Arthur Z. Balogh Egy őszi este kezdődött minden, a Hendaye-i állomás előtt. Spanyolba a vonat csak éjfél felé indult. Sok ideje volt. Nehéz felhők jöttek át a Pireneusokon a tengerpartot ostromolva. Már kora délután elsötétült az ég, és a szitáló esőtől minden barátságtalanná vált. Nem tudott a nedves padra leülni. Az egyik kijáratban állt zsebredugott kezekkel, böröndjével lábai … Olvass tovább
Balogh Arthur: Fények Végtelen folyosók, lépcsők, és néptelen termek, melyekben csak a látogatók moraja és lépteik emléke lebegett. Mindent az éj takart. Csak az ajtók fölötti felírás: »Kijárat« vörös lámpája volt az egyetlen látható fény. Bágyadt derengés szűrődött át a hatalmas ablakokon. A folyópart lámpái az üvegek közötti keresztfa képeit rajzolta a festményekkel kárpitozott falakra. … Olvass tovább
Arthur Z Balogh: Idegenek Meglepően hasonlítottak egymásra. Első látásra csak egy jó megfigyelő fedezhette fel a nyilvánvaló fizikai és korkülönbséget. Mind az öten óriások voltak. Fejük hosszúkás, mint a spanyol festményeken, és a haj hiánya nyilvánvalóvá tette tökéletesen ovális formáját. Kiguvadó szemük nagyságával ellentétben különösen apró fülek simultak fejükhöz. Csak a szemek körül volt egy … Olvass tovább
A tükör másik oldala A „Mapendano” club minden szombaton zsúfolt volt a bennszülöttek szerint szép Kinshasa városában, de hétközben szomorúan üres. Cobrin a bárpult előtti egyik magas bárszéken üldögélt, mint a három másik fehér, és whisky-kólával telt pohara fenekét nézte. Italát mazútnak hívták, mint a dízelmotorokban használt üzemanyagot. Az afrikai bártender unottan úgy tett mintha … Olvass tovább
A dinoszauruszok vége Carnavon nem értette miért volt kihalt a város. Két óra tűnt el az életéből. Pontosabban, nem tudta mi történt ez idő alatt. Óráján megnyomta a gombot és egy kellemes érzéki női hang suttogta: 18 óra 44 perc és 10 másodperc. Korábban, 16 óra negyvenkor a moziban volt. Egy félig üres terem. Ebben … Olvass tovább
Sally Sally szépségével csak butasága volt egyenlő. Csodálatos fekte ruhája úgy csillogott mint tekintete amikor úrnőjére nézett. Annyi minden volt ebben a tekintetben. Végtelen szeretet, vak bizalom és valami megmagyarázhatatlan érzelem mint a megértés. Nem tudom, hogy valóban buta volt-e? Ritkán láttam néhány alkalom adtán és csak rövid ideig. Amikor először mentem Almához, ő mondta, … Olvass tovább
Cyber szerelem Arthur Z. Balogh Franciàbol forditotta: Ràdi Ildiko édité – Nem, ne ítéljük el a házasságon kívüli kapcsolatokat. Nem tudjuk, hogy miért. Faber hosszasan nézte teacsészéjét. A forró víz gőzölgött és a teazacskóból színes felhők gomolyogtak. Rodriguez zavarban volt. Maga sem értette, hogy miért siránkozott Faber vállán családi problémáiról. Alig néhány hónapja a felesége … Olvass tovább
A léptek nyoma – Valóban elmentek? – Öt nap múlva. Két napra van szükség mindent ellenőrizni. Soha nem képzelte, hogy az utolsó napok ilyen nehezen telnek majd. Évek óta tudták, hogy egy szép napon menni kell. Volt idejük megszokni a gondolatot. Tíz éve kezdődött a kiképzés. Az asszonnyal előbb hosszan latolgatták az egyedülálló ajánlatot. Ő … Olvass tovább
Az álom – Az álom. Az álomról beszél nekem? Holczer poharát letette, de tekintetét nem vette le róla. Barátja is sört ivott, ám nem a buborékokat, hanem a szemben ülő arckifejezését kutatta. – Egy rögeszmévé vált – folytatta Holczer. – Be kell vallanom, hogy egy rögeszme. Tudnia kell, hogy éjjelenként legalább kétszer visszatér az álom! … Olvass tovább
Utolsó fázis Az előtte cikázó jégmadár kék villanása néhány pillanatra elterelte a figyelmét. Horgászbot a kézben, az úszódugó mozdulatlan várt a ránc nélküli vízen, a tavirózsák közelében. Bogarak cikáztak a levegőben, méhek részegeskedtek apró színes virágokon, és távolabb locsogó vadkacsák mosakodtak. Kellemes, tóparti nyári délután volt. Szeme sarkából vette észre a dugó borzongását. Majd újra … Olvass tovább
49 De a nyàri örömök előtt még itt volt a tavasz. Màjus. Tervbevették, hogy két hétre lemennek édesanyjàhoz. Egy fürdővàrosba. Mennek majd ebéd utàn fürödni a termàlfürdőbe. Elnyúlni a füstölgő meleg vízben s körülöttük szàzados öreg fàk. Pihenve szótlanul hallgatni amit az ismeretlen szomszédok meséltek. A gyerekek “Papy museaunak”(lefordithatatlan!) keresztelték a jó métermàzsa súlyú öreg … Olvass tovább
43 A tél volt a legnehezebb. A hideg miatt nem ment sétàlni, csak vàsàrolni ment ki a szélrohamokba. Különben csak az ablakok mögül nézte a rossz időt. Végül mégis csak megérkezett a szép idő, a fény, és a langyos levegő újra kellemes volt. Kimehetett nézni a vilàgot, egy padon ülve olvasni az ujsàgot a zöld … Olvass tovább
39 Azelőtt nem volt ideje gondolkozni, az élet elfoglalta minden percét. Élni próbàlt. Nem volt ideje gondolkozni, vagy verseket és regényeket írni, szimfoniàkat komponàlni, vagy új Mona Lisàt festeni, történelmi titkok utàn kutatni, és annyi màs mindent, amihez idő kell. Képtelenség megirni a “Varàzshegyet” vagy egy hegedűkoncertet komponàlni, ha reggel hatkor kell kelni és munkàba … Olvass tovább
35 Sokszor gondolt a munkanélküliségre. A közös pont a munkanélküli és a nyugdijas között a naplopàs volt. Az egyetlen különbség, hogy a nyugdijas nem nyugtalankodottt a jövőért. A jövő bezàrult előtte, mögötte volt. Csak a halàlfélelem volt egyetlen aggodalmuk. A munkanélküliek segélye az idő múlàsàval csökkent, amig a nyugdijasoknak örökre biztositva volt sőt, időnként emelték … Olvass tovább
30 Madrid. Egy hotel a Plaza de Oriente-n a Palacio Réal-lal szemben. Az àgyban hallgatta a café Orientében éneklő gitaristàt. Különös spanyol ének, végtelen szomorúsàg és szenvedély keveréke. Làtni a Plaza de España és Cervantes emlékmuvét a szélmalmokat tàmado don Quichotte és huséges szolgàjàt. Délutàn és este sétàlni a tomegben a Plaza Mayor voros téglàs … Olvass tovább
24 Minden reményét az egészségére összpontosította. “Remélem, hogy jó egészségben leszek a jövő héten, vagy a jövő hónapban.” Nem mert messzebbre nézni a jövőben, egy évnél messzebbre. Hivatalosan nem volt már alkotó. Hivatalosan nem volt fiatal. A fiatalok mindég jó egészségben vannak. Azt gondolják, hogy jó egészségben. Örökké élnek még betegen is. Az idősebbeknek a … Olvass tovább
19 Óráját nézte. Ideje volt hazamenni. Miközben úgy sétált, mint soha azelőtt, elrepült a délután. Élvezni a napot egy padon ülve. Körülötte újból megváltozott az utca képe. Egy fáradt, elcsigázott, kimerült tömeget hányt ki magából a földalatti. Merev nézésű, szótlan férfiak és nők siettek s úgy szóródtak szét minden irányban, mint megzavart verebek. Elindult és … Olvass tovább
15 A kis tér padján néhány öregember és öregasszony és egy szundikáló csavargo nézték egymást őrölve emlékeik. Öregek. Kénytelen volt megállapítani, hogy még mindég különbséget tesz közte és a többiek között. Pedig o is megöregedett. Mert a nyugdíjasok idősek. Tegnap óta öreg volt. Joga volt a padokon egy ülőhelyre egy csavargo és más elveszett között … Olvass tovább
Régi birodalma volt a konyha. Szerette készíteni az ételeket, a húst, a tésztát, a levest és a főzeléket. Csalàdja szerint a világ egy kitűnő szakácsot veszített benne. “Papak egy tokéletes férfi” és a felesége kedvesen megcsókolta. “Ez igaz, de egy összehasonlíthatatlan férjet és apát nyertetek!” “Csak addig amig nem találkozom Sharon Stoneval.” Basic instict filmje … Olvass tovább
6 A kánikula. Mint most: nyáron. Harmadik élete legboldogabb korszaka alatt mindég nyár volt. Örökké sütött a nap, még az esős évszakon is. Jó fullasztó száraz meleg. Tekintete messze hordott a ház elött. Bozót, mindenütt bozót. A kert elött elnyúló aszfaltozott úton ritkán gurult más kocsija. Időnként hosszú sári féle színes anyagba csavart fecsegő asszonyok … Olvass tovább