Tollpihék: Huszonkettedik történet: ( liba mellesztés )

Összes megtekintés: 61 

Összes megtekintés: 61  Anya már napok óta figyelte a libákat. Mikor reggelente kiengedte őket az udvarba, alig lebbentették meg szárnyaikat, máris elhullajtottak egyet-egyet hófehér tollazatukból. A könnyű nyári szél meg felkapta ezeket a tollakat, játékosan pörgette, forgatta, majd letette a szénakazalra, feltapasztotta a kerítésdrótra. Itt van az idő, meg kell melleszteni őket, – mondta anya. Ebéd … Olvass tovább

Álmos hajnalon / versírás mankóval /

Összes megtekintés: 107 

Összes megtekintés: 107  “Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még” aludt a hajléktalan a kartonpapír alatt. Kóbor macskák éhesen lopakodtak a közeli pékség hátsó ajtaja felé, remélve, nekik is jut pár meleg falat. Álomittas emberek, lehajtott fejjel siettek a villamosmegálló felé, gondolatban még félbeszakadt álmaikat szőtték tovább. Gépies mozdulattal léptek előre, mikor a villamos nyikorogva megállt. Görcsös … Olvass tovább

Csend és vihar: Csendben elköszönt…

Összes megtekintés: 62 

Összes megtekintés: 62  Csendben elköszönt a virág illatú Nyár, bárányfelhő párnáin lustálkodik a napsugár. Korán pihenni tér, reggel későn ébred, ködfoltos hajnalokon, nyújtózkodik egyet. Teli tarisznyával megérkezett az Ősz, ecsetjével színesre fest lombos fát, s mezőt. Hosszúra nyúlt estéken néha dühbe gurul, csattogó villámokkal, dúl az égi háború. Tomboló szélviharral fákat földre hajlít, hullám hegyet épít, … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizenharmadik történet

Összes megtekintés: 48 

Összes megtekintés: 48  Szeptember végi alkonyatban csendben üldögélnek a félhomályos teraszon. A rattan asztal közepén üres dunsztos üvegben gyertya ég, melynek fénye visszatükröződik  a mellette álló boroskancsón. A kancsóban sötétbordó színű, saját termésű bor rubintosan csillog. A férfi tölt belőle a kancsó mellett álló talpas poharakba, és az egyik poharat az asszony felé nyújtja. Ő mosolyogva … Olvass tovább

Őszi levelek: Tizenhetedik történet

Összes megtekintés: 65 

Összes megtekintés: 65  Szeptemberi ködös reggelek, a kurtább nappalok, már felkészítik a természetet a nyugalomra, pihenésre. A fák is érzékelik a változást, ezért szép lassan  ők is készülődnek a télre. Levél ruhájuk szépen színesedni kezd, és egy-egy hűvösebb reggel után libegve, lebegve szállingóznak a föld felé. Csodálatos látvány a fák alá hulló levelek színkavalkádja.  Senki emberfia  nem … Olvass tovább

Ősz van

Összes megtekintés: 82 

Összes megtekintés: 82  Ősz van Ágakat ringató őszi szél dúdolja, altató énekét sárguló lomboknak. Sok fonnyadt falevél, kavarogva repül, Hol víztócsába, hol száraz fűre kerül. Megfakult színekkel, összevissza törve, csöndnek muzsikáját hallgatják örökre.

Anyánkról álmodtam…

Összes megtekintés: 72 

Összes megtekintés: 72  Anyánkról álmodtam… Anyánkról álmodtam, olyan volt mint régen, sütéshez készülődött, konyhája melegében. Fehér kötényt kötött, haját kendő takarta, kerek szitájával, lisztet szitált a tálba. Ősi mozdulatokkal, könnyedén dagasztott, de időnként megpihent, – valahol fájhatott.   Úgy megölelném, fájdalmát enyhítve, már nem tudom elérni, messze van, messze…   Csillagösvényen ment, angyalok kísérték,  hajlott alakjára, … Olvass tovább

Egy kirándulás emlékei

Összes megtekintés: 111 

Összes megtekintés: 111  Pár napja szűkebb hazám, a szívemnek, lelkemnek kedves Zala megye dimbes-dombos tájain kirándultunk. Csoportunk minden évben szervez kirándulást, az ország különböző tájaira, most "itthon" maradtunk. Kicsi a megyénk, de nem szűkölködik látnivalóval.  A koronavírus-járvány megjelenése  óta ez volt az első alkalom a találkozásra. Zalaegerszegről indult a buszunk, kanyargós úton értünk fel a Kandikóra, … Olvass tovább

Nagy kaland…

Összes megtekintés: 83 

Összes megtekintés: 83  Nagy kaland… Vidáman ébredt, nagy kaland várja, gomba szedésre hívta a szomszédja. Hajnalok hajnalán, gyalog indulnak, unalom űzőnek, pálinkát kortyolnak. Messze az erdő üres lett a flaska, pihenni térnek útszéli bokorba. Álomba kábulva, hangosan horkolnak, kíváncsian nézi őket, a tűző nyári Nap. Delet harangoznak mire felébrednek, azon tanakodnak, hogy merre menjenek. Haza nem … Olvass tovább

Együtt

Összes megtekintés: 75 

Összes megtekintés: 75  Együtt Harmatos hajnalon, együtt elindultunk, pajkos napsugár, cirógatta arcunk. Könnyűnek tűnt utunk, szökellve lépkedtünk, mögöttünk lágy szellő,  vissza sem néztünk. Délidőben jártunk, tüzes Nap égetett, elénk került a szél, tovább nem engedett. Villámok cikáztak, felhők gyülekeztek, mire alkonyodott, minden csendes lett. Egy helyben topogva,  fogtuk egymás kezét, de nem búcsúztunk, hittük, lesz még … Olvass tovább

Együtt: Tizenkettedik történet: Együtt könnyebb

Összes megtekintés: 68 

Összes megtekintés: 68  Rozi könnyes szemmel nézte az árokban heverő biciklit. Olajtól koszos kezével arcán szétmaszatolta könnyeit, így már nemcsak a keze, az arca is fekete olajfoltos lett. Felhúzott térdeit szoknyájával takarta, karjaival átfonta, és egész teste rázkódott a sírástól. Előtte hevert a biciklilánc, melyet bármennyire igyekezett, nem tudott visszarakni a helyére. Aggódott, mert elég sok … Olvass tovább

Kóceráj

Összes megtekintés: 73 

Összes megtekintés: 73  Kóceráj Udvari kamránkat, kócerájnak hívjuk, remek rejtekhelye, sok régi kacatnak. Békésen hever egymás mellett: törött kapanyél a rozsdás sarlóval, fül nélküli kosár a metszőollóval, kinőtt görkorcsolya a szeneskannával, ősrégi viharkabát a szelelő rostával. Kötelek, drótok, méretes pókok, s kitudja mennyi mindent rejt a kamra… Mert kidobálni semmit sem szabad, még jó lesz valamire … Olvass tovább

Teknő sors

Összes megtekintés: 149 

Összes megtekintés: 149  Teknő sors Elhagyott homokbányában, kidobva, árván porosodik,  egykor szebb napokat látott kenyérdagasztós fateknő. Siratja a boldog éveket, mikor ölében ringatva vigyázta növekedését, a bedagasztott tésztának. Míg tisztára mosogatva, száradt diófa árnyékában, telítődött a frissen sült kenyér, finom illatával. Repedezett testének, már nem ad árnyat lombkorona, hangyáknak lett országútja. alvó gyíkok ringatója.

A szellem útja

Összes megtekintés: 62 

Összes megtekintés: 62  A szellem útja Alig várja az éjszakát, a lámpaoltásnak örül, hajdan volt lakóhelyén,  ismerősként néz körül.  Végig suhan a házon, pincén és padláson, nincs akadály előtte, földi alakját már letette.  Hűvös fuvallattal simítja személyes tárgyait, oly hirtelen, váratlanul hagyta őket itt.  Asztalon, halkan koccan a pohár, éjszakai álmából, felriad a bogár.  Hosszan elidőz … Olvass tovább

Délidőig nyár volt…

Összes megtekintés: 55 

Összes megtekintés: 55  Délidőig nyár volt… Délidőig nyár volt, tikkasztó a hőség, a Nap nem sajnálta, ingyen adta hőjét. Langy szellő fújdogál, felhőket terelget, összekapaszkodnak, s mérgesen pörölnek. Villámok csattognak, földet ostorozzák, a felhők rázkódnak, terhüket leszórják. Vége a hőségnek oda a vidámság, már nem énekelnek a dalos madárkák. Jég szabta falevél, megtépázott fészkek, fákról a … Olvass tovább

A csoda

Összes megtekintés: 155 

Összes megtekintés: 155  Róza vasárnaponként úgy szervezte az ebéd főzést, hogy délben mindig ott gőzölögjön asztalukon az aranyló húsleves. Ez Karcsi kérése volt, amikor össze házasodtak. Nem esett nehezére teljesítenie férje kérését, mert a szülői házban is mindig déli harangszóra került asztalra a vasárnapi ebéd. A templomba járásról sem kellett lemondania mikor férjhez ment. Igaz, Karcsi csak karácsonykor, … Olvass tovább

Mese a tölgyerdő lakóiról ( Unoka mesék 5. )

Összes megtekintés: 98 

Összes megtekintés: 98  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas tölgyerdő. Ez a hatalmas erdő mindenféle állatnak, madárnak, rovarnak volt az otthona. Az erdő közepén friss, tiszta vizű patak csobogott, és a mellette lévő nagy tisztás volt az állatok kedvenc gyülekezőhelye. Délutánonként ott találkoztak, és a hatalmas tölgyek lombkoronája alatt hűsöltek az állatok, a lombok közt pedig pihentek … Olvass tovább

Egy nyári nap

Összes megtekintés: 135 

Összes megtekintés: 135  Egy nyári nap Kakas kukorékolásra ébredve, jól kezdődik a napom, kikeltek a kicsi fecskék, nem lesz csend az udvaron. Túlérett cseresznyémet jóízűen csipegetik a rigók, s jóllakottan fütyörésznek, szép az élet, élni de jó!  Veteményesem alatt, nincs egy perc nyugalom, szorgalmas vakond úr földvárat túr mindenhol. Bizony bosszankodva, szemeimet forgatom, mikor délceg sárgarépám … Olvass tovább

Búzaföld pipacsokkal

Összes megtekintés: 172 

Összes megtekintés: 172  A gazda elégedetten szemlélte ősszel elvetett búzáját. Szépen áttelelt, már kezd szárba szökkenni. Egyenlőre nincs más teendő vele, mint időnként ránézni, és ha kell a kártevő rovarok ellen lepermetezni.  Arra nem gondolt, hogy  a vadvirágok királynője a pipacs, pont az ő búzatáblájában fogja felépíteni szépséges birodalmát. Szinte észrevétlenül növekedett a szárba szökkent búzaszálak között. … Olvass tovább