Fogadalom: Tizedik történet: Megfogadtam

Újévi fogadalmat sohasem tettem, nem tetszett, hogy egy éjszaka akarja valaki megváltoztatni az életét, amit hosszú éveken át nem tudott megtenni, azt most (sokszor borgőzösen ) eldöntené, és elhiszi, hogy meg is tudja valósítani. Hát nem! Legtöbbször nem. Azonban egyszer magam is tettem fogadalmat. Megfogadtam, hogy leszokom a dohányzásról. Akkor már napi két doboz (!) … Olvass tovább

Karácsony éjjelén

Karácsonynak éjszakáján, Fényes csillag háza táján, Gyermek Jézus megszületett, Isten fia már ember lett. Betlehembe érve fáztak, Szállást sehol sem találtak, Jó pásztorok szállást adtak, Istállóban maradhattak. Mária, az édesanya, Babusgatja, takargatja. József, az ács, élelmet hoz, S odateszi a jászolhoz. A kisded már elszundított, Kis báránykák őrzik legott, A bölcsek is közelednek, Aranyat, mirhát, … Olvass tovább

Karácsonyfa / Az örökzöld fenyő története

Volt egy fenyő nagyon régen, Kinn állott az erdőszélen. Krisztus Urunk a Földön járt, A sok gonosz elől bujkált. A fenyőnek nem volt lombja, De ágait összevonta, Jézust elbújtatta oda, Megmenekült, hát ez csoda! “Soha ne hullasd leveled, Éld boldogan az életed, Legyél délceg, szívós, erős, Ez a hálám, te vagy a hős. Légy az … Olvass tovább

Mikulásunk

Én azt mondom, nem Télapó, nem Hóapó, nem volna jó, Ha Szent Miklós püspök tettét Télapóra ráterhelnénk. Nem kiskabát, öv és csizma, nem “colás” busz, nem jó volna. Miklós puspök ő Myrából, Törökország városából. Védőszentje gyógyszerésznek, zálogháznak, gyermekeknek, Minden nehéz sorsban élők, a világban őt dicsérők… Elmesélem történetét, ismerjétek meg életét. Tengeri viharból mentett három … Olvass tovább

Hó-Emberek: Tizenegyedik történet: Hóemberek

Régen volt! Akkor is esett a hó. Barátommal a temetőben jártunk. Sírfeliratokat és jellegzetes (német) családneveket kerestünk, a falu történelmét próbáltuk kiegészíteni a ki- és betelepített családok emlékei alapján. Lassan sötétedni kezdett, hát elindultunk hazafelé. Régi történeteket meséltünk, jókat nevettünk, hógolyóztunk, tréfálkoztunk az úton. Én megcsúsztam a friss hóban és elestem. -Maradj!-mondta a barátom. Körberajzollak. … Olvass tovább

A nyelvtudásról

Egy Rajna-parti kisvárosban Valamikor, ifjúkorban Eltöltöttünk egy kis időt, Ismerkedtünk egy délelőtt. Egyetemi kiskocsmában, Jó társakkal egy szobában, Forrt a bor, és folyt a szó, Szép idő volt, nagyon jó. Tanfolyamunk fő témája Nép s kultúra megtartása, Közben egy-egy pohár bor, Jó rajnai, csúszik jól. Vendéglátónk jó gazda volt, “Hozok még bort, édes óbort,” “Én … Olvass tovább

Őszi ibolya

De mondd, hát mit képzelsz kicsiny virág, Azt hiszed, rád vár az egész világ? Azért, mert süt a nap, s virul a kert, Azt hiszed, itt van már a kikelet? Ó, kicsi Ibolyám,naív, szerény! Tévedtél, nincs tavasz, s nincsen remény, Sőt, inkább jön a tél, s a zord telek Elfújnak mindent, mit tavasz szeret. Kiáslak, … Olvass tovább

Ébredés: Tizedik történet

” Én nem tudok szép szavakat írni, nekem az életem szép…” Valami csodaszép vidéken járok! Voltam itt már máskor is, jó levegő van, susognak a fák, énekelnek a madarak, dalol az erdő, kisrókák kergetőznek a rókavár körül, álmos bagoly les ki odújából az erdő csendjét zavarókra, a nap melegen süt, nagyon jól érzem itt magamat. … Olvass tovább

Ébredés

A mi világunk elromlott, rossz motor, bár elindult, de pöfékel, meg- megáll, sűrű füstöt ereget a vén botor, megugrik, lassít, aztán végképp leáll. Javításra szorul nagyon gyorsan, tisztítani kell majd minden alkatrészt, nem lehet csak úgy lassan, ráérősen, mert végleg tönkremegy, s munkánk kárba vész. Nem vigyáztunk rá eddig sem eléggé, túlhajtottuk, hajtóművét szennyeztük, tönkretettük, … Olvass tovább

Hulló levelek, itt az ősz

Hallottam a nyarat egyszer sírni egy hajnalon, keresztül a parkon. Levél vált le fájáról, csend, síri, lábam alatt zizeg az avaron… Szél kél, fa hajlong, csendben sír a nyár, levélnyél pattan,lebeg,s aláhull búcsú nélkül, sorsa por vagy sár, édes szülője szomorún bámul… Minden levél egy titkos álom, melyet elsodor minden őszi szél, hulló levelek tengerét … Olvass tovább

Nyári kalandok: Tizedik történet

Nyári kalandok Ha nyári kalandot mondok, valami könnyű, kedves vagy szomorú szerelmi történet jut mindenkinek az eszébe. talán a korom teszi, talán a mai kor, ez a betegségekkel, vírusokkal, világjárvánnyal tűzdelt kor, talán a kiábrándultság, de én bizony sokáig törtem a fejem, mi is legyen az én (megtörtént) nyári kalandom, amelyet szívesen mesélek el nektek. … Olvass tovább

Nyári kaland

A vízparton, a Balatonnál nagyon régen, száz éve, ott nyaraltunk a férjemmel, jó pihenést remélve. Hűvös lett a nyári napból, kedvesem kitalálta, látogassuk meg egy régi ismerősét, talán ma… Egymást nagyon régen látták, de a fiú kedvesen meghívott magához minket kint a szép szőlőhegyen. Elindultunk sétálgatva ebéd után csendesen, nem találtuk meg a házat, féltünk, … Olvass tovább

A lovag: Hetedik történet

Tollforgatónk témája: A lovag Június 30. a beküldési határidő. De hiszen ez az én születésnapom! A sokadik. Már nem is számolom. A hetvenedik után elkezdtem „visszafelé” számolni az éveket, de így is nagyon gyorsan múltak.(17, 27, 37, 47) Aztán inkább összeadtam a számokat, így meg nevetségesen kevés lett. (8, 9, 10, 11) Jó volt ugyan … Olvass tovább

A lovag

Álmaink lovagja hős, szálfa, s ősz haja, hófehér paripán vágtat át a Pusztán… Jól fel van vértezve, ki gyáva, érezze, rettenthetetlen hős, bátor lovag, s erős… Kedves és aranyos, napot bearanyoz, szókincse bővített, ne hidd, hogy szédített… Minden szavad lesi, kedvedet keresi, holdastul csillagot, virágról illatot, madárról szárnyakat, otthonnak várakat elibéd leteszi, gőgödet legyezi. Ígér … Olvass tovább

A vers

A vers felszabadít, akkor is, ha írod, és akkor is, ha olvasod, ha a költemény minden betűje igaz, neked vigasz, s tán másnak is, ezt nem tudhatod. A vers elandalít, akkor is, ha vidám, és akkor is, ha szomorú, erőt meríthetsz belőle, s egyszerre csak érzed, múlik bánat, múlik bú… A vers jóbarát, akkor is, … Olvass tovább

Karantén történetek: Tizenkettedik történet: A kismacska

Most kellett rájönnünk, hogy igazából nem történik velünk semmi megváltoztathatatlanul fontos az életben a halál kivételével. Mert az aratott az elmúlt két évben! Arra is rájöttünk, hogy sokszor előre, hosszú időre programozott életünkben talán ez az egyetlen momentum, ami nem programozható. És még valami! Sokkot, sokaknak tragédiát okozott az a felismerés, hogy az említett, váratlan, … Olvass tovább

Új világ

Mindannyiunkat megviselt ez a járvány, Fáztunk, féltünk, sötét lett a világ, Féltettük szeretteinket, álltunk árván. Süket csönd ült a házakon, sehol egy virág. Szél süvített az utcákon, Bezártak a boltok, Sok öreg házban a hideg járt, Senki nem volt boldog. A városokban tisztább lett, de sírt a levegő, Mindenki lehajtott fejjel járt, Napot felhő védte, … Olvass tovább

A költészet (napjára)

Az nem baj, hogy sokan írnak, sok szép gondolat születik, ki örömet oszt, mások sírnak, s az élet értelmét keresik. Csak azt ne gondold,egy -két verstől már tiéd lett a Parnasszus, babérkoszorút képzelsz fejedre, örök dicsőség neked a “juss”… Aztán mégis, teli hibával -Helyesírás istene el ne hagyj!- jelenik meg némely versed, kicsire nem ad … Olvass tovább

Volt egyszer: Tizenhatodik történet: „Volt egyszer…” /Igaz történetek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskola. Pontosabban, nekem kettő. Negyvennégy éven át tanítottam magyart és németet összesen két általános iskolában. Sok szép emlékem van mindkettőből. Szerencsém volt, mert a hobbim és a munkám azonos irányba vitték életemet, gondolkodásomat. Sokáig nem gondoltam, hogy az iskolán kívül is „van élet”.Összesen hatvan évet töltöttem az … Olvass tovább

Anyák napi vers /Édesanyámnak

Álmomban ma nálam jártál, szelíd hangon dúdolgattál, simogatva betakartál, nagy nyugalmat árasztottál. Felébredve Téged látlak, hajlott hátad, fájós lábad, betegséged fájón bódít, vidámságod mégis hódít. Látom, lassan elfáradtál, nehéz lépned, elbágyadtál, ámde dolgozol, mint régen, édesanyám, neked ragyog minden csillag fenn az égen. Gyermekeid nem felednek, unokáid emlegetnek, nincsen ünnep, nincs hétköznap, hogy mi ne … Olvass tovább