Márkus Katalin Összes megtekintés: 80
Összes megtekintés: 80 Anyák napja reggelén, eljöttem hozzád jó Anyám, közös emlékeinkből kötöttem a bokrétám. Kinyitottam szívem titkos ajtaját, itt őrzöm elrejtve a sok szép pillanatot, melyek születésemtől fogva, kettőnk titka volt. Újra felidézem mosolygó szemed, mikor vigyáztad apró lépteimet… finom anya illatod, féltőn ölelő karod, kedves hangodat, jóra intő szavadat… Jaj, Anya! Ugye te is … Olvass tovább
Összes megtekintés: 40
Összes megtekintés: 40 Órák óta rótta a kisváros utcáit. Hetek óta ezt tette, nem törődve esővel, széllel. Már kora délelőtt elindult, és csak késő délután ment haza. A csendes lakásban senki sem várta, nem volt kinek ebédet főznie, saját magának meg nem főzött. Ha nagyon éhes volt, bekapott valami szárazat. Ruhái már esetlenül lógtak lesoványodott alakján, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 104
Összes megtekintés: 104 Híres volt hamvas szépségéről, rendkívül bájos volt mosolya, kényesen nyújtózva flörtölt, szemein látszott, – már unta. Csak eggyel tett kivételt, csillagfényes éjszakán fogadta, elbűvölte lángoló tekintete, féltve őrzött kincsét neki adta. Hódolói már nem állnak sorban, kegyeit senki sem kereste, csillagok fénye is hunyorgó, megrontója gúnyosan nevette. A felkínált pénz sokat nyomott, fogadásból lett lángszemű … Olvass tovább
Összes megtekintés: 106
Összes megtekintés: 106 Mikor az est sötét lepellel takarja be a nappal hívságait, estéről, estére ablakomnál állva, türelmesen várok Rád. Tudom, hogy eljössz, miért is ne jönnél, lámpás nélkül is idetalálsz, hisz éjszaka, tiéd a világ. Megborzongok a szellőtől, mely jelzi, közeledsz, két kezemmel próbálom terelni, a sötét fellegeket. Jöjj, siess! Reggel óta nem láttalak, hisz … Olvass tovább
Összes megtekintés: 60
Összes megtekintés: 60 Egy terebélyes vadgesztenyefa árnyékában álltam a parkban és vártam rád. Akkor még nem tudtam kire várok, csak a hangodat ismertem. Eddig telefonos „randiink” voltak, valamiért nem siettettük a személyes találkozást. Aztán mégis csak sort kerítettünk rá. Mindent előre megbeszéltünk, helyet, időpontot, ismertető jelet. Ez utóbbi nagyon fontos volt, mert a hang alapján nem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 70
Összes megtekintés: 70 Zsóka gyors mozdulattal áttörölte a bepárásodott fürdőszoba tükröt, és levette a fejére tekert törölközőt. Nedves haja a vállára göndörödött. Bekapcsolta a hajszárítót, éselkezdte szárítani, egyik kezével a hajszárítót fogta, a másikkal fürtjeit igazgatta.Dédmamától örökölte egyedi, vörösesbarna színű göndör haját. Óh, drága dédi és nagymama, mindketten már csak az emlékeiben élnek. A dédire alig-alig … Olvass tovább
Összes megtekintés: 74
Összes megtekintés: 74 Szép februári tavaszban, méhek zsongtak a szabadban, sárgállott a zsiba virág, kíváncsi volt a hóvirág, bimbózott a kék ibolya, rügyet bontott a vén fűzfa. Mindezt látta a zord Tél, bősz haraggal visszatért, fagyot küldött a földre, hópaplannal jól befödte, szélparipákkal rúgatta, tavaszt hozót fagyasztotta. 2021. 02. 11.
Összes megtekintés: 130
Összes megtekintés: 130 A Hold ma éjjel is szokásos vándorútját járta az égen. Útközben kíváncsian le-lenézett a Földre, a szinte nappali fényben fürdőző városokra, és a kevésbé kivilágított falvakra. Egy sötétségbe burkolózott falunál kicsit tovább időzött. Sok mindent nem látott, mert csak az utcai lámpák gyenge fénye hunyorgott, és a kémények fehér füstje gomolygott a hideg … Olvass tovább
Összes megtekintés: 148
Összes megtekintés: 148 Pillanat Pillanat varázsa, bizony megszédített, jövőnket terveztük – de csalfa volt szemed. Hamis csillogása becsapta szívemet, eltűntél mint égről a vándorfellegek. —————- Nyár Pihen az arató, míg kaszáját feni, nyári napsütésben csillog a penge, lábánál szöcske ugrál a tarlón, melyre ha rálép, zuhan a végtelenbe. —————- Boldogság Boldogan viselem arany gyűrűmet, mellyel hozzád kötöttem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 72
Összes megtekintés: 72 Itt van a farsang, áll a bál, gondban van a kis zsiráf. Ő is menne jelmezbálba, sajnos nincs még maskarája. Hosszú lába, karcsú nyaka, nem lehet ő Csipkerózsa. Haja sajnos nem fekete, Hófehérke is feledve. Mókás lenne egérkének, könnyű röptű cinegének. Medvének meg túl sovány, – legyen talán indián? Mamácskája kitalálja, legyél kincsem, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 116
Összes megtekintés: 116 Hótündér járt a földön, a kopár téli tájon, hogy varázspálcájával, csodát varázsoljon. Puha fehér hópihék szállnak fűre, fára, fehér paplan simul a zöld fenyőágra. Kerekeskút zsindelyét, jégcsap rojtozza, Kopasz faágakat hócsipke borítja. . Minden mozdulatlan, egy madár sem rebben, havas táj szépsége, rabul ejti lelkem.
Összes megtekintés: 101
Összes megtekintés: 101 Elmúlt a csillagszórós, hó nélküli karácsony. Új év ismét kopogtatott, holdvilágos ablakon. Most nem köszöntötte, tűzijáték színes fénye, petárdák sem durrantak a mámoros sötétben. Otthonunk csendjében énekeltük himnuszunkat. koccintottuk – ha volt kivel, pezsgős poharunkat. Így vártuk Őt, az újat, reméljük, otthonunkban örömöt, vidámságot, hoz majd, s elküldi a tavalyi rosszat.
Összes megtekintés: 211
Összes megtekintés: 211 Három hét várakozás után, végre telefonáltak. Holnapután délelőtt kilenc órára várnak állás interjúra. Végtelenül boldoggá tett a hír, mert véletlen egybeesés miatt, pont holnapután jár le az álláskereső segélyem. Mindenhogyan be kell mennem a munkanélküli központba, így legalább egy füst alatt mindent elintézek. Már nagyon jól jönne egy biztos munkahely, kilenc hónap munkanélküli, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 49
Összes megtekintés: 49 Advent van, pihenj egy kicsit, figyeld a lelked rezdüléseit. Egész évben siettél, hajszoltad magad, mikor sírt a lelked, meg sem hallottad, pedig sokszor jelezte, állj meg, lassíts, vesztedbe rohansz! Most pihenj, kérlek, foglalkozz vele, a karácsonyi készülődés ne egy rohanás legyen! Öleljen át egy kicsit a csend, figyeld magad, figyeld a lelkedet, és … Olvass tovább
Összes megtekintés: 79
Összes megtekintés: 79 Karácsonyra jár az idő, csend honol a téli erdőn, bokor alján reszket a nyúl, még a harkály sem kopácsol. Őzek állnak összebújva, vaddisznók sem visítoznak, havas ágon mókus ugrál, porhó hullik amerre jár. Hófelhőkön szél lovagol, elbújtak a kis csillagok, reggelre meghízott a hó, szán hozza az ennivalót. Széna, alma, kukorica, bőven jut minden … Olvass tovább
Összes megtekintés: 93
Összes megtekintés: 93 Abban az évben nagyon korán beköszöntött a hideg tél. November végére vastag hópaplan takarta be az egész falut, a dombokra felkúszó szőlőskerteket, szántóföldeket, réteket. A háztetők is fehér kucsmát kaptak, és olyan hideg volt, hogy a kémények reggeltől estig fehér füstöt pipáltak az ég felé. Az ötéves Rózi szinte az egész napot a jó … Olvass tovább
Összes megtekintés: 101
Összes megtekintés: 101 Csak egyetlen tánc adatott meg neki, míg a hófelhőből a Földre érkezik. Kíváncsian néz lefelé, vajon milyen odalent, örül-e majd valaki, ha a vállán megpihen? Mi lesz ha nem szereti, s lerázza a sáros földre, és fujjogva néz utána, szemtelen kis hópelyhecske! Játszadozik a gondolattal, de megszólal az égi zene, melynek vidám dallamára … Olvass tovább
Összes megtekintés: 81
Összes megtekintés: 81 Van a messzeségben egy váróterem, amelynek nincs oldala, se teteje, sem ajtaja, sem virágos ablaka. Mégis, mindig tele van utazókkal, ám innen nem indulnak a vonatok. Az utazók egyre csak jönnek, jönnek, vég nélküli sorokban hömpölyögnek, reszketve várakozik a többség, de van akin nem látszik összetörtség. Ők örülnek, hogy elérkezett ez a nap, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 75
Összes megtekintés: 75 Kalapjával integet, ráérősen ballag, őszi pókhálókban, itt-ott fennakad. Nem akar sietni, sok még a tennivaló, szüret ideje van, potyog már a dió. Deres hajnalokon fázósan didereg, szakadt kabátján, ki-be sétál a hideg. Mikor az utolsó levél, lehull a fáról, egy nagyot sóhajtva, hosszú útra indul. Zúzmarás réteken, kopasz erdőkön át, lyukas bakancsával, dagasztja … Olvass tovább
Összes megtekintés: 59
Összes megtekintés: 59 Anya már napok óta figyelte a libákat. Mikor reggelente kiengedte őket az udvarba, alig lebbentették meg szárnyaikat, máris elhullajtottak egyet-egyet hófehér tollazatukból. A könnyű nyári szél meg felkapta ezeket a tollakat, játékosan pörgette, forgatta, majd letette a szénakazalra, feltapasztotta a kerítésdrótra. Itt van az idő, meg kell melleszteni őket, – mondta anya. Ebéd … Olvass tovább