Márkus Katalin Az én lovagomnak nem volt paripája, sem fényes páncélja, sem hatalmas kardja. Gyalog járt az úton, por lepte be lábát, szél úrfi borzolta rakoncátlan haját. Mögöttem állt a hintán, s magasra szálltunk, elhittem neki, hogy kis madárkák vagyunk. Ő volt az én hősöm, mikor fára mászott, tőle kaptam a legszebb nyíló virágot. Gyűrött papírosra ceruzával … Olvass tovább
Szikrázó sugaraival a Nap letekint a délutáni tájra, hol forróságtól kornyadozik a fű, s a fák lombját szürke por csúfítja. Reggel kinyílt üde rózsabimbó repedezett földre hullajtja szirmait, behúzott zsalugáterek mögött kicsi és nagy, békésen szunnyadna, ha nem zümmögne fülükbe egy fényt kereső, szemtelen bogár, szűrt árnyékban pihen a ménes, csengő is hallgat a csikó … Olvass tovább
Eszti néni a reggeli utáni kávéját kortyolgatta, közben orrára biggyesztett szemüveggel a friss napilapot lapozgatta. A gyászjelentéseknél nagyon elszomorodott a sok hatvan év körüli évszámot olvasva. – Hál’ Istennek, én már bő tizenöt éve elkerültem a hatvanat. Néha nem bánnám ha jönne a kaszás, mert így nem érdemes élni. A fiamék már hetek óta felém … Olvass tovább
Anyák napja reggelén, eljöttem hozzád jó Anyám, közös emlékeinkből kötöttem a bokrétám. Kinyitottam szívem titkos ajtaját, itt őrzöm elrejtve a sok szép pillanatot, melyek születésemtől fogva, kettőnk titka volt. Újra felidézem mosolygó szemed, mikor vigyáztad apró lépteimet… finom anya illatod, féltőn ölelő karod, kedves hangodat, jóra intő szavadat… Jaj, Anya! Ugye te is látod? Szépséges … Olvass tovább
Órák óta rótta a kisváros utcáit. Hetek óta ezt tette, nem törődve esővel, széllel. Már kora délelőtt elindult, és csak késő délután ment haza. A csendes lakásban senki sem várta, nem volt kinek ebédet főznie, saját magának meg nem főzött. Ha nagyon éhes volt, bekapott valami szárazat. Ruhái már esetlenül lógtak lesoványodott alakján, de nem … Olvass tovább
Híres volt hamvas szépségéről, rendkívül bájos volt mosolya, kényesen nyújtózva flörtölt, szemein látszott, – már unta. Csak eggyel tett kivételt, csillagfényes éjszakán fogadta, elbűvölte lángoló tekintete, féltve őrzött kincsét neki adta. Hódolói már nem állnak sorban, kegyeit senki sem kereste, csillagok fénye is hunyorgó, megrontója gúnyosan nevette. A felkínált pénz sokat nyomott, fogadásból lett lángszemű lovag, hamvas … Olvass tovább
Mikor az est sötét lepellel takarja be a nappal hívságait, estéről, estére ablakomnál állva, türelmesen várok Rád. Tudom, hogy eljössz, miért is ne jönnél, lámpás nélkül is idetalálsz, hisz éjszaka, tiéd a világ. Megborzongok a szellőtől, mely jelzi, közeledsz, két kezemmel próbálom terelni, a sötét fellegeket. Jöjj, siess! Reggel óta nem láttalak, hisz hajnalban elűzött, … Olvass tovább
Egy terebélyes vadgesztenyefa árnyékában álltam a parkban és vártam rád. Akkor még nem tudtam kire várok, csak a hangodat ismertem. Eddig telefonos „randiink” voltak, valamiért nem siettettük a személyes találkozást. Aztán mégis csak sort kerítettünk rá. Mindent előre megbeszéltünk, helyet, időpontot, ismertető jelet. Ez utóbbi nagyon fontos volt, mert a hang alapján nem ismertük volna … Olvass tovább
Zsóka gyors mozdulattal áttörölte a bepárásodott fürdőszoba tükröt, és levette a fejére tekert törölközőt. Nedves haja a vállára göndörödött. Bekapcsolta a hajszárítót, éselkezdte szárítani, egyik kezével a hajszárítót fogta, a másikkal fürtjeit igazgatta.Dédmamától örökölte egyedi, vörösesbarna színű göndör haját. Óh, drága dédi és nagymama, mindketten már csak az emlékeiben élnek. A dédire alig-alig emlékezik, a … Olvass tovább
Szép februári tavaszban, méhek zsongtak a szabadban, sárgállott a zsiba virág, kíváncsi volt a hóvirág, bimbózott a kék ibolya, rügyet bontott a vén fűzfa. Mindezt látta a zord Tél, bősz haraggal visszatért, fagyot küldött a földre, hópaplannal jól befödte, szélparipákkal rúgatta, tavaszt hozót fagyasztotta. 2021. 02. 11.
A Hold ma éjjel is szokásos vándorútját járta az égen. Útközben kíváncsian le-lenézett a Földre, a szinte nappali fényben fürdőző városokra, és a kevésbé kivilágított falvakra. Egy sötétségbe burkolózott falunál kicsit tovább időzött. Sok mindent nem látott, mert csak az utcai lámpák gyenge fénye hunyorgott, és a kémények fehér füstje gomolygott a hideg éjszakában. A … Olvass tovább
Pillanat Pillanat varázsa, bizony megszédített, jövőnket terveztük – de csalfa volt szemed. Hamis csillogása becsapta szívemet, eltűntél mint égről a vándorfellegek. —————- Nyár Pihen az arató, míg kaszáját feni, nyári napsütésben csillog a penge, lábánál szöcske ugrál a tarlón, melyre ha rálép, zuhan a végtelenbe. —————- Boldogság Boldogan viselem arany gyűrűmet, mellyel hozzád kötöttem életemet. Azóta … Olvass tovább
Itt van a farsang, áll a bál, gondban van a kis zsiráf. Ő is menne jelmezbálba, sajnos nincs még maskarája. Hosszú lába, karcsú nyaka, nem lehet ő Csipkerózsa. Haja sajnos nem fekete, Hófehérke is feledve. Mókás lenne egérkének, könnyű röptű cinegének. Medvének meg túl sovány, – legyen talán indián? Mamácskája kitalálja, legyél kincsem, kicsi gólya! … Olvass tovább
Hótündér járt a földön, a kopár téli tájon, hogy varázspálcájával, csodát varázsoljon. Puha fehér hópihék szállnak fűre, fára, fehér paplan simul a zöld fenyőágra. Kerekeskút zsindelyét, jégcsap rojtozza, Kopasz faágakat hócsipke borítja. . Minden mozdulatlan, egy madár sem rebben, havas táj szépsége, rabul ejti lelkem.
Elmúlt a csillagszórós, hó nélküli karácsony. Új év ismét kopogtatott, holdvilágos ablakon. Most nem köszöntötte, tűzijáték színes fénye, petárdák sem durrantak a mámoros sötétben. Otthonunk csendjében énekeltük himnuszunkat. koccintottuk – ha volt kivel, pezsgős poharunkat. Így vártuk Őt, az újat, reméljük, otthonunkban örömöt, vidámságot, hoz majd, s elküldi a tavalyi rosszat.
Három hét várakozás után, végre telefonáltak. Holnapután délelőtt kilenc órára várnak állás interjúra. Végtelenül boldoggá tett a hír, mert véletlen egybeesés miatt, pont holnapután jár le az álláskereső segélyem. Mindenhogyan be kell mennem a munkanélküli központba, így legalább egy füst alatt mindent elintézek. Már nagyon jól jönne egy biztos munkahely, kilenc hónap munkanélküli, és kilenc … Olvass tovább
Advent van, pihenj egy kicsit, figyeld a lelked rezdüléseit. Egész évben siettél, hajszoltad magad, mikor sírt a lelked, meg sem hallottad, pedig sokszor jelezte, állj meg, lassíts, vesztedbe rohansz! Most pihenj, kérlek, foglalkozz vele, a karácsonyi készülődés ne egy rohanás legyen! Öleljen át egy kicsit a csend, figyeld magad, figyeld a lelkedet, és lassan gondold … Olvass tovább
Karácsonyra jár az idő, csend honol a téli erdőn, bokor alján reszket a nyúl, még a harkály sem kopácsol. Őzek állnak összebújva, vaddisznók sem visítoznak, havas ágon mókus ugrál, porhó hullik amerre jár. Hófelhőkön szél lovagol, elbújtak a kis csillagok, reggelre meghízott a hó, szán hozza az ennivalót. Széna, alma, kukorica, bőven jut minden állatnak, alkonyatra … Olvass tovább
Abban az évben nagyon korán beköszöntött a hideg tél. November végére vastag hópaplan takarta be az egész falut, a dombokra felkúszó szőlőskerteket, szántóföldeket, réteket. A háztetők is fehér kucsmát kaptak, és olyan hideg volt, hogy a kémények reggeltől estig fehér füstöt pipáltak az ég felé. Az ötéves Rózi szinte az egész napot a jó meleg konyhában … Olvass tovább
Csak egyetlen tánc adatott meg neki, míg a hófelhőből a Földre érkezik. Kíváncsian néz lefelé, vajon milyen odalent, örül-e majd valaki, ha a vállán megpihen? Mi lesz ha nem szereti, s lerázza a sáros földre, és fujjogva néz utána, szemtelen kis hópelyhecske! Játszadozik a gondolattal, de megszólal az égi zene, melynek vidám dallamára el kell … Olvass tovább