Könyvajánló: Horák Andrea Kankalin: Valami történt

MEGJELENT:  Horák Andrea Kankalin: Valami történt kötete! (versek és novellák) Oldalszám:  250 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/Kankalin A nyomtatott könyv megrendelhető a szerzőnél. Kankalin műveit a kezdetektől szeretem. Az összes versét áthatja a varázslatos muzsika, de prózai műveibe is át-átszökik, hogy komfortos otthont találjon magának. Szinte minden írása arra … Olvass tovább

Humusz

Humusz Milyen szép ma a reggel… őszi eső csepegtet új álmokat, színes levelek hullanak, egymáshoz bújnak a fák alatt – megfáradtak, akárcsak én, de nem nyűglődnek a világ szégyenén, nem értik, hogy gyilkos az ember, hogy már annyi a bűn, mint tenger- ben a vízcseppek száma. Irigylem őket – minden levél halálában ott van az … Olvass tovább

Képzeld el…

Képzeld el… Belegondoltál valaha, hogy milyen kicsi a világ, mégis milyen hatalmas? Érezted már, hogy homokszem vagy a végeláthatatlan sivatagban, melyet kedvére odébb fújhat a szél, és te semmit nem tudsz tenni ellene? Olykor lépj a valóságon túl, emelkedj az ég felé, figyeld magad madártávlatból. Vajon mi tárul szemed elé? Egy apró homokszem a forró … Olvass tovább

ESÉLY

ESÉLY – Apa, már nem fáj annyira – zokogott Tamara. – Nem azért sírok, hanem Gulyás Michelle befutója miatt. Szenzációs ez a lány, megérdemli az aranyérmet! – mást nem mondott, de már ez is óriási előrelépésnek számított. Az egész olimpiát végignézte, bár legtöbbször félrevonult, magába zárkózott. Apja nem zavarta meg belső csendjét, persze aggódott, mert … Olvass tovább

Szeánsz

Szeánsz Tegnap betoppant hozzám a Halál. Arra eszméltem, hogy valaki áll az ajtóban, árgus szemekkel figyel. Nem ismertem fel, komor, szikár, csontos öregembernek képzeltem. Akkor sem volt tőle félelmem, s most egy sármos férfi magasodott előttem. Laza testtartás, szegecses fekete farmer, színes pólóján feltűnő felirat: „life is also death”, hunyorogtam… hogy élet a halál is? … Olvass tovább

Micsendünk

Micsendünk Már sátrat bontott az alkony, útnak indultak a csillagszekerek. Nem vagyok nálad, mégis veled. Valami szépet mondanék, nyugtatót, de csak a szélbe súgom, röpítse hozzád mézillatú sóhajom, s úgy simítsa homlokod, ahogy én tenném, ha ott lennék. Hunyd be szemed, békét rajzolok neked, szemhéjadra álomszirmot csókolok… aludj, pihenj, amíg körbeleng ez az idilli csend. … Olvass tovább

Szoftverkozmetika

Szoftverkozmetika Ma végre-valahára összefutottam a Múzsával. Nem számítottam rá, meglepett a találkozás, bár már éppen ideje volt néhány szót váltani vele, igaz, utolsó beszélgetésünk óta még csak két-három nap telt el, nekem mégis heteknek tűnt. Időzavarban szenvedek, na. A Nyugatiban (a Keletiben, a Déliben, vagy… mindegy is, csak el innen!), elcsigázottan léptem fel a vonatra, … Olvass tovább

Múzsacsók

Múzsacsók Magamra hagyott a Múzsa, mire észbe kaptam, elszökött. Hiába kerestem, nem találtam rá bástyáim között. Járkáltam faltól falig, nem adtam fel a megszokást, aztán gondoltam egy merészet, mégis kiléptem önkéntes fogdám ajtaján. Meglepett, hogy ott ül a másik szobában – könyököl, kézfején az álla, jöttömre felkapja fejét, szúrósan szemembe néz, kutatja lelkem titkait. Így … Olvass tovább

Tabula rasa

Tabula rasa Mocsokban ébredtem, mégis tiszta maradtam, hiába öntöttek küszöböm elé annyi szemetet. Esténként hazugság vetett nekem ágyat, s ijesztő álmokat látott a kerevet. Üres reggeleken sovány volt az étel: „kötelező” indításként kaptam néhány kopírozott szót, a főfogással más lakott jól. Korgó gyomorral émelyegtem – eljött a böjt ideje. Mosolyogva lépek át az újabb szeméthegyeken, … Olvass tovább

Szabaduló

Szabaduló Egyszer lehull a lánc, már pattognak a rozsdás szemek. Minden pattanással több a levegőm, tüdőm tágul a szabadság illatától. Nyelvem hegyén zamatos íze, arcom redői kisimulnak, rózsapír festi bőröm, élettel telik, mi eddig halódott. Virágok nyílnak bennem, ibolyák, tulipánok, nárciszok, és bimbózni kezd az öröm, lassan visszatér belém az élet. Köszönöm. Lehull a lánc, … Olvass tovább

Varázsoljunk!

Varázsoljunk! A minap elővettem egy maréknyi színes tollat bőséges készletemből, hogy írjak egy varázslatos történetet. Majd én megmutatom, milyen az igazi varázslat, gondoltam, és már szaladoztak volna a tollhegyek a papíron, de képtelen voltam eldönteni milyen színt válasszak, aztán hirtelen bevillant, hogy úgy mutatna jól, ha minden szót más színű tintával írnék. Különleges színkavalkád lenne, … Olvass tovább

Menedék

Menedék Ha már kivet magából a világ, menekülj el oda, ahol senki se lát, szabadra tisztulhatsz kötöttségek nélkül, pezsdülnek sejtjeid, lelked beleszédül. Nincs, ami határt szab, hangok szárnyán szállhatsz, bárhova repülhetsz, a könnyed felszárad, vagy épp útjára ered, gyöngy patakká válik, ahogy neked jó. Nincs ilyen társ másik. Túl a sártengeren, túl mocsaras réten, túl … Olvass tovább

Kétszer

Kétszer Új élet, régi remények, próbálod elérni a lehetetlent. Csillagokkal kergetőznél, tótágast állnál a Tejúton – nem az igazin, csak a képzelet határán. Kétszer lépnél ugyanabba a folyóba, de nem indul a lábad. Szédelegsz a parton, az elmúlás hidege fészkeli magát vékony kabátod alá, s bár hajadba még nem festett ezüst csíkot az ősz, sejtjeidben … Olvass tovább

Van egy Angyal

Fondorlatos. Nem hagy békén, hogy nekem írnom kell, fogjak hozzá sürgősen – mintha olyan egyszerű lenne, mint a levegővétel. Tegnap is, mire észbe kaptam, kiadta a feladatot, de én – jó szokásomhoz híven – próbáltam kibúvókat keresni. – Valami fék működik bennem, visszahúz, nem enged utat törni a szavaknak, bent rekednek, és beszáradt az összes … Olvass tovább

ŐszinTétlen

ŐszinTétlen Ami túl szépnek látszik, gyakran hazugság melegágya, önámítás. A talmi csillogás kápráztat, majd arra ébredünk, hogy saját magunkat csaptuk be. * Minden érzelmi hullám illúzió – pillanatnyi gyönyör, feltámadás vagy pokol (esetleg 3 in 1). * Minél harsányabban hangoztatja valaki az igazságot, annál hajmeresztőbben képes hazudni. * Azok a hazugságok végzetesek, melyek apró hegeket … Olvass tovább

Signum

Signum Nem történt semmi, csak a tavasz télre vált, fekete felhőket kerget a szél, reszketnek a fák, eleven húsukba mar a hideg, messze a kikelet. Hát így múlik el a… mondanám, de nem múlt el, csak orkántól nyögnek a fák, és nincs semmi baj. Amíg van élet, van tovább… Havasi – The Storm (Official Video)

Panoptikum

Panoptikum Éjjel fél három. Gaztól burjánzó sírkertet járok, holt költők viasz szobrai magasodnak fölém, kísértetkánon szólít a mélybe, depresszív szavakat sugdosnak, lidérces átkot – életbe fonnyadt nők, porrá senyvedt férfiak, már túl a halálon. Egyik borotvapengét kínál, másik fecskendőt adna, egy nagy író gúnyos vigyorral azt szajkózza egyre, hogy inkább ne vegyek tollat kezembe, nem … Olvass tovább

Faragj magadhoz

Faragj magadhoz Vegyél kezedbe, mint egy százéves fát – nem kell kivágnod, élettelen rönk vagyok; vezesd a vésőt ujjaiddal, hulljon le rólam minden fölösleges forgács. Te látsz engem, tudod, milyenné formálj (kesztyűs kézzel bánj velem, nehogy bőröd alá fészkelje magát szálkám). Szólj hozzám. Becézz. Simogass szavakkal, ne fájjon érintésed. Kacér mosolyt, nevető szemeket kérek, hajam … Olvass tovább

Fényhozó

Fényhozó „…most már benned ragyog fel az, ami még az előbb láthatatlan te voltál.” (Tandori Dezső) Én nem tudtam, hogy mélyről érkezik a Fény, s ahogy ültem a semmi peremén, szerényen átbújt a réseken, nem szórt szikrát, csak fénylett félszegen, betűk kanyarogtak, sorok, alakzatok, s én már nem tudtam, hogy éppen hol vagyok, hogy látom … Olvass tovább

CSodaVáró – (trilógia)

CSodaVáró – (trilógia) (Csillaglesen) Titkokkal teli az este, pajkosan pislognak a csillagok, a hold legszebb mosolyát előkereste, a millió aranyszegecs körülötte ragyog, s én várom a Csodát türelmesen, mindjárt érkezik – csillaglesen.   (Hajnali hangolat) Kíváncsi fény lopózik a függönyön át, végigpásztázza szobánk falát, majd megpihen arcodon – nem keltelek még, hagyom, hogy a lassan … Olvass tovább