Kandrács Róza Tisztelet Ki a szerelmet nem tiszteli, hazug szóval beszennyezi. Az fejére bánatot hoz, nem lát többé sok csillagot. Szeretlek szót elkoptatja, játékszerként lobogtatja. El is mondja fűnek-fának, kidobolja a világnak. Ki oly balga el is hiszi, szívét lelkét oda teszi. Meg tapossa meg alázza, aztán könnyen le is rázza. Nem érdemel bocsánatot, sem szerelmet sem … Olvass tovább
Gyász dalom Könnyeim csurognak, Örvényként szántanak. Nyári szerelem volt, Vett el tőlem az ősz. Tél temeti be, a szegény így szenvedőt. Nem átkozlak ne félj, elmúlt a fájdalom. De szívemben ott vagy, mint örök gyász dalom. Nem szeretek többé, te sem tudj szeretni. Jó kívánság ez csak, tanulj meg szenvedni. Az életnek mindig, napos részén … Olvass tovább
A fehér ágy másik oldalán Tavaszi szél fújdogál, most nem érzem illatát. Mentő száguld én velem, ketté tört az életem. Egy suhanó pillanat, láb alólam kiszaladt. eltűnik a mindenség, kórházi ágy oly fehér. Ablakomon holdsugár , némán bámul , Mi van lány? Körülöttem sok beteg, köztük egy vagy , hogy lehet? Ajtó nyílik fény suhan, … Olvass tovább
Fájdalom Hangom viszi messze szél, velem dalol a mindenség. Fák levele a duó, rétek füve suttogó. Madárkórus fenn a fán. Kíséri e bús csodám. Hegyek között, mint visszhang száll. Dalom, ami most úgy fáj.
Nyitott sír A nyitott sír fölött állva nemcsak a bánat nyomja a vállad. A ki nem mondott szavak, meg nem tett tettek fojtják a torkodat. Hiába minden, vissza nem hozhatod. Lelkedben örökké hordhatod a bánatot. Nincs, ki mondja, megbocsájt. Hiszen szeretett oly nagyon. Nem volt olyan vétked, mit el nem fogadott. De benned az emlék … Olvass tovább
Tisztelet Ki a szerelmet nem tiszteli, hazug szóval beszennyezi. Az fejére bánatot hoz, nem lát többé sok csillagot. Szeretlek szót elkoptatja, játékszerként lobogtatja. El is mondja fűnek-fának, kidobolja a világnak. Ki oly balga el is hiszi, szívét lelkét oda teszi. Meg tapossa meg alázza, aztán könnyen le is rázza. Nem érdemel bocsánatot, sem szerelmet sem … Olvass tovább
Lehet-e Lehet-e egyszer két nőt is szeretni ? Szerelmet hazudni, vágyban elepedni? Képeket küldeni, szerelmet elcsenni? Aztán tova menni, s mindent elfeledni ! Hazug csalfa módon, gyáván meglapulni. Nem szépen búcsúzni, s tovább elindulni. Új utat keresve, tiszta szerelemmel. Bocsánatot kérni, igaz valós szívvel. Aki ilyen ember, az szeretni,hogy mer ? Szerelmet remélni, szerelmet cserélni, … Olvass tovább
Szerinted Kérdezed-te idegen, szerinted ez szerelem ? Szeretted őt igazán ? Vagy a vágy volt meg talán ? Elfeledted könnyedén, már csak emlékedben él. Sok szerelmes pillanat, elröppent egy perc alatt. Nincs már szép szó, szeretet, ám feledni nem lehet. Versedben még vissza sír, az a régi fájó kín. Írtál neki értheti, a szíved őt … Olvass tovább
Milyen szerelem ez Milyen szerelem ez ? Egy két szó csupán, mi elhangzott. Egy bizonyos délután. Képek,szépek, kedves lények. Álmok vágyak , mik hozzád szálltak. Szeretsz-szeretlek , ó mily nagy szavak. nem sokára a porba . hullottak. Meg nem értés szülte, indulat. Összetört mindent egy perc alatt. Tudtam valóság nem lehet, te nem értetted ,nem … Olvass tovább
Falak Nem értem miért, s hogy lehet. Falak fogják minden léptemet. Kitörni próbálok, nem lehet. Visszahúz a kegyetlen végtelen. Hiába süt a nap sugara. Ha rögtön felhő takarja. Réten nyílik száz virág. Fa lombja zöld, mind csodás. Ám vihar tépi, száraz ág. Már a hold is megfakult. Ezernyi csillag mind lehullt. Tiszta vizű szép folyók. … Olvass tovább
Két barátnőm elhagyott Találkozás egy virtuális világban, írsz írok mesélsz válaszolok. Küldök képeket nézem a tiedet. Telnek a napok hetek,hónapok, Ismerem életed a szép a fájó perceket. Veled nevetek s ha sírsz elkeseredek. Nem láttál soha nem fogtad a kezem. Én sem simítottam őszbe hajló fejed Nem álltam ágyad szélén sírva de fájt ami levolt … Olvass tovább
Figyelj reám Figyelj reám ezt kérem én, a neked adott szerelmemért. Nem kell arany,csillogás, pompás paloták, kocsi csodák. Figyelj reám, lásd a bánatom. Mikor itt hagysz, minden hajnalon. Alku az élet, döntés az úr. Tudnod kell, merre,hová kihez jutsz. Ne fess az égre csillagot,hisz látod az már ott ragyog. Nem kérem hozd le, helye ott … Olvass tovább
Egy éjszaka Egy éjszaka volt csupán, mikor karod némán ölelt át. A nagy erdő közepén, zord hegyeknek rejtekén. Felettünk ragyogtak a csillagok, Szellő suhant át a lombokon. Kis kerek tó vizén, meg csillant a hold sugár. Szemedben ott éget a vágy. Kézen fogva vezettél, szerelmünknek éjjelén. Csókot csók követett, a való s az álom összekeveredett. … Olvass tovább
Fáj-dalom Hangom viszi, messze szél, velem dalol a mindenség. Fák levele a duó, rétek füve suttogó. Madár kórus fenn a fán. Kíséri e bús csodám. Hegyek között,mint visszhang száll. Dalom ami most úgy fáj.
Falak Nem értem miért, s ,hogy lehet. Falak fogják minden léptemet. Kitörni próbálok,. nem lehet. Vissza húz a kegyetlen végtelen . Hiába süt a nap sugara. Ha rögtön felhő takarja. Réten nyílik , száz virág. Fa lombja zöld, mind csodás. Ám vihar tépi, száraz ág . Már a hold is megfakult. Ezernyi csillag mind lehullt. … Olvass tovább
Mit vársz az élettől Míg egészséged van, mindent meg tehetsz. Nem érzed a fájó . múló perceket. Nem tudod mi az ami fáj. Nem várod a végzet szavát. Becsüld meg tehát. Jöhet idő mikor megtudod. Milyen is volt a tegnapod. Nem bánnád,hogy nehéz a lét, csak volna még picinyke kis remény. Dolgoznál a „semmiért”, meg … Olvass tovább
Pillanatnyi szerelem – az életem Egy pillanat volt, egy villanás. S tudtuk szeretjük egymást. Szemed szemembe, húzott szivárványt. Én folytatva vittem e csodát tovább. Kézen fogva vezettél, a csillag úton át. Én mentem de nem láttam okát. Százados úr miért ilyen a világ? Egy csók,ölelés percnyi öröm, szenvedély. Sapkája földre hullt , én felveszem. Soha … Olvass tovább
Csak ezt kérem Istenem. Szememben könnyek, lelkem nehéz mint a kő . Emlékek égnek, lángol a sok esztendő. Nevetés volt kevés, annál több a szenvedés. A ma sem lett könnyebb, hullanak a könnyek. Bántó szavak vágnak, nem érti meg senki. Mily borzasztó, „halálodon” lenni. Tudni ,hogy nincs mentség, nem segíthet semmi. Csendben magadban kell, mindent … Olvass tovább
Égzengés Ének az esőben, gonosz vad e dallam. Zeng, dörög az ég, elhallgat a nép. Nagyon fél, gyáván,él. Semmit már nem remél. Csendben néz , míg az eget villám szeli szét. Emberek..mivé lettetek? Hol a bátor és merész, ki mindig tettre harcra kész? Ki emelt fővel megy tovább, ki megnyert minden nagy csatát? Leigázott emberek, … Olvass tovább
Hangokban az élet Zongorám előtt ültem, billentyűkre tenyereltem. Hang zavar lett az egész, dallam nélkül mit sem ért. Majd kezem lassan elindult, kutatván a C dúrt. Feldereng egy régi dal, emlék képe megzavar. Újaim már játszanak, önmaguktól mozognak. Minden hang egy új emlék, hozzám lassan vissza tér. Regélnek a dallamok újra éledt tegnapok. Fekete –fehér … Olvass tovább