Téli világ: Tizedik történet

A férfi állt az önkiszolgáló étterem két széksora között, a hosszú asztal végén. Tanácstalanul nyújtogatta a nyakát, nézett jobbra, balra. Szemmel láthatólag nem tudta eldönteni, mit tegyen. Egyik lábáról a másikra állt, toporgott. Végre döntött. Lassan odament a fogashoz, levette a kabátját, és felakasztotta. A sapkáját akkurátusan betette a kabát ujjába. Elrendezgette, elégedetten az eredménnyel … Olvass tovább

Óda a csirkepörkölthöz

Óda a csirkepörkölthöz Túl vagyok immár az étkeim felén, Bizton állíthatom, nem dicsekszem. Úgy is mondhatnám, életem delén, és ennyi idő alatt nem keveset ettem. De minden étkek közt, és ezt kijelentem: a csirkepörköltet mindenek felett szeretem! Óh, az az elomló hús, az a fenséges íz orgia, mit nem okoz más, csak a paradicsom és … Olvass tovább

Úgy festenék

Úgy festenék Úgy festenék, úgy festenék, úgy festenék egy képet! Nem ecsettel, nem vászonra, csak gondolattal, néked! Gondolatom útra kelne, rád találna, átölelne téged, S te látnád, mit festettem, látnád azt a rétet! Minek színétől, csak egy zöld szín volt még szebb, édesanyám szeme, amikor rám nézett! Mellette a házat, azt a békés fészket, hol … Olvass tovább

Téli világ

Téli világ Fázósan húzná össze a kabátját a kis veréb, de olyan nincs neki. Cudar időre panaszkodik a nénike, ki a parkban eteti. Egy varjú az eseményt kajánul, károgva követi, tisztes távolból figyelve a nénikét, vagy a verebet? Ki tudja, melyik kell neki? Lámpák fénye sejlik át a ködön, az árnyék a félőst kikezdi. Csend … Olvass tovább

Van az úgy…

– Adhatok valamit? Ezt a kérdést egy körülbelül két perce a pultnál álló, nem éppen fiatal párnak tette fel egy csinos hölgy a pult másik feléről. A kérdező a harmincas éveinek felénél járhatott. Haját tétován hátrasimította, és nem akarom módján felnézett az újságból, amit éppen tanulmányozott a társnőjével elmélyülten a pénztárgép mellett. A kérdés csak … Olvass tovább

Új remény

Ha jobban belegondolt, nem is volt éhes. Ha jobban belegondolt, csak úgy érezte. Ha jobban belegondolt nem is itt volt ebben az isten háta mögötti német falucskában. Ha jobban belegondolt valahol egy mesebeli erdő kellős közepén élt egy kis házikóban a szüleivel, körülötte hűs csermely folydogált, tiszta vizében látszottak a halacskák, ahogy jókedvűen kergetőztek a … Olvass tovább

Egy fekete arc

– A kandúr odament a csizmájához és felvette. De nem ám akárhogyan, lassan odasettenkedett hozzá, és hopp beleugrott! Marika ijedtében szinte kiesett édesanyja öléből, amikor az a hopp szóra megemelte kissé a térdét és elvékonyított hangon kiáltva mindkét kezével utánozva az ugró mozdulatot mutatta be a cica csizmafelvételét. Ám az ijedséget azonnal felváltotta az önfeledt … Olvass tovább

Halloween: Negyedik történet

Még ki kell vinnem a szemetet, gondolta miközben gépiesen mosta el a következő tányért. Felnézett a nagy konyhai órára, amelyik a falon tiktakkolt olyan hangosan, hogy bántotta a dobhártyáját. Vagy a csend volt túl nagy? – Mindenesetre bekapcsolom a rádiót, ha végeztem. Ezt nem lehet kibírni!- gondolta. – Mielőtt bemegyek az iskolába, elszaladok a piacra. … Olvass tovább

Őszi nap: Ötödik történet

Haaaaaapci! Gyorsan körülnézett. Nem volt senki a szobában. Ez a huncut napsugár már megint megtréfálta. Mindig ez van! Amikor eljő az idő, a nap egy kis kóbor sugara megcsiklandozza az orrát. Direkt csinálja, hogy jó nagyot tüsszentsen! Amikor meg ijedten körülnéz, a huncut sugaracska nevetve tovább áll. De ő addigra már frászt kapva próbálja meg … Olvass tovább

Hajnal: Tizenegyedik történet

Hirtelen mintha összeszorították volna a gyomrát. Fél percig sem tartott az egész. Azután elmúlt. A szendvics lehetett az oka. Lehet, hogy már nem volt túl friss a párizsi. Ki tudja mióta állt a pultban, és három nappal ezelőtt vette. Otthon a hűtőjük sem hűt valami jól. Igen, biztosan a szendvics volt. Túl sokat nem gondolkodhatott … Olvass tovább

Bűvölet: Nyolcadik történet

Szélirányba fordult, és hagyta magát a vékony hosszú fonálon lengeni. Tudta, hogy jó irányba repül. Kinézte magának már kora hajnalban, ahogy pirkadni kezdett. Nem lesz elég a fonál. A másodperc tört része alatt mérte fel a helyzetet és gyorsan engedett még hozzá úgy tíz centit. Ez az! Sikeresen landolt a trombitavirág szárán. Nem véletlenül nézte … Olvass tovább

" Mint két tojás "

Kellemes, tavaszi este volt. A nap éppen lenyugodni készült, vöröses fényével még bevilágította a csendes falucska kihalt utcáit. Az orgonabokrok a járda mellett teljes pompájukban ontották illatukat. Még a kutyák is elfelejtettek ugatni, olyan nyugalom áradt szét a tájon. Az esti imát befejező harangszó utolsó hangjait még visszaverte a völgyet körül ölelő dombság. Etelka asszony … Olvass tovább

Bakancslista: Hatodik történet: Bakancslistás történet

Kihúzta a fiókot. Kissé nyikorgott, régi íróasztal tartozékaként megengedhető volt neki ez a kis rendellenesség. Egy nagy köteg papír volt legfelül. Szépen, időrendbe rakva, katonás rendben sorakoztak a lapok. Régi, polgári család sarjaként szívta magába a teljességre való törekvést. Hitte, hogy ebben gyökerezik az érték. Remegő, öreg, ráncos keze megállt egy pillanatra. – Érdekes – … Olvass tovább

Bizottság

Az öreg nagyot sóhajtott. Mélyen beszívta a friss tavaszi levegőt. Úgy érezte keringése felgyorsul, erő árad szét benne, mint annyi év óta mindig, ilyenkor. Mozgásra csak igen kevés lehetősége volt, de már megszokta. Mintha először nézne szét a tájon úgy csodálkozott rá a világra. Az ő világa! Az ismerős domb, ahol állt, megszabadult a téli … Olvass tovább

Láncok: Hatodik történet

Emlékek. Néha elég egy szó, máskor egy mozdulat, olykor egy illat, esetleg egy hír a rádióban és bevillan. Olyan élesen, mintha most történt volna két perccel ezelőtt. Pedig évek, évtizedek teltek el. Meglepődsz, megállsz egy pillanatra, hitetlenkedve vizsgálod magad. – Ez, hogy lehet? Hogyan felejthettem el? És most, éppen most miért jutott eszembe? – Kissé … Olvass tovább

Ajándék: Nyolcadik történet

Körülnézett még egyszer a szobában. Csak egy gyors pillantást vetett az üres szekrényekre, az ott maradt csupasz ágyra,- azt mondta a vevő, hogy ő majd felhasználja, ami neki kell, a többi kacatot – így mondta kacat! – majd elhelyezi, legyen ez az ő gondja. Hát legyen! Végigsimította a fenyő ágykeretet, elbúcsúzott némán a csupasz falaktól. … Olvass tovább

A házi UFO

Egészen természetes hétköznapi reggelnek indult. Reggel hatkor kiugrottam az ágyból, mint az a bizonyos Órarugó Járású Felpattanó a POM-POM mesében amit előző este néztek a gyerekek. Nem tudom, ki hogy van vele? De én a reggeleket nagyon szeretem. Valahogy tele vagyok energiával, tenni akarással, olyan hosszúnak, sokat ígérőnek mutatkozik a nap, hogy azonnal felkelés után … Olvass tovább

Rend a lelke mindennek

Az asszony fázósan kidugta a lábát a dunyha alól. Éppen csak egy pillanattal ezelőtt kukorékolt a kakasuk, ezer közül is felismerné. Büszkén mosolyodott el. Jó kövér, gondolta. Erős jószág, könnyedén rendet tart a 12 tyúkocska között, akikért egyszemélyi felelősségét büszkén gyakorolja. Lesznek is tavasszal kiscsirkék… Óvatosan felkelt a nagy ágyból, aminek a másik végében a … Olvass tovább

Évszakok: Ötödik történet

“Évszaknak a csillagászati és meteorológiai megfigyelések alapján a földi időjárás olyan hosszabb, évente ismétlődő időszakait nevezzük, melyek rendszeresen hasonló jellemzőkkel rendelkeznek, és elkülöníthetőek a más tipikus jellemzőkkel leírható időjárási időszakoktól.” – Mondja a Wikinek becézett internetes oldal. Wiki egy mai “lány”, lényegre törő, cél és öntudatos, tényfeltáró. De mit mond egy régebbi hölgy, aki bár … Olvass tovább

Gyöngy a virágon

– Nézd, már megint itt van! – bökte meg a barátnőm a karom. – Ki van itt? – néztem körbe értetlenül, valami különlegeset keresve. Barátnőm izgalma láttán azt gondoltam tiszteletét tette kis falunkban maga a miniszterelnök személyesen. Nem, Ő nem lehet, hiszen azt mondta Piroska, hogy megint. Ő meg még sosem volt itt. Keresett tovább … Olvass tovább