Bögye 4/4.

A nyár, a mozik, a gyerekkor, elszállt csendben a fejük felett, mint egy bárányfelhő, amit tovafúj a szél. A középiskolával elszakadtak egymástól. De csak fizikailag. Amikor Kati hazajött Pestről, ami sajnos ritkán, havonta, kéthavonta, háromhavonta fordult elő, első dolga barátnőjéhez vezetett. Akkor megbeszélték a legszükségeseb-beket. Az iskolával kapcsolatos dolgokat, Gyöngyi gyengélkedett matekból, egyik fél évben … Olvass tovább

Bögye 4/3.

– Odanézzetek! Milyen kicsi ceruza! És milyen hegyes! Ilyet még nem is láttam! Ezt alig lehet megfogni! Azta! – Robi magasba emelte a Gyöngyi tolltartójából kihúzott apró ceruzát, és mint egy véres kardot hordozta körbe az osztályban. – Mutasd! – Nekem is! – Azta! – Ezzel tudsz írni is? – Add nekem! – Na, elég … Olvass tovább

Bögye 2. rész

Mennyi izgalmas, szép könyv! Igaz, hogy majd belukadt a háta, mire hazacipelte a nagy barna iskolatáskában, de megérte! Különösen az énekeskönyv tetszett neki. Körülbelül egy hónapja, amikor a boltból jött hazafelé, ahová rendszeresen bevásá-rolni küldték hallotta, hogy Icuka anyukája és egy másik néni beszélgették, hogy jön a faluba egy zongoratanárnő, aki majd megtanítja a gyerekeket … Olvass tovább

Bögye 4/1.

– Anyu, elmehetek Gyöngyihez játszani? A kislány már harmadszor tette fel a kérdést anyjának, aki éppen a rántást kavarta a főzelékhez, amit a gyerekeknek készített ebédre. A kis hét éves Katinak három tetvére volt. Ferike ötödik éves, Attila három, Évike a legkisebb most született, éppen csak kéthetes. A nagylányt, mert természetesen ő volt a legidősebb, … Olvass tovább

Volt egyszer: Kilencedik történet: Miksa úr és a beltéri egység

Miksa úr ugyan úgy ébredt, mint mindig. Ugyan azt a szertartást csinálta végig minden reggel, miután felébredt álmából hat óra tíz perckor. Miért éppen akkor, ez nem egészen volt tisztázott az életében, pedig általában mindennek a végére járt. Évtizedek óta hat óra tízkor ébredt, teljesen magától. Nyolcvanöt évesen még mindig ragaszkodott a megszokott rendhez. Ébredés, … Olvass tovább

Belőled elveszett a szerelem

Belőled elveszett a szerelem Belőled elveszett a szerelem. Talán csak egy része, vagy egészen? A kétség már régen pislákol bennem, és a napok múlnak. Lázasan kutatok emlékeimben. Lehet, hogy csak az én szerelmem tükröződött mindig is, abban a csodás kék szemedben? Rajongásom rózsaszín ködén át láttam szeretni magam általad? A hős, aki sárkánnyal is megküzd, … Olvass tovább

Első napom története: Hatodik történet: Egy elegáns nő margójára

Egy „elegáns” nő margójára „Ha ránézünk egy elegáns nőre, azonnal a tartás, intelligencia, jellem jut eszünkbe, hiszen ezek a tulajdonságok sugároznak egy elegáns nőről. Na de mitől lesz valaki elegáns? Ki lehet-e alakítani a saját elegáns stílusunk?” – Naná! Én például olyan elegáns vagyok, hogy tanítani kéne! – Mondta ki hangosan, és letette a gőzölgő … Olvass tovább

A szerelmes róka

A szerelmes róka Hajdanában, mikor még mesemondó sem regélt, mikor ember, s állat békességben éldegélt, mikor ármány híján szeretetben teltek a napok, s nem nézte azt senki :kitől mikor és mit kapok? Mondom, még időnek előtte, régestelen régen, élt egy róka, kerek erdő közepében. Merészet gondolt egy szép tavaszi napon, megnézné, az erdőn kívül vajon … Olvass tovább

Együtt: Tizenegyedik történet

Mintha már nehezebb lenne a járás. A lábai szinte rogyadoztak a nap végére. Egy furcsa érzés kerítette hatalmába, lehet, hogy itt az idő? A por kissé elhomályosította a látását. Két fiatal próbálta kibillenteni egymást járás közben. Bár komótosan lépkedtek, és viszonylag rendben, az ifjonti hév azért időnként megbontotta ezt a harmóniát, megfeledkezve magáról játékos kedvében. … Olvass tovább

Dallam

A macskakővel borított utcát csúszós, fényes, fekete, ragyás képű óriássá változtatta az órák óta tartó havas eső. Hallotta, amint a lovak patájának ritmusa és az eső egyhangú kopogása valamiféle ütemes kantátában olvadt össze. Az utcakő, amin feküdt hálásan fogadta a zenét, mintha direkt ezért öltözött volna ünnepi ruhába, hogy tanúja legyen ennek a kakofóniának. Komoran, … Olvass tovább

Álmomban

Álmomban Álmomban nyár voltam, Tűzgömbön táncoltam, Szikrát szórt két talpam, Búza ért alattam. Naphosszat arattam, Csillaggal mulattam. Szellőre ráleltem Hűsítsen, kérleltem! Álmomban nyár voltam, Csónakot ringattam. Madárral üzentem, Erdővel suttogtam. Nyár voltam álmomban, Illattól búdultan Rózsákkal labdáztam Hetedhét határban. Záporban megáztam, Zöld fűben sétáltam, Hűs patak vizével Szomjamat oltottam. Felnéztem, kit láttam? Téged egy kis … Olvass tovább

Ilyen szép a világ: Hatodik történet

Mint mindig, az első harangszóra ébredt. Öt óra. Kikászálódott az ágyból. Már nem ment olyan fürgén, mint régen. Pedig akkor milyen kövér volt! Mennyi is? Ha jól emlékszik volt, úgy Nyolcvanhat, vagy nyolcvankilenc kiló. Akkoriban libákat tömtek. Barátnőjével, aki tíz házzal lakott csak arrébb a falu végén. Jó kis pénzt kaptak érte. Harminc-negyven libát is … Olvass tovább

Sóhaj

Sóhaj Szeretnék egyszer táncolni véled! Táncolni csak úgy, bele az éjbe, követni, vigyázva érezni lépted, a lágy dallamos tavaszi szélbe. Szeretnék táncolni, mint szilaj csikó, át a pusztán, eső áztatta réten, Te átfognád derekam, hopp ha hó! Erős mozdulattal zabolázva léptem. Szeretnék táncolni hétköznapi esten, a kályhában tűz ég, a fahasáb reccsen, Megfognád kezem, szemem … Olvass tovább

Pillanat: Tizenegyedik történet: Barnabás a tréfamester

Volt egy kis falu, egy mesebeli völgyben, őzikék lakta hegyek között. Olyan aprócska, hogy egy utcája volt hosszában, négy meg keresztben. Amikor a nap kibújt a hegyek mögül, bizony elgyönyörködött, miközben megcsillantak sugarai a háztetőkön. A szellő gyengéden simogatta az ott élők arcát. Az eső nagyra növesztette a búzát, amit vetettek. Vasárnap a családok eljártak … Olvass tovább

Puszi és a béka

Puszi és a béka Egy szép tavaszi napon, mikor a virág kelyhét bontja ki, tópartra indult kirándulni a szeleburdi Puszi. Kutyus létére nem jött zavarba, ha hemperegni kellett az avarba. Kergetett lepkét, lesett halat, nagy jókedvében a tóba is beszaladt! Ám amikor éppen a bundáját rázta a parti ösvényen, világ csudája! Hát elébe ugrott egy … Olvass tovább

A tavaszi nap

A tavaszi nap Komor arccal néz az égbolt, teret kér még a tél, Ám a fény, vaskos köpenyén, áttörni nem fél. Mint halk sóhaj a tétova ifjú lány keblén oszlik a felhő, feltörni látszik az új remény. Már vágyik a test, a tél hidege emlékké fagyott, A lélek már kitörni készül, látja a távoli napot. … Olvass tovább

Új nap: Tizenegyedik történet: Az új nap

“Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: … Olvass tovább

Téli világ: Tizedik történet

A férfi állt az önkiszolgáló étterem két széksora között, a hosszú asztal végén. Tanácstalanul nyújtogatta a nyakát, nézett jobbra, balra. Szemmel láthatólag nem tudta eldönteni, mit tegyen. Egyik lábáról a másikra állt, toporgott. Végre döntött. Lassan odament a fogashoz, levette a kabátját, és felakasztotta. A sapkáját akkurátusan betette a kabát ujjába. Elrendezgette, elégedetten az eredménnyel … Olvass tovább

Óda a csirkepörkölthöz

Óda a csirkepörkölthöz Túl vagyok immár az étkeim felén, Bizton állíthatom, nem dicsekszem. Úgy is mondhatnám, életem delén, és ennyi idő alatt nem keveset ettem. De minden étkek közt, és ezt kijelentem: a csirkepörköltet mindenek felett szeretem! Óh, az az elomló hús, az a fenséges íz orgia, mit nem okoz más, csak a paradicsom és … Olvass tovább