Jókor jött segítség

Október közepén, még szokatlanul meleg volt az idő. Fűtés szempontjából ez nagyon jó volt, mert csak estefelé kellett begyújtani a kályhába. Gyuri bácsiék mégis nyugtalanok voltak. A nyár végén megrendelt hasított, kályha kész tűzifájukat, még nem szállította le a favágással foglalkozó vállalkozó. Elég jól ismerték egymást, évek óta tőle rendelték a téli tüzelőt. Most mégis … Olvass tovább

A kacatos fiók

Ma reggel Irmának férjével együtt, sürgős elintéznivalója volt a postán, ezért most sietősen lépkedett a piac felé. Már délelőtt tíz óra is elmúlt, és nem szerette volna, ha régóta ismert kofájánál elfogyna a friss tojás. Évek óta nála vásárolja meg a heti szükségletet, ha úgy adódik, a zöldségeket is tőle veszi. Eddig még nem csalódott … Olvass tovább

Emberségből jeles!

Ahogy közeledett a karácsony szép ünnepe, Marika egyre többször ült le gondterhelten a konyhaasztal mellé, és az ablakon keresztül csak nézte, nézte a havas kertet. Messzebb nem látott el, mert könnyes szemei előtt egybe mosódtak a falut körbeölelő, hóval borított kisebb-nagyobb dombok, erdőségek. – Most már biztos nem lesz karácsonyfánk – sírta el magát sokadszorra. … Olvass tovább

Hó-ember

Fagyos úton bukdácsolva lépkedett, háta mögött tudta az északi szelet, hatalmas erdőben hosszasan keresgélt, míg válláról levette éles fejszéjét. Csattogott a fejsze, visszhangzott a hangja, ijedve ébredt fel erdő sok-sok vadja, recsegett a fatörzs, eldőlt a kis fenyő, formás ágain erős zsineg, kötöző. Fagyos rögöket, már hópaplan borítja, ember a fenyőfát nehezen vonszolja, fekete kucsmája, … Olvass tovább

Havazott az éjjel…

Csuklik egyfolytában, ádámcsutkája remeg, még egy kortyot leküld, s minden rendben lesz. Laposüveg tartalma belül melegíti, havazott az éjjel, el kell lapátolni. Fogatlan szájából erős pálinka szag árad, egy nagy harapás kolbász, jól esik fojtásnak. Ismétli még párszor, evés, ivás, újra, mire azt gondolja, kezdődhet a munka. Lapátnyél a barátja, magához öleli, egy óvatlan mozdulat, … Olvass tovább

Emlékmorzsák: Tizenötödik történet: Múltban járó gondolatok

Róza, menyével együtt, már kora reggel óta a konyhában sürgölődött. Vasárnap volt, mégsem lustálkodhattak sokáig az ágyban, mert ez a vasárnap igazán emlékezetes lesz Julcsi unokája életében. A kislány hittanos pajtásaival együtt, ma lesz elsőáldozó. A gáztűzhelyre már feltette a nagy levesfőző fazekat, benne a tegnap levágott szép sárga bőrű tyúkkal és a zöldségekkel. Szépen … Olvass tovább

Ébredés: Tizenegyedik történet

Valahol a távolban kakas kukorékolt. Zoli álmosan fordult át a másik oldalára, kezével az éjjeliszekrényen tapogatott, míg végre rátalált telefonjára. Fél szemmel megleste mennyi az idő. Hajnali négy óra múlt pár perccel, – jól van, szunyálhatok még, – és visszafordult az ágyban. Kicsit kábult volt az este bevett altatótól, de addig-addig forgolódott, míg újra kényelmesen … Olvass tovább

Indultak a fecskék…

Indultak a fecskék, búcsúkört repültek, a kéklő ég alatt, apró pontok lettek, vitték a szép nyarat, másnap eső esett, lehűlt a levegő, hulltak a levelek. Hatalmas felhőknek földet ér a lába. oly lassan haladnak, cuppognak a sárba. Némán sírnak a fák, hol van a meleg nyár, vaj’ merre kóricál a fénylő napsugár? Elvitte magával a … Olvass tovább

Az én lovagom

Az én lovagomnak nem volt paripája, sem fényes páncélja, sem hatalmas kardja. Gyalog járt az úton, por lepte be lábát, szél úrfi borzolta rakoncátlan haját. Mögöttem állt a hintán, s magasra szálltunk, elhittem neki, hogy kis madárkák vagyunk. Ő volt az én hősöm, mikor fára mászott, tőle kaptam a legszebb nyíló virágot. Gyűrött papírosra ceruzával … Olvass tovább

Hőség

Szikrázó sugaraival a Nap letekint a délutáni tájra, hol forróságtól kornyadozik a fű, s a fák lombját szürke por csúfítja. Reggel kinyílt üde rózsabimbó repedezett földre hullajtja szirmait, behúzott zsalugáterek mögött kicsi és nagy, békésen szunnyadna, ha nem zümmögne fülükbe egy fényt kereső, szemtelen bogár, szűrt árnyékban pihen a ménes, csengő is hallgat a csikó … Olvass tovább

Karantén történetek: Nyolcadik történet: Magányosan

Eszti néni a reggeli utáni kávéját kortyolgatta, közben orrára biggyesztett szemüveggel a friss napilapot lapozgatta. A gyászjelentéseknél nagyon elszomorodott a sok hatvan év körüli évszámot olvasva. – Hál’ Istennek, én már bő tizenöt éve elkerültem a hatvanat. Néha nem bánnám ha jönne a kaszás, mert így nem érdemes élni. A fiamék már hetek óta felém … Olvass tovább

Anyák napja reggelén…

Anyák napja reggelén, eljöttem hozzád jó Anyám, közös emlékeinkből kötöttem a bokrétám. Kinyitottam szívem titkos ajtaját, itt őrzöm elrejtve a sok szép pillanatot, melyek születésemtől fogva, kettőnk titka volt. Újra felidézem mosolygó szemed, mikor vigyáztad apró lépteimet… finom anya illatod, féltőn ölelő karod, kedves hangodat, jóra intő szavadat… Jaj, Anya! Ugye te is látod? Szépséges … Olvass tovább

Volt egyszer: Tizenkilencedik történet: Volt egyszer…

Órák óta rótta a kisváros utcáit. Hetek óta ezt tette, nem törődve esővel, széllel. Már kora délelőtt elindult, és csak késő délután ment haza. A csendes lakásban senki sem várta, nem volt kinek ebédet főznie, saját magának meg nem főzött. Ha nagyon éhes volt, bekapott valami szárazat. Ruhái már esetlenül lógtak lesoványodott alakján, de nem … Olvass tovább

Híres volt…

Híres volt hamvas szépségéről, rendkívül bájos volt mosolya, kényesen nyújtózva flörtölt, szemein látszott, – már unta. Csak eggyel tett kivételt, csillagfényes éjszakán fogadta, elbűvölte lángoló tekintete, féltve őrzött kincsét neki adta. Hódolói már nem állnak sorban, kegyeit senki sem kereste, csillagok fénye is hunyorgó, megrontója gúnyosan nevette. A felkínált pénz sokat nyomott, fogadásból lett lángszemű lovag, hamvas … Olvass tovább

Találkoztunk

Mikor az est sötét lepellel takarja be a nappal hívságait, estéről, estére ablakomnál állva, türelmesen várok Rád. Tudom, hogy eljössz, miért is ne jönnél, lámpás nélkül is idetalálsz, hisz éjszaka, tiéd a világ. Megborzongok a szellőtől, mely jelzi, közeledsz, két kezemmel próbálom terelni, a sötét fellegeket. Jöjj, siess! Reggel óta nem láttalak, hisz hajnalban elűzött, … Olvass tovább

Találkozások: Huszadik történet: Találkoztunk

Egy terebélyes vadgesztenyefa árnyékában álltam a parkban és vártam rád. Akkor még nem tudtam kire várok, csak a hangodat ismertem. Eddig telefonos „randiink” voltak, valamiért nem siettettük a személyes találkozást. Aztán mégis csak sort kerítettünk rá. Mindent előre megbeszéltünk, helyet, időpontot, ismertető jelet. Ez utóbbi nagyon fontos volt, mert a hang alapján nem ismertük volna … Olvass tovább

Tükörben: Tizedik történet: Időutazás

Zsóka gyors mozdulattal áttörölte a bepárásodott fürdőszoba tükröt, és levette a fejére tekert törölközőt. Nedves haja a vállára göndörödött. Bekapcsolta a hajszárítót, éselkezdte szárítani, egyik kezével a hajszárítót fogta, a másikkal fürtjeit igazgatta.Dédmamától örökölte egyedi, vörösesbarna színű göndör haját. Óh, drága dédi és nagymama, mindketten már csak az emlékeiben élnek. A dédire alig-alig emlékezik, a … Olvass tovább

Kertünkben

Szép februári tavaszban, méhek zsongtak a szabadban, sárgállott a zsiba virág, kíváncsi volt a hóvirág, bimbózott a kék ibolya, rügyet bontott a vén fűzfa. Mindezt látta a zord Tél, bősz haraggal visszatért, fagyot küldött a földre, hópaplannal jól befödte, szélparipákkal rúgatta, tavaszt hozót fagyasztotta. 2021. 02. 11.

Fény és árnyék: Huszonnegyedik történet: Fény és árnyék a sötét éjszakában

A Hold ma éjjel is szokásos vándorútját járta az égen. Útközben kíváncsian le-lenézett a Földre, a szinte nappali fényben fürdőző városokra, és a kevésbé kivilágított falvakra. Egy sötétségbe burkolózott falunál kicsit tovább időzött. Sok mindent nem látott, mert csak az utcai lámpák gyenge fénye hunyorgott, és a kémények fehér füstje gomolygott a hideg éjszakában. A … Olvass tovább

Négysoros verseim

Pillanat Pillanat varázsa, bizony megszédített, jövőnket terveztük – de csalfa volt szemed. Hamis csillogása becsapta szívemet, eltűntél mint égről a vándorfellegek. —————- Nyár Pihen az arató, míg kaszáját feni, nyári napsütésben csillog a penge, lábánál szöcske ugrál a tarlón, melyre ha rálép, zuhan a végtelenbe. —————- Boldogság Boldogan viselem arany gyűrűmet, mellyel hozzád kötöttem életemet. Azóta … Olvass tovább