Márkus Katalin Egy nyári nap Kakas kukorékolásra ébredve, jól kezdődik a napom, kikeltek a kicsi fecskék, nem lesz csend az udvaron. Túlérett cseresznyémet jóízűen csipegetik a rigók, s jóllakottan fütyörésznek, szép az élet, élni de jó! Veteményesem alatt, nincs egy perc nyugalom, szorgalmas vakond úr földvárat túr mindenhol. Bizony bosszankodva, szemeimet forgatom, mikor délceg sárgarépám csücsül a … Olvass tovább
A gazda elégedetten szemlélte ősszel elvetett búzáját. Szépen áttelelt, már kezd szárba szökkenni. Egyenlőre nincs más teendő vele, mint időnként ránézni, és ha kell a kártevő rovarok ellen lepermetezni. Arra nem gondolt, hogy a vadvirágok királynője a pipacs, pont az ő búzatáblájában fogja felépíteni szépséges birodalmát. Szinte észrevétlenül növekedett a szárba szökkent búzaszálak között. Sőt, egy … Olvass tovább
Emlékfácska Apró nyírfácska volt, kettős törzse furcsa, egy kertészet udvarán feküdt félre dobva. Szememet vonzotta, szinte könyörgött, őt válasszam, ne a szépen növekvőt. Rád gondoltam, mikor haza vittem, míg éltél kedvelted, de a sors kegyetlen. Akkor… egy nyírfa ágai sírva takartak, levelei gyász zenét susogtak. Lelkem jobbik felét magaddal vitted, mentem volna én is, de nem engedtek… Azóta… Sírodon virágok pompáznak, … Olvass tovább
A kocsmáros türelmetlenül tekingetett a nagy faliórára, még öt perc és zárhatok, – mormogta a bajsza alatt. Sanyin kívül, aki az egyik sarki asztalnál egykedvűen üldögélt, már senki sem volt a kocsmában. Télen kilenc órakor bezárt, vendég híján feleslegesen nem akart fűteni, meg az áramot pazarolni. A tsz majorból etetés végeztével bejöttek az etetők egy … Olvass tovább
Bemutatom kiskertemet… ( Emiliának ) Én kis kertész vagyok, kapálom a babot. Bemutatom kertemet, vidám nálunk az élet. Sárgarépa ágaskodik, keresi a hagyma Katit. Zöldség Zoli integet, cukorborsó Pirinek. Karalábé levelét, hajlítgatja könnyű szél. Cukkini és káposzta, burgonyákat csúfolja. Paradicsom Palika, zeller Zsófit dobálja. Az uborka meg haragos, míg a sütőtök mosolyog. Retek Rózsi pityereg, hangya … Olvass tovább
Kerítés készülhet kőből, fából, vasból, drótból, élősövényből, vagy bármiből. Mindenkinek a pénztárcája, igénye szabja meg a minőségét. Célja, hogy a saját terület be legyen kertelve, védjen meg a betolakodóktól, a szomszéd kutyájától, vagy éppen fordítva. Nálunk is van kerítés, a ház előtt és a szomszédok felől. Az északi szomszéd felől a kutyái miatt, jó erős … Olvass tovább
Szépen kilombosodtak a fák, a zöld pázsit tele volt sárga pitypang virággal, hófehér pipitérrel. Délutánonként már a Nap is bőségesen küldte lefelé meleg sugarait. Az egyik ilyen meleg délutánon az almafa árnyékában üldögéltem a hintaágyon és olvasgattam. Nem nagyon tudtam figyelni a könyv tartalmára, mert az udvarló madarak éneke elvonta a figyelmemet. Egymást hívogatták a … Olvass tovább
Sorsok Útszéli kereszten pléhkrisztus zörög, előtte egy vándor, fáradtan ücsörög. Arcukat senki sem simítja, paskolja, egyszer majd eltűnnek, elmúlás bugyrába. Száraz buga magját őszi szél repíti, majd a tavaszi Nap valahol kikelti. Újra éled, meleg földi bölcsőjében, növekedik nyári Nap fényében.
Utolsó pillanat Amikor elindultál, nem búcsúztunk. Mosolyogva rám néztél, pillantásunk találkozott. Tudom, – én is! Szemednek fénye megtört… amikor újra láttalak. Azóta, legféltettebb kincsem, ez a pillanat.
Tíz másodperc, vagy mondhatjuk úgyis, tíz pillanat. Ennyi idő alatt el sem bírjuk képzelni, mennyi minden történik a világon. Legtöbbször csak a minket közvetlenül érintő dolgokkal foglalkozunk. A többit ha fontos, megjegyezzük, ha nem akkor elengedjük. Mint mindennap, vasárnap reggel is hat órakor ébredtem. A leeresztett redőny résein már kukucskáltak befelé a napsugarak. Úgy néz … Olvass tovább
Napjainkban /vírus idején/ Hiába süt melegen a Nap, arcod nem barnul a maszk alatt, szemeid villannak dühösen, kitolt veled a vírus rendesen. Pénztárcád, boltok üresek, unokáidat sem ölelheted, házi karanténban vagy egész nap, örülhetnél, – most “szabad” vagy. Bakancslistás könyveidet, sorban olvashatnád, de most mégsem nyugtat meg a könyvbéli világ. Helyette híreket nézel, vagy hallgatsz, … Olvass tovább
Ilyen is van Álmait feladja, nem kevés bagóért, a pálya módosul, egy jobb életért. Szennyezett minden, de a haszon nagy, kétes hírnévért mindenkit elhagy. Számolatlan pénze garmadában áll, lelki békéje, mint a toll, – elszáll. Magányossá válik, nincs már barátja, visszafordítaná, de már nem tudja.
Új nap Bíborszínű ég alján ígéretes új nap virrad, szép álmaim eltűnnek, mint a hajnali harmat. Fénylő napsugárban, fel-felbukkanó álomfoszlányok, aranyozzák napomat, de én mégis türelmetlenül várom, a ragyogó csillagokat, mikor újra álomba ringatsz, kedvesem.
Tréfás vers a névadásról Amikor én megszülettem, akkor nekem nem volt nevem. Apám mondta, legyek Fedor, Anyám szerint, inkább Tudor. Egyik név sem tetszett nekem, hangosan bömbölni kezdtem. Jó szüleim vitatkoztak, a neveken osztozkodtak. Fedor, Tudor, Tudor, Fedor… A nevek csak úgy röpködtek, szüleim meg összevesztek. Aztán jöttek a nagyszülők, adtak nekem nevet, – kettőt! … Olvass tovább
A cica, az egér, és a szarka ( verses unoka mese) Valamikor nagyon régen, még a Világ kezdetén, cica az egérrel békességben éldegélt. Egész nap sajtot rágtak, finom tejet kortyolgattak, az udvarban játszottak, a padláson meg elbújtak. Mindenhová együtt mentek, ha elfáradtak, lepihentek. Irigyelte ezt a szarka, kinek nem volt barátja. Cserregett a fejük felett, … Olvass tovább
Borongós télidőn… Borongós télidőn sem tétlenkedett Apám, Isten adta tehetség, látszódott munkáján. Hajlottak a vesszők fürge ujjai alatt, így fonta, a szebbnél-szebb kosarakat. Vékony fűzvesszőt, gőzölte, hántolta, belőle készült a kenyeres kosárka. Fafaragó kését is ügyesen forgatta, keze alatt, szépen formálódott a hársfa. Hosszú órákig … Olvass tovább
Hol vagy Anyám? Hideg a szobád, üres az ágyad, finom illatod már nem ölel körül, egy fényképről mosolyogsz rám, mely megbillent két üveg között. Hol vagy Anyám? Kereslek mindenütt, de nem talállak! Tudom, tested nehéz föld alatt, de a lelked, a lelked, – ugye szabad? Szabadon szálló angyal lélek, ki vigyáz rám, amíg élek, simítja … Olvass tovább
Pár hónap múlva lesz ötven éve, hogy sok, gyerekes csínytevéssel a hátunk mögött, befejeztük az általános iskolát. Talán ezért jutott eszembe ez a régi történet, amely barátnőmmel és velem esett meg. Minden osztályban, így a mi osztályunkban is megvoltak a hangadók, a vezérek. Nálunk pontosan négyen voltak – a négy fiú. Mindig kitaláltak valamit, amivel … Olvass tovább
A hatalmas erdőben fázósan dideregtek a fák. Hangtalanul siratták gyönyörű lombruhájukat, melyet az őszi dér oly kegyetlenül levetett róluk. Kopasz ágaikkal mozdulatlanul vártak, várták az alakjukra simuló puha hótakarót. Az erdőszéli vadrózsabokrokon még árválkodott pár szem dércsípte csipkebogyó, de leveleiket már messzire fújta az őszi szél. A sűrű kökénybokrok is teljesen megkopaszodtak, termésüket már rég … Olvass tovább
Deres reggeleken… Deres reggeleken, didereg a lelkem, melegségre vágyik, úgy mint hajdanán, mikor féltőn öleltél, óvtál hideg széltől, mely elfújt mellőlem, egy másik világba, hol a Nap is süt talán, hová boldogan mennék, ha engednék, de nem, még maradnom kell, hidegtől vacogó, árva lelkemmel.