Kamráth Csaba

Vége A nap nyugovóra tért már, mégis a szívem csak rád várt. Egy lány , kinek szívébe szomorúságot találtam, nem gondolkoztam; csak szép lassan felálltam, hogy egy új világot teremtsek néki, kinek a Szívét egy angyal védi. Kezdődött hát, a nap lassan felkelt és bársonyos sugarai e lánynak a szemébe boldogságot szült. Nem láttam, mégis … Olvass tovább

Közeledés Egy gondolat, mely nem hagyja nyugodni a lelket; egy elfojtott érzelem, mely mélybe dobja a testet. Lassan az út végéhez érünk, és rájöttünk , hogy többé már nem félünk. Erős , s bátor az a lélek amely hallgat; ábrándok: s kinek a szép szó nem altat. Szívedben éppen egy vihar csendesül el, mert a … Olvass tovább

Caelum Ártatlan árnyékok mezejére lépek, ámultan bámulok, s csak jönnek a fények. Megannyi arc, szürke tekintetek végtelenbe futó, csalfa vak emberek. Kezekbe süllyesztett néma arc, mely néhol csillog , mint az órán a kvarc. Lüktet a mutató , a szíj csak szorítja a vénám; közelít az álomvilág én meg csak pityergek némán. Egy bizonytalan szívben … Olvass tovább

Névnapi köszöntő Augusztus 31, a nyár utolsó napja Mégis ez a legszebb, mert édesanyánk napja. Renátó és Csabi akiket nem rég megszültél és a törődéseddel királyfivá fésültél Köszöntünk ezen a forró nyári napon, ahogy köszöntöttél minket az első földi napon. Gondolkoztunk nyilván, hogy mivel lepjünk meg téged, de legszebb ajándék az, ha szívünk melegét adjuk … Olvass tovább

Solis Occasum Csak úgy elvannak a csillagok az égen és néznek ránk emberekre, hogy mit csinálunk éppen. Csöndesen alszanak, majd az egyik felriad; egy csöppség kívánt egyet neki a mi nap. Na, néztem eleget felfelé fáj is a nyakam tőle lehajtom a fejem és csak bámulok előre. Nehéz a világ súlya mely a vállunkra hull … Olvass tovább