen ez az én születésnapom! A sokadik. Már nem is számolom. A hetvenedik után elkezdtem „visszafelé” számolni az éveket, de így is nagyon gyorsan múltak.(17, 27, 37, 47) Aztán inkább összeadtam a számokat, így meg nevetségesen kevés lett. (8, 9, 10, 11) Jó volt ugyan … Olvass tovább
Álmaink lovagja hős, szálfa, s ősz haja, hófehér paripán vágtat át a Pusztán… Jól fel van vértezve, ki gyáva, érezze, rettenthetetlen hős, bátor lovag, s erős… Kedves és aranyos, napot bearanyoz, szókincse bővített, ne hidd, hogy szédített… Minden szavad lesi, kedvedet keresi, holdastul csillagot, virágról illatot, madárról szárnyakat, otthonnak várakat elibéd leteszi, gőgödet legyezi. Ígér … Olvass tovább
A vers felszabadít, akkor is, ha írod, és akkor is, ha olvasod, ha a költemény minden betűje igaz, neked vigasz, s tán másnak is, ezt nem tudhatod. A vers elandalít, akkor is, ha vidám, és akkor is, ha szomorú, erőt meríthetsz belőle, s egyszerre csak érzed, múlik bánat, múlik bú… A vers jóbarát, akkor is, … Olvass tovább
Most kellett rájönnünk, hogy igazából nem történik velünk semmi megváltoztathatatlanul fontos az életben a halál kivételével. Mert az aratott az elmúlt két évben! Arra is rájöttünk, hogy sokszor előre, hosszú időre programozott életünkben talán ez az egyetlen momentum, ami nem programozható. És még valami! Sokkot, sokaknak tragédiát okozott az a felismerés, hogy az említett, váratlan, … Olvass tovább
Mindannyiunkat megviselt ez a járvány, Fáztunk, féltünk, sötét lett a világ, Féltettük szeretteinket, álltunk árván. Süket csönd ült a házakon, sehol egy virág. Szél süvített az utcákon, Bezártak a boltok, Sok öreg házban a hideg járt, Senki nem volt boldog. A városokban tisztább lett, de sírt a levegő, Mindenki lehajtott fejjel járt, Napot felhő védte, … Olvass tovább
Az nem baj, hogy sokan írnak, sok szép gondolat születik, ki örömet oszt, mások sírnak, s az élet értelmét keresik. Csak azt ne gondold,egy -két verstől már tiéd lett a Parnasszus, babérkoszorút képzelsz fejedre, örök dicsőség neked a “juss”… Aztán mégis, teli hibával -Helyesírás istene el ne hagyj!- jelenik meg némely versed, kicsire nem ad … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskola. Pontosabban, nekem kettő. Negyvennégy éven át tanítottam magyart és németet összesen két általános iskolában. Sok szép emlékem van mindkettőből. Szerencsém volt, mert a hobbim és a munkám azonos irányba vitték életemet, gondolkodásomat. Sokáig nem gondoltam, hogy az iskolán kívül is „van élet”.Összesen hatvan évet töltöttem az … Olvass tovább
Álmomban ma nálam jártál, szelíd hangon dúdolgattál, simogatva betakartál, nagy nyugalmat árasztottál. Felébredve Téged látlak, hajlott hátad, fájós lábad, betegséged fájón bódít, vidámságod mégis hódít. Látom, lassan elfáradtál, nehéz lépned, elbágyadtál, ámde dolgozol, mint régen, édesanyám, neked ragyog minden csillag fenn az égen. Gyermekeid nem felednek, unokáid emlegetnek, nincsen ünnep, nincs hétköznap, hogy mi ne … Olvass tovább
Amikor én kicsi voltam, bizony sokat gondolkodtam: mért nem szabad… , mért nem tudok… miért tilos…, máig titok. Emlékeztem, anyu mondta, ne rakodjak, mert az ronda, fut a lakás, fut a ház is, vendég jöhet, s jöhet más is. De én erre nem hallgattam, jó tanácsát futni hagytam, nézegettem „tükröm, tükröm”… megijedtem, anyu bejön… Becsaptam … Olvass tovább
Már unom nagyon a négy falat, Nem ízlik számban a jó falat, Szomorúan nézem a kihalt utcát, TV reklámban most dobják ki a férfi cuccát. Tavaszi szellő simogatná arcom, Ha nem lenne rajtam csúnya, vörös maszkom, Még a madarak is hamisan énekelnek, Engem ugyan már nem is érdekelnek. Gyere, kérlek ,drága Tavasz, Nem baj, ha … Olvass tovább
Ha ellobban a gyertyaláng,megszűnik az élet, Megszűnik álom, elfut az idő. Elfogy a fény, elér a végzet, És menni kell, ha a halál jő… Amíg ég a gyertyánk lángja, Meglepő, szép az egész világ, Fényben fürdik az erdő, a rét, S tündököl, virít a sok-sok virág. Ahogy lassan múlik az élet, Olvad a viasz, lejjebb … Olvass tovább
Virágba borult az öreg szilvafa, ágán madárfészket dajkál, ringatja apró sárgarigók éhes csapatát, alatta mókus ugrál, macska lesben áll. Kertemet tavaszi zsongás járja át, méhek zümmögik az új tavasz dalát, darazsak ébrednek, ásít a világ, és gyorsan kinyílik száz apró virág. Magnóliám fenséges szirmain a kelő nap játszik, mellette illatos, kék színű jácint, kibújt a … Olvass tovább
Húsz hosszú év múlt el azóta, vagy talán több is. Tavaly nyáron bementem a „kisboltba” kenyeret venni. Ahogy sétálgatok a jobb napokat látott bolt polcai között, egyszer csak furcsa érzés kerít hatalmába. – Talán csak nosztalgia- gondolom. Itt egykor, „ifjúságunk tavaszán” zenés szórakozóhely állt. A „Mosoly cukrászda”. Mi egyszerűen csak Mosolynak hívtuk. Sokat voltunk itt, … Olvass tovább
Szikrázó napsütésben erdő, mező, Fényözön árad szét a déli tájon, Csend van, patak fut közel, csörgedező, S én csak utánad, csak utánad vágyom… Volt kívánságom, gyermekkori álmom, Erdőt járva jó tündérekre lelni, Elmúlt az ifjúság, ám én nem bánom, Szép volt az élet, tudtam lelkesedni… Tudtam hinni, örülni, boldog lenni, Nekem dalolt az erdő, zengte … Olvass tovább
Nézem a tükröt, de sajnos, egy öregasszony néz vissza, ráncos arcán semmi öröm, szavát már senki sem issza. Elgondolkodom, hát ennyi, ennyit ért a harc, a bánat, mélyen a szívembe nézek, s meglelem ott azt, mi bánthat. S ekkor, nyílik a kapu, és kisunokám rajta belép, Zsuzsi arca csupa öröm, s a hangja nekem csodaszép. … Olvass tovább
„Régen a mérleg, de most már a tükör is szemtelenkedik…” Belenéztem a tükörbe, és nagyon elcsodálkoztam. Egy „ismeretlen” öregasszony nézett vissza rám. Aztán alaposabban megnéztem ezt az idegent. Meglepődtem. Egy félénk mosolyban édesanyám arcát véltem felfedezni, majd komolyabb képet vágtam. Most meg édesapám jutott eszembe. Egy grimasz, és az egyik fiam jelent meg előttem a … Olvass tovább
Úgy szeretnék boldogságban élni, Senkitől és semmitől sem félni, Ragyogna rám a fénylő nyári Nap, S este bámulna a sok kicsi csillag. Úgy szeretnék békességben élni, Semmitől és senkitől se félni, Levendula illatát hozná a szél, Havat sodorna ide is a tél. Úgy szeretnék szerelemben élni, Boldogságot és békét remélni, Jönnél felém, két karom kitárva, … Olvass tovább
Eljött a tél, hull a hó, Nemrég volt itt Télapó. Ott a Lácba, gyerekek, Szánkázunk majd eleget. Csak van ám egy nagy hiba: Délelőtt van iskola. Félre a könyvet, füzetet, Másszuk meg a hegyeket. Biribumm már fenn csücsül, S a hegy közepén a földre ül. Van, amikor elöl jár, Éppúgy, mint a január. Csúszik a … Olvass tovább
Összeülnek a csillagok, és nevedet suttogják, a Hold kacéran rám nevet, tudom, hogy téged lát, te állsz ablakom alatt, lágyan zeng a dal, a vád: ha nem szeretnél, miért e szerenád!? Én nyitom ablakom, meggyújtom a gyertyát, egy szál hóvirágot s ibolyát nyújtok át, köszönöm a szép dalt, szeretem a nótád, együtt énekeltünk, tanultunk sok … Olvass tovább