Ferenczi Jozsi Hol vagyok? Az este még, nyugodt lélekkel zuhantam az ágyam fehér párnái közé.Szemem lecsukva, s hallgattam, ahogy odakint csordogál az eső. Most, a visszhangjuk hallom, miközben azon tűnődöm, hogyan kerülhettem egy toronyház tetejére. Talán csak álmodom? Oly annyira hiteles, mint az amikor párnára hajtottam fejem és csak hallgattam az esőt, ahogy a szürke betonon koppan.Most, … Olvass tovább
Hol vagyok? Az este még, nyugodt lélekkel zuhantam az ágyam fehér párnái közé.Szemem lecsukva, s hallgattam, ahogy odakint csordogál az eső. Most, a visszhangjuk hallom, miközben azon tűnődöm, hogyan kerülhettem egy toronyház tetejére. Talán csak álmodom? Oly annyira hiteles, mint az amikor párnára hajtottam fejem és csak hallgattam az esőt, ahogy a szürke betonon koppan.Most, … Olvass tovább
Miért? Miért sírnak a fák? Levelüket eldobva egymáson gázolnak át, a nyár melegét lopva. Egymásba karolva sírnak águkat messzire dobva. Miért reszket a bokor ha átöleli a hűvös szél s lombjai közt járkál a tél. Lelkem koszorúba fonják örökzöld levelükkel, miért borítanak el s húznak furcsa magasba fel. Lennék friss harmatozás zöld levelük szélén, s … Olvass tovább
Elmúlt idők dalai Megőszült pillanatot fúj a szél, volt ifjúság dalai csendülnek melyekre hajdanán táncot járt s a feltörekvő napsugárra várt. Tétova gyerekként álmodozott egy jó életet a halál előtt, s megannyi rejtélyes pillanatot mit gyerek képzelni tud. S íme ráncos tekintettel nézi elmúlt idők dalainak léptét, s kérdi:hova lett ami egykor volt fiatalság s … Olvass tovább
Rejtélyek ötvöznek Rejtsetek el titkok, fehér ruhám legyen csillag zápor mely zuhan,rejtélyek közé suhan. S a Hold és megannyi pillanat a titkok küszöbén állnak,melyek a létemmel vonatokra szállnak. Hova megyünk? kérdem.. s fülem nem találja a szavakat a csillagok nem válaszoltak, csak hallom zakatol a vonat mely maga után nem hagy nyomat s kérdem: Hová … Olvass tovább
(El) Ragozva Én voltam víz mi szaladt. Te voltál a kő mi maradt. Ő volt az iszap odalent. Mi voltunk a folyó. Ti voltatok a gát. Ők voltak bennünk a nád. Én voltam a fekete föld. Te voltál bennem a vetés. Ő volt az első termés. Mi voltunk az arató. Ti voltatok bennünk a muhar. … Olvass tovább
Ha volna egy pillanat… Mely örök illúzióként ábrándokba öltözve vágyakat szülne feketén és fehéren csalódásnak tűzében égetné lelkem talált vágyait. Ha volna egy pillanat… Mely súlytalanul nehéz s fölszállna az égbe csak szállna és szállna furcsa magasba fel s keresné talált vágyaim keserűen édes képeit, talán érezném azoknak elmúlt mézes perceit. Ha volna egy pillanat… … Olvass tovább
Eléget a tűz Ha eléget a tűz, koborló szél kísér hamvaim nyomán, vágtatva az idő lován. Mint egy világutazó, mint egy ólom színű volt idő,széttőrt hamvadó maradványai. Mint egy vágyutazó mely hamvaimat huzza furcsa magasba fel hol selyem kéz többé nem ölel. Súlytalan hamvaim haláltáncot járnak míg egy kék szempár táncosára várna. Míg némán táncolunk, … Olvass tovább
Hullámvölgy Kéz a kézben egyedül, édesen és keserün, hullámvölgyi léptekkel sétál gyöngy tekintetem. Csillagok közt zuhanás, hullámvölgyi landolás, valaki más vár reám a dombok másik oldalán. Hullámvölgyi földeken, sétál számüzőtt lelkem, mint egy évszázad őse, mint egy mesevilág hőse… Ahol vérrel írom a földre, egy megfakult szempárnak, testbe zárt nézéseinek utolsó röpke légzéseit. Ahol vallok … Olvass tovább
Csillagokba zárt álom Egy szívdobbanás,majd kettő, hangját viszi hüvős szellő, remegő ajkak beszélik egy elme álmát mesélik. Alszik a táj,csendes az éj, szél sodor egy száraz levélt, csak egy égő szempár nézi miként csend fedi el a tájt. Egy szívdobbanás,majd kettő, vágyak ezrei rohannak, az éj ablakán csendesen elhagyott álmok suhannak. Ő menne,követné őket a … Olvass tovább
Vérrel írom Vérrel írom a földre, szél tépett szőrös arcom ezernyi szilánkra tört ködfátyol gondolatát. Csüggedő tekintetem csendesen néz a felhőkre, melyeknek könnyeik elmossa, véres ködfátyol gondolatom. Vérrel írom a földre, egy megfakult szempárnak testbe zárt nézéseinek utolsó röpke légzéseit. Csüggedő tekintetem csendesen néz a felhőkre, amiknek fagyott könnyeik eltakarják véres gondolatom. De vérrel írom … Olvass tovább
Átkozottak Földje Ápol e föld és eltakar, míg csak nemzetek tapossák s termő földjét vérrel mossák, addig ápol e föld és eltakar. Bölcsőnk volt ami sírunk lesz, már közel a haláltusa, s mégis ápol és eltakar, ha jő a halál elkapar. Lesz majd itt más nemzedék. ápolja e föld és eltakarja, ha jő a halál … Olvass tovább
Rajzoljunk álmokat Rajzoljunk álmokat, feketén s fehéren dühősen és szerényen de rajzoljunk álmokat… Kisembernek betűt, zenésznek hegedűt, fiúknak lányokat, rajzoljunk hát álmokat. Rajzoljunk álmokat, sírva és nevetve, élve s néha temetve de rajzoljunk álmokat… Gyereknek szülőket, szülőknek gyereket, büszke hős ácsokat, rajzoljunk hát álmokat…. Rajzoljunk álmokat, szörnyeknek tündéreket, háborúknak békét s kávénak csészét… Rajzoljunk s … Olvass tovább
Metamorfózis Egyre közelebb az éghez, hol Nap és Hold váltakozik, ifjú lelkem mit se várva sorban állva várakozik. Mintha kozmosz darab lennék, személyes és személytelen ismerős meg ismeretlen mint a váltakozó napok. Mint egy örült csodálkozás, hol egyedüli,hol közös hol értékes hol fölös mint egy újabb változás. Létem mint egy evezés, néha régi néha új … Olvass tovább
Darabok Talán egyszer ledőlnek falak, s a téglába száműzőtt vágyak, mit falak mélységébe zártak megmaradnak néhány darabnak. Ezernyi darab minden pillanat, melyben a csend beszél tovább s még is a szél fújta odább, hová lett mi egykor volt? Talán megmaradtak falakban, ezernyi fal ezernyi rész mit művelt olykor nemes kéz s még is a szél … Olvass tovább
Az értelmen túl Testem zárjátok föld alá, lelkemet csillagok közé, létem szálljon felhők fölé, emlékem legyen feledés. Zárjatok lábaitok alá, törjetek szét szilánkokra, s engedjetek a szélnek bárhova is visz. Mintha nem lenne lét… valaki jőn,valaki megy, valaki volt,valaki lesz. s mégsem marad senki. Mintha nem lenne élet, csak illuzió az értelmen túl, hol a … Olvass tovább
Ég és Föld között Csak is egy álomkép volt, egy megőszült pillanat, egy elfeledett mosoly, egy álomképbe zárt fogoly. Csak szellő volt a tájon mi hirdette szabadságát. kínokba zárt tekintete nem mutatta zavartságát. Esőcsepp volt az ablakon, mi fentről lefele zuhant, felhökből kitőrt villámként, ég és föld között suhant. Hát ennyi volna a lét? egy … Olvass tovább
Hadd legyek Hadd legyek eltörött pohár, vagy földről felsepert szilánk, hadd legyek egy eltörött rész mit művelt egykor nemes kéz. Hadd legyek elhagyott álom, pince mélyén poros vászon, hadd legyek foltos repedt fal elhagyott, elfeledett dal. Hadd legyek elfojtott gondolat, mely nem gyötör nem mondogat, hadd legyek szemednek könnye mely néha magától jönne. Hadd legyek … Olvass tovább
Vallomások Vallok láncra vert életet, keresztre feszített sorsot, betonon koppant könnyet, szilánkokra tört csöndet. Vallok álmatlan éjszakát, párnákra hajtott ősz hajt, vallok egy utolsó ölelést, egy szél sodort kihült érintést. Vallok egy meghalt nemzetet, arccal lefele temetett vértanút, vallok otthont,házat,hazát de vallok véget nemérő csatát. De vallok fénylő szempárt, remegő pirosló ajkat, vallok egy féltve … Olvass tovább
Lángoló félholt Lángol,lassan már félholt, túlélte de mégis meghalt, szép csendesen ő is elhalt, félholtan lángok közt látták, örömükben gatyába rázták, túlélte de mégis meghalt. Félholtan élte túl, futott mint mezei nyúl és túlélte de mégis meghalt. Lángok között találták, elégtek a faládák mentették a palántát de ő túlélte félholtan s ime mégis meghalt. Lángok … Olvass tovább