Katherine

Mint egy elszáradt barna levél, amelyet fúj a szél. Mint egy eltévedt madár, amely nem leli a helyét. Mint egy hal, amelyet sodor az ár, Ilyen az én szerelmem, nem talál el hozzád. Nyújtanám a kezem, de mond minek? Hisz így is csak a sötétségben tűnik el, nem fonódnak össze újaid az enyémmel. Nem adhatok … Olvass tovább

Kell szebb dolog a szerelemnél? Az őszinte mosolynál, s vágyakozó szívnél? A kéznél, amely alig várja, hogy párja kezét újra megtalálja… A szemnél, amely akkor boldog, ha szíve választottját látja.. Kell szebb dolog az őszinte érzéseknél? Szerelem akár az ősz, tele vidám színekkel, de sokszor nem így múlik el… A földön elszáradt, lehervadt levelek. Elhagyatott … Olvass tovább

Megtanultam magányosnak lenni, pedig körül vesznek emberek.. Megtanultam egyedül lenni, pedig van egy társ mellettem… Megtanultam kitartani, pedig belül vérzek.. Megtanultam nevetni, pedig a lelkem sötétség fedi el… Megtanultam tükörbe nézni, pedig egy szép szót nem hall fülem… Megtanultam szeretni, pedig szívem olyan nehezen dobban már, lassan feladja, leküzdi a magány… Megtanultam támogatni, pedig sokszor … Olvass tovább

Álmatlanságban szenvedem, vagy hiányod fáj oly nagyon. Az utolsó csókra emlékszem, de ajkaimon már nem érzem. Csillagos is lehetne az ég, de ma éjjel olyan borús, Mint sötét lelkem udvara, mert kialudtak a fények ott pár napja. Álmodnék, de nem tudok. Becsukom a szemem, s arcod képe egyre közelebb terem. Álmatlanság vagy csak ennyire fáj … Olvass tovább