Kapás Tibor

Elválunk. Együtt hoztuk meg a döntést a legnagyobb egyetértésben. Szoknunk kell még az új helyzetet, ami egyszerre tölt el bennünket szomorúsággal és felszabadult bizakodással. Szomorúsággal azért, mert tíz évet zárunk le és hagyunk magunk mögött, bizakodással pedig azért, mert így mindketten esélyt kapunk egy teljesebb életre. A másik nélkül. Ma a garázsban pakolunk. Egyikünk sem … Olvass tovább

Harmadjára szólalt meg a kakas, mire a fiatal ács rászánta magát, hogy felkeljen. Egy darabig még az ágy szélén üldögélve bámulta a földet a félhomályban, eközben gondolatai az álmok világából lassan visszatértek a valóságba. Hirtelen egész teste remegni kezdett, és szörnyű émelygés lett úrrá rajta, amikor tudatosult benne, hogy ezúttal sem térhet ki fárasztó kötelességei … Olvass tovább

Történt egyszer, hogy eldugult a vécé a földszinten. Nem sokkal később az emeleten lévő is. Utánuk következett a fürdőkád és a zuhanyzó. A kétségbeesett pumpálások és a méregdrága lefolyótisztító folyadékok nem eredményeztek tartós javulást. Úgy tűnt, végleg megmakacsolta magát a főként hajból és szőrből álló, hatalmasra duzzadt csomó. Kérlelhetetlenül elakadt valahol abban a csővezetékben, amely … Olvass tovább

Vészjósló morajlással közeledett az égi veszedelem. A távolban már feltűnt a bombázógépek végtelennek tűnő raja. Városszerte megszólaltak a szirénák, a kockaköves utcák pedig csakhamar kiürültek. Aki élt és mozgott, mind jajveszékelve keresett magának védelmet nyújtó fedezéket. A kisfiú riadt szemekkel nézett várandós édesanyjára. Kéz a kézben, erőltetett léptekkel vágtak át a téren, egyenesen a Keleti … Olvass tovább

Rég besötétedett már, mire Tomi abbahagyta a közös képeik nézegetését a telefonján. Egyáltalán nem volt kedve az esti iszogatáshoz a haverokkal, az sem érdekelte, ha elkésik. Legszívesebben kihagyta volna a mai alkalmat, de nem tehette, mindenképpen meg kellett jelennie, hiszen a születésnapját készült megünnepelni a társaság. Kifújta az orrát, letörölgette a könnyeit az arcáról, majd … Olvass tovább

Utolértek minket az ébredező nap első sugarai. A fátyolos novembert ezúttal nem az irodám ablakából, hanem a koszos szélvédőn keresztül szemléltem. A lassan hömpölygő kocsisor, akár egy komótos gleccser, úgy küzdött meg minden centiméterért. A fővárosba vezető autópályáról már rég leértünk, odalett az addigi tempós haladásunk, és a kétszer kétsávos úton mi is hozzátettük a … Olvass tovább

– Ez egy nagy nulla! Csináld újra! Reggelre az asztalomon legyen! – üvöltötte a főnökasszony, miközben egy papírokkal teli mappát ejtett Nóra orra elé. – Úgy lesz, Edit. Megcsinálom – hadarta a fiatal nő, majd zavarában lesütötte a szemeit. – Jobb lesz, ha összekapod magad. Tele van a fiókom önéletrajzokkal. Bármikor találok másik embert a … Olvass tovább

A vöröslő nap lassan elbújt a dombok mögött, haldokló sugarai néhol még utat találtak maguknak a kőkeresztek és sírkövek labirintusában. Az árnyékok egyre csak nőttek, miközben az őszi este hideg lehelete a csontokba hatolt. Élőkébe és holtakéba egyaránt. Berci szülei kezét fogva érkezett a temető bejáratához. Balról édesapja, jobbról édesanyja forró tenyere szorította picike ujjait. … Olvass tovább

Nyilvánvaló hülyeségnek ígérkezett az ötletem, számomra azonban csak akkor vált világossá mindez, amikor megérkeztem a Domb lábánál felállított kivetítőhöz. Csalódottan vettem tudomásul, hogy várakozásaim ellenére itt sem botlottam bele szingli lányokba, hiszen – rajtam kívül, természetesen – senki sem jött el magányosan hullócsillagokat lesni, pláne a Perseidákat. Legalább hamar eldőlt, hogy ma éjjel sem lesz … Olvass tovább

Imádom, hogy mindig én vagyok a középpontban. Gyertek, csinos anyukák, puszilgassatok kedvetekre! Megtapogatom a formás domborulataitokat, összenyálazom a finom porcikáitokat, talán még rátok is cuppanok. A pocakom tájékát óvatosan csiklandozzátok, mert ha így folytatjátok, akkor rövidesen telerottyantom a pelusomat az izgalomtól! Nahát! Máris meguntatok? Persze, menjetek csak a konyhába csevegni, onnan úgyis minden mozdulatomat láthatjátok. … Olvass tovább

Korán keltem. Alig tudtam aludni az izgatottságtól, egész éjjel forgolódtam az ágyamban. Tegnap délután ugyanis azt az információt kaptam a cégtől, hogy a reggeli órákban értesíteni fognak az állással kapcsolatos döntésükről. A napokban megtartott telefonos és személyes interjúk során kevesen maradtak versenyben, köztük voltam én is, de csak egyikünk nyerhette el az álommelót. Kellemes meleg … Olvass tovább

Egész éjjel tombolt a vihar, csak a hajnali órákban csillapodott le. Az ébredező nap kósza sugarai álmosan bukdácsoltak a leszakadt faágakban, aztán erőre kaptak, és perzselő forróságot árasztva hamar felszárították a víztócsákat. Rövidesen elillant a reggel nyugalma is. Anyám örökmozgó szomszédja nem szeretett sokáig aludni, lendületesen fordult be rozzant kocsijával az utcába, a bőgő motort … Olvass tovább

Forr a levegő az aszfalt felett. Szűnni nem akaró hőhullám ejtette túszul a májust. Délelőtt tizenegy fele járhat az idő, a körút egy percre sem áll meg. Éppen pirosra váltott a jelzőlámpa, de ez nem hatja meg az autósokat. A bátrabbak még lendületesen behajtanak a kereszteződésbe, aki fékez, az veszít alapon. A vesztesek pedig szépen … Olvass tovább

Nyolcéves lehettem. Verőfényes szeptemberi délután volt. – Nézd csak kisfiam, mit fogott a macska! – hívogatott az udvarra nagyapám. Szaladtam az öreg után, hátra a kertbe. Egyszer csak megláttam Cirmit, éppen egy szürke galambbal birkózott a terebélyes diófa alatt. Rettenetesen megijedtem a látványtól. A szerencsétlen állat riadtan verdesett a szárnyaival, minden erejével menekülni próbált a … Olvass tovább