Pétriné Jencski Erzsébet A régi telekre emlékezem, Hideg volt, nagy hó,és fázott kezem, Hosszú volt a pálya, szánkónk csúszott, Fölfelé fáradtan értünk csúcsot. Piros volt az orrunk, szemünk fázott, Egész nap szánkóztunk, hideg rázott, Izgalmas volt telünk ,sok-sok hóval, Anyukám ellátott minden jóval. Korcsolyáztunk és még fakutyáztunk, Térdig érő hóban vígan jártunk, Vidám telek voltak, s sok szép … Olvass tovább
Elmesélem, milyen volt fiatalabb koromban a tél a Bakony tetején. Novemberben leesett az első hó. Nem kellett túl soknak esni, de egy kis szél miatt (szél mindig fúj a hegy tetején, azért állnak ott a szélmalmok, ma a szélkerekek), a mély, kitaposott utakon azonnal hófúvás keletkezett. Kicsit nagyobb erejű szél a szántásról, amely az utat … Olvass tovább
Sűrű köd üli a tájat, A Vértes betakarta önmagát, A Kecskehegyen kevesen járnak, Nem halljuk szüretelők dalát. Nagy a nyüzsgés a temetőkben, Virágtengerben a világ Itt tökfejek, ott lámpások, s közben Mindenütt virág, sok virág! De sem a vígság, sem a bánat Nem hozhat vissza titeket, Szeretteim, édesapámat, édesanyámat, Nagyszüleimet s Tégedet. Az emlékezés lángja … Olvass tovább
Ballag az úton az öreg , anyóka, Fején van a kapott, csillogó paróka, Hátán a kosara, benne az apróka, Szelíden bájos és okos kisunoka. Az életünk már egy különös út, Lábunk az örömök elé úgy fut, Lelkünk a kifogyhatatlan mély kút, Ám boldogság ma nem mindenkinek jut. Mi úton-útfélen találkozunk, Öregszünk, de azért nem változunk, … Olvass tovább
Írtam már könyvet is, tudom, milyen vonzó tud lenni a frissen nyomtatott könyv illata. Nyelvkönyv volt az első, hasznos, köznapi tudnivalókkal, alap nyelvi, nyelvtani elemekkel, A családunk fényképeivel, a német nyelvű országok bemutatásával, dalokkal, játékokkal. Azt gondoltam, ha már hosszú éveken át idegen nyelvet tanul a kisdiák, tudjon épkézláb német mondatot kinyögni esetleges külföldi útjuk … Olvass tovább
Búcsút int a nyár a fáknak, Fecskék gyűlnek, délre szállnak, Gyümölcs érik, hull a fákról, Süni vackol, téllel számol. Behajtják az állatokat, Elvetik a jó magokat, Őszi szántás, őszi vetés, Jön a hideg, idő kevés. Eső zuhog, süvít vad szél, Táncot jár sok sárga levél, Sírnak a fák, hajlonganak, Megadják maguk viharnak. Őszi eső, mosd … Olvass tovább
„Bùcsúcsókot ád a nyár az ősznek, levél sárgul , s csak hull, hull…” Vigasztalanul zuhogott aznap is. Álltam a félig nyitott ajtóban. Néztem utánad nagyon –nagyon szomorúan. Elmentél, és én tudtam, hogy ez végleges szakítás, nem látlak soha többé. Aztán mégis! De minden újabb találkozás ilyen fájdalmas volt… Az esős, búcsúzós este után egyszer összefutottunk … Olvass tovább
Amikor az ember megöregszik, sokat gondol a múltra. Leltárt készít, mérlegel, emlékezik. Az ifjúkor küszöbén még nem érzi az idő múlását, azt hiszi, ez az állapot örökké megmarad. Ahogy elmaradnak közülünk a barátok, úgy vesznek homályba a közösen átélt csodák is. Igazi csodák! Fel- fel villannak egy pillanatra, aztán eltűnnek a feledés mély és sötét … Olvass tovább
Táncol az őszi szél, levelek hullnak, Búcsúzik sok levél, köszön a múltnak. Búcsúzom, kedvesem, vége a nyárnak, Elmegyek. Rám még új élmények várnak Emlékek röpködnek, emlékek szállnak, Távolodó arcod, csókjaid fájnak, Elmúlt az ifjúság, múlik az élet, A tűnő árnyak közt nem lellek téged. Táncol az őszi szél, levelek hullnak, Száraz avart kavar, szél súg … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tánccsoport egy bakonyi kis faluban. A csoportban tizenkét lány táncolt, fiúkból csak hatot tudtak beszervezni. A táncosok szép ruhát, lábra szabott, piros bőrcsizmát kaptak a helyi tsz- től. Aztán ” átvette őket” az ÁFÉSZ. Ha a szövetkezet rendezvényein szerepeltek, napidíjat kaptak. Nagyon élvezték. A középiskola, ahová a … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy boldog gyermekkor. Hamar elmúlt, felnőttünk. Egyedül maradtunk, de az édesanyákat, akik ezt a felhőtlen gyerekkort biztosították számunkra, nem feledjük soha. Anna napon kinyílnak a rózsák, Édesanyám nekem küldi csókját, Még kékebben ragyog fenn az ég is, Szeretettel gondolok Rád én is. Édesanyám, majdnem találkoztunk, Darázscsípés segítette gondunk, … Olvass tovább
Már régen vágytam jó melegre, Már régen hívott messzi táj, Hát végre itt a nyár, s epedve Hív az erdő, dal, madár… Tarka rét: piros pipacsból Virít lilás szarkaláb, Búzavirág kékje villan, S rózsaszínű konkoly- ág… Rókavárban apró fiak, Gondtalan a játszódás, Mókus ugrál fáról fára, El nem fárad, oly csodás… Tikkasztóan nagy melegben, Déli … Olvass tovább
Manapság illik évente legalább egyszer külföldre utazni. Pedig csodás tájaink, épített emlékeink itthon is vannak… Azt tarják, hogy a pedagógusoknak három hónap szabadság jut minden nyáron. Én ugyan már 11 éve nyugdíjas vagyok, de elmesélem, milyen volt tizenegy évvel ezelőtt a nyári szünetünk. Azóta még csak rosszabb lett a helyzet az iskolákban minden szempontból. Tizenegy … Olvass tovább
Amikor kicsi voltam, mindentől féltem. A világot nagy, félelmetes, veszélyekkel teli erdőnek hittem. Közel laktunk az erdőhöz a Bakonyban. Eleinte csak felnőttekkel mehettünk oda, később már mi, gyerekek is kimehettünk a Képesfához , virágot szedni, vinni a kis vázába, friss vizet önteni a vágott virágoknak, amit a zarándokok tettek a Mária-kép alá, vagy megöntözni a … Olvass tovább
A plüssmackók aranyosak, Gombszemeik úgy csillognak! Selymes szőrük vágyakozó, Mosolygásuk hívogató. Mindent tudnak, mindent látnak, Így üzennek a világnak, Kedvesek a gyerekekhez, Szívük repes, szeretet kell… Minden gyermek jó barátjuk , Titoktartó és hű társuk, Barátságuk örök emlék, Akkor is, ha felnőtt lennék. Gyermekszemmel minden szép volt, Kéknél kékebb a kék égbolt, Édesanyám mellett drága, … Olvass tovább
Amikor még kicsi voltam, voltak „nagyratörő” álmaim. A nehéz 50-es években voltam gyerek, mi is éreztük, hogy baj van a felnőttek világában, harcolni kell a mindennapi kenyerünkért, néha halkan kell beszélni, és nekünk, gyerekeknek, nem szabad beleártani magunkat a felnőttek dolgába. Amikor iskolás lettem végre, kinyílt előttem a világ. Jobb példa híján a legjobbat, a … Olvass tovább
Régi álmokat sodor a tavaszi szél, Fúj, süvít, duruzsol, nekem mesél. Megélem újra az ifjúság legszebb napjait, Álmomban velem vagy, s ez engem boldogít. Szép volt az életünk, sok-sok tervvel a jövőre, Boldogság volt nekünk békében haladni előre, Csodásan szép idők, álmokat szőtt ez a kis család, Reméltük, így marad, örökre bírjuk e szép csodát. … Olvass tovább
Mottó: “rohanva végzetébe már, hiába várja rút halál” (Baranyi Imre: Ördögűző) Ez a világ nem a mi világunk, Jövőnk tervezve nem erre vágytunk, Azt gondoltuk, miénk e föld, e tér, S míg észbe kapunk, minden véget ér. Ez a világ nem a mi világunk, Könnyben, vérben és szemétben járunk, Nincs becsület; hit és erkölcs lazul, … Olvass tovább
Örök tavasz /Végtelen dal/ Virágba borult az öreg szilvafa, ágán madárfészket dajkál, ringatja apró sárgarigók éhes csapatát, alatta mókus ugrál, macska lesben áll. Kertemet tavaszi zsongás járja át, méhek zümmögik az új tavasz dalát, darazsak ébrednek, ásít a világ, és gyorsan kinyílik száz apró virág. Magnóliám fenséges szirmain a kelő nap játszik, mellette illatos, kék … Olvass tovább
Március 20. tavaszi napéjegyenlőség , a csillagászati tavasz kezdete. A meteorológiai tavasz az idő enyhülésével , a növények virágzásával kezdődik. „Zsuzsanna megnyitja a madarak torkát” –mondja a közmondás. A gólyák többsége március folyamán érkezik vissza, a hímek kitakarítják a fészküket a nőstények érkezésére. A fecskék kicsit később jönnek, a néphagyomány szerint Sándor, József és Benedek … Olvass tovább