Juhász Magda2

Összes megtekintés: 6 

Összes megtekintés: 6  Árad a szélben a bánat, alszik a fán a dió, koppan a zápor a sárban, hallgat a mennyei szó. Sárgul a fáknak a lombja, készül az őszi uszály, hajnali szél szerenádja zúgja, hogy halni muszáj.

Összes megtekintés: 109 

Összes megtekintés: 109  Marakodj ember A kéklő ég, a nyárral odalett, szélvész száguld a háztetők felett. Mennyi dísz és mennyi pompa, hullik most le az avarba. Nézd, az esővel kivert föld alatt, királyok és koldusok alszanak. Köztük nagy már a békesség, nincs vita, és nincs különbség. Csak felettük dúl egyre még a harc, akinek sok van, … Olvass tovább

Összes megtekintés: 112 

Összes megtekintés: 112  Karácsony, háború idején Mikor a fenyőfán gyertya gyúlt, a földre éppen bomba hullt, és szép lett a karácsony éjjel, – hófehér hó, terítve vérrel. Mikor a fenyőfán gyertya gyúlt, az emberi faj megvadult, döngött katonacsizmák talpa, országok vergődtek alatta. Amikor a bomba földre hullt, a szeretet is meglapult, és Jézus Krisztus ünnepére, szégyent … Olvass tovább

Összes megtekintés: 153 

Összes megtekintés: 153  Felragyogni De jó volna künn a réten, lefeküdni bűvös éjben, felnézni a csillagokra, mint ragyognak, mint ragyognak. Beszívni a rét illatát, hallgatni a föld moraját, megérezni, hogy titokban, sok ember szív összedobban. De jó volna künn a réten, csillagfényes, bűvös éjben szívdobbanást meghallani, és a rétről felragyogni, felragyogni. Szigetbecse, 2007.

Összes megtekintés: 152 

Összes megtekintés: 152  Elmúlás Őszi levelekből őszi levéltenger, sodorja a szél, ujjongó örömmel. Végre szüretelhet, kopasztja a fákat tépő kezei közt csontkarokkal állnak. Szállnak a levelek, végső táncot járnak, tudják, hogy tavaszra, már hiába várnak. Hiába virul ki tavasszal a föld, őszi levelekből soha nem lesz zöld.

Összes megtekintés: 104 

Összes megtekintés: 104  Eljött az ősz Nézd kedvesem, eljött az ősz a fákon már szélvihar táncol, és udvarunkban a sok dió csörögve hull, a fáról. Háztetőnkről galamb figyel, és amint a dió megreped, csendesen suhanva felkapja, s viszi a dióbelet. Az utcákon sietve járnak, bár az őszi nap tüze heves, októberben nehéz elhinni, hogy ily nagy … Olvass tovább

Összes megtekintés: 214 

Összes megtekintés: 214  Rád gondolok Mikor rád gondolok, a szívem megremeg, és hozzád száll csendesen a jegenyék felett. Mikor rád gondolok, dalol a sok madár, és nem tudlak feledni, – soha már.

Összes megtekintés: 201 

Összes megtekintés: 201  Elhagyott a régi lány A bennem lakó ifjú lány, elköltözött egy délután, itt hagyva nékem lomjait, szerelmeit és vágyait. Minden hiába, nem lelem, miért is tette ezt velem? Fiókom mélyén van talán a régi kedves ifjú lány? Jöjj vissza és ne légy gonosz, reményem egyre-másra fogy. Megvan, már látom, ám a lány csak … Olvass tovább

Összes megtekintés: 240 

Összes megtekintés: 240  Egyedül Egyedül állok a parton, hallgat a nyári este, a víz fölött pára lebeg, és a hold megbújik benne. Suttog a nádas zizegve, halk szava róla mesél, múltat idéz a sötétben, s ringat a nyár esti szél Emlékek hullnak szívemre, kibomlik sok kedves kép, jön felém újra a parton sietve, úgy ahogy rég. … Olvass tovább

Összes megtekintés: 277 

Összes megtekintés: 277  A pacsirta Mikor az ég körbefogja, és gyönyörű dalát a földre ontja, lelked megtelik üdvösséggel, mert nincs rá szó, amit akkor érzel. Az ember csak hallgat, és nem érti senki, hogy tud egy kis madár, – ily’ csodát tenni.

Összes megtekintés: 159 

Összes megtekintés: 159  Búcsú a nyártól Nemsokára vége a nyárnak, börtönöm lesz majd a szoba, nem látjuk egymást az úton, nem látjuk talán már soha. Nemsokára sárgul a levél, foszlik ruhája a nyárnak, esőtől ázott őszi fák, előttünk zokogva állnak.

Összes megtekintés: 309 

Összes megtekintés: 309  Csak hallgasd Hallgasd az éj zenéjét, hallgasd az éneket, a tücsköt amint zenélve, fájón kéreget. Nem pénzt akar ő, nem is aranyat, szeretetet koldul, a csillagok alatt. És zenél, zenél, zeng tőle már a határ, míg csőrébe nem kapja, egy fekete, zord madár. (A költőkről)

Összes megtekintés: 286 

Összes megtekintés: 286  Hogyha lennék… Hogyha lennék fűzfa lombja, fűzfa karom elringatna, és ha lennék kis madárka, minden dalom hozzád szállna. És ha lennék búvó patak, eloltanám a szomjadat. Vagy ha kósza szellő lennék, arcod körül lengedeznék. Lennék lábnyom, út porában, csillagfény az éjszakában, rosszkedvednek múló perce, napsugár, mely melengetne, lennék kéz, mely megkeresne, téged hozzám, … Olvass tovább

Összes megtekintés: 352 

Összes megtekintés: 352  Hol vannak a rigók? A kertben ülök néma csendben, és várom a rigók énekét, hársfa levélen lebeg a nyár, kizárva utcáknak zord neszét. Kedvelt rigóim messze tájra elszálltak, s míg én ostobán vágyom a sárgacsőrű dalra, rikolt egy vércse a póznafán. Verebek cserregik köröttem: – Hogy az értelem most rájuk vár. Feketén száll … Olvass tovább

Összes megtekintés: 157 

Összes megtekintés: 157  Az életről Mondják, hogy az élet csupa nyűg, mint nehéz teher ül válladon, hogy néha jut csak egy-egy morzsa az asztalodra, ha vállalod, hogy megdicsérsz minden rossz gúnyát, és átgázolsz embertársadon. Mondják, csak szeretni jó, de ó! A szomszédnál szebb virág virít. Mit ér az élet, a bús világ, ha másnak juttatja kincseit? … Olvass tovább