Bent

Bent Messze, hegyekből kanyargó, köldökzsinór utak szállítanak, városokból, városok felé. Embertápláléka vagyok, beton rengetegnek, minden elemem útközben beszél a fákkal. Gyökerük beleszövi a tiszta pillanat létét, nyitott elmémbe. Egy massza leszünk. Túl képlékeny lények, fénnyel villant pillanata. Hagytam átszállni az időt magamon, fennhangon sírom: a belém fojtott vágyak kínját. Inog a mestermű! Óvatosan lépdelj a … Olvass tovább

Taníts engem

Szomjas vagyok. Föl kell kelnem, hogy ihassam egy kortyot, mert megfulladok. Fülledt a levegő, ventilátor kavarja csak a hőséget. Alszol, kicsike tested régóta figyelem. Alvás közben angyalszép vagy, ébren pedig banya. Boszorkány bájú. Aki lát, örülni kezd, mert ott van benned valami több, ami különbözővé tesz. Vágylak! Ha nem vagy velem, hiányzik a testem része … Olvass tovább

Magány és a Kávéfőző

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl… Na nem! Ez a mese nem egészen így kezdődött. Élt egyszer kicsi házban a Sötét tenger közepében lévő szigeten valaki, akit Magánynak hívtak. Egyszerű szerény lényecske volt, aki napjait nem élte csak tengette. Felkelt reggel, evett és az asztalnál ülve mereven maga elé bámult … Olvass tovább

Plafonról…

Plafonról… Lépni kellene már, mert megint nem úgy szólók hozzád… Vetületem annak láttat de régen nem az lakik erre, akit szeretsz. Elment. Lebegni jár, búzatáblák fölé. Sosem volt lényeges, hogy a szájpadlásomba akadt falat fojt-e vagy sem, mára színes álmok vágnak hátba és viszik szürke szőrmebundám, nyári mosodába. Tétova vihar tépdes tovább, kukoricalevél ernyő alatt, … Olvass tovább

Másik Nézőpont

Összetákolt mondanivalók gyenge, szuvas deszkaként elég instabilan tartják a fejem. A rendrakás közöttük régebben könnyebben ment. Mostanában hanyagabb és szétszórtabb vagyok, ettől lehet a gyengedeszkaság is. Határokat próbáló, önmagam legyőzős játékokkal töltöm leginkább az időm mostanság és másokon keresztül kapott életérzéseket igyekszem feldolgozni. A sok leírni való olyan összevisszaságot csinál, hogy nem is tudom, mennyire … Olvass tovább

Ki lakik a csigaházban?

– Senki! A puszta véletlen műve, hogy itt, épp ezen a helyen áll és állandóan hasra esel benne, mikor jössz! – üvöltözött a hangya a hőscincérrel, aki akárhányszor arra járt, mindig belebotlott a mészképződménybe és zuhanó röptében kérdezte: – Ki lakik a csigaházban? Persze ki mást, ha nem a szomszéd bolyban lakó hangyát idegesítette volna … Olvass tovább

Lefelé

Fölkeltem az út porából, saját magamból! Próbáltam letisztítani színes nadrágom, de rá kellet jönnöm, nem por van rajta, hanem sár. Minél jobban dörzsöltem annál jobban belevette magát az anyagba. Mégis mint egy eszement egyre erősebben akartam nyomát sem látni, így lett a színesből fekete. Botladoztam, de nem csodálkoztam ezen, nagyot estem, irdatlant. A fenébe kell … Olvass tovább

Olyanok

Olyanok Mert, az én álmaim olyanok, hogy hahotáznak mindenen. Ujjal mutogatnak, ocsmányan s közönségesen fetrengenek a földön. Felvillan tűzpiros szembogaruk. A húst felsercelik a képemről, azután számon kérő méltatlankodással, gyomor szájon rúgnak. Úgy kerülök melléjük a földre, hogy velük egy tőről fakadok. Az én álmaim olyanok.. Pofátlanok. Lekérik az égről a kéket és közelről mutatják … Olvass tovább

Gondolathordozó

Gondolathordozó És újra a hegygerincen kaptatok, emberlélek gyűjtő vagyok hátamon a zsákom. Húzom, magammal együtt felfelé, lépéseim lemorzsolják a vissza ösvényt. Napkeltét érnék, ha nem félnék a suttogásoktól, mert minden megértett szó a kétségek kútjába csurran, amit magamnak fúrtam. Halványat akartam pihenni, de órák óta csak egy helyben vagyok. Engedelmességet kérek az égtől, mely a … Olvass tovább

Meleg Takarók

Meleg Takarók Messze, s háttal állnak egymástól a közös síkúak. Összekapcsolódás nélkül, mozdulatlan, keskeny szájjal, homlokhoz emelt kézzel kémlelni próbálják a könnyű röptű pelyheket. Meddig? Meddig lehet egyhelyben állni, átfázottra váltva? Vagy egy bakancsban túl sok telet lejárni? Nehéz, rácsos lépések nélkül, nyomtalanul maradni, szagot sem hagyva, sajátságosat? Álderültséggel a szemsarkakban fél ébren ingázni? Delet … Olvass tovább

Végéről

Végéről Megmállott a nyár. A járdára terülő fakó vakolat, kavics morzsás, eltaposott, meleget tartó, fehér porladás. Közéjük kapaszkodom, becsukom magam. Leszek túlvilágon érett búzakalász, telet magához intő, őrölni valója, fekete malomnak. Kenyerednek kovász íze, sűrű fanyar lekvárral vastagon, sokszor átkenve. Megszárad héjam kezed között. Hat ujjú táltos mar ki onnan, hogy darával kevert étket gyúrhasson … Olvass tovább

Végjáték

Végjáték Belecsúsztatom a vízbe a lábam. Kishalak ússzák körbe, kíváncsiság győzi a félelmet, megkóstolnak… Olajzöld a tó vize bokámig takar, a vízfodrozódás hangulataim lenyomata… A túlpartig nézek, nem tudnék addig úszni, úszni sem tudok. Az elmélet visz át odáig. Saját világom letesz nádas közé. Szétnézek. Semmit se találok kagylóhéjat talán, üreset. Combomra nehezülsz. Átaludtad már … Olvass tovább

Fehér karcolat…

Fehér karcolat… Lombtalanná tettek az átlátók és leették rólam még a harsányságot is. Már hátrakötött kezeim faldossák, más szagú leszek a nyáltól, amit rám kentek. Ágak bordáim, rajtuk csúszom lefelé: szívemig. A székkel, ami részemmé lett lassan átfordulok a a lehetetlen masszájába. Fekete kendő szememen, csak tudom,hogy mozdulok, fülemhez vattaszerű tompán jut el a suttogás.. … Olvass tovább

Széttárt…

Széttárt… Széttárt karú angyalok állnak körém, ujjaikból szivárgó, szűrt fénnyel, mellkasomra szövik az időt. Látószögemben kettészelt életek, mint apró bolygók úgy keringenek, vonzanák erőn felül vissza a belőlük érdesre letörött részt. Gyenge légmozgás sodrást csinál, port kavar szemet szúrót, örök könnyezőt. Dézsában gyűjtöm az égből jövőt, benne arcod tükröződik, szemedből lopott álmatlanság vándorbotot farag nekem. … Olvass tovább

Neked menni…

Neked menni… Egybesuhant zöldek mellet, autóba zárt, átutazó lettem. Elmélkedem. Levélszárnyak pörögnek a kerekek után, megkavarja őket még a nyugtalan est előtti rajtuk áthajtás. Viszem az utat, az apró bogarak,fényszóró elől illannak az erdő felé, de a sötétből visszahívja őket a kíváncsiság: az utolsó ütközésig. Tócsák megcsapják az egyenletességet, felszisszennek alattam. Megkapaszkodom, elengedek, markolom,szorítom, ujjaim … Olvass tovább

Hiánytalanul…

Hiánytalanul… Lecsengenek lassan a szerelmek. A túlfokozott egymásra várva, fél ébrenlétekkel, megfárasztott. Ahogy viasztól a vízcseppek, kanócig el nem jutnak, az ölelések , épp úgy lecsúsznak rólam. Mint azelőtt vágytól a ruháim… bokámon megtekerednek. Pedig, minden ugyan úgy van, csak az érzés más benne. Teher vagyok, nehéz önmagamnak, tudom, hogy akarlak, csak kicsit pihenni kéne. … Olvass tovább

Csend járó

Csend járó Lábujjhegyen jár körülöttem a csend. Frissen mosott lepedő illata átfúj rajtam, szelet hoz az este, csepergőt. Esőt. Összébb húzom a kardigánom. Ahogyan a színes labdák, gurulnak az esernyők hazafelé. Eltolódik az álmom későbbre vágyom, eltenni a mát. Most megáll a város, lassul az idő, telibe fogja pillanatát a rohanónak, amit lát. Megtorpannak az … Olvass tovább

Nézz belém

Nézz belém Bennem esik az eső… Ezer öröm lánya, zsoldos vacsorája. Gyomrom helyére költözött az eszem, szoknyám alá kötött ezüstöm, combomra kék érméket ver. Visszavárlak.. Nem számolom már hányszor indulsz útra, úgy hogy szemedben nyomot hagyott vagyok. Fáradt harcosok ösvényei hajadba őszültek. Mint folyók futnak széjjel kezednek dombjain az élet vonalak, izzadtságvizet hordanak. Én az … Olvass tovább

Benned folytatott történetek

Elengedések 1. Amíg élsz, addig én is veled maradok. Dehogy! Külön utakat kell majd járnod, a sajátodat. Én elengedlek téged és attól,hogy nem élünk együtt te és én ugyan azok maradunk egymásnak. De te szültél, hát nem hagyhatjuk egyedül, azt, akiből születtünk… Már akkor is külön álló voltál, mielőtt ez megtörtént, de jajj, miért agyalsz … Olvass tovább

Az égről

Az égről Kiléptem. Huzatra várok, átsöprő légre, tollakból rakott, meleg ölem tovább áll tőlem. Fehér, ledér szirmaim, átutazók feletted. Láttál az ablakból, mandulát ettem és az illata hozott erre, a fogam alatt sercegő, homok álmot szemedbe szórt ropogás. Belépek. Nyitni neked. Lénylopó ruháid szétszórod.. Serpenyőben szalonna közt sistereg a mámor, olajmosolyom gyorsan elfüstölődik, zöldségek zamatával. … Olvass tovább