Ugocsa kucsmája

Ugocsa kucsmája Haj, a nap sem mindig tudja, kire köll sütni, az már egyszer biztos! Túlságosan is nagylelkűen szórja azt az áldott sugarát, a gazdag embert ugyan úgy melegíti, cirógatja, mint a szegényt, csak a gazdag árnyékba megy előle! A szegény embernek, az árnyék csak akkor adatik meg, ha a gazdag elébe áll, hogy számon … Olvass tovább

Halál a kórokozókra!

Halál a kórokozókra! A bécsi közkórház (Allgemeines Krankenhaus) folyosóján alig lehetett lépni a jajgató, nyögdécselő betegek között. Egyesek beletörődve lehetetlen helyzetükbe, csak néztek maguk elé, időnként megigazítva maguk alatt kis batyukájukat, amibe ócska rongyaikat kötötték, vagy eltorzult arccal és kinyújtott kezekkel ragadták meg az éppen arra siető apáca kezét, segítségért esedezve. A kaotikus állapotokat tetézte, … Olvass tovább

Adventnek éjjelén

Adventnek éjjelén Hópihe szállt ablakomra éjjel Óvatosan ült párkányomra le Nem akart zavarni égi fénnyel Tétován kukucskált szobámba be Nem aludtam, hát köszöntöttem őt Kedves vendég, így advent idején Ablakom tőle díszbe öltözött S a lelkembe költözött a remény Mily törékeny, mégis milyen erős Egyedül tör égi viharon át Nem dicsekszik, pedig igazi hős Nálam … Olvass tovább

Az eperfa manói

Az eperfa manói Luca széke és a láthatatlan boszorkány A december különös eseménnyel kezdődött az eperfa lakóinak. Sün anyó meglepődve vette észre, hogy amit télire gyűjtött elemózsiát, mind megpenészedett a kamrájában. Amikor találkozott Egér asszonysággal, és elmesélte neki, az ki sem látszott a siránkozásból, hogy vele ugyan az történt. Akkor ért oda melléjük Mókus Rebeka, … Olvass tovább

Új év, új remények: Második történet: Két szem szaloncukor

Csak ott ült. Nem szólt senkihez, általában neki sem mondtak semmit. Mintha nem is létezne. Mindenki igyekezett nem tudomást venni róla. Ha egy kisgyerek mégis kíváncsian odaszaladt hozzá, az anyja biztos, hogy azonnal elrángatta onnan, mielőtt még kinyithatta volna a száját és csicsergő hangjával feltette volna a nagy kérdést, amire már soha nem kapja meg … Olvass tovább

Együtt Veled

Tegnap eszembe jutott kedves arcod, S a jégvirágos ablaküvegen Forró homlokom egy szívet olvasztott, Mély nyomot hagyva nyugtalan lelkemen. Tegnap eszembe jutott kedves arcod, S az utcán újból tavasz lett hirtelen, Az ég színe szürkéből kékre váltott, Szemed mélységét idézve fel nekem. Tegnap eszembe jutott kedves arcod, S nyújtottam simogatón kezem feléd, Puha ajkad érintését … Olvass tovább

Ünnepi fények: Tizenkettedik történet: Az asztal

A belső előszobában állt. Mélybarna és csendes volt, nem percegett benne szú, eresztékei sem nyikorogtak. Lekerekített lapjával sosem veszélyeztette a gyerekek biztonságát. Lábai kecsesen, bár igen vaskosan indultak fentről, gyönyörűen ívelten, mint egy kecses hölgy lábszára, egyre vékonyodtak és szinte légiesen értek a földre. Kislány koromban sokat nézegettem. Nem volt ez szokványos darab, annak ellenére … Olvass tovább

A Messiás és én

Gyermekkorom fele azzal telt el, hogy hallgattam a háborús történeteket, néztem a tudósításokat. Ünnepeltük a hősöket, koszorúztuk az emlékműveket. Sokan és sokféleképpen megírták, hogy a háború alatt (második világháború) milyen keserves élet volt és milyen szegénység. Az eszemmel tudtam, és természetesen nagyon sajnáltam az akkor és ott élőket. Ismereteimet folyamatosan bővítettem, és mások is bővítették. … Olvass tovább

Miért nem érted?

Miért nem érted? Miért nem érted, vagy nem is akarod érteni? Ha más honban gépfegyver szól, ha ágyú dörög, emberek halálát kell azonnal sejteni, miért hiszed, hogy neked ott nincs hozzá közöd? Miért nem érted, vagy nem is akarod érteni? Háború! emberek halnak a falak között, melyik a vétkesebb, azt nem kell eldönteni, Miért hiszed, … Olvass tovább

Álarc: Nyolcadik történet

Csak nézte, ahogy alszik. Egyenletesen lélegzett, arca kisimult. Egy rakoncátlan hajtincs próbálta takarni szemei elől kedves vonásait, ezért óvatosan nehogy felébressze megfogta és lassan, gyengéden felemelve rásimította a feje feletti párnaredőre. Milyen szép! Harminc éve nem tud betelni vele. Milyen régen volt! Mégis, mintha most történne úgy látta maga előtt a jelenetet, ahogy megismerkedtek. – … Olvass tovább

Ébredés: Huszonkettedik történet

Bezárom az ajtót, lenyomva a kilincset gondosan ellenőrzöm, a művelet sikeres volt, indulhatok. A kutya póráza megfeszül, ő persze már a lift ajtóban áll, nagyot sóhajtok. Kezdjünk bele! Új nap, új remények. Egyre nehezebben megy ez a mondat. A mosoly, amit reggelente ezzel a kijelentéssel az arcomra ültetek, mára még mindig őrzi a hajdan volt … Olvass tovább

A művelt pók

Ring két faág közt fonalán a pók, mesét szőtt az imént, olvasni valót. Csillan a sok betű, büszkén tekint szét mind a nyolc szemével, szemléli művét. Elégedett nagyon, bevégeztetett. Most árnyékból lesi a műértő legyet. Nem kell sokat várni, zümmög a csend, izgalmában a pók kínosan feszeng. Első olvasója repül most feléje, vajon mit szól … Olvass tovább

Nyári kalandok: Nyolcadik történet: “Néma gyereknek anyja sem érti a szavát”

Azon a nyáron különösen meleg volt. A fű sárgállott az árokparton, az utat szegélyező akácfák nyelték a port, leveleiket Isten tudja mikor mosta le utoljára az eső. A búza már kalászba szökkent, a helyi Rákóczi termelőszövetkezet irodájában az agronómus imára kulcsolta a kezét. – Istenem, adj esőt! Nem lesz búzánk, oda a kenyér! – Nem … Olvass tovább

Bögye 4/4.

A nyár, a mozik, a gyerekkor, elszállt csendben a fejük felett, mint egy bárányfelhő, amit tovafúj a szél. A középiskolával elszakadtak egymástól. De csak fizikailag. Amikor Kati hazajött Pestről, ami sajnos ritkán, havonta, kéthavonta, háromhavonta fordult elő, első dolga barátnőjéhez vezetett. Akkor megbeszélték a legszükségeseb-beket. Az iskolával kapcsolatos dolgokat, Gyöngyi gyengélkedett matekból, egyik fél évben … Olvass tovább

Bögye 4/3.

– Odanézzetek! Milyen kicsi ceruza! És milyen hegyes! Ilyet még nem is láttam! Ezt alig lehet megfogni! Azta! – Robi magasba emelte a Gyöngyi tolltartójából kihúzott apró ceruzát, és mint egy véres kardot hordozta körbe az osztályban. – Mutasd! – Nekem is! – Azta! – Ezzel tudsz írni is? – Add nekem! – Na, elég … Olvass tovább

Bögye 2. rész

Mennyi izgalmas, szép könyv! Igaz, hogy majd belukadt a háta, mire hazacipelte a nagy barna iskolatáskában, de megérte! Különösen az énekeskönyv tetszett neki. Körülbelül egy hónapja, amikor a boltból jött hazafelé, ahová rendszeresen bevásá-rolni küldték hallotta, hogy Icuka anyukája és egy másik néni beszélgették, hogy jön a faluba egy zongoratanárnő, aki majd megtanítja a gyerekeket … Olvass tovább

Bögye 4/1.

– Anyu, elmehetek Gyöngyihez játszani? A kislány már harmadszor tette fel a kérdést anyjának, aki éppen a rántást kavarta a főzelékhez, amit a gyerekeknek készített ebédre. A kis hét éves Katinak három tetvére volt. Ferike ötödik éves, Attila három, Évike a legkisebb most született, éppen csak kéthetes. A nagylányt, mert természetesen ő volt a legidősebb, … Olvass tovább

Volt egyszer: Kilencedik történet: Miksa úr és a beltéri egység

Miksa úr ugyan úgy ébredt, mint mindig. Ugyan azt a szertartást csinálta végig minden reggel, miután felébredt álmából hat óra tíz perckor. Miért éppen akkor, ez nem egészen volt tisztázott az életében, pedig általában mindennek a végére járt. Évtizedek óta hat óra tízkor ébredt, teljesen magától. Nyolcvanöt évesen még mindig ragaszkodott a megszokott rendhez. Ébredés, … Olvass tovább

Belőled elveszett a szerelem

Belőled elveszett a szerelem Belőled elveszett a szerelem. Talán csak egy része, vagy egészen? A kétség már régen pislákol bennem, és a napok múlnak. Lázasan kutatok emlékeimben. Lehet, hogy csak az én szerelmem tükröződött mindig is, abban a csodás kék szemedben? Rajongásom rózsaszín ködén át láttam szeretni magam általad? A hős, aki sárkánnyal is megküzd, … Olvass tovább

Első napom története: Hatodik történet: Egy elegáns nő margójára

Egy „elegáns” nő margójára „Ha ránézünk egy elegáns nőre, azonnal a tartás, intelligencia, jellem jut eszünkbe, hiszen ezek a tulajdonságok sugároznak egy elegáns nőről. Na de mitől lesz valaki elegáns? Ki lehet-e alakítani a saját elegáns stílusunk?” – Naná! Én például olyan elegáns vagyok, hogy tanítani kéne! – Mondta ki hangosan, és letette a gőzölgő … Olvass tovább