Ha elül a por

Vészjósló morajlással közeledett az égi veszedelem. A távolban már feltűnt a bombázógépek végtelennek tűnő raja. Városszerte megszólaltak a szirénák, a kockaköves utcák pedig csakhamar kiürültek. Aki élt és mozgott, mind jajveszékelve keresett magának védelmet nyújtó fedezéket. A kisfiú riadt szemekkel nézett várandós édesanyjára. Kéz a kézben, erőltetett léptekkel vágtak át a téren, egyenesen a Keleti … Olvass tovább

Kihűlt szívek

Rég besötétedett már, mire Tomi abbahagyta a közös képeik nézegetését a telefonján. Egyáltalán nem volt kedve az esti iszogatáshoz a haverokkal, az sem érdekelte, ha elkésik. Legszívesebben kihagyta volna a mai alkalmat, de nem tehette, mindenképpen meg kellett jelennie, hiszen a születésnapját készült megünnepelni a társaság. Kifújta az orrát, letörölgette a könnyeit az arcáról, majd … Olvass tovább

Terített asztalom előtt a világ

Utolértek minket az ébredező nap első sugarai. A fátyolos novembert ezúttal nem az irodám ablakából, hanem a koszos szélvédőn keresztül szemléltem. A lassan hömpölygő kocsisor, akár egy komótos gleccser, úgy küzdött meg minden centiméterért. A fővárosba vezető autópályáról már rég leértünk, odalett az addigi tempós haladásunk, és a kétszer kétsávos úton mi is hozzátettük a … Olvass tovább

Fojtogató légkör

– Ez egy nagy nulla! Csináld újra! Reggelre az asztalomon legyen! – üvöltötte a főnökasszony, miközben egy papírokkal teli mappát ejtett Nóra orra elé. – Úgy lesz, Edit. Megcsinálom – hadarta a fiatal nő, majd zavarában lesütötte a szemeit. – Jobb lesz, ha összekapod magad. Tele van a fiókom önéletrajzokkal. Bármikor találok másik embert a … Olvass tovább

Halottak napjára

A vöröslő nap lassan elbújt a dombok mögött, haldokló sugarai néhol még utat találtak maguknak a kőkeresztek és sírkövek labirintusában. Az árnyékok egyre csak nőttek, miközben az őszi este hideg lehelete a csontokba hatolt. Élőkébe és holtakéba egyaránt. Berci szülei kezét fogva érkezett a temető bejáratához. Balról édesapja, jobbról édesanyja forró tenyere szorította picike ujjait. … Olvass tovább

Perseidák

Nyilvánvaló hülyeségnek ígérkezett az ötletem, számomra azonban csak akkor vált világossá mindez, amikor megérkeztem a Domb lábánál felállított kivetítőhöz. Csalódottan vettem tudomásul, hogy várakozásaim ellenére itt sem botlottam bele szingli lányokba, hiszen – rajtam kívül, természetesen – senki sem jött el magányosan hullócsillagokat lesni, pláne a Perseidákat. Legalább hamar eldőlt, hogy ma éjjel sem lesz … Olvass tovább

Babák dilemmája

Imádom, hogy mindig én vagyok a középpontban. Gyertek, csinos anyukák, puszilgassatok kedvetekre! Megtapogatom a formás domborulataitokat, összenyálazom a finom porcikáitokat, talán még rátok is cuppanok. A pocakom tájékát óvatosan csiklandozzátok, mert ha így folytatjátok, akkor rövidesen telerottyantom a pelusomat az izgalomtól! Nahát! Máris meguntatok? Persze, menjetek csak a konyhába csevegni, onnan úgyis minden mozdulatomat láthatjátok. … Olvass tovább

Kukákból tanulni

Korán keltem. Alig tudtam aludni az izgatottságtól, egész éjjel forgolódtam az ágyamban. Tegnap délután ugyanis azt az információt kaptam a cégtől, hogy a reggeli órákban értesíteni fognak az állással kapcsolatos döntésükről. A napokban megtartott telefonos és személyes interjúk során kevesen maradtak versenyben, köztük voltam én is, de csak egyikünk nyerhette el az álommelót. Kellemes meleg … Olvass tovább

Jó megkönnyebbülést, szomszéd!

Egész éjjel tombolt a vihar, csak a hajnali órákban csillapodott le. Az ébredező nap kósza sugarai álmosan bukdácsoltak a leszakadt faágakban, aztán erőre kaptak, és perzselő forróságot árasztva hamar felszárították a víztócsákat. Rövidesen elillant a reggel nyugalma is. Anyám örökmozgó szomszédja nem szeretett sokáig aludni, lendületesen fordult be rozzant kocsijával az utcába, a bőgő motort … Olvass tovább

Dögszag a körúton

Forr a levegő az aszfalt felett. Szűnni nem akaró hőhullám ejtette túszul a májust. Délelőtt tizenegy fele járhat az idő, a körút egy percre sem áll meg. Éppen pirosra váltott a jelzőlámpa, de ez nem hatja meg az autósokat. A bátrabbak még lendületesen behajtanak a kereszteződésbe, aki fékez, az veszít alapon. A vesztesek pedig szépen … Olvass tovább

Játékszabályok

Nyolcéves lehettem. Verőfényes szeptemberi délután volt. – Nézd csak kisfiam, mit fogott a macska! – hívogatott az udvarra nagyapám. Szaladtam az öreg után, hátra a kertbe. Egyszer csak megláttam Cirmit, éppen egy szürke galambbal birkózott a terebélyes diófa alatt. Rettenetesen megijedtem a látványtól. A szerencsétlen állat riadtan verdesett a szárnyaival, minden erejével menekülni próbált a … Olvass tovább