Filozofikusan apevákban

és tankákban… „Vers” Helyett, Ezeket Írjuk! Másként Festett képeket… Naplemente: szép. Szavakban festőiség. Tömör a gyönyör. Bíborszínű égalja, Szempár tűnődik rajta. * Lét, Nem lét, Hatása Mit sugallgat? Kell még küzdeni! Pók szőtte selyem, Szálán élet hintázik. Most még nem szakad… Rég volt! Vajon lessz-e még? Küzdj érte, közel a vég! * Old Lelked Gúzsát … Olvass tovább

Mindig félúton vagyok…

Valahogy, honnan, mindig félúton vagyok, Remélem, innen én bárhová eljutok. Talpam alatt halkan görögnek el a kövek, Önzetlenül nem állok útjába senkinek. A múltam mind rám zúdul a most felé, De hegyek nem zúdulnak lábam elé… Úgy tűnik, bármerre, mindig félúton vagyok, Az életem így alakult, kicsi maradok. Félek, de alólam nem fogy el az … Olvass tovább

A világ oly’

(Septolet) Világ oly’, mintha Züllötten aranyos, Tán’ kapatos Is volna… Min mulatott? Vagy múlatott? Elhagyott? * (Anaforás, 10 szavas duó) Megoldás: életállást kellene változtatni, Megoldás nem lehet, újra kellene születni… * Világ oly’ nekünk, amilyenbe születtünk, Világot… sorséknál kik rendelték nekünk? Vecsés, 2021. január 31. – Kustra Ferenc József – íródott: önéletrajzi írásként.

Stráfkocsi

Reggel lovam zabolom, S stráfkocsi előtt dolgoztatom… Széna vacsora. Reggel zabot kap, mert húzza a terhet, este pihen, illatos szénát eszeget. * Este még megpaskolom, Majd bemegyek, más dolgom nincsen. Asszony vacsora… Hálás szívvel megpaskolja, majd bemegy a házba, őt is vacsora várja… Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. -Kustra Ferenc József- … Olvass tovább

Elvesztem az arcom

Már én is igen unom, hogy a számon. Csak panasz szava tódul elő vádlón, De egyedül vívom dicstelen harcom, Közben szép lassan elvesztem az arcom. Hiába van hű, szamuráj szellemem, Ha azt alkalmazni nincs segedelmem. Pedig a hovatartozás nagy erő, Amit csak én tudok és miért nem ő? Mint egy Ronin kóborlok a semmibe És … Olvass tovább

Furfang

A furfang biz’ az a fegyver Mely azé, ki szólni nem mer Vagy szólnia nem célszerű, Mert ellenfél nagyérdemű. Létezik furfang a női, Ezt férfiaknál beveti Ki kellőn okos, nőies. Az eredmény nem kétséges. Ravasz fő sajátossága Furfangos gondolkodása, Melyet, ha kell, jól kihasznál, Gondolatban messzire száll. A másik eszén túljárni, Gondolatai közt játsz’ni Őt … Olvass tovább

Őrkutyák

Játszok ma két nagy őrkutyával, Szembenézek nagyfogú pofával. Simogatom okos fejüket, Abban tartják kutya eszüket. Főleg az Ali vágyik erre, Ha megállok, bökdös, hogy gyere. Harapják a slag vízsugarát, S nem értik a nagy hahotát. Budapest, 1998. május 17. – Kustra Ferenc József

Őrködjetek!

(anaforás) Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim! Haza sorsa Önök kezében van! Kérem, tegyenek… itt mig élet van. Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim! Szeressék feltétel nélkül hazát, Piacon vegyék makói hagymát… Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim! Oly szép dolog a nemzetköziség… De még él a haza, nem tűnt el még. Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim! Gondozzátok magyarságot, hazát, Ne veszítse ezeréves múltját! Nagyságtok! Kigyelmetek! … Olvass tovább

Tegnap sétáltunk a kiserdőbe

Az utolsó őszi kirándulás… Tegnap sétáltunk a kiserdőbe, mert bizony régen voltunk kint az igazi zöldbe… Tegnap sétáltunk nem esett, de sütött nap… nem fújt a szél sem, jobb idő nem lehetett. Tegnap sétáltunk, pihenés vezette ötletet és a délután jobb nem lehetett Okos emberek mondták, hogy a zöldnek négyezer árnyalata van, de nem blöffnek. … Olvass tovább

A régi nők

(Bokor rímes csokor!) Tudod-e még kik voltak a régi nőid? Olyanok voltak, mint a kertben a fáid? Emlékszel régen bizony, hogyan is ragyogtak néked? Elájultál, ha arcodon meg simítottak téged. Emlékszel, hogy ha nő volt közeledben, dadogtál? Közeledtek, neked ragyogtak… jobban dadogtál! Ha nő közeledett hozzád, heves lámpalázad is lett, Ahogy közeledtek, neked még a … Olvass tovább

Csókos vacsora

Köd, délibábot játszik, Képzelteti is, hogy világít… Elázott kabát… Utca dermed, csöndesül, Párás ablak mögött emlék ül… Megfagyott reggel… * Otthon vár forró fürdő, Legelőm a forró kakaóm… Csókos vacsora… Falakon árnyék rebben, Kiskanál dalol a csészében… Mézes ölelés. Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. -Kustra Ferenc József és Gránicz Éva, – … Olvass tovább

Farkasverem az életem

(leoninus trió) Érzem, farkasverem az életem… Jézus, ha én abba belesem, A szerelem is elkerül engem… Jézus, kerülgess már engem. Szeretlek én és ha visszajössz hozzám, életünk lesz mániám. ** (tízszavas trió) Úgy érzem, csapdában él lelkem… Jézus, el ne engedj engem. Szerelem, lábam nyomod járja, Jézus, ölelj, legyen újra szívemnek határa. Szeretlek, te vagy … Olvass tovább

Tenmagad Uram!

Ne kíméld tenmagad Uram, adj erőt! Hadd vegyek teli tüdővel levegőt… Szeretnék már jó mélyeket lélegezni! De jó volna, egy jó életet élni… Adj már erőt, hogy éljem az életem! Mért haragszol, ellened nem vétettem… Vecsés, 2002. június 20. – Kustra Ferenc József

Az őszidőben…

Szolid napsütés. Ágak között sugara. Szökkenő fények. Este terül a tájra. De szűnik hajnaltájra. * Avar borítja, az ütött-kopott földet. Roppanó szőnyeg. Élet nagy szőnyegébe Süllyed láb… puhán lépve. * Élelmes állat, gyűjti az ennivalót. Gyors készülődés. Van pofazacskó raktár, Van, mi télre ásott már! * Sok eső esik, Megpuhítja a földet. Pocsolya tenger. Sár … Olvass tovább

Ősz a Kárpátoknak hegységében…

Feslik már a fű, Lassan, teljesen száraz. Fűzöld múlóban. Kárpátoknak hegysége, a vidékünk szépsége. * Leszánkáznak a Levelek. Vastag avar. Recsegő lépés… Körbe vesznek nagy hegyek, Dombok, rétek és terek. * Az őstermészet, Hosszú szunyókába kezd. Fenyő büszkén áll! Kis falukban csönd honol, Messze innen a pokol. * Kósza szélvihar Mezőn, réten, hegyeken. Száraz fűcsomók… … Olvass tovább

Hapták

Vigyázzba vágom magam, kérek és jelentek. A szavaim azonban a semmibe vesznek. Alázatosan jelentek, ez sem kell neki, Látom rajt’, ha szólok hozzá; ő a kuncogi. Tán most is csak csillogtatja, Janus álarcát? Pedig mohón innám, ha hihetném a szavát. Vagy ébredjek fel, a rossz álom már véget ért? Az élet igen rövid, nélküle mit … Olvass tovább

Az én remény velem van

Hétköznapi pszichológia… (Halmazrímes) Ebből csak egy és egyfajta van… mi maga a remény, A baj, hogy a sorsa is egy… az embernek, mi kemény. Még jó, hogy néha a meggyötört… már fáradó testem az enyém, De jó lelkem lapáttal hányja ki… rímek sokaságát, mi biz’ enyém. Fontos leszögezni, rímeim működnek… a lelkem és az esze … Olvass tovább

Vándorok dala

Ha leszáll az est, magamra húzom az éj sötét paplanát, Bekapcsolom éjjeli lámpám, az égbolt sok-sok csillagát. Fejem alá húzok egy nagy marék szénát, Magamnak dúdolom a vándorok dalát. Vecsés, 2012. szeptember 23. – Kustra Ferenc József- Írtam: önéletrajzi írásként.