Örök vasárnap 8. rész

35 Sokszor gondolt a munkanélküliségre. A közös pont a munkanélküli és a nyugdijas között a naplopàs volt. Az egyetlen különbség, hogy a nyugdijas nem nyugtalankodottt a jövőért. A jövő bezàrult előtte, mögötte volt. Csak a halàlfélelem volt egyetlen aggodalmuk. A munkanélküliek segélye az idő múlàsàval csökkent, amig a nyugdijasoknak örökre biztositva volt sőt, időnként emelték … Olvass tovább

Örök vasárnap 7. rész

30 Madrid. Egy hotel a Plaza de Oriente-n a Palacio Réal-lal szemben. Az àgyban hallgatta a café Orientében éneklő gitaristàt. Különös spanyol ének, végtelen szomorúsàg és szenvedély keveréke. Làtni a Plaza de España és Cervantes emlékmuvét a szélmalmokat tàmado don Quichotte és huséges szolgàjàt. Délutàn és este sétàlni a tomegben a Plaza Mayor voros téglàs … Olvass tovább

Örök vasárnap 6. rész

24 Minden reményét az egészségére összpontosította. “Remélem, hogy jó egészségben leszek a jövő héten, vagy a jövő hónapban.” Nem mert messzebbre nézni a jövőben, egy évnél messzebbre. Hivatalosan nem volt már alkotó. Hivatalosan nem volt fiatal. A fiatalok mindég jó egészségben vannak. Azt gondolják, hogy jó egészségben. Örökké élnek még betegen is. Az idősebbeknek a … Olvass tovább

Örök vasárnap 5. rész

19 Óráját nézte. Ideje volt hazamenni. Miközben úgy sétált, mint soha azelőtt, elrepült a délután. Élvezni a napot egy padon ülve. Körülötte újból megváltozott az utca képe. Egy fáradt, elcsigázott, kimerült tömeget hányt ki magából a földalatti. Merev nézésű, szótlan férfiak és nők siettek s úgy szóródtak szét minden irányban, mint megzavart verebek. Elindult és … Olvass tovább

Örök vasárnap 4. rész

15 A kis tér padján néhány öregember és öregasszony és egy szundikáló csavargo nézték egymást őrölve emlékeik. Öregek. Kénytelen volt megállapítani, hogy még mindég különbséget tesz közte és a többiek között. Pedig o is megöregedett. Mert a nyugdíjasok idősek. Tegnap óta öreg volt. Joga volt a padokon egy ülőhelyre egy csavargo és más elveszett között … Olvass tovább

Örök vasárnap 3. rész

Régi birodalma volt a konyha. Szerette készíteni az ételeket, a húst, a tésztát, a levest és a főzeléket. Csalàdja szerint a világ egy kitűnő szakácsot veszített benne. “Papak egy tokéletes férfi” és a felesége kedvesen megcsókolta. “Ez igaz, de egy összehasonlíthatatlan férjet és apát nyertetek!” “Csak addig amig nem találkozom Sharon Stoneval.” Basic instict filmje … Olvass tovább

Örök vasárnap 2. rész

6 A kánikula. Mint most: nyáron. Harmadik élete legboldogabb korszaka alatt mindég nyár volt. Örökké sütött a nap, még az esős évszakon is. Jó fullasztó száraz meleg. Tekintete messze hordott a ház elött. Bozót, mindenütt bozót. A kert elött elnyúló aszfaltozott úton ritkán gurult más kocsija. Időnként hosszú sári féle színes anyagba csavart fecsegő asszonyok … Olvass tovább

Örök vasárnap 1. rész

1 Szemét kinyitotta, felébredt. Egy megszokás volt. Évek óta, néhány perccel az ébresztő csengetése elött szemei automatikusan kinyíltak. Kondicionált reflex. Az ablak nyitva volt és hallotta a madarak énekét. A rigó egész éjszaka fütyült és a galambok turbékoltak. A félig leengedett redőnyön keresztül a hálóba lopódzott a reggeli napfény. A csengetés késett. Balkeze az ágy … Olvass tovább

Újjászületés

Újjászületés ‒ Szemei kinyíltak! Hallotta a női hangot és egy nagy kékséget látott. Nem tudta, hogy mit és nem értette, hogy miért mondta a nő, hogy a szemei nyitva vannak. Azelőtt csukva voltak? Hól volt most és miért? Rengeteg kérdést akart feltenni, de erre képtelen volt. Orrában csövek és valami kemény dolog a szájában fájdalmat … Olvass tovább

Matuzsálem

Matuzsálem Ma milyen nap van? Nem tudom. Ma. Minden nap egyforma, a hétfő olyan, mint a csütörtök. A nap keleten kel fel, és nyugaton nyugszik. Változatlanul. Sokszor esik az eső, máskor meleg van vagy havazik. Végtelen ismétléssel. Mikor gyerek, vagy fiatal ember voltam, minden más volt. Új. Barátok, szülők, ismerősök vettek körül. Szerelmek és barátságok. … Olvass tovább

Az utazó

Az utazó – Elfáradtam, Mémé! Kiss a fűre tett hintaszéken hintázott. Szemben, a fákkal elhatárolt kis kertben egy faszéken ülő idős hölgy preparált egy csodálatos tortát. Aprónak tűnő hatalmas gépek művelték a távolban a földet. Zajuk összeolvadt a bogarak és méhek döngicsélésével. – Fiatal vagy még! – Fakanállal kavarta a krémet és fejét egy pillanatig … Olvass tovább

Valles Marineris 4/4.

Öt napja már, hogy porfüggöny takarta a planétát. A marsi holdak Földre küldött képein mindent takaró, átláthatatlan porfelhő volt látható. A miszió vezetői nem tudták aggodalmukat rejteni az újságírók előtt. A világ minden televíziója régi marsi képeket mutatott. A hírmagyarázó szakembe-rek életveszélyről beszéltek, ha a porfelhő nem szűnik meg. A hatodik napon váratlanul megpihent a … Olvass tovább

Valles Marineris 4/3.

− Fúj a szél – Mentoruk a szétszakadt felhőre mutatott az okker színű égen. − Még nem érezni – nézte Vertes vezetőjüket. − Higgye el, hogy útban van a szél. Vezetőjük körül félkörben állva csodálták a vidéket. Csak homályos emlékeik voltak a föld alatti teremről, ahol a hatalmas szem csillogott és egy ismeretlen köszöntötte őket. … Olvass tovább

Valles Marineris 4/2.

Lehajtott fejjel, görnyedve haladtak, de néhány méter után a szűk alagút kiszélesedett. Schuller lámpája egy hosszú és széles folyosót világított meg, ahol egymás mellett ketten is elfértek. Mellette Vertes kesztyűs ujjával a falat érintette. − Nézd, mintha selymes lenne! – kiáltott fel. Thomas mögöttük egy pillanatra visszafordult, hogy egy utolsó pillantást vessen a bejáraton beszűrődő … Olvass tovább

Valles Marineris 4/1.

− Háromszáz év múlva könnyebb lesz lemenni antigravitációval. − Igazad van, de most háromszáz évvel korábban élünk! Mikor Vertes elégedetlenkedett valamiért, Sam Schuller barátja örömmel mondott ellent. Hosszú évekkel ezelött, első talákozásuk óta ez egy játék volt közöttük a Grand Canyonban mikor a Marsi útra készültek, Az acélkötelekkel biztosított mozgó erkély lassan merült a mélybe. … Olvass tovább

A hó

Január 15 Reggel öt óta hullt a hó. Az északi szél úgy tolta a kövér, fekete felhőket, mint egy puli a csordát. A terasz ajtót kinyitva látta, hogy minden fehér volt. Tíz centis hó takarta a kertet. Annyira esett, hogy nem látta az út menti fákat sem. Ébredéskor – szokása szerint – bekapcsolta az ágy … Olvass tovább

Karácsonyi ajándék

Mióta visszajött a repülőtérről egy leendő kliensre várt, és úgy találta, hogy nem egy karácsonyhoz méltó az üzlet. A járda szélén várakoztak a taxik, és az ötödik helyen sokáig várhatott. Ha csak egy csoda… Idén a karácsony kivételesen enyhe volt. Egy hete, hogy a hőmérő nem szállt tizenkét fok alá. Talán ez a magyarázata, hogy … Olvass tovább

Az Őrangyal

« Nem könnyű az őrangyalok élete. Jobb híján ezt a nevet használom, mert erre kereszteltek az emberek. Pedig mondhatnám« villám őr »vagy« pont őr », nem is tudom pontosan, pedig az egyik ilyen név közelebb áll a valósághoz. « Mert nem vagyunk mi angyalok. Arról nem is beszélek, hogy az angyalok nem léteznek. Ez egy … Olvass tovább

A férfi és a madarak

Bolond volt ? Senki nem tudta, sajàt maga sem. Làthatólag normàlisnak nézett ki. Rendes frizuràja volt, kellemes nyitott arc. Vékony alakjàn kopott vàszon nadràg és egy ing. Ápolt kezei voltak. Miért gondolták a körülötte tolongó emberek, hogy bolond ? Mert mozdulatlanul guggolt a Parkban kitárt karokkal. Nem koldult pénzt, mint a szegény emberek, hanem a … Olvass tovább

Magány?

– Ackermann professzor? Engedje meg, hogy gratuláljak az előadásához. A férfi asztala előtt állt. Ackermann a pohár Coca-Colában táncoló szénsav buborékokat nézte. Nem hasonlí-tott a kócos hajú Tournesol professzor karikatúrájára, pedig a tudósok zöme e hóbortos személyhez méltónak találta. Tekintetét a kövérkés személyre szegezte. – Köszönöm – és elfogadta a kezet. – Uram? – Sargent … Olvass tovább