A tenger tàncosa

A tenger tàncosa Húszéves korában úgy siklott a hullámokon, mint egy balett-táncos. Valódi nevét senki nem ismerte, de az újságírók Surfing Jacknak keresztelték. Mikor a tél nyárrá változott, megjelent a tengerparton. Seignosse, Hossegor, Labenne vagy Ondres tengerpartját Biscarostól Biarritzig a széltől és az óceán hullámtöréseitől függően látogatta. A nyaralók felismerték a szörfözők között – nem … Olvass tovább

Egy zseniális felfedezés

Egy zseniális felfedezés Kifulladva, elhúzódott Aotól. Letérdelt és néhány percig nézte a mozgó árnyakban tehetetlen kedvesét, széttárt combokkal. Távolabb, a barlang sötét mélyében hallotta a többiek nyögését. Lassan fölállt, hogy megnézze a kinti sötétet. Tűzlángocskák futkostak a félig elhamvasztott fahasábokon, és a fény óriási árnyékát táncoltatta barlangjuk bejáratánál. Mialatt ő az éjszakát bámulta, Ao oldalára … Olvass tovább

Közömbösség

Közömbösség Anya kórházban van. Hanyatt fekszik mozdulatlanul, nyitott szemekkel. Nem jön a szobába napfény a félig leeresztett redőny mögül. A falra akasztott tévé képernyőjén árnyékok surrannak. Szobatársa egy folytatásos darabot néz. – Anya, jól vagy? Az éltes asszony lánya az anyja fölé hajol. – Itt vagyok, hallasz Mama? – Próbálkozik, és mély ráncokkal barázdált homlokát … Olvass tovább

A szobàmban

A szobàmban A szobámban ülök az ablak előtt és az eget nézem. Ott fent, egy fehér vonalat húzó picike repülőn akad meg figyelmem. Több mint száz ember ül a gépben. Én egyedül vagyok itt. A távolság. Ha ott lehetnék. Rögtön. Egy álom. Talán egy szép napon képesek leszünk rá. Elképzelem, hogy néhány évezreddel előbb Athénban … Olvass tovább

Egy hosszú nap

Egy hosszú nap Nem tudta hány óra. Régóta elfelejtette az idő múlását. Nyáron egy parkban aludt, és télen, mint most, az éj beköszöntével, kartonokon egy kapu alatt. Egy padon ült. Szerencsére nem esett, de a hűvös keleti szél a régen szebb időket látott kabátja alá szivárgott. Mintha ködön keresztül látná maga körül az embereket. Az … Olvass tovább

Képek

Balogh Arthur: Képek – Kik ezek? Nézte a terem közepén táncoló párt. Hajladoztak, forogtak, egymástól eltávolodtak, majd újra összesimultak egy elbűvölő zene ritmusára. – Ginger Rogers és Fred Astaire – válaszolt a titkár. Számára ismeretlen nevek voltak. – Hol találtad ezeket a képeket? – A táncolóknak emberi formájuk volt hihetetlen vékonyságuk ellenére. – Az Orion … Olvass tovább

Helyzetváltozás

Egy őszi este kezdődött minden, a Hendaye-i állomás előtt. Spanyolba a vonat csak éjfél felé indult. Sok ideje volt. Nehéz felhők jöttek át a Pireneusokon a tengerpartot ostromolva. Már kora délután elsötétült az ég, és a szitáló esőtől minden barátságtalanná vált. Nem tudott a nedves padra leülni. Az egyik kijáratban állt zsebredugott kezekkel, böröndjével lábai … Olvass tovább

Fények

Balogh Arthur: Fények Végtelen folyosók, lépcsők, és néptelen termek, melyekben csak a látogatók moraja és lépteik emléke lebegett. Mindent az éj takart. Csak az ajtók fölötti felírás: »Kijárat« vörös lámpája volt az egyetlen látható fény. Bágyadt derengés szűrődött át a hatalmas ablakokon. A folyópart lámpái az üvegek közötti keresztfa képeit rajzolta a festményekkel kárpitozott falakra. … Olvass tovább

Idegenek

Arthur Z Balogh: Idegenek Meglepően hasonlítottak egymásra. Első látásra csak egy jó megfigyelő fedezhette fel a nyilvánvaló fizikai és korkülönbséget. Mind az öten óriások voltak. Fejük hosszúkás, mint a spanyol festményeken, és a haj hiánya nyilvánvalóvá tette tökéletesen ovális formáját. Kiguvadó szemük nagyságával ellentétben különösen apró fülek simultak fejükhöz. Csak a szemek körül volt egy … Olvass tovább

A tükör másik oldala

A tükör másik oldala A „Mapendano” club minden szombaton zsúfolt volt a bennszülöttek szerint szép Kinshasa városában, de hétközben szomorúan üres. Cobrin a bárpult előtti egyik magas bárszéken üldögélt, mint a három másik fehér, és whisky-kólával telt pohara fenekét nézte. Italát mazútnak hívták, mint a dízelmotorokban használt üzemanyagot. Az afrikai bártender unottan úgy tett mintha … Olvass tovább

A dinoszauruszok vége

A dinoszauruszok vége Carnavon nem értette miért volt kihalt a város. Két óra tűnt el az életéből. Pontosabban, nem tudta mi történt ez idő alatt. Óráján megnyomta a gombot és egy kellemes érzéki női hang suttogta: 18 óra 44 perc és 10 másodperc. Korábban, 16 óra negyvenkor a moziban volt. Egy félig üres terem. Ebben … Olvass tovább

Sally

Sally Sally szépségével csak butasága volt egyenlő. Csodálatos fekte ruhája úgy csillogott mint tekintete amikor úrnőjére nézett. Annyi minden volt ebben a tekintetben. Végtelen szeretet, vak bizalom és valami megmagyarázhatatlan érzelem mint a megértés. Nem tudom, hogy valóban buta volt-e? Ritkán láttam néhány alkalom adtán és csak rövid ideig. Amikor először mentem Almához, ő mondta, … Olvass tovább

Cyber szerelem

Cyber szerelem Arthur Z. Balogh Franciàbol forditotta: Ràdi Ildiko édité – Nem, ne ítéljük el a házasságon kívüli kapcsolatokat. Nem tudjuk, hogy miért. Faber hosszasan nézte teacsészéjét. A forró víz gőzölgött és a teazacskóból színes felhők gomolyogtak. Rodriguez zavarban volt. Maga sem értette, hogy miért siránkozott Faber vállán családi problémáiról. Alig néhány hónapja a felesége … Olvass tovább

A léptek nyoma

A léptek nyoma – Valóban elmentek? – Öt nap múlva. Két napra van szükség mindent ellenőrizni. Soha nem képzelte, hogy az utolsó napok ilyen nehezen telnek majd. Évek óta tudták, hogy egy szép napon menni kell. Volt idejük megszokni a gondolatot. Tíz éve kezdődött a kiképzés. Az asszonnyal előbb hosszan latolgatták az egyedülálló ajánlatot. Ő … Olvass tovább

Az álom

Az álom – Az álom. Az álomról beszél nekem? Holczer poharát letette, de tekintetét nem vette le róla. Barátja is sört ivott, ám nem a buborékokat, hanem a szemben ülő arckifejezését kutatta. – Egy rögeszmévé vált – folytatta Holczer. – Be kell vallanom, hogy egy rögeszme. Tudnia kell, hogy éjjelenként legalább kétszer visszatér az álom! … Olvass tovább

Az utolsó fázis

Utolsó fázis Az előtte cikázó jégmadár kék villanása néhány pillanatra elterelte a figyelmét. Horgászbot a kézben, az úszódugó mozdulatlan várt a ránc nélküli vízen, a tavirózsák közelében. Bogarak cikáztak a levegőben, méhek részegeskedtek apró színes virágokon, és távolabb locsogó vadkacsák mosakodtak. Kellemes, tóparti nyári délután volt. Szeme sarkából vette észre a dugó borzongását. Majd újra … Olvass tovább

Örök vasárnap 10. befejező rész

49 De a nyàri örömök előtt még itt volt a tavasz. Màjus. Tervbevették, hogy két hétre lemennek édesanyjàhoz. Egy fürdővàrosba. Mennek majd ebéd utàn fürödni a termàlfürdőbe. Elnyúlni a füstölgő meleg vízben s körülöttük szàzados öreg fàk. Pihenve szótlanul hallgatni amit az ismeretlen szomszédok meséltek. A gyerekek “Papy museaunak”(lefordithatatlan!) keresztelték a jó métermàzsa súlyú öreg … Olvass tovább

Örök vasárnap 9. rész

43 A tél volt a legnehezebb. A hideg miatt nem ment sétàlni, csak vàsàrolni ment ki a szélrohamokba. Különben csak az ablakok mögül nézte a rossz időt. Végül mégis csak megérkezett a szép idő, a fény, és a langyos levegő újra kellemes volt. Kimehetett nézni a vilàgot, egy padon ülve olvasni az ujsàgot a zöld … Olvass tovább

Örök vasárnap 8. rész

39 Azelőtt nem volt ideje gondolkozni, az élet elfoglalta minden percét. Élni próbàlt. Nem volt ideje gondolkozni, vagy verseket és regényeket írni, szimfoniàkat komponàlni, vagy új Mona Lisàt festeni, történelmi titkok utàn kutatni, és annyi màs mindent, amihez idő kell. Képtelenség megirni a “Varàzshegyet” vagy egy hegedűkoncertet komponàlni, ha reggel hatkor kell kelni és munkàba … Olvass tovább

Örök vasárnap 8. rész

35 Sokszor gondolt a munkanélküliségre. A közös pont a munkanélküli és a nyugdijas között a naplopàs volt. Az egyetlen különbség, hogy a nyugdijas nem nyugtalankodottt a jövőért. A jövő bezàrult előtte, mögötte volt. Csak a halàlfélelem volt egyetlen aggodalmuk. A munkanélküliek segélye az idő múlàsàval csökkent, amig a nyugdijasoknak örökre biztositva volt sőt, időnként emelték … Olvass tovább