Kavics
Lassan halványul emlékképem. Tűnjön is el mindenképpen. Hisz ez a dolgok rendje. Foszlik. Szépen csendbe. Csak a tárgyak zárják magukba, poros szürkeségtől megfakulva. Tenyeremen tartok egy kavicsot. Amit valaki a tó felé hajított. Nem ért vizet. Felvettem. A lányt akkor kinevettem. Most itt a kő a markomban. Inkább ő lenne a karomban. Kálóczi Balázs 2018 … Olvass tovább