Bent
Bent Messze, hegyekből kanyargó, köldökzsinór utak szállítanak, városokból, városok felé. Embertápláléka vagyok, beton rengetegnek, minden elemem útközben beszél a fákkal. Gyökerük beleszövi a tiszta pillanat létét, nyitott elmémbe. Egy massza leszünk. Túl képlékeny lények, fénnyel villant pillanata. Hagytam átszállni az időt magamon, fennhangon sírom: a belém fojtott vágyak kínját. Inog a mestermű! Óvatosan lépdelj a … Olvass tovább