Arthur Z. Balogh Az utazó – Elfáradtam, Mémé! Kiss a fűre tett hintaszéken hintázott. Szemben, a fákkal elhatárolt kis kertben egy faszéken ülő idős hölgy preparált egy csodálatos tortát. Aprónak tűnő hatalmas gépek művelték a távolban a földet. Zajuk összeolvadt a bogarak és méhek döngicsélésével. – Fiatal vagy még! – Fakanállal kavarta a krémet és fejét egy pillanatig … Olvass tovább
Öt napja már, hogy porfüggöny takarta a planétát. A marsi holdak Földre küldött képein mindent takaró, átláthatatlan porfelhő volt látható. A miszió vezetői nem tudták aggodalmukat rejteni az újságírók előtt. A világ minden televíziója régi marsi képeket mutatott. A hírmagyarázó szakembe-rek életveszélyről beszéltek, ha a porfelhő nem szűnik meg. A hatodik napon váratlanul megpihent a … Olvass tovább
− Fúj a szél – Mentoruk a szétszakadt felhőre mutatott az okker színű égen. − Még nem érezni – nézte Vertes vezetőjüket. − Higgye el, hogy útban van a szél. Vezetőjük körül félkörben állva csodálták a vidéket. Csak homályos emlékeik voltak a föld alatti teremről, ahol a hatalmas szem csillogott és egy ismeretlen köszöntötte őket. … Olvass tovább
Lehajtott fejjel, görnyedve haladtak, de néhány méter után a szűk alagút kiszélesedett. Schuller lámpája egy hosszú és széles folyosót világított meg, ahol egymás mellett ketten is elfértek. Mellette Vertes kesztyűs ujjával a falat érintette. − Nézd, mintha selymes lenne! – kiáltott fel. Thomas mögöttük egy pillanatra visszafordult, hogy egy utolsó pillantást vessen a bejáraton beszűrődő … Olvass tovább
− Háromszáz év múlva könnyebb lesz lemenni antigravitációval. − Igazad van, de most háromszáz évvel korábban élünk! Mikor Vertes elégedetlenkedett valamiért, Sam Schuller barátja örömmel mondott ellent. Hosszú évekkel ezelött, első talákozásuk óta ez egy játék volt közöttük a Grand Canyonban mikor a Marsi útra készültek, Az acélkötelekkel biztosított mozgó erkély lassan merült a mélybe. … Olvass tovább
Január 15 Reggel öt óta hullt a hó. Az északi szél úgy tolta a kövér, fekete felhőket, mint egy puli a csordát. A terasz ajtót kinyitva látta, hogy minden fehér volt. Tíz centis hó takarta a kertet. Annyira esett, hogy nem látta az út menti fákat sem. Ébredéskor – szokása szerint – bekapcsolta az ágy … Olvass tovább
Mióta visszajött a repülőtérről egy leendő kliensre várt, és úgy találta, hogy nem egy karácsonyhoz méltó az üzlet. A járda szélén várakoztak a taxik, és az ötödik helyen sokáig várhatott. Ha csak egy csoda… Idén a karácsony kivételesen enyhe volt. Egy hete, hogy a hőmérő nem szállt tizenkét fok alá. Talán ez a magyarázata, hogy … Olvass tovább
« Nem könnyű az őrangyalok élete. Jobb híján ezt a nevet használom, mert erre kereszteltek az emberek. Pedig mondhatnám« villám őr »vagy« pont őr », nem is tudom pontosan, pedig az egyik ilyen név közelebb áll a valósághoz. « Mert nem vagyunk mi angyalok. Arról nem is beszélek, hogy az angyalok nem léteznek. Ez egy … Olvass tovább
Bolond volt ? Senki nem tudta, sajàt maga sem. Làthatólag normàlisnak nézett ki. Rendes frizuràja volt, kellemes nyitott arc. Vékony alakjàn kopott vàszon nadràg és egy ing. Ápolt kezei voltak. Miért gondolták a körülötte tolongó emberek, hogy bolond ? Mert mozdulatlanul guggolt a Parkban kitárt karokkal. Nem koldult pénzt, mint a szegény emberek, hanem a … Olvass tovább
– Ackermann professzor? Engedje meg, hogy gratuláljak az előadásához. A férfi asztala előtt állt. Ackermann a pohár Coca-Colában táncoló szénsav buborékokat nézte. Nem hasonlí-tott a kócos hajú Tournesol professzor karikatúrájára, pedig a tudósok zöme e hóbortos személyhez méltónak találta. Tekintetét a kövérkés személyre szegezte. – Köszönöm – és elfogadta a kezet. – Uram? – Sargent … Olvass tovább
Elmenetele óta semmi nem változott a szobában. Úgy mondta mindég, hogy elment, fenntartva azt a lehetőséget, hogy még visszajön. Senki nem mert ellentmondani, csak lopva figyelték. Élete folytatódott mintha mi sem történt volna. Reggelenként érzéketlen arccal nézte postáját, mintha egy nyaralásból küldött képeslapot várna. A szobáját elkerülte, de ha mégis elment az ajtó előtt egy … Olvass tovább
‒ Szemei kinyiltak ! Hallotta a női hangot és egy nagy kékséget làtott. Nem tudta, hogy mit és nem értette, hogy miért mondta a nő, hogy a szemei nyitva vannak. Azelött csukva voltak ? Hól volt és miért ? Rengeteg kérdést akart feltenni, de képtelen volt. Orràban csövek voltak és valami kemény dolog a szàjàban … Olvass tovább
Az álmom volt. Egy gyermek álma. Mikor a nagyszülöknél nyaraltam a nyári szünidőben, esténként, napnyugta után kereste tekintetem a picike vörös foltot az égen. Az álmomat. Később könyveket olvastam. Utazás a holdba és az élet a Marson. A tőlünk annyira különböző bolygó megigézett. Már fiatalon vágytam, látni és megismerni a könyvekben talált világot. Növekedve, az … Olvass tovább
Az álmom volt. Egy gyermek álma. Mikor a nagyszülöknél nyaraltam a nyári szünidőben, esténként, napnyugta után kereste tekintetem a picike vörös foltot az égen. Az álmomat. Később könyveket olvastam. Utazás a holdba és az élet a Marson. A tőlünk annyira különböző bolygó megigézett. Már fiatalon vágytam, látni és megismerni a könyvekben talált világot. Növekedve, az … Olvass tovább
Georgenak néhány napja látomásai voltak. Persze nem hallott hangokat, mint Bernadette Soubirou, de látott. Lehet, hogy elképzelte, hogy látott valamit. Egy elsurranó árnyékot a szeme sarkából, de mikor fejét elfordította, semmi nem volt. Meggyőződése volt, hogy hallucináció áldozata. Halálosan biztos volt ebben, amíg egy újságcikkre nem bukkant, ahol szimptómái pontos leírását találta, amit idegbetegségnek, valószínűleg … Olvass tovább
Harminckét éven keresztül – mint mondani szokás – normális ember volt. Egy fiatalember probléma nélküli életét élte. Néhány tiszavirág életű szerelem, a szeszes italt nem szerette és kábítószerrel sem próbálkozott soha s még a szülei sem váltak el! Szeretett egyke volt, nyáron anyai nagyszülőknél nyaralt és az érettségi után postai tisztviselő lett. Szülei példáját követte. … Olvass tovább
Hartmann utált az emberek magánéletében turkálni. Imádta nyomozói munkáját, keresni a bűnözőket, de nem szeretett senki személyes holmija között keresgélni és intimitásukat megerőszakolni. Rendben tartott lakásban voltak. Napfény és melege áradt be a hatalmas csukott erkélyablakon, bezárva a dohos szobaszagot. Könyvek katonás sorban a könyvállványon és össze-vissza egy kis asztalkára dobva. Hartmann a címüket nézte. … Olvass tovább
Több mint három hete nem esett az eső. A teherautók mély keréknyomokat hagytak a víztől felpuhúlt, most meg betonkeményre száradt vörös földben. A kocsi ittas emberként dűlöngélt és a kabinban a nyitott ablakok ellenére folyt a víz a két férfiről. Fullasztó volt a hőség. A keskeny út két oldala bozótos volt. A vézna cserjék, a … Olvass tovább
Shannen két hónappal karàcsony elött kezdte levelét írni Télapónak. És az ünnepek elött naponta érkeztek a leveles làdàba szines katalógusok a jàtékvilàg csodàit ajànlva. A vàlasztàs nehéz volt. Ezek az élethű babàk ! Minden alkalomra voltak ruhàk a polyàkról és hàztartàsi készletekről nem beszélve !És az elektrónikus jàtékok ! Végülis tiz nappal karàcsony elött levele … Olvass tovább
Mire gondoltam az utolsó percben vagy pillanatban ? Fogalmam sincs, nem emlékszem rá. Egyedül ültem a kétszemélyes kis asztal mellett a kávéház zsúfolt teraszán. Körülöttem nők és férfiak, különböző korú emberek és néhány fiatal gyerek. Kávét ittam és a többiek sort vagy valami szódát. A pincér fagylaltot hozott, művészi színes alkotást. Szép fiatal nőt szolgált … Olvass tovább