Tollam az életem

Már ifjúkoromban megmutattad, milyen jó érzés rímeket faragni, versben leírni gondolataimat, ám bújócskát játszottál velem, eltűntél, és sokáig nem találtalak. Keresgéltem a szavakat, melyek ott lebegtek előttem, mint est előtt az alkonyat, de én nem láttam meg őket, fülemmel nem hallottam a ritmust, melyet a rímek tapsoltak. Hét lakattal lezárt ajtó mögött rejtőzködtél, tintám elpárolgott, … Olvass tovább

Így írok én

Ha gondolatom írásra késztet, nagy csatákat vívok a rímekkel, valahogy mindig eltűnik egy-egy, mint a csintalan, csibész, kisgyerek. Próbálgatom rendbe szedni őket, csatasorba állítom párosan, de mindig szaladgálnak, pajkosak, én keresgélem őket morcosan. Biz’ messze állok a nagy költőktől, árnyékuk nyomába sem léphetek, Ők Isten fényében sütkéreznek, én verseimmel híres nem leszek. Képzeletem néha oly … Olvass tovább

Utópiám

Én olyan világban szeretnék élni, ahol a gyűlölet szót nem ismerik, esténként lehet csillagokat nézni, nem takarja felhő az ég fényeit. Hullámzó vizek tiszták, mint a forrás, nincsenek tarra vágott, kopasz dombok, csak békés hajók bonthatnak vitorlát, zöldellő fűben virág illatozzon. Békességben élhetne ember, állat, nem dörögnének pusztító fegyverek, kórházakban az orvosok vidámak, betegség helyett, … Olvass tovább

Farsang /kezdete – vége/

Megtörtént a vízszentelés, követte a házszentelés, hát a farsang mit csinál, mulatságra készen áll. Vidámsággal, zeneszóval, körömcipőben a hóban, álarcban vagy anélkül gond ilyenkor eltörpül. Fánk illatú szelek szállnak, kocsonyák remegve fáznak, de eljő a húshagyókedd, ostorával cserdít egyet. Véget vet a vidámságnak, szekrénybe a cifrasággal, böjti szelek hamut fújnak, visszahozzák a gondokat. 2024.

Össze-vissza álmok

/ egy kiadós vacsora után / Mezítláb sétáltam a hóban kezemmel egy biciklit toltam, a hó meleg volt, nem hideg, mégis kiabáltam, segítsenek. Belestem volt iskolám ablakán, valaki kinézett, ki ez az öreglány? Én szégyenszemre elfutottam, de a biciklit is húztam-vontam, magas híd tornyosult előttem, ott már a biciklire felültem, a nagy hóban alig bírtam … Olvass tovább

Szilveszter éjjelén

Ballag már az Ó év, lyukas a bakancsa, rongyos a kabátja, zörög minden csontja. Nyomában az Új év legényesen járja, bársony a papucsa, cifra a kabátja. Tarisznyája tömve mindenféle jóval, zajosan érkezik, tánccal, síppal, dobbal. Még semmit sem ígért, ujjával csalogat, faragott botjával előre mutogat. Látod, ott bőség vár, ha szorgalmas leszel, úri módon élhetsz, … Olvass tovább

Ünnepi fények

Egykedvűen nyomta meg a leszállást jelző gombot. Már megint vége egy napnak, egy hétnek és nemsokára az évnek. – Jaj, de hosszú lesz ez a hétvége is – sóhajtotta. Rajta kívül még hárman szálltak le a buszról. Egy darabig egy fele mentek, de vele nem beszélgettek. Nem haragból, csak egyszerűen nem volt közös témájuk. Vacsorafőzés, gyerekkel tanulás, … Olvass tovább

Régi telek varázsa

Hóban csikorgó csizmatalpak, deres fákon fázó madarak, békésen pipázó kémények, rég volt emlékeket idéznek. Gyerekzsivaj a domboldalon, hógolyó csata az udvaron, hajnali disznó visítások, fel-fellobbanó szalmalángok. Jégvirágos szobaablakok, kis patak vize is befagyott, szállását kereső Szent Család, minden este, házról-házra járt. Tollfosztókat is megtartották, hájas kráflit mind elkapkodták, füstölőkben sonka, szalonna, nótás kedve volt az … Olvass tovább

Ha szabad vagy

“Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.” lelke arannyal teli kincses doboz, aki nem vár gyógyító orvosokra, testében Istentől kapott szív dobog. Ilyen a gyermek, ártatlan bárányka, szívében nem csírázik bűnnek magja, még nem borult rá földnek sötét árnya, boldog lennék, ha mindig így maradna. Légy te is szabad, öleljen napsugár, ne kísértsenek éjszaka … Olvass tovább

Télvarázs: Tizedik történet: Tél kovácsolta barátság

Ahogy közeledett november vége, egyre hidegebbek lettek a reggelek, a Nap is sokszor gondolkodott, hogy előbújjon-e a szürke ködfelhők mögül. Sietve intéztük kinti dolgainkat, a hideg csípte vörös kezeinket szaporán dörzsölgettük, hogy felmelegedjen, mert ugye a kesztyű az még a fiókban lapult. Á, még nem kell, majd a télen! – mondtuk – pedig már rég … Olvass tovább

Szebb napokról álmodom

Még tündökölnek a napsugarak, aranyozva a hullámzó vizet, magányosan áll a part menti pad, e szép alkonyban egyedül pihen. Esténként én is egyedül vagyok, imáimat küldöm az ég felé, talán egy csillagon üldögélnek, hogy nem érnek Isten színe elé. Válaszára türelmesen várok, “de Isten sohasem fú a kürtbe” lelkem mégsem szomorú, hisz tudom, itt van … Olvass tovább

Úton: Hetedik történet: Elindultam

Aznap reggel lassan készülődtem. Húztam az időt, hogy minél később induljak, pedig tudtam, nem szabad elkésnem. Táskám már bepakolva várt a nappali foteljában. Nem viszek magammal sok mindent, csak az ilyenkor szükséges dolgokat. Ahányszor csak rápillantottam, összeszorult a torkom. Nem, nem megyek, kipakolom a cuccaimat és itthon maradok. Telefonomat kikapcsolom, még véletlenül se tudjanak elérni, … Olvass tovább

 Elmúlik az Élet

“Az emberélet útjának felén ” számot vetek az elmúlt időkről, mert az ember oly sok mindent megél, mégis az elme elfelejt, töröl. Egykor örvendeztem a tavasznak, rózsanyíláskor én is virultam, még lubickoltam mint az aranyhal, de a nyári éj, már bokán rugdalt. Összetört lelkem éles szilánkja, szétkaszabolta boldog életem, meglegyintett az elmúlás árnya, nagy terhemmel … Olvass tovább

Őszi eső: Negyedik történet: Őszi esők

Az asszony hálásan nézett férjére, aki a hintaszékben kényelmesen elhelyezte, majd úgy fordította a széket, hogy a kétszárnyú erkélyajtó üvegén keresztül a kertet láthassa. Kellemes késő őszi délután volt, az égen tündöklő Nap szikrázóan küldte sugarait a földre. A férfi súgott valamit az asszony fülébe, mire az elmosolyodott, és megsimogatta párja kezét. Ő válaszul csókot … Olvass tovább

Uram, nem lázadok!

Fájó magányomban kérlek, hallgass meg Uram! Oly egyedül vagyok, mint a víz felett szálló madár, ki vijjogva keresi párját, mielőtt leszáll az éj. Én is keresem páromat, kit idő előtt magadhoz szólítottál, és magával vitte lelkem jobbik felét. Sírok, zokogok, mert Ő, már zsámolyod tövében ül, s hallgatja bölcs szavaidat, míg én itt a földön … Olvass tovább

Levéltánc: Kilencedik történet: Táncoló hársfalevelek

Az öreg hársfa már nagyon várta a meleg tavaszi napokat. Göcsörtös ágait nagyon megropogtatta a téli fagy, és a hidegen fújó északi szelek. Ilyenkor recsegtek, ropogtak, még a füleit is befogta, hogy ne hallja panaszos jajgatásukat. De ami késik, az nem múlik, így előbb-utóbb megérkezett a tavasz. A nap is melegebb fénnyel simogatta ágait, a … Olvass tovább

Rózsák a kertünkben

“Szép virág a rózsa, hát még a bimbója,” olyan kívánatos, mint a szép lány csókja, harmat friss cseppjeit napfény csillogtatja, lágyan fújó szellő táncolva ringatja. Meleg nap fényétől kinyílnak szirmai, csókot lehelnek rá leánynak ajkai, illatos virágon pillangók pihennek, zöld levelei közt tüskéi figyelnek. Anyánk kertjében is szép rózsák nyílottak, rózsalugasában sokszirmú pirosak, magas tearózsák … Olvass tovább

Egyszer volt… Tizenharmadik történet: Megsárgult fényképek

Szinte egész délelőtt esett az eső, a kedvem is olyan borús volt, mint az idő. Egyedül voltam, hiányoztak a rég, vagy alig pár éve elhunyt szeretteim. Hogy egy kicsit vigasztalódjak, ebéd után elővettem az egyik ősrégi megfakult papírdobozt, benne a sok-sok megsárgult fényképpel. *** Apai öregapám fiatalkori képét sokáig nézegettem, miközben megpróbáltam felidézni a tőle sokszor … Olvass tovább

Csillagok alatt

Vörösen izzik az ég alja, tüzes ágyán piheg már a nap, búcsúcsókjától felhő olvad, káprázatos e szép alkonyat. Elcsendesül, pihen a város, sötétben a varjú sem károg, kicsi lámpákban halvány a fény, csendes utcákon oson az éj. “Éj leng alá a mély vadonra ,” sötét fátylát csillag hordozza, minden zajt,vigalmat eltakar, lágy szellőtől csipkéje szakad. … Olvass tovább

Nézz, hogy láthass

Nemrég megadatott nekem, repülhettem, mint a madár, úgy szálltam szép tájak felett, Kis-Balatonnak szépséges szigetein, Matula kunyhóját kutatták szemeim. Hatalmas ősfák fölött ámulva néztem, az ágak közt ringó sok-sok madárfészket, odébb a zöld fűben őzek kergetőztek, egy magaslesből vadász figyelte őket. Erdős hegyek csúcsán aprók a várromok, Rezi vár kövein magyar zászló lobog, béke jelképe … Olvass tovább