Károly JuditKöltözés 2. Nagyon örült a költözésnek, tudta, ez a legjobb, amit tehet. Majd fog ő tavasztól őszig füvet nyírni, locsolni, gyomlálni, fát metszeni, aztán söpörni, folyton söpörni, hol a megállás nélkül hulló száraz faleveleket, hol a havat! Bajlódni a kéménnyel, kerítéssel, a kapuval vagy a garázzsal! Nem, köszöni szépen, ő inkább elköltözik! Egy lakásba, ahol … Olvass tovább
Költözés 1. A fák kopasz ágai kérőn nyújtóztak a januári szürke ég felé, mintha jobb időért könyörögnének, ahogyan a koldusok nyújtják tenyerüket étel-ital reményében. Az ég, mint mostanában mindig, egyöntetűen szürke volt, egyetlen felhő sem úszott rajta, ami azt a benyomást keltette, hogy ez már mindörökre így marad. Az erős széllökések meg-megcibálták az ágakat, melyeken … Olvass tovább
Bénító magány Mintha fejreállt volna az idő, mintha minden logikának ellentmondva, tébolyultan visszafelé forgott volna – mindenből előbb volt az utolsó, majd utána az első. Előbb volt az utolsó karácsony, Újév, születésnapok és egyéb ünnepek, amiket együtt töltöttek, majd azután az első – már nélküle. Az első magányosan töltött házassági évforduló, az első Mindenszentek, amikor … Olvass tovább
Optimizmus Amikor életünk legsötétebb szakaszát éljük, örülnünk kell, hiszen ennél már csak jobb jöhet. Ahogy a természeti katasztrófák után – legyen az árvíz, földrengés vagy vulkánkitörés – a romeltakarítást követően fokozatosan helyreáll a rend, visszatérhetünk a normális életünkhöz. Vagy egy súlyos betegség után, amikor már azt hittük, minden veszve, a műtétet követő hosszú, keserves lábadozás … Olvass tovább
Soha többet nem fog már hazajönni Melindának Az öregasszony egy könyvvel az ölében, fáradtan, gondolataiba merülve ült a napsütötte kert egyik fehér székén. Szerette a napot, a friss levegőt, szerette a kertet, bár nem volt az a hagyományos virágoskert, nem fogadtak kertészt és nem ültettek virágot, egyszerűen csak hagyták, hogy nőjön a fű, fa, a … Olvass tovább
Georges-Olivier Châteaureynaud A szaxofonos fiatalember Nézőnek születtem. Sokáig páholyból néztem a világot. Míg mások tevékenykedtek, sürögtek-forogtak, majd kimerülten a vesztükbe rohantak, én visszavonultan éltem, szemlélődtem, mindentől távol maradtam. Tartózkodó, zárkózott voltam. Kinek, minek tartogattam magam, Istenem? Senkinek és semminek. Egyszerűen úgy véltem, léteznek tartalmatlan életek, mint ahogy vannak üres belsejű rákok vagy diók. Nem panaszkodtam. … Olvass tovább
Nyakast mennyei boldogság tölti el Paul Emond Nekem, Nyakasnak azzal kezdődött a napom, hogy kiesett az egyik fogam. Az egyik elülső fogam. Egy szép reggel, felkeléskor. Gépiesen megnyomtam a fogat a nyelvemmel, és a fog kiesett. A feleségem rám nézett: – Nyakas, tényleg szörnyen csúnya vagy azzal a hiányzó fogaddal, elhagylak. Szedte a sátorfáját és … Olvass tovább